Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-12-19 / 51. szám
4 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (51. jfg _______________________4897. deczember 19. fi gyelmét; hogy egy metáphofával éljek, a kis könyv olyan benyomást tesz ream, mint egy bizzar módon Összekötött virágcsokor, melyben túlnyomók az egyszerű, de kedves mezei virágok s csak elvétve üti ki fejét egy-egy merészebb szinü, alakú, növény házban született, ápolt aristokrata. Épp igy az „Apró Novellák.“ Igénytelen kedves kis történetek, melyek mind magában viselik megteremtőjük szerény egyéniségének bájas vonását. Nincs bennük semmi „pose.“ Ke- resetlenségükkel hatnak az olvasóra. Az egyszerű minden napi emberek tesznek-vesznek, gondolkodnak, éreznek benne, megteremtőjük szerény leikével, szivével, mert minden kis novella ott viseli magán 'az egyszerű, de érzésekben gazdag leány szív és a léleknek csak nőknél feltalálható kifinamosodott nü- acrozait. Igen kedves némelyik novellában a költészetben úgynevezett festői sorok, — itt vagy bevezetés, vagy befejezés. Egy-két sor, de benne van egy érdekes leány lélek romantikával Szemezett egész filosophiája. A közvetlenség, mely bennök igazán feltűnő módon nyilatkozik megteremti azoknak értékét a mi rokonszen vünket. ___ TÖVISEK. Tö k István esete. Ocsény község dúsgazdag polgára volt Tök István, kinek egyedüli tudománya volt a literes üvegből a borocskát kiszopogatni. De hát csodálkozhatni rajta? Termett neki s aztán punktum! Azért ivott is, mint a kefekötőinas. Ha napjainkban élne, hát biz' elképedne a fillokszera pusztításon. (No meg ha élne, biz’ e czikket meg se Írtam volna, mert az őcsényi atyafiak nagyon sangvinicus vérüek.) Tök Istvánnak volt egy kedves czimborája, a Káposzta Gáspár, aki már megfordult Budapesten is, ahol úgy elbámult, hogy az alsó állkapcsa elcsúszott helyéből, amit aztán Kecskés Sára nagynénje igazított helyre. Már hogy mi módon, azt nem tudhatom, meg akkor nem éltem eme nagyközség falai közt. Ez a jómag Káposzta gyaki’an megfordult Istóknál, egy-egy italkáért, mikor aztán tűzzel beszélt az ország szivéről. — Egy ám, komám — szolt Káposzta — a szemeim teljesen belefáradtak a nézésbe. Van ott nézni való elég. A Duna két partján van ez a gyönyörűséges város. Legnagyobb csodaság a lánczhid,! mely öt, mondván: öt métermázsás lánczemekből van összeállítva. Hát még a Gellérthegy, az ám csak a nagy hegy; a szegzárdi Bartina annak csak öcscse. Sokat nem kellett beszélni. Tök Istókban föl- ébredt a vágy, megtekinteni Budapestet. Lett is sürgés-forgás. Tök Istók Budapestre készült. Az asszony sütötte a pogácsát, az ember pedig, miután pénzes zacskóját jól ellátta, hozzá fogott az „elemózsia“ elpakolásához. Akkor még nem létezett a Szegzárd-Sárbogárd féle vasút j az útnak nagy részét kocsin járta meg. Budapestre érvén, elszállásolta magát egy kis „lebujba“ és csak másnap indult a csodaságok megtekintésére. Tök István afféle ruhakimélő ember volt, nem nagy tempót csinált öltözetével. Hatalmas szélű zsíros kalap, elnyűtt mándli, meg egy bőséges gatya volt az ő ruházata. Sokáig járkált, bámult, mig egy fényes kávéházba tévedt. — Lehetne-e itt egy kávét inni ? — Nem! nein! — inondá a pinczér. — Nein ? Az bizony nem kő! Adjon kávét! — Heide! Heide! Es mindig jobban szorongatta azt a zsíros felöltőt, mely Tök István termetét takarta, — hogy kituszkolhassa. De Tök Istók sem volt ám olyan tökkel ütött, hogy ne értette volna a pinczér gorombaságait. Megállt és csak nézegette az urakat. — Uram Isten! — sóhajtozott Istók. — Micsoda csodálatos kalapja van annak az urfinak ott a sarokban! Hát még a dómánya ? He . . he . . he . . — Ezt a német legényt bizonyosan a ruházatom indította arra, hogy kidobjon. De majd segítek én a bajon. A kávéháznak tőszomszédságában volt egy szabóüzlet. Ide ment be, hogy olyan ruhát vegyen, minő azoknak az uraknak van.