Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1897-02-14 / 7. szám

2

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (7. sz.)

A boldogsághoz nem feltétlenül szükséges a majolika váza és ha mégis vannak lányok, a kik ezt feltétlenül megkívánják, azoknak nevelése ferde. E ferde nevelést a családnak hivatása eltüntetni. Ha minden második ház nevelde és iskola lesz, még akkor is fenyeget a mai kor könnyű erkölcsi világa. Nincs arra elég iskola, hogy egy félig gyermek leánynak fejéből a dugottan olvasott regényekből merített ábrándos terveket kiverje, arra csakis a család van hivatva.

Tudom, hogy ez most kissé nem időszerű. Hogy jön az elzüllés mellé az ábrándozás ?

Ne feledjék, hogy ma már nemcsak hogy személyes előnyök mőködnek közre a kasztszerü társadalmi drótozásban, hanem az anyagiak is.

Mindenki kelletlenül látja csak be saját hibáját, de mégis be kell látnia. Magában véve egyes esetekért nem szabad általánosságban beszélni s a társadalmat okozni azért, mert egy két tagja megmételyezte — hibás felfogás lenne. Ámde tekintsenek szét bárhol és bármerre a társadalom rétegeibe, az elzüllés előreveti árnyékát.

Nem frázis ez, de szomorú valóság. Még szomorúbb, hogy az erkölcstelenségnek dicsőítő szolgálatába állott a hírlapok zöme és a könyvek nagy része is. És nemcsak hogy nem beszélnek ezekről a ferde irányú lapokról és könyvekről, hanem dicsérik és elismeréssel adóznak Íróiknak.

E ferde nézetek csakis a családok által küszöbölhetek ki.

Radikális egyöntetű kúra erre nincs, csak átmeneti.

Ne engedjék meg a fiatalságnak, hogy az ilynemű olvasmányoknak egy perczét is szentelje, hanem úgy rendezzék be napi életüket, hogy mindég kellemesen legyenek elfoglalva a háztartással.

Űzzék ki az erkölcstelenséget nemcsak a szalonból, de a könyvtárból is. A társadalmat okozni mindég nevetséges volna, de annyit már az ízlés is megkíván, hogy jó nevelésűnek mondott fiatal 16 éves leányok ne kritizáljanak sehol sem egy Zola vagy egy Maupassant-féle irányú könyvet.

A műveltség ennek hiányát örömmel fogadná és ezen fajta könyvek ismerete helyett jobb volna egy becsületes burgonyafőzelék elkészítését megtanulni.

Ne vessenek rám követ azok, kiknek véleménye más e dologban, én bennem csakis a jóakarat volt az első e szomorú esetek megítélésénél, mert beteges társadalmunknak, nemcsak a benne feltünedező drámáknak, de a bűnöknek egyik főoka, a szellemében megcsömörlött erkölcs, a lelki czinizmus, a család modern nevelése, hogy az anyák gyérülnek s előtérbe tolulnak a modern szalonban fogadó-napokkal biró európai látkörü delnők.

Ne értessünk félre! A kettő: a jó anya és a comme il’ faut uriasszony nem zárják ki egymást. De első sorban az anya tisztes tulajdonságainak kell kidomborodnia.

Megmozdultunk. A Dunaparton látni minden ötszáz lépésre egy számozott léczet leverve.

Az előttem lévő parton van egy léczkaró, melynek a nave 110 (t. i. ennyi km. Domboritól Tolnáig.) Minden reggel lejárok hozzá megnézni, hogy megvan-e még, és mosolyogva integetek néki már mesz- sziről, hol meg dédelgetve czirogatom; este nem mulasztanám el soha, e kedves jövevénynek, nyugodalmas jóéjszakát kívánni.

Milyen lélekemelő boldogság a legparányibb jel, mely a szabadulás közeledtét jelzi. A szabadulást a börtönből, mely a becsületes kenyér helyett, a pes- tises betegségek sorozatát hozza.

