Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-11-21 / 47. szám
zébe kerül a birtok, az adóalap azért megmarad. Hátha ilyen elv. uralkodhatik Magyarország kormányzatában s ha ilyen nyilatkozat adható egy magyar államférfiu szájába, akkor tisztában lehetünk mi magyar bortermelők a jövőnkkel. Az elemek, a kormányzat s a természet elleni küzdelmünkben mi kétségkívül tönkre fogunk menni s igy le fogunk lépni a szereplés teréről, pedig hát úgy alkalmilag képesek voltunk a hazafias eszmékért lelkesedni s mig tehettük, azért áldozni is. Nyomunkban az utód, ki kétségenkivül kozmopolita lesz; más nem lehet, mert a magyar elem egyáltalán képtelen a mostani viszonyok közt akvirálni. S azt a kozmopolita elmekből álló Magyarországot, majd könynyen elnyeli a német vagy orosz, vagy valami más sorsra jut. Szóval minden lehet belőle, csak nem Magyarország! b. Közigazgatási ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága í. hó 15-én tartott ülést Döry Pál alispán elnöklete alatt. Az alispán jelentése szerint folyó évi szeptember hó végével hátralékban maradt 455 ügydarab, október hó folyamán beérkezett 2817, feldolgozandó lett volna október hó folyamán mindössze 3272, ebből elintéz- tetett 3054, elintézetlenül maradt okt. hó végével 218 és igy egy hó folyamán a hátralékok száma 237-tel apasztatott. A csendőrkerületi parancsnokságtól beérkezett esemény-jelentés adatai szerint, folyó évi október hó folyamán feljelentetett különféle büntettek czimén 139 egyén, letartóztatott 22, és pedig rablógyilkosságért 2, emberölésért 2, lopás miatt 6, körözés következtében 1, csavargás miatt 5, erőszakos tettért 1, méhmagzat elhajtás miatt 2. csalás miatt 2, veszélyes fenyegetés miatt 1. A közigazgatási szolgálat terén tapasztalt kisebb s nagyobb mérvű mulasztások miatt rendbírság 8 esetben, fegyelmi eljárás 3 esetben alkalmaztatott. Kurc z Vilmos árvaszéki elnök jelentette, hogy az árvaszéknél az elmúlt hóban az ügymenet rendes volt. Az ügyforgalmi kimutatás adatai szerint érkezett 1987 drb, melyhez az október végén maradt 281 hátralékot hozzáadva, elintézésre várt 2268 drb. Ebből elintéztetett li" 20, hátralékban maradt 448. A hátralék emelkedését azon körülmény okozta, hogy két előadó szabadságon volt. Dr. Hangéi Ignácz megyei főorvos jelentése szerint a lefolyt hónapban a közegészségi állapot kedvezőtlen volt, mely részint a légzőszerv nagyobb 2 ______________________________________ sz ámú megbetegedéseiben, részint pedig a fertőzőbajok jelentékeny kiterjedésében nyilvánult. Főkép a hasi hagymáz s difteritisz mind a 6 járásból jóval nagyobb számú esetekben jelentetett be; előbbi baj a rossz termés okozta hiányos s czélszerütlen táplálkozással látszik okozati összefüggésben állani. A fertőző betegségek közül kanyaró 67, difteritisz 45, vörhény 24, hagymáz 48 eset fordult elő. Volt még hólyagos himlő is Ozorán, mely gyógyulással végződött. Az emlitett hágymázesetek közül kettő a tolnai lovaskaszárnyában fordult elő, hol a tovatelj edés meggátlására czélszerű intézkedéseket tett a katonai hatóság. Fink Kálmán pénzügyigazgató jelentette többek között, hogy az elmúlt hóban befolyt adóból 206,413 írt. Ezen, eredmény összehasonlitva a múlt év hason időszakában elért befizetési eredménynyel, kedvezőtlenebb 19,3í9 frt 201/t krral. Kedvezőtlen befizetési eredmény mutatkozik az egyenes adóknál 15,916 frt 62i/i krral. Ez az eredmény különösen azért állott elő, mert több községben elemi csapások miatt a végrehajtás be volt szüntetve. Perszina Alfréd kir. főmérnök az állami- és törvényhatósági közutakról tett kimerítő jelentést. A szegzárdi kir. ügyészség jelentése szerint a szegzárdi kir. törvényszéki fogházban az elmúlt hónapban le volt tartóztatva 91 egyén. Tihanyi Doóiokos kir. tanfelügyelő jelentette, hogy októberben 17 iskolát, 3 óvoda és 4 állandó menedékházat látogatott meg; továbbá részt vett a jegyzői vizsgán és elnökölt a szőlőszeti és borászati tanfolyamot hallgatóknak záró vizsgáján, mely összes ténykedése 11 napot vett igénybe. Nevezetesen meglátogatta: a bálaszék-belvárosi, felső-városi, Kövesd és Lajvér-pusztai, a börzsönyi elemi, a bá- taszéki és bonyhádi iparos