- Hát olyan gúnya kéne nékem, mint a szomszédban van. A szabó megértette a kívánságot s bele bujtatta egy teljes salon öltözetbe. Most már csak a köcsög kalap hiányzott. Meg lett az is. Mikor aztán már teljesen rendbe volt az uj öltözékkel, tükör elé állván, felkiáltott: — No anyjuk, ha most' látnál, hát a faluvégi Bátába szaladnál — ijedtedben! A ruha árát, mely kereken száz forintot tett, minden szó nélkül kifizette s azután visszament a kávéházba. — A’ szolgja | á’ szolgj'a! —■ kiabálták a pin- czérek. — Egy sajtár kávét! Hm ! Mit tegyenek ? A vendég szava parancs. Két pinczér nehezen czipelte a sajtárt. — Mit fizetek ? — Húsz forint. — Ejnye, de fényé derága ! Mikor aztán kifizette, fogta köcsög kalapját, bele vágta a sajtárba. — Igyál! Úgyis csak neked van itt becsületed, nem a Tök Istóknak. Erre aztán haza indult. Felesége magánkívül lett, amikor meglátta. — Hallja kié, ember | Megbolondult kigyelmed | Tök István nevetett. De az asszony sem vette tréfára a dolgot, hanem rögtön átszaladt a csámpás rektor komához, elmondani, hogy Istók megbolondult. A koma hallgatott Évi asszouy szavára 1 Istók bármint hadonázott is, megkötöztetve bevitette a szegzárdi kórházba. Hasztalan kiabálta, hogy ő teljesen eszén van, nem hitte el senki. Azonban a doktoroknak elbeszélte történetét, akik azután hazabocsájtották. Otthon megfogadta, hogy többet nem lesz kiváncsi s a Káposzta szavára többet nem hallgat. Kiss Béla István. K Ü L Ö N F É L É K. ____ — Ki tüntetett miniszter, ő Felsége a király P e r c z e 1 Dezső belügyminiszternek az első osztályú vaskóronarendet adományozta. — Kinevezés. Az igazságügyminiszter Diczenty Lajos szegzárdi h. törvényszéki irodaigazgatót a szegzárdi törvényszékhez irodaigazgatóvá nevezte ki.- Joggyakornoki állások. A pécsi ítélőtábla kerületében hat joggyakornoki állás van üresedésben, melyekre 2 heti határidővel a pályázát kiíratott. Az 500 frt évi segélydijjal javadalmazott állásokra a pályázati kérvények Blaskovits István kir. táblai elnökhöz adandók be. — Karácsonyfa ünnepély. A szegzárdi róm. kath. ovoda karácsonyfa ünnepélyét folyó évi deczember hó 23-án d. u. 3 órakor tartja meg helyiségében. — Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter G ü n z Gábor paksi állami polgári fiúiskolái segédtanítót a X. fizetési osztály harmadik fokozatába rendes tanítónak nevezte ki.- Elnöki jubileum. Sávéi Kálmán, volt szegzárdi kir. törvényszéki elnök, ki jelenleg a pécsi kir. törvényszéknek elnöke s kúriai biró, folyó hó 12-én ülte meg tiz éves elnöki jubileumát a pécsi törvényszéki birói kar és a kezelő személyzet meleg óvá- cziója mellett.- Kinevezés. A szegzárdi m. kir. szőlőszeti és borászati felügyelőséghez a földmivelésügyi m. kir. miniszter Bér gle i tér Józsefet, a felsőbb borgazdasági tanfolyam végzett hallgatóját, segédnek kinevezte. Ezen kinevezéssel tétetett meg az első lépés a szegzárdi vinczellér-iskola szervezéséhez. — Bírói kinevezés. Ő Felsége a király Váradi János vaáli járásbirósági telekkönyvi betétszerkesztő albirót a tamásii járásbírósághoz járásbiróvá nevezte ki. — A kereskedelem és iparkamarai tagválasztások végrehajtására Tolna vármegyében alakult központi bizottság Reich Oszkár várm. aljegyző elnöklete alatt tartott ülésben a pécsi kamarában á tolna- megyei iparosok és kereskedők által küldendő tagok választását valamennyi alkerületben deczember 29-ére tűzte ki. A választás a szegzárdi alkerületben (központi járás) Szegzárdon, a bonyhádiban (völgységi járás) Bonyhádon, a hőgyésziben (simontornyai járás) Gyünkön, a paksiban (dunaföldvári járás) Pakson, a dombóvári alkerületben (dombóvári és tamásii járás) Dombóváron ejtetik meg a főszolgabírói hivatalban. — Szerencsés nyerők. Az osztálysorsjáték második húzása alkalmából a 70,000 koronás főnyeremény egy részét — mint bennünket értesítenek — I D a n k ó bányakönyvvivő és Pintér nagy-mányoki gépész nyerték meg. A szerencsés nyerők az 1317. számú sorsjegygyei nyerték meg a főnyereményt.- Névmagyarosítás. Vánek Kálmán, szegzárdi illetőségű budapesti lakos, saját valamint kiskorú Margit, Kálmán, -Stefánia és Lajos gyermekei vezetéknevüket „V a s“-ra változtatta belügyminiszteri engedélylyel.