Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-12-12 / 50. szám
XXV. évfolyam. 50. szám. Szegzárd, 1897. deczember 12. II II TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDÁSÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Epész évre . . . . 6 frfc — kr. Félévre...................3 „ — „ Negyedévre ... I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség Bezerédj István-utczá 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézéndök. Kiadóhivatal: Széchényi ntcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Me g j elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Előfizetési felhívás TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1898. évi XXVi. évfolyamának I. negyedére. Egész évre ...................6 frt— kr. Fé lévre . . . . . , 3 „ — „ Negyedévre . . . . 1 „ 50 „-A- „BUDAPESTI BAZÁR“-ral együtt: Egész évre . . . . 10 frt — kr. Félévre ..... 5 ,, — „ Negyedévre . . . . 2 „ 50 „ mely összegek a kiadóhivatalhoz küldendők. Eogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzek haladéktalan beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal. Kedvezmény lapunk t. előfizetőinek. A mai viszonyok között, midőn a hölgyek és gyermekek öltözékeinek házilag való elkészítése a háztartás pénzügyi viszonyainak egyensúlyozásához lényegesen hozzájárul, csaknem nélkülözhetetlen a családban egy erre vonatkozó okszerű útmutató és tanácsadó. És mi lehetne ez más, mint egy szakszerűen szerkesztett, jó divatlap. Azt hisszük, kellemes szolgálatot teszünk lapunk t. előfizetőinek, midőn sikerült Király Jánossal, a legrégibb magyar divatlap szerkesztő-kiadójával, oly egyezségre lépnünk, hogy lapját a Budapesti Bazárt, mely jövőre harminczkilenczedik évfolyamába lép, lapunk t. előfizetőinek kedvezményes áron megszereztük. A Budapesti Bazár havonta kétszer megjelenő szépirodalmi divatlap; minden számában számos ábrán mutatja be a legújabb bölgy- és gyermekdivatot, a legújabb kézimunkákat, mindenkor szem előtt tartva a czélszerüséget, az elegáns egyszerűséget, gondosan kerülve az oktalan cziczomát és a czéltalan czifrál kodást. Az öltözékek kiszabásához természetes nagyságban rajzolt szabás-minta-iveket nyújt s negyedévenkint egy-egy gyönyörűen szinezett aquarell-divatképet is ád. A Budapesti Bazárhoz mellékelt szépirodalmi részén regényeket, tárczákat és költeményeket közöl, megemlékezvén a fővárosi élet mozzanatairól is. Lapunk t. előfizetői, ha a Budapesti Bazárt is megrendelik, egy divatlap birtoklása mellett minden más szépirodalmi folyóirat mellőzhetik. A Budapesti Bazár negyedévi előfizetési ára 1 forint 50 kr. Lapunk t. előfizetői a Budapesti Bazárt negyedévenként I forint előfizetési árért rendelhetik meg. Midőn a most kezdődő október-deczemberi negyedre az előfizetést megnyitjuk, tisztelettel kérjük lapunk t. előfizetőit, hogy az előfizetési pénzeket hozzánk beküldeni szives- kedjenek, hogy kellő időben intézkedhetvén, a Budapesti Bazárt b. czimükre azonnal megindithassuk. Lapunk t. előfizetőinek b. figyelmét ez általunk nyújtott kedvezményre ismételten felhiva, vagyunk Kitűnő tisztelettel a „Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. A sport proletárjai. Nagy városokban mutatkozik csak, hogy a züllött alakok egy válfaja kimagasodik és úgyszólván állandó sektát képez. Egy nagy bünpör révén tudjuk meg például, bogy a proletariátusnak virágzó sektája van a sport terén. Vannak fiatal urak a kik „bajnoki“ czimbó'l élnek és éppen olyan rangosztályok vannak köztük, mint a minisztériumban: fiHiv. hirdetések: 100 szóig . . . 1 frt 87 kr 100—200 , ... 2 „ 87 n 200—300 | ... 3 . 