Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-02-21 / 8. szám
1897. február 21. 3 haszon, a tartalék a legszebben gyümölcsöző tőke. Ott van előre látó üzleti szellem, a hol a tartaléktőke növekedésére gondolnak. E mellett takarékpénztárainknak évi üzleti jövedelméből a humánus és kultur szükségletekre áldoznak, a mi dicséretére válik az igazgatóságnak. E tekintetben is látunk valamelyes rendszert, de a szétosztás arányaiban, sőt mérvében kell, — ha nem is kifogást, — mert az nem ildomos — de megjegyzést koczkáztatnunk. Takarékpénztáraink adományainak nemcsak a jóravaló törekvéseket kell szolgálnia, de irányt kell adni az emberiség jótékony cselekedeteinek, a mit egyes pénzintézeteink, igy a szegzárdiak meg is tettek. Ezeket általánosságban megjegyezvén, örülünk a takarékpénztárak 1896. évi eredménye fölött s azt kivánjuk, hogy erőben meggyarapodva vegyék ki a nemzet közvagyonosodása munkájában részüket minél sikeresebben! Merkur. • T A N Ü 6 Y. Egy minta-néptanitó. Múlt szerdán Tolnán voltam iskolát látogatni. Délutáni három órakor léptem be az I. leányosztályba, azzal a szándékkal, hogy fél órát töltök el ott; de lett belőle ötnegyed óra és ez is az ott látottak és hallottak folytán rövid egynegyednek tetszett. A mi az iskolát első sorban jóvá teszi: az — az én nézetem szerint — a fegyelem. Es minő fegyelem van a tolnai I. leányosztályban! 158 kis leány van ez osztály felvételi naplójába beanyakönyvezve és szerdán tényleg 140 volt jelen. [Mellesleg megjegyzem, hogy legközelebb folyamatba lép két uj osztálynak szervezése.] És ez a 140 csepp, 6—7 éves kis leány a tanító kommandó szavára minden teendőjét oly preczizitással végzi, hogy nincs az a Mollinári zászlóalj, melynek katonái a magok dolgát pontosabban csinálnák! Ezeket a picziny teremtéseket folyton akként el foglalkoztatja rendkívül ügyes pedagóg-tanitójuk, hogy csintalankodni vagy unatkozni: abszolúte nem érnek reá. Rövid időközökben folyvást végeztet hol valamennyivel, hol egy-egy kis leánynyal valami kis, szemléltető produkcziót, hogy ezáltal mindannyinak figyelmét szakadatlanul ébren tartsa. S ha pl. a különféle kéz- és karmozdulatoknál egy a 140 közül elvét valamit: azt a tanító argusz-szeme rögtön konstatálja és a fegyelem ellen vétkezett kis delinkvens hevenyében szigorú, de atyai „megrovási kaland“-ban részesül; és a piczinyek higany-érzékenységü kis szive kiérezvén nevelőjük [mert ő első sorban az] szigorú eljárásában azt az atyai vonást is: rajongva szeretik őt. Aztán mit csinálnak a többi közt azzal a temérdek sok felöltőcskével, kendővel, melylyel ezek a kedves apróságok a tél hidege ellen védekezni kénytelenek ? Minden padban az elsőnek ülő kisleány előadás előtt összeszedi a pad többi „polgárnőidnek felöltőjét, kendőjét; és oly szépen odarakja egymás tetejébe az erre rendelt polczra, hogy a rőfösboltos se különben a maga portékáit! No de végtére is — mondhatja valaki — mindez csak példás fegyelem és rendtartás. De hát arányban van-e ezzel a tanítványok tudása is? E kérdésre megfelelendő: azon kezdem, hogy az ott eltöltött öt negyed óra alatt én [Tolnán!] egy német hangot sem hallottam; azok a zsenge korú leánykák, kiknek nagy része a szülői háznál csupán német szót hall, kivétel nélkül tiszta magyarsággal mondják el mindazt, amit tudnak, pedig aránylag — bizony mondom — sokat tudnak és a mi a fő: a mit egy tud, azt mind is tudja. A katekizmus és biblia feldolgozott anyagából [melyei szintén nagyrészt ő lát el] oly értelmesen felelnek ezek a cseppségek, hogy sok faluhelyen a 10—12 éves gyermek sem különben. Értelmesen — mondom — és önállólag fogalmazva! S miben rejlik ennek a mindenesetre feltűnő jelenségnek kulcsa ? Abban, hogy az a derék tanító nagy súlyt fektet a rengeteg fáradsággal járó, de a kezdőknél kiváló fontosságú beszéd- és értelemgyakorlatokra, miket valóban mesterileg kezel. Megtanítja azt a kis gyermeket gondolkozni és beszélni, és — hogy csak egyet mondjak — soha sem engedi el tanítványának, [a mit pedig, sajnos, nagyon sok kényelemszerető tanító elenged] hogy a hozzá intézett kérdést tisztán és világosan ismételje. Ottlétem alatt is oly érdekes diskurzusokat folytatott kis leányaival a tanterem bútorairól s