Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-12-19 / 51. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (51. sz.) 1897. deczember 19. dalom minden kinövéseit ostorozni, az osztályok közötti falakat lerontani és a modern eszméket terjeszteni. A »Szegzárdi Haladókor« tagjainak nemes elhatározását csakhamar tett követte. A lap elsó' száma 1873. évi márczius hó 5-én jelent meg 4 oldal tartalommal »Tolnamegyei Közlöny« czimen. A megyei közönség rokonszenvesen fogadta a megye elsó' szellemi orgánumát s csakhamar kör éje csoportosultak a megyében levő irók. A hirlapolvasó közönség pártfogásának volt köszönhető', hogy a »Tolnamegyei Közlöny« fokozatosan gazdagodott tartalomban és terjedelemben. így már a megjelenést követó' évben, 1874-ben megnagyobbodott, 1876-ban 6, 1878-ban pedig 8 oldalon jelent meg. A »Tolnamegyei Köztöny«-t mostani fe- leló'sszerkesztője és lap tulajdonosa, Boda Vilmos volt szegzárdi kir. járásbiró szerkesztette a »Szegzárdi Haladókor« megbízásából, ki Kf azt önzetlenül, minden dij nélkül tette. 0 az egyedüli, a ki mindvégig törhetetlen akarattal kitartott a lap mellett a megváltozott viszonyok daczára is. Mellé sorakozik azután Borzsák Endre, a ki most is a lapnak legszellemesebb írója. Boda Vilmos mellé csoportosultak mindjárt a megye írói: Hőke Lajos hírneves régész és történész, Kálmán Dezsó', Bocsor Lajos ref. lelkészek, Mányoki Tamás, Pet- rich Ferencz volt országgyűlési képviselő', dr. Süss István volt megyei főorvos, dr. Novák Sándor orvos, Knór Nándorné, Szarvas Mariska és Abaffy Domsich Antónia és még mások. Később munkatársai voltak: dr. Lé- vai Dezső, dr. Steiner Lajos, Várkonyi Sándor, Várkonyi Endre, Kenézi Csatár, Bodnár István, Kovács Dávid, Kálmán Károly, Horváth Ignácz stb. A »Tolnamegyei Közlöny« tehát egy negyedszázad óta szolgálja Tolnavármegye közönségének közérdekét és 1898. évi márczius hó 5-én üli meg a szerkesztőség a lap 25 éves jubileumát. Csekélynek látszó, de valójában nagy idő egy negyedszázad a vidéki hirlapirás történetében, különösen nagy akkor, ha meggondoljuk, hogy még mindig mennyi akadályokkal és nehézségekkel kell a kisvárosi zsurnálisztának megküzdenie. A 25 éves évfordulót a szerkesztőség ünneppé fogja tenni kis körében az által, hogy megjelenteti a lap első példányát és azonkívül diszkiadást rendez a régi és a jelenlegi munkatársak czikkeiből. A szerkesztőség e szándékát már most tudatja a volt, valamint a mostani munkatársakkal is és felkéri őket, hogy a »Tolnamegyei Közlöny« diszkiadásába szíveskedjenek közleményeket küldeni. Horváth Ignácz. Felhívás. A midőn az alábbiakban a szegzárdi népkonyha működését a múlt télen át, a t. közönség tudomására hozom, legyen nékem megengedve a legmelegebben kérni a t. közönséget,hogy ezen tényleg áldásosán működő intézménytől hazafias és emberbaráti támogatását a jövőben se méltóztassék megvonni különösen a jelen súlyos viszonyok között, melyek habár mindnyájunkat érzékenyen érintenek, de kétszeresen sújtják azokat, kik köztünk a legszegé-' nyebbek és támogatásunkra leginkább szorulnak. A szegzárdi népkonyha a múlt télen január hó 2-tól márczius hó 6-ig működött és ezen idő alatt 14,343 a d ag