Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-02-07 / 6. szám
2 tóbb lelkesedés erős nyári napfénye mellett, éledjen és üdüljön fel! Alakítsuk meg mihamarabb a „Tolnamegyei irodalmi kört.“*) Borzsák Endre. *) Mondanom sem kell, hogy teljesen egyet értek bel- munkatársunk szép fejtegetéseivel s minthogy magam is 'szívesebben látnám, ha erőnk engedi, a régi eszmének megvalósítását, ürömmel engedtem e czikknek a megérdemelt első helyet. (Szerk.) IFestisAzt sejtem, hogy az európai diplomacziának nem a miatt fáj a feje, hogy a burkus külügyminiszter platonikus ölelkezésre meglátogatja a francziákat, sőt a konstantinápolyi agónia se olyan fenyegető, mint az a nagy kérdés, átkeli e az Atlanti Óceánon, vagy Földközi tengeren a Pestis Európába, ez az öldöklő kór, mely félelmetesebb minden bajnál és a kolera hazája lokalizált pusztító járvány, mig amaz katasztrófa. Hogy a vén Európának ne legyenek aggódásai, azt csak nagyszabású könnyelműség mondhatja. Hiszen a Pestis tizenhét év előtt már volt Európában az orosz-török háború nagy mozgósításával érkezett és pedig, mint minden ez is a »keresd az asz- szony« révén. Ugyanis egy orosz kozák a kis-ázsiai táborozás alatt otthagyta a szivét. A szerelmes nő kedvesének selyemkendőt ajándékozott s a gyöngéd szerelmi ajándékot ezrek haláltusája fizette meg, a legszörnyübb halál, a mi a szenvedésre alkotott embert csak érheti. Az orosz erély akkor Európa rémülete között radikális módon úgy fojtotta el a vészt, hogy orosz kozákokkal keresztül határolta azt a falut, Wetejakát, a hova a szerelmes kozák selyemkendője érkezett, senkinek sem szabad volt onnan mozdulnia, s meghalt abban a faluban mindenki. Nem volt még emberi mészárlás, melyből legalább hírmondó nem maradt volna. Ebből sem maradt. Aggastyán, csecsemő, férfi, asszony, meghaltak mind. A kozákokat utána vesztegzár alá tették s Európa megmenekült. Milyen az Indiákon most dühöngő Pestis ? Orvosi köreinket főleg ez érdekli. Bármilyen az emberiség megtizedelését jelenti, de a Himalája táján dühöng a legádázabb fekete Pestis, mely a tizennegyedik században oly mérhetlen rettenetes pusztítást vitt véghez, hogy szinte a magyar költő egy feljajdulását kell megmódositanunk: csoda, hogy még áll a világ. A pestis, vagy mirigy-vész, (dögvész) a legszörnyübb fertőző betegség. Hazája Egyiptom, Syria, Kis-Azsia. Tünetei általános gyöngülés, gyönge szív működés, gyakori elájulások. Ez tart 24 óráig. Azután föllép a mind nagyobbodó hőemelkedés, irtózatos főfájással, a harmadik napon mogyorónagyságu kemény daganatok keletkeznek, olykor tyuk tojás nagyságúak is s kelevények fakadnak a testen, beáll a téboly, tüdőlobb s a legrettenetesebb kínok között a halál. Bombayban, a hol pedig a kór inclinálódott, 100 közül egy meggyógyul, de milyen szánandó alakja lesz az emberiségnek. Értelmi tehetsége fakó, ereje alig van. Valóságos Lazaronni. És az emberiséget ezredek óta rémitő betegségben csak most pirkad a reménység hajnala. J e s i n i g dr. a budapesti Pasteur intézet volt assis- tense japáni társával K i t a s a t ó-val fölfedezte a pestis bacillust. Kínában kísérletet tettek is vele s állítólag 80 százalék gyógyulást értek el. A pestis Európa felé közeledése megmozgósi- totta az összes hatalmakat. Velenczében éppen Ausz- tria-Magyarország kezdeményezésére legközelebb nemzetközi konferenczia gyűl össze, a melyre Anglia is kötött Marschruttával megbízókat küld, nevezetesen tiltakozni fognak a szabad tengeri kereskedelmet korlátozó hajó-vesztegzárakra nézve, jól lehet, a fenyegető baj első sorban Anglia bőrére megy. A vesz- tegzári intézkedés könnyen be fogja látni mindenki elkerülhetlen. Az olasz kormány már is elhatározta, hogy az összes Indiából érkező hajókat egy félreeső