tanoncz községi; a mözsi vegyes és a bonyhádi fiú- és leány izr. iskolákat; továbbá a szeyzárdi alapnevelési, a bonyhádi róm. kath. és a bátaszéki és a bonyhádi felső és alsó állandó menedékházat. » A meglátogatott iskolák, óvodák és állandó menedékházakban elért eredményt, a bonyhádi róm. kath fiúiskola II. és III. egyesített osztályának kivételével jeles- és kieléyitőnek, mig az előbb nevezettben felmutatott eredményt pedig — tekintettel arra, hogy azon osztálynak tanítója, még a magyar nyelvet most sem beszéli tökéletesen — alig kielégítőnek mondható. Megemlítette még, hogy a börzsönyi községi tanító lakásul csak egy szobával bir; hogy a bátaszéki községi állandó menedékház szűk; hogy a bonyhádi ág. ev. iskola III-ik tanítói állomása betöltetlen, e szerint a három tanterembe szánt növendékek 2 tanteremben 2 tanító vezetése alatt nyerik az oktatást; végre, hogy a bonyhádi felsőrészi községi állandó menedékház szűk, alacsony és a jelentkező ovonczok befogadására elégtelen. Végre jelentette, hogy Kniesz János belecs- kei ág. ev. tanító folyó év okt. hó 1-től, PappSánTOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (47. sz.) dór bölcskei ev. ref. tanitó pedig folyó évi nov. 1-től 320—320 frttal nyugdíjba helyeztettek; továbbá, hogy Jung Károly volt paksi róm. kath. tanitó özvegye 246 frt 50 kr, négy árvája együtt 164 frt 32 kr, összesen 410 frt 82 kr, végre Hiller Mihály volt szakadáti rk. tanitó özvegye részére 332 frt, Gizella árvája részére pedig 55 frt 43 kr, együtt 387 frt 30 kr évi segélypénz lett az orsz. tanítói nyugdíj alapból utalványozva. Legvégül jelentette, hogy a tamásii rk. iskola 2 tanteremmel kibővült, amennyiben ottan 2 tanitónő vezetése alatt folyó év okt. hó 1-ével leányiskola nyílt meg, s e szerint a túlzsúfoltság ottan megszűnt. Uj keresetforrások. A megélhetés napról-napra nehezebb. A modern élet előtárja a néposztályok igényeinek az egész vonalon való fölfokozását. A távolság megszűnik a gőz, a villany erejével. Idegen eszmeáramlatok özönlenek be, a gondolkozás nivellálódik, a magyar kényelemszeretetnek lábai alól húzzák a földet: itt-ott már a vészharang is kong. Tenni kellene, csak ne lennénk a Pató Pálok nemzetségéből és merev konservativis- musunk megbirna törni. Uj kereset forrásokra kellene térni, mert a mai keretek között alig boldogulhatunk. A magtermelésből való kiemelkedés régi vágya a gazdának, de a gazda a kicsiny hasznot nem adja a bizonytalan és ki nem próbált haszonért. Azért a jövő zenéjeként bizonyos resignáczióval láttuk az egyébként jóravaló törekvést, mely nálunk uj keresetforrások felvetésében akár sajtóban, akár a közügy zöld asztalánál jelentkezik. Mezőgazdasági ország vagyunk, nekünk mező- gazdaságból kell nagyrészben megélnünk. Éppen ezért rokonabb indusztriánkkal minden oly mozgalom, mely nem a nyerstermények ipari, hanem csak anyagki- készitésére vonatkozik. Ez a lépés vezethet el a mezőgazdasági kultúra legmeszebb útjára: a teljes mezőgazdasági gyáriparhoz. Mindenki, a ki a művelt nyugaton földmivelést látott, azzal a tapasztalattal jött haza, hogy semmivel sem jobb a mütáplálékokkal és rendszeres miveléssel előkészített talaj, ami ős erejű alföldi rónáinknál, melyet csak az utóbbi időben szánt a gazda mélyített vasekével, ugarol és táplál, általában pedig még most is ellenszolgálat nélkül adja őserejü kincsét a föld, harmincz-negyvenszeresen a belevetett magot. A külföldi indiuszti’iánál a siker titka az, hogy nem csupán nyers termelésre szorítkoznak, hanem ha pl. czukorrépát termel, van egy füstölő kéménye, a hol a czukorgyártás első folyamatát elvégzi. A mellék anyagok pedig földjének jutnak s jobb vásárt csinál már csak azért is, mivel értéktelen anyag szállításáért nem fizet, több pénzt lát terményéből, miután a gyári feldolgozás egy-két folyamatát maga végezte és egyenletesebben, különböző évszakok szerint foglalkoztathatja munkásait: ott vannak a főz- dék, keményítőgyárak, kenderkikészitő telepek és más forrásai a mezőgazdasági gyáriparnak. 