87 . minden további 100 szó 1 írttal több zetéses, tiszteletbeli, számfeletti. A fizetéses bajnoki állás átlag igen jó existencziát nyújt. Hirneves bicziklisták, a kik a turfon biztosan elsőnek indulnak, — jóformán nem a dicsőségért pályáznak, hanem a biczikli gyárnak csinálnak konkurrencziát. Minden valamire való biczikli gyárosnak megvan az ő évi fi- zetzssel ellátott bajnoka, a kinek feladata győzni, és a képviseletére bizott biczikli-üz- letet fölvirágoztatni, a hivatal nem nehéz, de kivánatos, hogy ellátója agilis legyen: orfeumokban is lehet üzletet kötni, nemcsak a trénen. S a léha keresetmód a serdülő ifjút elszéditette. Udvarához verődnek a komolyabb munkától irtózó tiszteletbeli meg számfeletti bajnokjelöltek, a kitől, ha megkérdezed, hogy mi az állása, azt mondja: sportsman. A sport pedig drága dolog. Legyen az bármiféle. Sport-gavalléria szerint egy dreszt két versenyhez fölvenni még végtére meglehet tenni, de több versenynél használni pi- szokság. A sporttal fővárosi czéhbeli felfogás szerint vig éjszakai élet jár. Ez pedig mind drága dolog, exkereskedő-segédek zsebe nem győzi. A félmüveit urhatnámság, a munkától való szédületes irtózás predesztinálta Fuchs Mátyás és Hegyi Károlyt, a két sport-proletárt, hogy elkövessenek a Gellért-hegyen egy bestiális gyilkosságot, mely borzalmában szinte magában álló. A nagy városban száza, ezre nő föl az embereknek erkölcsi alap, kontrol nélkül. A TARCZA. A jászsági nótákból. Ne hulljon a könyed értem Hogyha én már nem leszek a világon, Eljárok én azután is Hozzád bús éjszakákon. Az ablakod ha megzörren: / En vagyok ott, én járok, Az én tiltott szerelmemnek Nyugvást nem találok. Ne mondjátok soha azt, hogy Keserű a boldogtalan szerelem Minden kínos üdvössége Drága kincs az énnekem, Hadd szeressen a ki boldog Szerető lány ölében . . . Könyemet a boldogságért Nem adom, nem cserélem. Megkérdeztem a szivemtől, Szeret-e még valakit ? Nem lialt-e még ki belőle A régi láng, régi hit ? Szegény szivem azt felelte, Hogy már többet nem szeret: Holtakat jár ő temetni . . . Ez után már csak feled. Hogyha egykor másért dobbant A te szived, kedvesem, Ne változtasd pokollá az Én nyomorult életem! Mondd meg inkább a mi igaz . . . És azután elválunk — Csókból állott, könyre válott A mi egész világunk . . . Hegyi József. IHIoltoD^CLigrlaoni.— A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Pihenni készül minden. A nap bíbor sugarai utoljára ölelik át a fák hatalmas derekait, melyek égnek törő homlokukon büszkén hordják a századok nyomait. Olyan magasztos ilyenkor az erdő; az elhaló zaj, a mindinkább terjedő homály, kimagyarázhatlan érzést kelt szivünkben, melyet csak itt, és ilyenkor érezhetünk. A vadgalamb utolsót búg és siót szerelmesen várakozó párjához, a madárkák hangos csicsergését a baglyok rémes huhogása, egy-egy elkésett vércse vijjogása vagy a denevérek suhogó repkedése váltja fel. Az éj kitárja setét, titokzatos szárnyait s beborítja véle birodalmát. A távolban halk moraj hallatszik, egy kis csermely fut tova, gyorsan szőkéivé le a hatalmas kődarabokról, esés után ismét csobogva vígan, csevegve fut. Olyan kedves az erdő méltóságával szemben, ez az örökké vig, fáradhatatlan kis pajtás. Előbukkanak az erdő jótékony tündéréi is, óvatosan járnak körül a lágy pázsiton, az ébren levő virágokat csókjaikkal altatva el, lassan s vigyázva néznek meg minden kis rejteket, nehogy a kedves lakókat felébreszszék, azután gyémánt szemeket szórva maguk körül, visszatérnek a vig baráthoz, a kis csermelyhez. Oda érve már ott találják a szarvasok és őzek csoportját kik már rájuk látszanak várakozni s megindul a beszéd: „Hallgassatok ide!“ Van egy asszony, nem is olyan messze, ha kimentek arra a kicsiny tisztásra, oda láttok ablakára, világosság van ott most is. Az az asszony sokat szenvedett már, egy pillanatnyi boldogságért cserébe kapott egy egész élet szenvedését. Nézzétek ama nagy tölgyfát, amelyik oly szomorúan lógatja le ágait, sokat, nagyon sokat tudna elbeszélni az már. 0 az őrzője annak a zöld halomnak, mely alatt nyugszik az a deli vadász, ki el-eljárt ide az „erdei szép asszányhoz.“ Szerette nagyon azt az asszonyt, de az nem csak hogy veszedelmesen szép volt, hanem szigorúan erényes is. Hiába könyörgöt, hiába kérte, hogy hallgassa meg, a szép szavakra, a fájó panaszra csak az volt a válasz: „Megesküdtem s azt meg kell tartanom.“ Egy téli napon elindult a szép asszony egy kis száraz ágért az erdőbe. Féijét kérte, hogy menjen ki helyette, ő fél, hisz tegnap este mondta csak, hogy farkasok járnak. De az durván utasította dolga után.
