Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-02-21 / 8. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (8. sz.) 1897. február 21 jelentésére köteles az első' fokú hatóság, a nélkül, hogy a feljelentésre alapul szolgáló körülményeknek s a gyanú alaposságának elóleges mérlegelésébe bocsájtkoznék, a kihá- gási eljárást megindítani és haladéktalanul foganatosítani. Mint a tervezet ezen futólagos ismertetéséből is látszik, immár erélyesen hozzá fognak látni a műborok kiirtásához. Mi örömmel üdvözöljük az eljárást minden szigorúsága mellett is, mert a bortermelés. ezen nagy ellenségeivel, a műbőr gyártókkal, csak ilymódon lehet elbánni. b. Hírlapírók a közönséghez. A vidéki hírlapírók szövetségét az a szükség alakította meg, mely évek hosszú sora óta naponta erélyesebben parancsolta a vidéki hírlapirodalom munkásainak, hogy szakítsanak már a saját sorsuk iránt megrögzött nemtörődömséggel: hiszen a közérdek szolgálata nem szenved csorbát, ha arra is szentelnek egy kis időt, hogy munkaképtelenségük esetére önmaguknak, haláluk esetére pedig családjuknak a megélhetését biztositsák egy segélg- és nyugdíjalap létesítésére vonatkozó szövetkezéssel. Ezt a munkát az ország közönsége, a városok társadalma csak elismeréssel üdvözölheti; hiszen alig van ember, a ki lapot nem olvas és a ki ne tudná méltányolni a hírlapírók idegemésztő nehéz munkáját, amelyért országszerte csak olyan fizetést kapnak, a melyik élni kevés, meghalni sok és a melyből nehéz napokra megtakarítani semmit sem lehet. Megalakult a szövetség, megalakultak annak helyi bizottságai is, vannak rendes tagok, mindmegannyi hírlapíró, a kik csekély keresktükből fizetik a tagsági illetményeket. De mik ezek az illetmények s mennyi idő kellene ahhoz, hogy ezekből csak egy embert vagy családot is segélyezni lehetne ? Ezért van szüksége a vidéki hirlapirói karnak a társadalom erkölcsi és anyagi támogatásra, a melyet méltán kérhetünk a közönségtől, a kit emésztő munkával, lankadatlan igyekezettel, igaz lelkesedéssel és hűséggel szolgálunk. Hiszen mi a közönségért vagyunk, a haza, a nemzet, a társadalom, a vidék, a kultúra, a közügyek érdekeit szolgáljuk s innen merítjük azt a biztató reményt, hogy a nagy közönség nem zárkózik el a mi érdekeinknek viszonzásául való szolgálatától, amelyeket voltaképen nem is nekünk tesznek, hanem a sajó azon munkásainak, akik fel fogják emelni a mi kezünkből kihulló hírlapírói tollat. Biztató reményei, teljes bizalommal fordulunk Pécs város és Baranya, Tolna, Somogymegyék hazafias közönségéhez, társadalmához, hogy a többi vidéki városok közönségének példáján felbuzdulva, szövetségünket, a melynek nemes és nagy czéljai csak méltánylást érdemelnek, minél hathatósabban támogatni szíveskedjék. Az anyagi támogatás minden paránya gyümölcsöző tőkebefektetés lesz nemcsak a mi számunkra, hanem a nagyközönség számára is, a melynek vállalkozásunk iránti támogatásában a bizalom, az elismerés és méltánylás jeleit látjuk, olyan jeleit, amelyek fennen hirdetik, hogy nem dolgoztunk hiába, hogy a közönség megértette becsületes törekvéseinket és amelyek csak fokozhatják bennünk az ambicziót, a munkabírást és a közügyek java iránti valódi érzéket. A szövetség alaptőkéjét * *két módon növelheti a társadalom minden egyede és köre. Az egyik az alapitó tagság, mely egyszer s mindenkorra legalább 100 frt, részletekben befizethető adományból keletkezik, a másik a pártoló tagság, amelylyel legalább évi 5 frt dij fizetési kötelezettsége jár egyelőre 3 évi időtartamra. Nem nagy tehát az az áldozat, a melyet a Vidéki Hirlapirók Szövetkezete javára Pécs város és Baranya, Somogy s Tolnavármegyék áldozatkészségéről és jótékonyságáról hires, müveit közönségétől kérünk, annak, a ki nyújtja; de hálára kötelező nagy áldozat nekünk, a melylyel egy nagy, egy nemes czél megvalósulásához közeledünk, s a melynek gyakor- landó jótéteményeire méltán lehet büszke a magyar társadalom, a pécsi és három megyebeli közönség, a mely jótékonyságával elősegítette az ige testté válását. Amidőn tagsági belépésre Pécs város és Baranya, Somogy, Tolnavármegyék