egyéb tárgyakról, hogy valódi élvezettel hallgattam azokat és én sem értem reá — unatkozni. Kitűnő módszere van a fejszámolás, e legelvontabb s a kis gyermekekre nézve TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (8. sz.) legnehezebb tantárgy közlésében is, a mi pedig — szerintem — a kitűnő tanítónak egyik legelső kritériuma. Egyszóval oly tanítót volt kedves alkalmam közelebbről megismerni a tolnai róm. kath. népiskola I. leányosztálya tanítójában, kihez a legőszintébben gratulálhatok Tolna város kath. lakosságának, mint olyanhoz, ki szép, de nehéz hivatásának a szó szoros értelmében magaslatán áll s ki párját nemcsak a szegzárdi kerületben, de a pécsi püspökség területén is ritkítja. Ajánlom őt a megye közönsége jóakaró figyelmébe. A hazai népoktatás és nevelésügy javára éljen soká: Horváth Ferenz ur! Pártos Zsigmond, mözsi esperes plébános. TÖVISEK. Farsangi fánkok, ni. Mi a fánk ? — — A konyha művészet fájának egy télen is viruló és piruló nemes gyümölcse, mely szemet gyönyörködtet, szájt csiklandoz, gyomrot tölt s ezek folytán jó kedélyre hangol — egész a tövis Írásig! Én már 25 év óta mindennap fánkot eszem télen-nyáron, azért birom ki a tövis Írás nehéz mesterségét. [Ajánlom ez elő- és utó-kurát Heczler urnák is, ha — nagy örömemre — legalább 25 évig »rovat-kollegám« akar lenni!] Mi a fánk? — — — Egy közép műfaj az opera és dráma között; egy Mohamed-koporsója, mely ég és föld között lebeg; egy tészta-gyurma, helyesebben »kelesztméng« [Nyelvőr] mely rokon Liszt Ferenczczel és Hús Jánossal egyaránt. Vagyis olyan, mint a hal; — ha akarjuk böjti eledel, — ha akarjuk farsangi élvezetdus alkebel-töltelék! .... Mi a fánk ? — — — Egy remek példányú hattyú a városligeti tó csillogó víztükrén, mely kikeltve a szakácsnő teknőjében, hó fehér ruhában do- batik bele a forró zsir-tengerbe s ott — mivel a rá- éhezők nagyon nézik, a mint étvágy-gerjesztőleg úszkál — kötelességszerüleg elpirulván: lesz belőle fánk, mely már nem tészta, mert zsir-tengerben úszott, nevelkedett, érett, pirult; de még nem is egészen hús, mert nincsen csontja! . . . Mi a fánk ? — — A föntebbi meghatározás szerint: »legkisebb a húsok között,— legnagyobb, legelső — nekem legalább! — a tésztások között!« A tésztás ételek királya. Szóval, pompás eledel még magában, lekvár és czukor nélkül is, hátha még ezek is társulnak az élvezeti harmónia megteremtéséhez ?!?.... * A fánk a nép nyelvén »pampuska«. Szerintem csak nagy »puska golyó«, — mely mikor a sustorgó zsir felforrott tenyeréből szerencsésen partra — vagyis tálba — úszik mindkétfelől piros ábrázattal, közepén szép fehér pántlika-övvel: oly forró és tüzes, mint a megboszantott istennyila, vagy legalább is a Mann- licher-golyó, csatatéri dühös röptében. A harcz-puskát elsüti a por, — már t. i. a lőpor ; a pampuskát, a fánkot, megsüti a fánk! Együtt van az ok és az okozat. * Mi, okos magyarok/ most országszerte a pam- puska hatalma alatt állunk, — vagyis, mohón élvezzük a haldokló Karnevál utolsó napjainak, második évezredi első farsangi élvezetét. Mulatság mulatságot követ. Mi szegzárdiak különösen nem győzzük megkapni, elolvasni és kályha-gyújtónak használni a különféle mulatságokra meghívó kecses czé- dulákat. Szinte beleuntunk már a bálokba s óhajtjuk a böjti pihenés vallásos áhítatát. Beleuntunk a fánkevésbe s óhajtjuk a halált — — akarom mondani: a halállt — a böjti halebédeket és halvacsorákat. Mi, okos magyarok igy cselekszünk. De mit tesz a bolond Európa ? — — — Oda megy egész tengeri hajórajjal, téli hidegben, tarklizni egymással egy darab Krétáért! . . . Nem jobb volna, ha otthon pampuskát ennének? Micsoda gyomor az, melynek télen is görög-dinnye kell ? No de, a nagy hatalmak összesitett tengeri haderejével szemben, mit akarhat a kis Görögország ? Van-e egy uj spártai Leonidásza ?-------Szerintem csak e gy uj thermopilei szorosa van, melybe a nagyhatalmak úgy belekergetik, hogy a most fánkként piros zsirban, a honpolgárok kiömlő vérében úszó Kréta szigete, — sőt talán Görög és Török ország is — elvesz, elmerül!-------— Ne m jobb, nem klasszikusabb volna-e pampuskát enni otthon mindeniknek, mint használni a gyilkos puskát, a bömbölő ágyút ?