Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-02-07 / 6. szám
XXV. évfolyam. 0- szám. Szegzárd, 1897. február 7. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóElófizetési ár: Egész évre .... 6 írt — Félévre.......................3 „ — Negyedévre .... I „ 50 kr. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Me gj elen: Bezeródj István-utcza 6-ik szám alatt, Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová Hetenkint egyszer, vasárnap. hová a lap szellemi részét illető közaz előfizetések-, hirdetések és a felNyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. kr. lemények intézendők. szólamlások küldendők. Hirdetések jutányosán számittatnak. Hiv. hirdetések:. 100 szóig . ! ! 1 írt 87 kr. 100—200 „ ... 2 „ 87 „ 200—300 r . . . 3 „ 87 „ minden további 100 szó 1 írttal több Hírlapírók köre. (Reflexió.) Lapunk 4-ik számában „b.“ aláírással, mely köztudomásúlag lapunk szerkesztőjének czikk-jegye, egy igen érdekes, kitűnő tollal írott s teljes igazságot tartalmazó vezérczikk jelent meg a fenti czim alatt. Beszél e czikk a Pécsett megalakult „H ir 1 a p i r ó k k ö r e“ magasztos hivatásáról; a vidéki sajtó régi nyomoráról; a 25 évvel korábbi vidéki hirlapirási nemes törekvések megmosolygásáról, kigúnyolásáról és lethar- gikus közönnyel fogadásáról. Azután beszél e czikk az őszinte öröm és lelkesedés hangján a pécsi hírlapírók köre tényleges megalakulásáról, melybe való belépésre „b“ ur is felhivatott. Sok észrevételem van e jeles czikkre, kitárom azokat igaz őszinteséggel. Először is, nekem nem tetszik a pécsiek adta czim. A „H irlapirók köre“ nagyon szűk keret, melyben nem fér meg az egész, tágaskörü irodalmi munkásság nagy Munkács y-k épe! Avvagy nincsenek-e a vidéken magas szellemi nívón álló irodalmi bajnokok, — a tolinak és észnek nemes és bátor har- czosai, — kik, úgyszólván, soha sem Írnak a röpke pillanat számára a hirlapokban. hanem annál örökéletübb irodalmi termékek mesral- kotására törekednek otthon, a csendben, magányban. Nos, az ilyenek nem foglalhatnak helyet joggal — a czim miatt! — a „Hírlapírók körében.“ Pedig a fővárosi „Otthon“-ban bizony tudjuk, hogy egészen másképp van. Ez egy nagyon tág keret — a mint szükséges is — hogy bele férjen, minden irodalmi-munkás képe, nemcsak a hírlapírói, sőt talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy e keretben, a hirlapírástól távolálló nagyobb szabású irók és művészek képe kiváló fényben ragyog! .... Ne tűnjék fel e kifogás, e megjegyzés senki előtt kicsinyesnek, mondván: „Hisz az magától értetődik, hogy az irodalom egyébb téréin működő szellemi munkások: kedves, szeretett tagjai egyletünknek!“ Ne feledjük, hogy „qui bene distin- gvit, bene docet! — s forma dat esse rei!“ Nem kicsinyes e felfogás a tagok jövőben érvényesíthető jogainak jól felfogott szempontjából, a mikor is beállhatna egy, vagy több eset, hogy a „kör“ belső életétének vezetésében, avagy külre irányuló tekintélyének képviseletében, több jogot követelne magának a napi riporter, mint az országosan ismert, szellemes iró, de nem hirlapiró. A czim-re támaszkodva, ehez kétségtelen joga lenne, mely jog szigorát csak az egyéni finomság és műveltség enyhítené. De vájjon minden riporter ilyen-é? . . .Azért én — pardon a fel nem hitt beavatkozásért — a „hírlap“ szót törülném a czimből és csak ezt mondanám: „pécsi, vagy pécs-vi- déki irói kör.“ Másodszor, e jeles czikkre szerény megjegyzésem ez: — mi igen sokan — talán gyenge kezelői a tolinak, de erős bajnokai a nemzeti irodalom újabb föllendülésének, mit nemcsak a törzs épségétől, a fővárosi sajtó hatalmas virágzásától, hanem az ágak, a vidéki zsurnajizmus, óhajtott zöld levélbőségétől is várunk, minthogy a központi szív egészséges lüktetése csakugyan nem képzelhető a falevelek, a tüdők hasonló irányú, eeryöntetü közreműködése nélkül — mi igen sokszor, ismétlem, nem egyszer beszélgettünk már nyilvános összejöveteleinken, nem egyszer szóltunk helyi lapjainkban ez eszméről: —f „Alapítsunk tolnamegyi irói, vagy irodalmi kört!