1897. november 21. egyenlő szabadon élvezze“ ezen elv vitte őt a nemzet, a honszerelem lángszárnyain a nemzet — a magyar nép rajongó szeretetétől körül övezve azon magasba, honnan a földi halandók legtöbbje szárny - perzselődve hull alá, — de ő nem! megállt szédítő magasban és szilárdan, jellemét, egyéniségét hűen megőrizte, hogy mintegy dicső példa ragyogjon át az utódokra késő századokon keresztül. S midőn ravasz fondorlat a leigázásra Ítélt nemzet fejére zuditá az egy czélra hivatott s még is külön eszmékért küzdő úgynevezett testvérek és zsoldosok vérengző százezreit, — s midőn az gigázi teher alatt roskadozó nemzet jobbjai is hitökben, remény ökben gyöngülének, ő, az egy ember, lett a bátortalanok, a csüggedők támasza s velőket oszlató szavára — midőn »a haza veszélyben« szózattal ajkain, honvéd-toborzó körútra indult az országban: uj, meg uj győzhetlen seregei támadtak az ifjú, de nehány nap alatt a harczt öreggé edződött dicső honvédeknek, hogy a minden oldalról reá tört vihar alatt már-már hajladozó trikolor, fenn lengjen ismét s hirdesse a magyar fegyvereknek félvilágra szóló dicsőségét. Titeket hivlak tanúbizonyságul, azon időknek itt fogyó számban megjelent ősz bajnokai, kik a magyar honvéd nevet, megifjitó büszkeséggel viselitek most is, kik túláradóit szívvel sorokoztatok „Kossuth apánk“ hivó szavára a honvéd zászló alá s hangoztattátok a dalt: „ha még egyszer azt izeni!“ Hát, még egyszer azt izente s a nemzet újból megmozdult, — .... de megmozdult éjszaknak százezer zord gyermeke is, hogy az üldözőből üldözötté vált önkénynek segélyére sietve: elnyomja a szabadságnak föltetszett hajnal csillagát s eltiporni segitse a magát szabad s függetlennek joggal hitt s remélt nemzetet. Úgy lön! A csillag aláhanyatlott s bele merült. Világos, Arad sötét éjjelébe. Eltudjátok-e képzelni, hogy mit érezhetett ekkor a földi istenségétől — nemzete függetlenségétől, I magától a nemzet s hazától megfosztott szellem óriás | Mit érezhetett akkor, midőn mint hazátlan I bujdosó, a hon határinál földre omolva csókolta a sötét rögöt, midőn a távolba — haza tekintve, elveszve látta mindazt, mi a honfi szív előtt kedves lehete: haza, nemzet és szabadság, — midőn örökre elszakitottnak hivé magát azoktól, kik legerősebb, mert legtermészetesebb szálakkal füzék az élethez: az édesen boldogító hü nő s a forrón szeretett három kicsiny drága gyermek! . . . . Rettenetesebb volt j mindennek elviselése a legborzasztóbb természeti halálnál. A lélek minél nagyobb, annál fogékonyabb a fájdalmak iránt. Hontalanság! Egyedüliség! Vesztett menyország ! Lesulytó való. De mint a pálma a reá rakott óriás terhek súlya alatt győzve terjeszti szét meg- izmosult ágait: akként emelkedett föl ő, a reá múló görgeteg súlya, a sors csapások alatt, lelki erejének fönséges mivoltában. Éppen itt, ez észbontó körülmények között bizonyitá be magasan szárnyaló lelkének óriás nagyságát, midőn a hontalanság sötéten kigyozó. utain —- Viddin, Sumla, Kiutahia, Sont- hampton (Szauszempt), New-York s Londonon keresztül haladva, reményét nem adta föl, bízott a jobb jövőben, nemzete újjá születésében, mely nagy gondolat megvalósitásán munkálni, volt szomorú életének még is vigaszt nyújtó feladata. Szervezte a hozzá hasonló hontalanokból a magyar emigrátiót; összeköttetésbe lépett hatalmas országok hatalmasaival, koronás főkkel. De emberi sors: reményben csalatkozni. Törekvései után, fájó reményvesztés lett szomorú osztályrésze. S midőn már egykori dús reményeinek minden forrása kiapadt s sehol nem hitt segélyt találni: az önszámüzetésnek alkonyra hajló szomorú napjaiban, szellemének örök ifjú erejével, ragyogó tollával iparkodott használni hőn szeretett nemzetének, a múltat, mintegy tükröt tárva elé, látnoki leikével a jövőbe tekintve. De miként Mózes a Nebó hegyéről, ő is csak távolról, vágyó lélekkel pillanthatott az Ígéret földére. Magasabb egyéni tekintetek tárták vissza őt. Mig nem aztán, az egykor oly hatalmas lánggal égő fáklya, ott messze távol, hazánk határain túl, a sze- lid Olaszhon vendégszerető földén, egy utolsó lobba- násban véget ért. De a drága hamvak itthon, hazai szent földben nyugosznak, czéljául ezer és ezer honfi szív zarándok utjának. Pihen már ő, a nagyok legnagyobbika, örökségül hagyva ránk hatalmas szellemének dicső alkotásait.