közönségét, pénzintézeteit, egyleteit, társulatait, vállalatait, köreit s magánosai* tisztelettel felkérjük, ajánljuk támogatásraméltó nagy ügyünket mindenkinek a jóakaratu pártfogásába. Tagsági jelentkezéseket elfogadnak a Pécsi Napló, Pécsi Figyelő, Pécsi Közlöny és Fünfkirchner Zeitung, valamint a „Siklós és Vidéke“, „Mohács és Vidéke«, „Somogy“, „Kaposvár“, „Tolnamegyei Közlöny“, és „Tolnavármegye“ szerkesztőségei. Kelt Pécsett, 1897. évi február 14-én tartott választmányi ülésben. Pleininger Ferencz, Várady Ferencz, vál. elnök. vál. alelnük. Lenkei Lajos, szövetségi igazgatósági tag. Takarékpénztári mérlegeink. Szerkesztőségünkhöz nap-nap mellett az 1896. évet feltüntető takarékpénztári mérlegek érkeznek. Nagy örömünk vagyon benne, mert a nemzeti köz- vagyonosodásnak alig van érdekesebb és biztosabb tünete, mint a takarékpénztári betét forgalom. És méltó örömmel jelezzük, hogy immár megyénkben és városunkban a takarékpénztári betétek következetes növekedést mutatnak s morális szempontból erejűkben éber, becsületes törekvéseivel megerősödve, a legvérmesebb várakozásokat kielégítik. Csodás, tüneményes, az ország haladása ezen a téren. A takarékpénztári intézmény mindössze 55 éves Magyarországon. A néhai jó F á y Andrásnak majdnem oly lázas zsurnalisztái tevékenységet kelletett kifejteni az általa kreált »Első Hazai« érdekében, mint a milyen lázas tevékenységet fejt ki napjainkban, Beksics Gusztáv, a fajszeretetnek eme lelkes, színes tollú írója. S azóta több milliókat megforgató fővárosi takarékpénztárak jöttek létre a vidéknek is megvannak a maga pénzintézetei s már minden, valamire való faluban vagy vannak, vagy szerveztetnek takarékpénztárak, hitelszövetkezetek, sőt a takarékosság ösztönének kifejlesztésére behozták az iskolai takarékpénztárakat, a legszegényebb osztályra a postatakarékpénztárakat. S a mily arányban a takarékpénztári intézmény terjed, épp oly arányban nemzetgazdasági fogalmat és gyökeret vernek s ezzel egyidejűleg alapos ismeretek hintetnek szét, micsoda különbség a 4 százalékos és 12 százalékos pénz, a mi egy negyven év előtt még szelíd uzsorát képezett. A bámulatos haladásban, a melyet Magyarország modern állami berendezésében fölmutat, talán semmi akkora haladást nem mutatnak, mint teljesen konszolidált hitelviszonyaink. Nem úgy értjük, hogy Magyarország tejjel mézzel folyó Khánaán, s a hitelt csak hirből ismerik, mert ellenkezőleg, ma so- kalta többen szorulnak hitelre, mint hajdanta. Ámde nincsen az uzsorának akkora szédelgése, mint volt régen, a midőn az állami hatalom minden beavatkozása nélkül egyesek a legnagyobb biztonsággal zsarolták, szipolyozták ki embertársaikat. Kétségen kívüli, hogy pénzügyeinkkel nem állunk ott, a hol müveit államok, ezek sorában Anglia, hol a 3 százalékos kamatláb van törvényesítve s a gyümölcsözött tőkék 2 százalék mellett kamatoznak: de micsoda haladás van takarékpénztárainkban is, hol már a 7 százalékos kölcsönök úgy szólván állandósultak, pedig ezelőtt telepítési és szervezeti dijakkal egy kis pia frausot követtek el általában, olyan pia frausot, mely a kölcsönkivevőnek azt jelentette, hogy 10:—12 százalékos kölcsönt élvez. A kezeink között lévő és bennünket t kétszeresen érdeklő mérlegekre vetvén tekintetünket, mindenek előtt az fog meglepni, hogy megannyi takarékpénztárunk konsolidált s nem csupán a nagy osztalékokra, hanem a jó tartalékalapokra fordítja tekintetét. S a melyik nem ezt az elvet val- laná, vagy azt a gyakorlatban nem úgy oldaná meg, a mint kellene, azokat óva figyelmeztetjük, hogy a prosperálás első tényezője a nagy tartalék. A papírnak emelkedő piaczi árt a tartalék, a betevőknek garancziát a tartalék nyújt; az osztalék pillanatnyi Matzenauer ur a látni valókat ügyesen csoportosítva 20 napra osztotta be. Palesztina és Krisztus élete; Itália; Róma, Velencze és Nápoly; Ausztria és Magyarország; Oroszország és császári palotái; Svájcz; Francziaország; — majd Páris és Versailles; Marokkó, Tunis és Algír; a német birodalom; a Rajnán és Mózelen való utazás; Bajorország királyvárai; Spanyolország és Portugália; Monacó, Török és Görögország ; Egyptom, China és