Termésetesen nem a szegzárdi rabokról van szó, mert azoknak egészségéről a jó levegőjű helyen, modern, szellős kvártélyban van tulgyengéden gondoskodva ; hanem a tolnamegyei Dunaágak mellett fekvő hat község lakóiról, kik még nem vétettek annyit, hogysem az állam visszaadná azt, amit elvett tőlük.

Legyünk őszinték: talán nem lett volna az a sors, mely az állam gondoskodásáról áll számunkra oly igen mostoha, ha azon három évben, mióta az állami segélyt lessük, nem lenne már a harmadik földmivelésügyi miniszterünk; és mi nem lennénk oly igen szerények, hogy nem merjük a harmadiknak eszébe juttatni azt, amit nékünk az első (B. G. gróf) írásban ígért. És nem lenne azóta már a második I alispánunk.

Ugyan a jelenlegi sem vonta meg tőlünk, elődének általunk élvezett pártfogását, mert elrendelte, hogy a tolnai Dunaág medrét Tolna község elöljárósága felméresse és annak szabályozásáról egy költségvetést készítessen. De ez már történt egy év | előtt és azóta sem kész a memorandum! Mert az alispán ur nem rendelte el, hogy záros határidőn belül idvezülnünk muszáj. Csupán ezért.

Ilyen non chalance lehetett az oka, hogy annak idejében a nagy Dunát, mely egykor Tolna mellett folyt, elhagyták csatornázni más vidékre, csupán azért, hogy a partot ne szakítsa .... Vagy ilyen nembánomság az oka annak, hogy a szegzárd—sárbogárdi vasút, melynek mentén Tolna az egyetlen mezőváros, de azért nincsen vasútállomása. Következésképen mi csak akkor fogjuk meg a mentőkötelet, ha a felsőbbség ránk parancsol, hogy muszáj.

Azok az említett léczkarók sem Tolna nagyközség elöljáróságának megbízásából örvendeztettek meg bennünket becses megjelenésükkel. Hanem a paks—fadd—bogyiszlói ármentesitő-társulatnak a közérdekért buzgón fáradozó alelnöke sürgős kívánságára veregette le őket K. társulati mérnök.

Sietett is vele. Sok ködös napon dolgozhatott, ilyenkor, ha távcsövébe néztem, akkora ködök látszottak potyogni, hogy az ember azt hitte, rászakadt és agyonüti a szürke semmit. A derült napokat a pos- ványos parton térdig érő iszapban is fel kellett használnia. A meder mérések is akadályokkal jártak,

Levegőt és vizet.

czuk és egyik fekete a másik kék szemeivel pazarul kacsintott jobbra, pazarul kacsintott balra; de meg volt elégedve a másik 2 ha jól emlékszem szinte fekete mosolygós szemű menyecske, Megyeryné és Lakyné is, mert azok meg másért nem kevesebb eredménynyel nyomozták a zsebekből a koronákat és forintokat. Gutringné ő nagyságának nagyon jó dolga volt azért, mert theát mindenkinek kellett inni és 20 kr. helyett olyan pazar elegáncziával csúsztatta pénzes zacskójába a koronát, hogy öröm volt nézni, és a visszajáró 3 hatost meg még szebben lemosolyogta.

Itt nem lehetett semmi féle utón módon hozómra dolgozni. Nagyon megdicsérték a hölgyek Báró Rudnyánszky Pista karátomat és mondották is neki, hogy hiába ki gavallér és udvarias ur az annak is marad. Egész éjjel ott kurizált ebbe a szalonba, hanem mikor úgy reggel 6 óra felé bele nézett a bu- gyelárisába alig volt benne valami, pedig mikor oda jött fel volt szerelve, mert a tízesek csak úgy pofozkodtak a tárczájába. Azok a csalfa szemek, hízelgő mosolyok és kérés tönkre tették a férfiakat.