szigeten vesztegzár alá veszi. Az indiái pestist főleg az arábiai zarándoklás vitte szanaszét. A mohamedánnak legszentebb köte- lességteljesitése ma az emberiség veszedelme és Mekkától, mint a biztos haláltól eltiltani a mohamedánokat, annyi lenne, mint feltüzelni a fanatikusokat, hogy a Kába kövét, a próféta koporsóját megtekintsék, mert vallásos hitük szerint a földi biztos halált igy cserélik fel e kényes czél gyakorlásában bekövetkezett halál révén a hetedik menyországgal. Minden attól függ pedig, hogy e vallásos za- rándoklásokat meglehet-e akadályozni, mert a pestis azon indiai kikötőkben dühöng leginkább, a hol a zarándokok hajóra szoktak szállni. Dr. H. K. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (6. az.) _________ ME GYEI IRODALMI CSARNOK. acLég:3r ég-a-lj. IV. évszak. Ej, tél, halál. Rideg észak te, ki szülted a zord telet, Képmása a merev halálnak, Gyászos égalj, ki meg nem nyitod kebledet, A nap éltető sugarának. Az örök hó jelzi országod határát, Melyen belül nincsen kikelet, S a folytonos örök fejlődés folyását Elzárja kegyetlen jég kezed. Gyáva rabbá teszed a szellemet, Fásultá a legszentebb érzelmet, Nem repül a képzelet, földön jár, Pedig e föld mi kietlen, sivár. A hosszú éj sötétét féléves napod Elűzni nem elég hatalmas, Legfeljebb ha a félhomályt mutathatod, S hogy ez mily egyhangú, unalmas; Pedig legyen inkább örök sötétség, — A fáradt tél ott nyugtot lelne, — Mint e végnélküli, egyhangú szürkeség, Élet s halál örök küzdelme. Mert abban nincsen vigasz, nincs remény, Ha néha a bágyadt északi fény Dereng a köd szürke láthatárán, Nem győzhet a természet halálán. S a hol nincsen meleg, nincsen világosság, Ott az élet is mit keresne? Észak, tél, sötét éj, ez átkos háromság Hisz mindent, mi él, eltemetne. Nem tépdelhetsz itt erdők, mezők virányán, Nincs szerelem, nincs dalos madár, _ De — s ez vigasztaljon csalódásid után — Erre ember is csak ritkán jár. Emberi lény, ki rut önzésében, Hazudja, mit nem érez keblében, S megcsalja szerelmed, barátságod; Ez emberi lényt itt nem találod. S im, itt állok most e végtelen magányban, S egy eddig nem ismert érzelem Változást idéz kedélyem világában, S az ég felé emeli lelkem. Itt, hol halál az ur, távol az élettől Mintha látnék a felhők fölött, Nem érzem már oly messze az Istenségtől Magam, mint az emberek között, Örök lényt keresni az enyészet Véghatárán ! Mily botor bölcsészet ; Halál s Istenség egyesülnének? Tév eszméje az emberi észnek. És mégsem az. — Ez életben “csak sejthetjük Mi az, mi jőni fog ezután, Az Istenséget itt meg nem ismerhetjük, Majd csak amott túl, talán, — talán! Ha pályánkat a nappal együtt megfutjuk Kelettől nyugat estvéjébe, Akkor tudjuk vagy talán meg sem is tudjuk — Eltűnne a halál éjébe. — Ha részünkre is hajnal hasadás, Lesz-e a sirontul feltámadás? Vagy talán a pálya, melyet megfutunk Csak ebből áll, leszünk, vagyunk, voltunk? Horváth Imre. IPlet37-l!:a.T7-árl "bál. — Levél Ellához. — Irta: MICZI. Képzelem, hogy haragszol, de egy óriási katzen- jammer, a melyet még egy hét előtt szereztem és nem tudom kiheverni, képtelenné tett a levélírásra. Még most is mámoros vagyok Ella. Nem lennél leány Ella tudom magamról, ha a kíváncsiság nem bántana, — nem is gyötörlek sokáig — leirom azt az én első szereplésemet — azaz legalább megközelítőleg — mert a valóságot eléd varázsolni, ahhoz Jókai tollára lenne szükségem, — a -mit pedig legkedvesebb főrendi nem ad kölcsön. 