•.,... . No de ez nem a dolgunk. Elvégzik ezt nélkülünk is. Mi majd csak a hadi költséget fizetjük. Ha e lapban s e rovatban szabad lenne politizálnom, megkérdeném: »óh te iörök! bolondságod mért oly örök ? Hogyha fellázzad a Hellen: mért vívsz a hatalmak ellen f — — És te, görög, azt gondolod; — a világ körülted forog ? . . . Ama parányi sereggel — megesz Európa reggel! ... Elölről s hátról olvasva, a »görög« mindig egyforma; ámde ez nem azt jelenti: »Európa! innen menj ki!» Neved görög elül, hátul, de ez szolgál szörnyű gátul, hogy bejött a »sine cura« s nincs klasszik-litteratura! . . . A görög nyelv nem kelendő, — régi, avult selyemkendő, — nem értik a csizmadiák, nem szereti ezt a diák!.... Azért, mondok jó tanácsot: — egyelek farsangi fánkot, ne süssetek ‘ el több puskát, — egyetek pompás pampuskát!«-------— Pa lást. EGYLETEK, TÁRSULATOK. Tájékoztató a Kaposvizet levezető társulat Siótisztogatási ügyének mai állásáról. Közismeretü dolog az, miszerint hosszas és több ízben megszakított tárgyalások után végre 1862-ben a Sió és Balaton ménti érdekelt társulatok, úgyszintén a cs. és kir. szab. délivaspálya társulat egyesültek azon bajok orvoslására, melyek a Balatonviz színének túl magas voltából, és a Sió rendezetlen voltából eredtek. Az egyezség lényege az volt, hogy a Balaton vizszine 3 lábbal leszállittassék, a Siót elgátoló malmok eltávolíttassanak és a Sió medre ren- deztessék. Az egyezség értelmében többek közt a Siófok siózsilip és a Siófok—juti siómedre a Balaton szabályozó (most Balaton anyaviz) társulat és a cs. és kir. szab. déli vaspálya társaságnak, a jut—ozorai sió meder a sióberki társulatnak az ozora—simontor- nyai sió-meder a kaposvizet levezető társulatnak az azon alul a szegzárdi vámhidig terjedő rész a nádor-csatorna társulatnak jutott illetve maradt. Az akkor teljesített munkálatok a 60-as évek hírhedt száraz és viztelen időjárása alatt egyideig kielégítőknek tűntek ki, és csak a sióberki társulat által létesített munkálatok ellen volt panasz, a mennyiben azok már akkor is hiányosan lettek lótesitve. Azonban a 70-es években és a 80-as évek elején bekövetkezett nedvesebb, árvizes évek beigazolták azt, hogy a kitűzőit czél elérésére a létesített munkálatok nem elegendők. Bár a 80-as években bekövetkezett szárazabb időjárás egyidőre elnapolta a szükségelt újabb munkák kérdését, azonban az utolsó években beállott csapadék du- sabb évek csak újabb bizonyítékokat nyújtottak arra nézve, hogy e kérdés okvetlenül rendezendő. A felettes hatóság a rendezésre több ízben készíttetett terveket, azok azonban főleg azért nem jöhettek kivétel alá sohasem, mert ideális, túlságos nagy alapra lévén fektetve, rendkívüli költségekbe kerültek volna. Végre a főldmiveléstigyi m. kir. miniszter rendelete folytán az I-ső kerületi m. kir. kultúrmérnöki hivatal 645/93 sz. a. az úgynevezett Heckler féle és a 80-as években készült felvételek alapján egy oly tervezetet készített, mely a létesithetés határán belül mozgott. Nevezetesen: Időközben a vízrajzi osztály kiszámította, miszerint 24 m3 pro. sec. vizeresztéssel a Balaton vizszine teljesen szabályozható a szabály rendeletileg megállapított határ értékek közt (103'96 és 104‘91 méter) az 1879/80-iki évhez hasonló ábnormis nedvességű esztendő kivételével. Ez alapon a hivatal terve tehát 24 m3 pro. sec. leeresztésére készült. A műszaki tervnek azon része, mely a Kaposvizet levezető társulatot illeti a társulat által 1894 márczius 4-iki közgyűlésen lett tárgyalva mikor is következő határozat hozatott: „A választmány javaslata elfogadtatik s minthogy a közölt műszaki adatokból az tűnik ki, hogy a Kaposvizet levezető társulat terhére czélba vett szabályozásnak az a főczélja, hogy más társulatok árterei jobban ármentesittessenek, ennélfogva a közgyűlés nem tartja a Kaposvizet levezető társulatot, melynek e szerint a tervezett szabályozás nem áll érdekében, a kérdéses szabályozás foganatosítására kötezhetőnek, a mennyiben azonban a Sió csatornának tervezett egész szabályozása a kérdés szabályozás mulhatlanul maga után vonná, hogy az említett csatornarész az előre láthatólag nagyobb vizmennyiség levezetésére alkalmasabbá tétessék, a közgyűlés ez által is saját társulata árterének aránylag csak kis