Eljövök már ezektől az asztaloktól legalább egyelőre tovább, mert annyira megtalálnak pumpolni, hogy sohasem heverem ki.

A táncz úgy 10 óra után kezdődött meg. De hogy ezek a gyönki lányok milyen szépen és milyen jól tudnak tánczolni minő kitartással, arról neked szerkesztő barátom fogalmad sincs.

Itt vannak mindjárt a Gutrung nővérek finom növésű, szép termet, ábrándos kék szemekkel, a Ni- nuskáé sötétebb, a Mariskáé valamivel világosabb.

Ninuska már menyasszony és boldog is lehet Ritter Béla kalaznói jegyző barátunk a vőlegény és nagyon meg lehetnek egymással elégedve, mert nagyon összetartanak, nagyon ábrándosán nézik egymást, de nem is csoda igen jól illenek egymáshoz. De nem merem nagyon, dicsérni a menyasszonyt, mert hát ha vőlegény nem szereti ezért csak Mariska mellett maradok, a kinek oly ábrándosán bájos nefelejts szemei vannak, hogy mikor úgy elvétve az ember szeme közé néz, azt a varázs igéző tekintetet alig képes kitartani. Egy harmadik Gutrung baba is van, Niná- nak és Mariskának a nővére, a kinek az a kitűnő tulajdonsága van, hogy igen szépen tud mosolyogni, ilyenkor az arcza olyan kedves és a jó kedvtől csak úgy ragyognak a szemei is.

A Gross nővérek kedves jelenségek égő fekete szemekkel, Carola az idősebbik gyengélkedő volt, azért is, hogy az állás, táncznézés közbe fárasztó ne legyen, tehát egész hűségesen támaszkodott dr. Keck Laczi ügyvéd barátunk karjára aki ezt a kezet azután gondolom igen kellemes érzés közt tartotta is. Van még a Carolának igen kiváló hangja és ha jó kedvében van igen szépen tud énekelni. Szépen eltudnának dalolni Keck Laczival egy szerelmi kettőst, a kinek szinte jó hangja van.

Sajnálom, hogy nem tánczolhattam vele, de annál többet tánczoltam az igen csinos amazon termetű nővérével, mely két leányára csakugyan büszke lehet Gross Józsi bácsi. A szerény ibolyák, a Kis nővérek, a jegyzőnek a leányai szintén fekete égő szemekkel, a kik olyan jól tudnak tánczolni, hogy az

mert sik viz sincs, meg embert biró jégsem. De csak akarni kell, mindent lehet; mert gyorsan elkészült.

Ekkor ébredt fel Tolna község azon öntudatra, hogy noha tavaly aquirált mérnököt, nem tett eleget megbízatásának, és megbízta K. mérnököt a memorandumának elkészítésével. Azért választván őt, mert bizalma volt hozzá; mert mivel hogy vannak mérnökök, kiket, ha nem is az istenek, de a zsilipek kedvelnek és ő egyike e választottaknak. (A nyájas olvasók tájékozásául meg kell említenem, hogy a vizi munkák általában és a zsilipek különösen igen szeszélyes dolgok, sőt makacsok; némely mérnöktől másfél év alatt sem hagyják magukat elkészíteni, ellenben annak a keze alatt, akit kedvelnek, kedvezőtlen vízállásban is megcsinálódnak másfél hónap alatt!

Meginterwievoltam, és véleményét a következőkben ismertetem.