meleg étel és kenyér lett a szegények között kiosztva, vagyis átlag naponta 224 adag. A múlt télen természetben adakoztak a népkonyhára: Szegzárd nagyközség elöljárósága 1/2 öl tűzifa. Özv. Thodorovits Lajosné Szegzárd egy zsák liszt. Leitersdofer József Szegzárd 5 zsák burgonya, 15 liter bab, 3 liter törött vörös paprika, 7 fogas vöröshagyma, 1 fogas foghagyma, 45 fej káposzta, 150 drb sárgarépa, 120 drb gyökérzet, 10 ’drb vörösrépa, 30 drb zeller, 9 drb retek, 3 kgr. fehér liszt. Gróf Apponyi Sándor ur Lengyel 1 drb birka. Salamon testvérek czóg Szegzárd 25 kiló rizskása. Döry Pálné Szegzárd 5 zsák burgonya. Leicht Lajos Szegzárd */2 öl tűzifa. Tóth József Szegzárd 120 drb régi sütemény. Mehrwerth Ferencz Szegzárd 15 klgr. rizskása, 15 klgr. borsó, 5 klgr. só, 1 klgr. magyarbors, 1/2 klgr. paprika, 1 klgr. szegfübors. Gróf Apponyi Géza 3 drb birkát. Eber Mártonná Szegzárd 2 liter mák, 10 drb vörös répa és 20 drb fehér répa. Tóth Ignácz, fodrász, Szegzárd egy zsák burgonya. Treiber Ti- vadamé Szegzárd két zsák burgonya. Döry Dénes 1 zsák bab és 4 zsák burgonya. Kovács János Gyapa-puszta 4 zsák burgonya. Perczel Tivadar Szegzárd 4 zsák burgonya, 4 fogás hagyma. Özv. Pápai Istvánná Szegzárd 4 liter mák, 3 liter búzadara és 10 drb vörösrépa. Leopold Sándor Szegzárd egy birkát. Leopold Kornél Szegzárd 1 birkát. Seiner Lipót Szegzárd 10 kiló árpakása. Singer Viktor Szegzárd 3 kiló makaróni, 5 kiló kása, 1 fűzér hagyma. Cservényi Lukácsné Szegzárd 3 fogás vöröshagyma, 2 fogás foghagyma és egy kosár burgonya. Ferdinánd Antal és fiai czég Szegzárd 5 liter lencse, 10 liter köleskása, V4 klgr. törött bors, 3 kiló só, 1/2 kiló paprika és 10 liter bab. Fischof Károly Szegzárd 50 klgr. liszt. Bezerédj Pál Hidja 2 drb birkát. Készpénzben adakoztak: Leitersdorfer József nézett körül. Tekintete találkozott a végrehajtóné bágyadt szempillantásával s a derék asszonyság teljes erejéből igyekezett mentői barátságosabb arczot mutatni a piczi baba felé. — Eh mit, — folytatta hirtelen, — nem törődöm vele. De olyan semmiségért, olyan halálos sértést képes elkövetni, nem érdemli meg, hogy csak rá is gondoljak I . . Pedig nem én vagyok a hibás, határozottan ő az oka az egésznek. — Minek? — Vasárnap este a kaszinóba készült a féljem. Sietett, hát a kezébe adogattam, a mire szüksége volt. Alkonyodott, de még nem gyújtottunk lámpát, bár akartam, ő nem engedte meg. Már fel volt öltözve, keztyü a kezén, kalap a fején: Csak egy kis parfümöt még édesem, ma vasárnap . . .“ Jól van. semmi kifogásom ellene. Találomra kivettem hát egyet a parfümös üvegei közül, hiszen, gondoltam, úgy is mindegy, akármilyen, inert mind a ketten náthásak vagyunk. Kibontotta a téli kabátját és a smokingjára két-három helyen jól ráeresztettem az üvegből, aztán a téli kabátjára s az üveget visszatettem oda, a honnan vettem. Megcsókoltuk egymást, csak úgy kötelességből, tudod és nyugodtan távozott. Egyedül maradtam a házban, teljesen egyedül. Legjobban lehet a cselédeket lekötelezni, ha igy farsang táján ad nekik az ember egy délutánt; eleresztettem őket. Az inas, a kocsis, a szobalány, a szakácsnő mind házon kivül voltak. Nem egészen jól éreztem magam; szédültem, fájt a fejem már reggel óta, különben elmentem volna a férjemmel. Elővettem egy regényt és olvasni kezdtem. Úgy hiszem ez volt a czime: „Isten hozzád szerelem.