Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-12-19 / 51. szám
XXV. évfolyam. 51. szám. Szegzárd, 1897. deczember 19. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító* egyletnek, a tolnamegyei községi és köriegvzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítőié. Előfizetési ár: E?ész évre . . . . 6 frt — kr. Félévre- ..... 3 „ — „ Negyedévre . . . I „50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség • Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi ntcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlásuk küldendők. Megj elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig ... 1 frt 87 kr ... 2 „ 87 „ 200—300 „ . . . 3 r 87 , minden további 100 szó 1 frttal több 100—200 Előfizetési felhívás TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1898. évi XXVI. évfolyamának I. negyedére. Egész éyre ...........6 frt — kr. Fé lévre...............................3 „ — ,, Negyedévre .... 1 „ 50 „ JL „BUDAPESTI BAZÁR«-ral együtt: Egész évre . . . . 10 frt — kr. Félévre.............5 „ — ,, Ne gyedévre .... 2 „ 50 „ mely összegek a kiadóhivatalhoz küldendők. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzek haladéktalan beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal. Kedvezmény lapunk t. előfizetőinek. A mai viszonyok között, midőn a hölgyek és gyermekek öltözékeinek házilag való elkészítése a háztartás pénzügyi viszonyainak egyensúlyozásához lényegesen hozzájárul, csaknem nélkülözhetetlen a családban egy erre vonatkozó okszerű útmutató és tanácsadó. És mi lehetne ez más, mint egy szakszerűen szerkesztett, jó divatlap. Azt hisszük, kellemes szolgálatot teszünk lapunk t. előfizetőinek, midőn sikerült Király Jánossal, a legrégibb magyar divatlap szerkesztő-kiadójával, oly egyezségre lépnünk, hogy lapját a Budapesti Bazárt, mely jövőre harminczkilenczedik évfolyamába lép, lapunk t. előfizetőinek kedvezményes áron megszereztük. A Budapesti Bazár havonta kétszer megjelenő szépirodalmi divatlap; minden számában számos ábrán mutatja be a legújabb hölgy- és gyermekdivatot, a legújabb kézimunkákat, mindenkor szem előtt tartva a czélszerüséget, az elegáns egyszerűséget, gondosan kerülve az oktalan cziczomát és a czéltalan czifrálkodást. Az öltözékek kiszabásához természetes nagyságban rajzolt szabás-minta-iveket nyújt I negyedévenkint egy-egy gyönyörűen szinezett aquarell-divatképet is ád. A Budapesti Bazárhoz mellékelt szépirodalmi részén regényeket, tárcsákat és költeményeket közöl, megemlékezvén a fővárosi élet mozzanatairól is. Lapunk t. előfizetői, ha a Budapesti Bazárt is megrendelik, egy divatlap birtoklása mellett minden más szépirodalmi folyóirat mellőzhetik. A Budapesti Bazár negyedévi előfizetési ára 1 forint 50 kr. Lapunk t. előfizetői a Budapesti Bazárt negyedévenként I forint előfizetési árért rendelhetik meg. Midőn a most kezdődő október-deczemberi negyedre az előfizetést megnyitjuk, tisztelettel kérjük lapunk t. előfizetőit, hogy- az előfizetési pénzeket hozzánk beküldeni szíveskedjenek, hogy kellő időben intézkedhetvén, a Budapesti Bazárt b. czimükre azonnal megindíthassuk. Lapunk t. előfizetőinek b. figyelmét ez általunk nyújtott kedvezményre ismételten felhiva, vagyunk Kitűnő tisztelettel a „Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Lapunk negyedszázados jubileuma. A »Tolnamegyei Közlöny« életében jelentős esztendő lesz az 1898-ik év, melynek szabadság hónapjában: márczius 5-én lesz annak negyedszázados évfordulója, hogy az elsó' példánya megjelent. Az alkotmányos aera beálltával uj életre keltek az elfojtott eszmék: minden téren megindult a szabad fejlődés,, melynek ébresztő szele, meleg sugarai a központból, az ország szivéből indultak ki, a hol a nemzet jobbjai, politikusai, irói, költői és művészei lángoló hazafiságból fáradoztak, tettek és alkottak nem önmagukért, hanem a magyar nemzetért, a népért, az imádott haza felvirágoztatásáért. A nagy eszmék, az életretörő tervek, az üdvös czélok és nemes törekvések terjesztésére ; a nemzeti önérzet, a nemzeti kultúra fejlesztésére; a politikai és társadalmi viszonyok tisztázására keletkeztek a fővárosban a politikai, társadalmi, szépirodalmi, tanügyi és közgazdasági lapok, melyekből a nemzet okulva tanult s melyeket mindinkább