- Pályázat. A mözsi r. k. iskolaszék egy 500 forinttal javadalmazott osztálytanítói állásra pályázatot nyit. Megjegyzendő, hogy a megválasztott a jelzett fizetést bizonyos körülményeknél fogva csak 1898. szept. 1-től kezdve élvezi, mig a folyó tanévben a kántortanitótól havi 15 frtot és teljes ellátást nyer. Férfi-pályázók kellőkép felszerelt kérvényei f. é. deczember 25-ig az iskolaszéki elnökséghez küldendők. Tannyelv magyar és német. Az állomás legkésőbb újévkor elfoglalandó,- Kinevezés. Az igazságügyminiszter Horváth Miksát a szegzárdi kir. törvényszékhez írnokká nevezte ki. — Sajtópörök. Az egyik pécsi újság írja, hogy Szegzárd a sajtópörök városa. Sehonnan annyi sajtóügyi följelentés nem érkezik a pécsi kir. törvényszékhez, mint esküdtbirósághoz, mint Szegzárdról. Tény, hogy a Szegzárdon megjelenő lapokban megjelent közlemények miatt 5 sajtóper van folyamatban. Mint értesülünk, újabban J o ó Károly bátaszéki kántor tett feljelentést a pécsi eskütbiróságnál lapunk egyik számának nyiltéri közleménye tárgyában. — Sikkasztó könyvvezető. Nem csekély feltűnést keltett Szegzárdon Weisz Móricz szegzárdi könyvvezető és ügynök hh’telen letartóztatása, a kit múlt szerdán Udvardy Sándor szeszgyárosnál, a hol könyvvezető volt, Várady János szegzárdi csendőrőrmester Krautszak József szegzárdi pénzügyigazgatósági vezető-számtiszt jelenlétében tetten ért éppen akkor, midőn az irodában elhelyezett Wertheim-szekrényből sikkasztani akart. Még 1895-ben észrevette Udvardy Sándor, hogy a kasszában tartott pénzből folytonosan kisebb-nagyobb összegek eltűnnek s eyy alkalommal 3000 frtból kerek 300 frt hiányzott, továbbá régi arany és ezüst pénzeit is megdézsmálták, valamint egy sorsjegyének is lába kelt. Udvar dy jelentést tett ekkor az esetről a szegzárdi csendőrségnek, a nyomozás meg is indult, de sikertelenül. A gyanú mindjárt Weisz Móricz könyvvezetőre irányult, a kit ezen időtől fogva figyelemmel is kisértek, azonban csak most sikerült őt a sikkasztáson rajta kapni. Különösen gyanús volt, hogy Weisz többet költött, mint a mennyit szerény jövedelméből költhetett és népes családját is ellátta minden szükségesekkel; 200 frtos lakást tartott, sőt úri passziót is folytatott naponkint a kávéházban. Ud- vardy Sándor szeszgyáros rendesen felszokta Írni magának a kasszában levő összeget, melyből folyó lió 14-én néhány forint ismét eltűnt. Ekkor a megkárosított újólag a szegzárdi csendőrséghez fordult panaszával. A feljelentésre Buday Gyula csendőrfőhadnagy, kér. szakaszparancsnok, kiküldötte Várady János csendőrőrmestert, a ki valóban ritka ügyességre valló leleményes módot eszelt ki arra, hogyan vezesse csapdába a sikkasztót. A csendőrőrmester ugyanis a Wertheim-szekrény ajtajának belső részéhez egy sodronykarikát alkalmazott, melybe egy lámpaüveget helyezett el s azután a kasszát a tulajdonos bezárta. Előre látható volt, hogyha a sikkasztó — mitse sejtve — ki fogja nyitni a pénzszekrényt, a lámpa üveg ki fog esni és összetörik. Az igy kitervezett kelepczébe a hűtlen könyvvezető csakugyan bele is ment. Múlt szerdán ugyanis reggel Várady János csendőrőrmester, hogy tanúja is legyen, Krautszak József szegzárdi , pénzügyigazgatósági vezető-szám- tiszttel az iroda melletti szobában rejtőzött el, miután a fent leirt módon a csapdát felállította. Udvardy Sándor az irodában várta Weisz könyvvezetőt, a ki — mint rendesen 1— most is fél 9 óra után megjelent az irodában, hogy a könyvvezetést végezze. A szeszgyáros azután azon ürügy alatt, hogy neki sürgős dolga van a városban, eltávozott hazulról. Alig ment el, néhány perezre rá, Weisz kinyitotta a ■Weriheim-szekrényt, mire a csapdául felállított lámpaiiveg csörömpölve hullott a padlóra. A zörejre a szomszéd szobából rögtön előugrott Várady János csendőrőrmester a számtiszttel és tetten kapta a megrémült könyvvezetőt, aki a kassza kulcsot is átadta. A kulcshoz a gonosz sikkasztó úgy jutott, hogy azt évekkel előbb lophatta el Uávardyné szekrényéből, a hol az el volt rejtve. Az igy tetten ért sikkasztót a csendőrség kihallgatta és átadta a szegzárdi ügyészségnek. Weisz Móricz