“ A mi óhajunk, törekvésünk tehát sohasem volt oly exclosiv tér-- mészetü, még az óhaj, a remény és tervez- getés virágjában sem, mint pécsi szomszédainké, kik már csaknem a bevégzetttények érett gyümölcsének örvendeznek. Mi, az alakítandó ilynemű egylet cziméül — kizárólagos törekvéssel — sem a „szegzár.di“ sem a „hírlapírói“ jelzőket nem kombináltuk,, hanem exténsiv önzetlenséggel kontempláltunk egv „Tolnamegyei irói kört.“ Nos, a pécsiek — mint előre sejtettük — ' megelőztek bennünket e téren is. — (Akárcsak,. mintha, ő volna, Ausztria, mi meg Magyarország !) —I De szerintem, ha a mi óhajaink, terveink, reményeink virága majdan, lehervadtnak mondható: az ők eddig elért ilynemű sikerének fényes gyümölcsére is alkalmazni merem a korán érett jelzőt! Épp a fenti okok miatt. . Nekem fő óhajom, hogy a pécsiek nemes törekvésének már félig érett szellemi gyümölcse hova-hamarább érje el a boldogító édes tökély legfelső fokát; a mi régi és hő óhajunk szellemi hervadt virága pedig — egy nagyobb lendületet vevő, magasabb és kitarTÁRCZA. A természetben. A természetben kelek járok, Beszélnek hozzám fák virágok, Hüs árnynyal kínál s csábit. Harmattól csillog a fa ága .... Bokrok között erdő virága Beszéli édes álmait! Az égen fényes nap világol, Bus várrom kéklik messze távol . . . 1 fehér tornyocskák látszanak, Himezve a rét vad virággal, A berekben zeng vig madárdal S csörtetve foly a kis patak. A természet nagy templomában, (Fenségesség és ennyi báj van; Itt lelkünk megnyugvást talál! Itt honol üdv és lelki béke S hangzik hozzánk az Ur beszéde Villámok lobbanásánál. Zivataros zord rémes éjben, A vihar harsány énekében, Sziveinkhez Isten beszél. Hallgatva szivünk dobbanását, Látva villámok villanását Lelkünk remeg lelkünk remél. A természetben szép s egy élet! Isten dicsősségét beszéled, Ezt tükrözik a csillagok. Bölcs e világnak alkotója, Az égen a nap tűzgolyója Az ő szerelmétől ragyog. $ Harang csendül partján az érnek, Az Ur hajlékába betérek S zeng ajkamon buzgó fohász. Imát rebek buzgó ajkkal Ahoz — ki bár sújt felmagasztal S kihez nem járul változás! KÓsa Ede. Kaszinó-estély Nr. I. — "A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Nagyságos Asszonyom ! Szeretem hinni, hogy nem véletlenül történt, hogy Pécset minden kínálkozó szórakozásaival egyetemben ép a casinó estélyt megelőző napon hagyta ott. Felteszem, hogy a férje is vonzotta haza (meg- sokalta a szalmaözvegység által férjének nyújtott szabadságot), de mint kaszinói tagnak lokal, helyesebben lokalitas patriotismusom azt súgja, hogy főleg az estélyünk csalta le közénk (a kis ura szerint olyan hamar.) De gondolom, nem bánta meg a nagyváros otthagyását: ép oly csinos s talán sokkal kedélye- sébb estélyt volt alkalma — végig nézni. Sokkal több ideje és módja volt ugyan szemlélődnie, mint jó magamnak, a ki három fiatal ember helyett robotoltam, engedje meg mégis, hogy egy pár — talán észre nem vett — episódot elmeséljek ma- , gának. A minden tekintetben Yemekül sikerült estély csendesen indult, Még 9 óra tájt is nagyon gyengél- tem a dolgot. Egész sereg szép asszony, jó képű kis leány varázsolta éden kertté a kaszinó — mivel sem díszített — társalgóját, amely ezúttal táuczteremmé avanzsirozott s az arany ifjúságot még mindig csak Matzon Kálmán és — Kiinger bácsi képviselte. Az újdonsült igazgatók aggodalmasan nézegetnek az ajtó felé és csititják a lázongó asszonynépet. Antal Ferkó pedig már számitgatja, hogy mennyit is kell majd a kaszinónak ez estélyre ráfizetnie. Ámde egyszerre felderültek az arezok, a már agyon szapult tánezos fiatalság bevonult a terembe s megkezdte a tánezot szilaj hévvel aranyos jó kedvvel. És járta örege-apraja világos viradtig. Nagyságos asszonyom! látta azt a nyurga fiatal embert (eleven felkiáltó jel) a ki egy sárga selyem szallaggal diszitett fehér moll ruhás kis lánynyal (én legalább annak néztem) járta a kreutz-polkát ? A jó ügyhöz méltó ritka kitartással lejtettek körül a teremben, egyszer, kétszer, tízszer. Dönczi már a huszadik gratuláöziót fogadja s ugyanannyiszor jelenti ki, hogy: "bifcony nagy dolog az a birói vizsga f — Kuli már a harmadik lányos mamának mondja el | Tarján Gida ismeretes kijelentését: 80 ezer forintért