1897. február 7. Grätchen nem tartozott ugyan közibük, de azért en- nivalóan csinos volt. A Tódor bácsi kis lánya is erősen pályázott a bálkirálynőségre. Hogy méltán, azt Kuli halálig kész bizonyítani. Hanem udvariasabb tánczost még nem láttam, mint Báli Sándor: tánczközben térdelve fejezte ki hódolatát tánczosnője, egy szép fiatal asszony előtt. Rossz nyelvek ugyan azt mondják, hogy ez a térdelés kissé, hogy úgy mondjam, önkéntelen volt, de hát a rossz nyelvekre köztudomásúlag nincs mit adni. Na de annál udvariatlanabb volt egy kis hirtelen szőke fiscális. A fiatal menyecske, a kit tánczra hivott, két percznyi pihenőt kért tőle. „Nagyon szívesen, ezer örömmel“ mondá a pervesztő s erősen meg volt győződve róla, hogy ez volt az udvariasság „ne tovább“-ja. Az se volt rossz egynek, a mi velem történt. Palást uramtól kérdem nagy áhitattal, hogy a kis lánya itt van-e az estélyen ? „Hisz most tánczolt Ön vele s még sem láta?“ — kérdi mosolyogva. Tableaux ! Menten kámforrá váltam. Valaminthogy kámforrá vált a Kiinger bácsi is — egy hiób hir hallatára. Úgy történt a dolog, hogy Kálmán nagy titokzatosan súgja a fülébe, hogy egy fiatal menyecske vele szeretné tánczolni a II. négyest. „Igazán“, kérdi Kiinger bácsi, „megyek rögtön.“ És ment is rögvest — ki a teremből. Színét se láttuk többet. Szegény kis bakfis ! ugy-e kegyed is észre vette az ördög öreg anyját is, azon alul a milói Venust sem (ő azonban szerényebb igényű: elenged a 80 ezerből — 75 ezeret.) — Wosinszky Mór ur már Tiflisben jár; — Kiinger bácsi pedig immár az Ilmának meséli, hogy ő azért maradt olyan munkabíró ember, mert fiatal korában kimélté az erőit — 1 ők még mindig járják. S járták volna talán reggelig ha Nagyságos asszonyom meg nem irigyeli és bele nem szól, hogy „elég volt már.“ El vagyok merülve az ábrándozásban, midőn Antal Ferkó nagy sunyin a vállamre teszi kezét. Azt hittem, azért jő, hogy a Pista feleségének, a bál egyik legszebb asszonyának mutasson be; hát a kötni való nem a belépti dijat vasalja be rajtam ?! Menten abba is hagytam az ábrándozást. ' Ámbátor, hogy volt ott több nagyon szép asszony is. Egynek pláne egész udvara támadt, a mi még azt is feledtette vele, hogy a czigány huzza s ott benn javában tánczolnak. Hát azt látta-e, Nagyságos Asszonyom, hogy a kaszinó örök ifjú alelnöke folyton fiatal lányok körül settenkedett? A feleségét persze otthon hagyta s elhitette ő nagyságával, hogy az estélyen — hivatalból kell jelen lennie. Velünk azt is elszerette volna hitetni, hogy hivatalból udvarol, de hogy igaz volt-e, kinyomozni nem lehetett, mert Buday barátunknak hiányozni tetszett. És hiányoztanak azon kívül temérdeken. Hiányzott a kis Lili — és a tanári kar egy tehetséges fiatal tagja. Hiányzott egy kedves collégánk — és egy darázs derekú, kökény szemű kis lány, (én botor az egyik igazgatót szidtam meg érte) — és hiányoztak a menyasszonyok valamennyien. Hogy épen most készül mindenik vőlegény, ki szigorlatra, ki ügyvédire ! Nem volt ott egy ked-ves öreg ur sem s igy nem volt a ki constatálja, hogy a terem szűknek bizonyult. Virág nevet viselő kis lányát küldte vón’ el legalább valakivel. Vette észre Nagyságos Asszonyom, hogy milyen felemás banda húzta ? Az élelmes czigány, mivel hogy kétfelé volt hiva, megfelezte a bandáját s a hiányzó felet itt is, ott is a tolnai bandából egészítette ki. Úgy lett oszt’ felemás. A négyes rendezésén is meglátszott, hogy Nándor barátunk belépett a becsületes emberek sorába. Kuli meg az Árpi gyerek negyedóra alatt se tudtak össze hozni bennünket. Hja persze, más a lengyel és más a kengyel. Azaz, hogy más a teremdiszités és más a négyes rendezés. Két szép baba arczu kis lány is volt ott, egyik szőke, másik barna, mind a kettő piros alma. Az a hunczut Leó elhitette velem, hogy nem fognak megharagudni, ha szünóra után mutatkozom is be. És nem megharagudtak! Reám is, meg a Leóra is. (Sovány elégtétel persze, hogy a bünszerző is kikapott.) Egy pár csinos bakfist, igézőén naiv és csoda | mód szép gyerekeket is volt alkalmam látni. A kis
