Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1897-12-12 / 50. szám

XXV. évfolyam. 50. szám. Szegzárd, 1897. deczember 12. II II TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDÁSÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Epész évre . . . . 6 frfc — kr. Félévre...................3 „ — „ Negyedévre ... I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség Bezerédj István-utczá 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető köz­lemények intézéndök. Kiadóhivatal: Széchényi ntcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a fel­szólamlások küldendők. Me g j elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Előfizetési felhívás TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1898. évi XXVi. évfolyamának I. negyedére. Egész évre ...................6 frt— kr. Fé lévre . . . . . , 3 „ — „ Negyedévre . . . . 1 „ 50 „-A- „BUDAPESTI BAZÁR“-ral együtt: Egész évre . . . . 10 frt — kr. Félévre ..... 5 ,, — „ Negyedévre . . . . 2 „ 50 „ mely összegek a kiadóhivatalhoz küldendők. Eogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzek ha­ladéktalan beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal. Kedvezmény lapunk t. előfizetőinek. A mai viszonyok között, midőn a hölgyek és gyermekek öltözékeinek házilag való elkészítése a háztartás pénzügyi viszonyainak egyensúlyozásához lényegesen hozzájárul, csaknem nélkülözhetetlen a családban egy erre vonatkozó okszerű útmutató és tanácsadó. És mi lehetne ez más, mint egy szakszerűen szerkesztett, jó divatlap. Azt hisszük, kellemes szolgá­latot teszünk lapunk t. előfizetőinek, midőn sikerült Király Jánossal, a legrégibb magyar divatlap szer­kesztő-kiadójával, oly egyezségre lépnünk, hogy lapját a Budapesti Bazárt, mely jövőre harminczkilenczedik évfolyamába lép, lapunk t. előfizetőinek kedvezményes áron megszereztük. A Budapesti Bazár havonta két­szer megjelenő szépirodalmi divatlap; minden számá­ban számos ábrán mutatja be a legújabb bölgy- és gyermekdivatot, a legújabb kézimunkákat, mindenkor szem előtt tartva a czélszerüséget, az elegáns egysze­rűséget, gondosan kerülve az oktalan cziczomát és a czéltalan czifrál kodást. Az öltözékek kiszabásához természetes nagyságban rajzolt szabás-minta-iveket nyújt s negyedévenkint egy-egy gyönyörűen szinezett aquarell-divatképet is ád. A Budapesti Bazárhoz mel­lékelt szépirodalmi részén regényeket, tárczákat és költeményeket közöl, megemlékezvén a fővárosi élet mozzanatairól is. Lapunk t. előfizetői, ha a Budapesti Bazárt is megrendelik, egy divatlap birtoklása mellett minden más szépirodalmi folyóirat mellőzhetik. A Budapesti Bazár negyedévi előfizetési ára 1 forint 50 kr. Lapunk t. előfizetői a Budapesti Bazárt negyedévenként I forint előfizetési árért rendelhetik meg. Midőn a most kez­dődő október-deczemberi negyedre az előfizetést megnyitjuk, tisztelettel kérjük lapunk t. előfizetőit, hogy az előfizetési pénzeket hozzánk beküldeni szives- kedjenek, hogy kellő időben intézkedhetvén, a Buda­pesti Bazárt b. czimükre azonnal megindithassuk. Lapunk t. előfizetőinek b. figyelmét ez általunk nyújtott kedvezményre ismételten felhiva, vagyunk Kitűnő tisztelettel a „Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. A sport proletárjai. Nagy városokban mutatkozik csak, hogy a züllött alakok egy válfaja kimagasodik és úgyszólván állandó sektát képez. Egy nagy bünpör révén tudjuk meg például, bogy a proletariátusnak virágzó sektája van a sport terén. Vannak fiatal urak a kik „bajnoki“ czimbó'l élnek és éppen olyan rangosztályok vannak köztük, mint a minisztériumban: fi­Hiv. hirdetések: 100 szóig . . . 1 frt 87 kr 100—200 , ... 2 „ 87 n 200—300 | ... 3 . 