Japán; Svédország, Norvégia, Belgium és Hollandia; a tiroli havasok; Anglia; végül Amerika és a chicagói kiállítás kerültek s kerülnek egyenként sorra. Szóval utazás a föld körül 20 nap alatt, 2 írtért, egy ültő helyünkben. Olcsón, kényelmesen [már a mennyire] és a mi fő, veszély és koczkázat nélkül lehetünk tehát turisták- Bergsteiger czipőt, kötelet és hegymászó botot se kell beszereznünk s bejárathatjuk Svájcz örökszép helyeit; sorra elénk tűnnek a gletscherek, a gyönyörű vízesések, tavak, hegyszakadékok; szóval a természet által produkált legpompásabb látni valók. Genf, Siera Bern, Zürich és Luzern környékének tájképei ha elragadják is az embert, hangulat keltés tekintetében nem versenyezhetnek a Rousseau-sziget látképével. Genf közelében, a Rhone folyóban van ez a parányi sziget, mely az Uj-Heloise hallhatatlan írójának hamvait rejti magában. A nyárfák szelíden hajlongnak a nagy filozófusnak Pradier által készített szobra felett. Jókai szerint a szigetet mocsár veszi körül s nem látogatja Rousseau sirját más, mint a békák, kik Homér óta nagy barátjai a költészetnek, néhány különc routier a vagy egy asztalos legény, ki az uj Heloiset olvassa. Ez hivatása minden tudósnak a föld alatt. Hangulatot kelt minden egyes képsorozat, akár csak természetben látnók. Bajorország királyi palotáinak, Hohenschwangau, Berg, Herrenchimseé-nek, igazán mesés pazarlással, királyi és krösusi fényűzéssel berendezett termei láttára eszünkbe jut a szerencsétlen II. Lajos király, kinek tündérpalotái és egyébb szeszélyei rengeteg pénzt nyeltek el, elannyira, hogy 4 millió és néhány százezer márka évi civillistája daczára 131/2 millió márka adóssággal terhelte meg a kir. pénztárt. Megbünhődött. Gudden főorvos elmebetegnek nyilvánítván a királyt, a miniszteri tanács Lajost a kormányra képtelennek nyilvánította és gyámság alá helyezte. Crailsheim minister és Gudden orvos a királyt 1885. junius 10-én a starnbergi tó partján levő Berg kastélyba kisérték. A király megnyugodni látszott sorsában, de junius 13-án az esti séta közben a tóba ugrott és Gudden orvost, ki utánna vetette magát, magával rántotta. Ott vesztek mindketten. * Granada, Cordova és az Alhambra láttára nem elevenedik-e meg előttünk az a hősi küzdelem, a mit a mór lovagok folytattak Ferdinand és Izabela katonáival. A Cid, az utolsó Abénserage és Bayard, a félelem és gáncs nélküli lovag [chevalier sans peur et sans reproche] egyenként vonulnak el lelkiszemeink előtt. Mennyi vér, mennyi köny áztatta később is e földet — Krisztus nevében, a szent inquisitió jóvoltából. Hány szegény morisco vére festette pirosra azokat a helyeket, a hol azelőtt a kalifák és Allah uralkodtak, A kolostorszerü, rideg Escuriál láttára nem jut-e eszünkbe V. Károly császár, kinek birodalmában nem ment le az nap; s a vakbuzó II. Fülöp, ez óriási terjedelmű épület építtetője? Az épületen 7 torony. 15 kapu és 1110 ablak van „hosszú boltozott folyósóin hideg és nedves levegő kering.“ Pékár Gyula joggal nevezi a halottak várának, mert itt, az infansok pantheonjában alusszák örök álmukat a királyi gyermekek és gyermektelen királynék. Szép látványt nyújtott Gibraltárnak e fontos var és kikötőnek képe. Hatalmas ágyúinak öblös torka fenyegetően tátong az alatta elvonuló hajókra. Gyerekjáték volna elzárnia a földközi tenger bejáratát. Az ókorban Calpe volt a neve. 711 ben már Gebel-al-Tariknak [Tarik sziklájának] hívják. Tarik, Velid Kalifa vezére nevezte igy el az általa épített erőséget. 1462-ben az araboktól a spanyolok foglalták el Medina-Szidonia vezérlete alatt, de már 1704-ben a spanyol örökösödési háborúban elvették tőlük az angolok s bírják ma is. A büszke spanyolok váltig szégyenkeznek miatta, iparkodtak is visz- szafoglalni három ízben is, legutóbb 1782-ben, de mindig sikertelenül. * Az ittenihez hasonló diorámát a millenniumi kiállítás látogatóinak volt alkalmuk látni a balneo- logiai kiállításon. [A hazai fürdők látképeit produ- cálta.] Budapesten van egy állandó dioráma is az Andrássy-uton. Ha sikerül a tanár uraknak beszerezni egyet, Szegzárd egyszerre hires lesz, mint az alföldön Kecskemét. By—Tang.