“ Alig olvastam nehány lapot, kopogtatást hallok az ajtón. Megijedtem. Kinéztem az ablakon, hogy ki az: a féljem volt. Kinyitottam az ajtót; mint valami őrült rohant be. Föltépte a télikabátját, széttárta a mellén s a smokingjára csapott az öklével, oda, a hol a rendjelek szoktak lógni, óh nem a féxjemen, hanem másokon. „Na mi az?“ kérdeztem. „Hát nézd!“ ordította. Erősebben odanéztem s láttam, hogy két-három folt van rajta, mintha . . . igen, mintha megdobálták volna tojással. Aztán megfordult s a hátát mutatta. „Ide nézz!“ rivalta s csakugyan a háta közepén is volt egy olyan folt, mintha tojást vertek volna föl rajta. „Mi lesz ebből ?“ gondoltam, de azért elnevettem magam. Féljem a földhöz vágta a kalapját. Ah édesem ! . . . szerettem volna elájulni. Ez az ember azt hiszi, hogy én! ! . . „De Károly, csak nem hiszed?!“ szóltam. „Hallgass!“ rivalta újra, „ostoba vagy“ reszkettem a dühtől. Nekiugrottam, (úgy se szerettem őt valami nagyon) s el voltam szánva, ezért a halálos sértésért kitépem az egyik bajuszát. De ő megfogta a kezemet még fele útjában s úgy szorította, hogy azt hittem, összemorzsolja a csontjaimat. „Tigris“, ordította egyre bőszültebben, „tigris, igy kell az emberre rátámadni ? No megállj, majd adok én neked!“ Ekkor rémületemben könyörgésre fogtam a dolgot. „Károly, Károly, mit akarsz tőlem, az istenért?“ „Vak vagy? Nincs orrod, hogy megérezd, mit veszel a kezedbe ? Kollodiumet locsoltál rám parfüm helyett. A kaszinóban kinevettek, kicsufoltak, azt Szegzárd 25 frt. Teiiezlinger Lajos Tolna 4 frt. Elkobzott nyulak vételára 2 frt 80 kr. Szegzárdi ifjúság által Pernitz vendéglőjében tartott tánczmulatság jövedelme 5 frt. Egy névtelen űgyba- rát 5 frt. Dr. Györky Lajos Kölesd 5 frt. Tóth Károly Szegzárd 5 frt. Stankovanszky Mária Kajdacs 20 frt. Elöljáróság Némedi 1 frt. Döry József Dombóvár 5 frt. Deutsch Zsigmond Nosztán-p 5 frt. Egy névtelen ügybarát 5 frt. Bezerédj Andor Jegenyés 10 frt. Báró Jeszenszky József Hidvég 5 frt. özv. Nagy Lajosné 5 frt. Dr. Kramolin Emil Szegzárd 5 frt. Pimitzer József Szegzárd 5 frt. Dr. Komáromy Gyula Szegzárd 5 frt. Dobszay Antal Pécs 5 frt. Márk Géza Szegzárd 1 frt 50 kr. Kiss Zoltán 50 kr. André Istvánná 50 kr. Fent Károly 30 kr. Ifj. Krámer József 5 frt. Steinecker Ferencz Szegzárd 5 frt. Zichy Miklós Kis- Tengelicz 5 frt. Kron Salamon és fia Szegzárd 2 frt. Döry Vilmos Leperd 2 frt. Zányi György Fadd 5 frt. Gróf Széchenyi Sándor Nagy-Dorogh 10 fx-t. Gróf Széchenyi • Bertalan Nagy-Do- rogh 10 frt. Dombóvári járási takarékpénztár Tamásiban 5 frt. Zavaros Gyula Kölesd 3 frt. Szegzárdi népbank 5 frt. Tolname- gyei hitelbank 10 frt. Hanczelyi Jánosné Szt-András 5 frt. Mayer János Szegzárd 5 írt. Wolf Henrik Szegzárd 5 frt. Szegzárdi takarékpénztár 1q frt. Bischitz Mór Ozora 5 frt. Forster Zoltán Szegzárd 3 frt. Dr. Szigeth Gábomé Szegzárd 5 frt. Egy névtelen ügybarát 2 frt. Schlosz Lajos Szegzárd 5 frt. Geisz Lász- lóné Hencse 5 frt. Hőgyészi takarékpénztár 12 frt. Weber János Nádasd 5 