87 . minden további 100 szó 1 írttal több zetéses, tiszteletbeli, számfeletti. A fizetéses bajnoki állás átlag igen jó existencziát nyújt. Hirneves bicziklisták, a kik a turfon biztosan elsőnek indulnak, — jóformán nem a dicső­ségért pályáznak, hanem a biczikli gyárnak csinálnak konkurrencziát. Minden valamire való biczikli gyárosnak megvan az ő évi fi- zetzssel ellátott bajnoka, a kinek feladata győzni, és a képviseletére bizott biczikli-üz- letet fölvirágoztatni, a hivatal nem nehéz, de kivánatos, hogy ellátója agilis legyen: orfe­umokban is lehet üzletet kötni, nemcsak a trénen. S a léha keresetmód a serdülő ifjút elszéditette. Udvarához verődnek a komolyabb munkától irtózó tiszteletbeli meg számfeletti bajnokjelöltek, a kitől, ha megkérdezed, hogy mi az állása, azt mondja: sportsman. A sport pedig drága dolog. Legyen az bármiféle. Sport-gavalléria szerint egy dreszt két versenyhez fölvenni még végtére megle­het tenni, de több versenynél használni pi- szokság. A sporttal fővárosi czéhbeli felfogás sze­rint vig éjszakai élet jár. Ez pedig mind drága dolog, exkereskedő-segédek zsebe nem győzi. A félmüveit urhatnámság, a munkától való szédületes irtózás predesztinálta Fuchs Mátyás és Hegyi Károlyt, a két sport-prole­tárt, hogy elkövessenek a Gellért-hegyen egy bestiális gyilkosságot, mely borzalmában szinte magában álló. A nagy városban száza, ezre nő föl az embereknek erkölcsi alap, kontrol nélkül. A TARCZA. A jászsági nótákból. Ne hulljon a könyed értem Hogyha én már nem leszek a világon, Eljárok én azután is Hozzád bús éjszakákon. Az ablakod ha megzörren: / En vagyok ott, én járok, Az én tiltott szerelmemnek Nyugvást nem találok. Ne mondjátok soha azt, hogy Keserű a boldogtalan szerelem Minden kínos üdvössége Drága kincs az énnekem, Hadd szeressen a ki boldog Szerető lány ölében . . . Könyemet a boldogságért Nem adom, nem cserélem. Megkérdeztem a szivemtől, Szeret-e még valakit ? Nem lialt-e még ki belőle A régi láng, régi hit ? Szegény szivem azt felelte, Hogy már többet nem szeret: Holtakat jár ő temetni . . . Ez után már csak feled. Hogyha egykor másért dobbant A te szived, kedvesem, Ne változtasd pokollá az Én nyomorult életem! Mondd meg inkább a mi igaz . . . És azután elválunk — Csókból állott, könyre válott A mi egész világunk . . . Hegyi József. IHIoltoD^CLigrlaoni.­— A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Pihenni készül minden. A nap bíbor sugarai utoljára ölelik át a fák hatalmas derekait, melyek égnek törő homlokukon büszkén hordják a századok nyomait. Olyan magasztos ilyenkor az erdő; az elhaló zaj, a mindinkább terjedő homály, kimagyarázhatlan érzést kelt szivünkben, melyet csak itt, és ilyenkor érezhetünk. A vadgalamb utolsót búg és siót szerelmesen várakozó párjához, a madárkák hangos csicsergését a baglyok rémes huhogása, egy-egy elkésett vércse vijjogása vagy a denevérek suhogó repkedése váltja fel. Az éj kitárja setét, titokzatos szárnyait s bebo­rítja véle birodalmát. A távolban halk moraj hallatszik, egy kis cser­mely fut tova, gyorsan szőkéivé le a hatalmas kő­darabokról, esés után ismét csobogva vígan, csevegve fut. Olyan kedves az erdő méltóságával szemben, ez az örökké vig, fáradhatatlan kis pajtás. Előbukkanak az erdő jótékony tündéréi is, óva­tosan járnak körül a lágy pázsiton, az ébren levő virágokat csókjaikkal altatva el, lassan s vigyázva néznek meg minden kis rejteket, nehogy a kedves lakókat felébreszszék, azután gyémánt szemeket szórva maguk körül, visszatérnek a vig baráthoz, a kis cser­melyhez. Oda érve már ott találják a szarvasok és őzek csoportját kik már rájuk látszanak várakozni s meg­indul a beszéd: „Hallgassatok ide!“ Van egy asszony, nem is olyan messze, ha ki­mentek arra a kicsiny tisztásra, oda láttok ablakára, világosság van ott most is. Az az asszony sokat szenvedett már, egy pilla­natnyi boldogságért cserébe kapott egy egész élet szenvedését. Nézzétek ama nagy tölgyfát, amelyik oly szo­morúan lógatja le ágait, sokat, nagyon sokat tudna elbeszélni az már. 0 az őrzője annak a zöld halomnak, mely alatt nyugszik az a deli vadász, ki el-eljárt ide az „erdei szép asszányhoz.“ Szerette nagyon azt az asszonyt, de az nem csak hogy veszedelmesen szép volt, hanem szigorúan erényes is. Hiába könyörgöt, hiába kérte, hogy hall­gassa meg, a szép szavakra, a fájó panaszra csak az volt a válasz: „Megesküdtem s azt meg kell tartanom.“ Egy téli napon elindult a szép asszony egy kis száraz ágért az erdőbe. Féijét kérte, hogy menjen ki helyette, ő fél, hisz tegnap este mondta csak, hogy farkasok járnak. De az durván utasította dolga után.

Next

/
Thumbnails
Contents