A tolnai Dunaág medre Domboritól—Taplósig olyan mély és széles, hogy néhány száz méternyi hosszat leszámítva, nem is kell kotorni! Taplóstól lefelé azonban a Sárviz, 8 kilóméter hosszban, átlag 4 méter magasra felöntötte; és ezen fel öntésben ásott magának a Sárviz 60—70 cm. mély medret*) úgy, hogy ma Taplóstól kezdve 8 km.-nyire lefelé 264 cm. esése van. Tudvalévőleg ez az oka annak, hogy a tolnai Dunamederben ott poshad 264 cm. magas viz, ha a nagy Dunában bármilyen alacsony is a viz állás. A czélt, azaz a folyó hajózhatóvá tételét tisztán. kotrás által elérni nem lehet, a menynyiben a Sárviz évenként újabb iszapolást végez, szükséges tehát a csatorna uj mederbe való terelése. Egy olyan uj mederbe, melynek kiömlése nem Taplós hanem a keserüsi hajóállomás felett volna. így csakis sokkal kisebb mérvben állhatna elő az iszapolás, mert azon a rövid utón (t. i. Ketesüs—Gemencz) az iszap oly nagy mérvben nem rakodhatna le és a nagy Duna oda közel lévén, tovább sódorná (mint ahogy azelőtt a tolnai Dunaág folyása tette) de azon az egypár kilométeren, ha három évenként kellene is kotorni, annak a költsége elenyészőleg csekély, azon költséghez képest, melyet a jelenlegi hosszúság báge- rozása igényel.

A téli kikötő megteremtésén kívül ezzel első sorban a hajózást segitenők elő; az egészségügyi viszonyokat pedig, nemcsak ezzel az immár mozgásba hozott, azaz apadás és áradásnak alávetett tolnai Dunaággal, hanem még azzal is, ha a tolnai duna felső torkolatánál, Domborinál, illetve a bogyiszlói sziget doromlási részén, egy, a nagy Duna középmagas vízállásának megfelelő mélységű, nehány száz méter hosszúságú, zsilipes csatornával látjuk el, melynek segélyével még akkor is felfrissíthető volna a viz, ha nem árad künn. Mindez kerülne 500 ezer forintba.

Ezzel megszűnnék minden baj. A tolnai Duna nem képezne Domboritól—Taplósig egy 20 km. hosszú

® Ebben a 4 mtr. magas és 8 kilometer hosszú iszapban létező 60—70 cm. mély mederben kinlódna az összes Sárviz menti vontatók ! P. E.

1897. február 14.

ember csodálkozik rajta. A Klimes Tóni hőgyeszi jegyző barátom aranyos feleségének a nővére meg szépsége és bájos megjelenése mellett rendkivül ügyes, a mit minden mozdulatában szépen tud érvényesíteni. Mu- raközy járásbirónak a leánya egy szépen nyíló rózsabimbó, a kinek egyébként bálra még nem volna szabad menni, hanem ilyen the dansanra igen, a hol azután ki is veszi részét a tánczból. Itt voltak Hidegh- kutról a Bauer nővérek, a lutherános esperesnek bájos két leánya, igen csinos toilettben. Harmadik nővérük a hőgyészi doktornak Holndonnernek a fele sége, a ki szintén itt volt, egy fess elegáns asszony. Szeretheti is a férje, mert még a vacsoránál is mellé ült le.

Mondhatom, hogy a menyecskék is igen-igen fessek voltak és hóditó képességüket nagyon előszedték, lehetett is bennük gyönyörködni.

A fennt felsoroltakon kívül ott volt még a ta- karéktári könyvelő szép fiatal felesége és még többen, a kiket ha elfelejtettem volna megemlíteni, majd felkérem Kővágó Sanyi barátomat, hogy ezt a hibát korrigálja helyre, mert előfordulhat ám az is, hogy egy-egy szemnek a színét is összetévesztettem mert nemcsoda ha az ilyen szemek között eltévedtem volna és összezavartam őket. Négyest 22 pár tánczolt minő kedvvel!

Hanem ebből az illostris társaságból nagyon hiányzott valaki, Kővágó Sanyi barátom nem tudta kinyomozni a fess, elegáns termetű és viruló arczu kék szemű Gross Bözske, a főszakácsnő, a ki Budapesten a szakácsságból prüfungot is tett és olyan jól meg-