frt. Tolnamegyei takarék és hitelbank Szegzárdon 10 frt, Pernitz József és Roth Ferencz által rendezett álarczosbál jövedelme 4 frt 25 kr. Dobos Adolf tánczmester Szegzárd 5 frt. A szegzárdi kereskedő ifjak által rendezett bál jövedelme 89 frt. A midőn e kegyes adományokat a legbensőbb hálával újból is nyugtatom, egyszersmind kötelessé-' gemnek tartom biztosítani a kegyes adakozókat arról, hogy adományaik legjobb meggyőződésünk szerint lelkiismeretesen lettek felhas znál v a. Hogy pedig ez iránt megnyugtathatom a nemes adakozókat, mindenek előtt azokat illeti meg őszinte hálánk és köszönetünk, kik személyesen közreműködtek. Ezek voltak: Udvardy Sándor ur ki az egész intézmény vezetését volt kegyes magára vállalni, továbbá Tribler Ilma kisasszony, végre a rém. kath. óvodát vezető testvérek, kik magasztos hivatásuknak megfelelően, e téren is működtek a szegények érdekében. Midőn még végül arra kérném a t. közönséget, hogy készpénz adományaikat nevemre Szeg- zárdra czimezve, természetbeni adományaikat pedig egyenest a szegzárdi róm. kath. gyermekmenhely és óvó"h0z küldeni s ez utóbbi adományt nékem csak pár szóval egy levelező lapon jelezni kegyeskedjenek: egyben legyen szabad ez emberbaráti intézményt'újból is részvétteljes jóindulatába ajánlani t. közönségünknek, mely nemeslelkü támogatását egy valóban jó ésáldásosügytőlmég soha meg nem tagadta. Szegzárd, 1897. deczember hóban. Hazafiu üdvözlettel ZBezeréd-j HPál. Ausztria és mi. Nem politikai vonatkozásaiban akarunk a kérdésről Írni, mely ma közéletünknek legnehezebb kérdését képezi. Hogy a politikai pártok a maguk pártmondták, hogy záptojással dobáltak meg. És ezt csakis a te ostobaságodnak köszönhetem. Nem hittem volna, hogy ilyen hülye légy . . .“ Édesem, képzeld, váratlanul, semmiért; de éppenséggel semmiért ily halálos sértéseket vágott az arczodba! Végre kiszabadultunk egymás körmei közül és én szobámba menekülhettem; elgondolhatod, fuldoklottam a zokogástól és haragtól. Bezárkóztam és reszketve hallgatóztam, mert számítottam rá, hogy utánam jön. Elkészültem arra is, hogy az ajtómat betöri, aztán letépi a zongora tetejét és agyonüt vele. Egy ilyen embertől minden kitelik, ha egyszer megvadult. De nem jött. Egy ideig hallottam járkálni; mintha egy elefánt tánczolt volna. Majd a székeket lökdöste. A szekrények ajtaját is hallottam ki meg becsapódni egyre- másra. Egy negyedóra múlva végre néma csend lett. Megijedtem. Csak nem akasztotta föl magát? Lassan kilopóztam . . . Elment. Azok a foltos ruhadarabok, több mással egyetemben, ott hevertek a szoba közepén. Megvizsgáltam I egy kicsit furcsán néztek ki, az igaz ; äe azért nem kellett volna ilyen gorombaságokat mondani. Egyik óra a másik után múlt és én még mindig ott zokogtam a karosszékben, az asztalra borulva. Vártam, hogy hazajöjjön valaki, azonban se szobaleány, se - szakácsnő, se inas nem jött. Pedig hét óráig adtam kimenőt nekik. Még az a vén szakácsné is éjjelezett. Reggél jöttek haza . . . Ha apám nem lakna künn a pusztán, isten bizony hazamentem volna. Borzasztó éjjel volt. Féltem kísértetektől, rablóktól, magamtól, a férjemtől. És ettől volt is miért félni. Ha hazajön, kétségtelen, újra kezdi.