fokozódó vágygyal olvastak minden körben. Ezek a lapok azonban csak mellesleg foglalkoztak a vidék életbevágó érdekeivel, s igy mintegyre éreszhetővé vált különösen a vármegyei székhelyeken olyan szellemi szervezet létesítése, mely a szabad sajtó égisze alatt egy táborba hozza a megyében elszórtan élő tollforgató a a hirlapirásra hivatott- sággal biró embereket, s olyan üdvös mozgalmat támaszszon a megye szellemi s társadalmi életében, hogy annak tettre hivatott tagjai hassanak és alkossanak a közjóra. így Tolnavármegye székhelyén, Szeg- zárdon is a »Szegzárdi Haladókor« tagjai elhatározták, hogy »Tolnamegyei Közlöny« czimen társadalmi, tanügyi s közgazdasági heti lapot indítanak meg, melynek czélja az össz- müködés és az erők egyesítése által a társaTÁRCZA. 0137-án. Tragr37-olr . . . Olyan vagyok, mint a virág, A melyet titkos féreg rág. Hervadozik, fonnyadozik, Levelét hullatja; S mintha sirna, úgy hull alá Csillogó harmatja. Olyan vagyok, mint a madár, Mely sebzetten magasban jár. Szállna feljebb, magas légbe, De nem bírja szárnya; Aláhull a magasságból, És nincs, ki megszánja. Érzem, én is hervadozom, Mint a virág fonnyadozom. Nem testem fáj, a telkemet Sebezte meg mélyen Szöghaju szép barna kis lány Hűtlen szerelmével. Úgy élek most sebzett szivvel, Mint a madár szárriyszegetten. S mint a madárt, mely aláhull Nincs, ki megsirasson, Tudom én is, hogy nekem sincs, Ki czéit megszánjon. Az első eset. —- A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tározója. — A gyógyszerészné zsurjai az utolsó időkben rendkívül unalmasakká váltak; nem jött már el oda senki azok közül, a kik hajdanában elevenséget, életet, szellemet hoztak volt magukkal. Nem jönnek már, vagy két esztendő óta. Igaz, hogy itt van még a kis Lidia, a kinek hetenként átlag két szerelmi kalandja akad, furcsábbnál furcsábbak; nem csudálkozik ezen senki, a dolog természetes, de azért nem irigylik érte, egyszerűen csak nevetnek rajta. Lidia szép nő, valóságos piczi baba, kerek orczával, nagy, kifejezésteli szemekkel, dús fekete bajjal. Vékony, előkelő metszésű orra és keskeny ajkai körül állandóan pajkos mosoly vonaglik, mely még legkomolyabb pillanataiban sem tűnik el onnan. És a szegény piczi babának mindig csak olyan nevetséges kalandjai voltak, soha még egy igazi! Pedig ,már férjnél van. Aztán itt vannak még az ingyen bonbonok, a végtelen mennyiségben élvezhető ingyen bonbonok, mert a czukorgyárosné még szorgalmasan ellátogat. Magas, szőke, királynői alak, fölényes, büszke tekintettel, mely olyan, mintha folyton méregetne s a kire rászögezi kemény, hideg tekintetét, okvetlenül meg- • szégyenültnek érzi magát, jóllehet semmi oka nincsen. A többieket nem szivesen számítják a társasághoz, de meg kellett hívni őket, máskülönben üres maradt volna a szalon. Egy beteges, véznajegyzőné; egy termetes, (mondhatnám kofának való) végrehaj- j tótié; két törvényszéki írnok feleségét: ez az egész. —I Hideg van, — szólt a végrehajtóné kenet- teljes hangon. Igen, — feleli sipitva az egyik irnokné, - a doktomé megint kezdi. Azt hittük, a férj mellett majd elfelejti. Dehogy felejtette! Folytatja, a mit leánykorában kezdett; folytatja, a mit tizenhat esztendős korában kezdett. — Igen, — erősítette a jegyzőné és úgy hangzott, mintha a föld alól beszélne, észrevettem, a férjemmel kaczérkodik .... Lídia és a czukorgyárosné félrevonultak az egyik sarokba. Lídiának nyomta valami a lelkét s láthatólag szeretett volna megszabadulni tőle, de most az egyszer nem akarta az egész gyülekezet előtt föltárni lelkének minden keserűségét. — Oh kedvesem, ha tudnád, mily szerencsétlenség ért engem vasárnap éjjel! . . . í-r Hát hogyan, mi az? , . . — Összevesztem a férjemmel! — Jaj kis babám, hát az nem olyan nagy baj. Majd bocsánatot kér tőled. Nem kér! Micsoda ? Azt szeretném én látni! A lábad nyomát fogja csókolni, csakhogy megbocsáss neki. —I Nem, nem, azt nem lehet megbocsátani. — De mi az? Min vesztetek össze? Tudtommal még eddig egyszer sem. — Nem, még eddig soha se volt köztünk semmi baj. Vasárnap volt az első eset, s a legelső is mindjárt oly végzetes ! . . . Mi lesz ebből, istenem . . . mi lesz később ?! . . . — könnyek tódultak szemébe, de uralkodott magán s szinte gúnyosan mosolyogva Csontos Sándor.
