Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-11-21 / 47. szám
1897. november 21. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (47. sz.) 3 Ilyen intensiv gazdálkodás segítette elő külföldön a gazdasági fejlett kultúrát, ered nyomában az olcsó pénz, a szövetkezeti szellem, a föld forgalmi szabadsága, a- munkás osztály keresetének állandó- ságá mind-mind a fejlődés magas fokára vezették, melyeket látva szinte elszorul a szivünk: mi lenne a modern elvek diadalával nálunk, hol a magyar föld páratlan termő ereje bizonyos önteltséghez szoktatott a tekintetben, mintha nálunk nem lenne szükség e mesterséges erőforrásokra, hisz busásan fizet a föld, ha Isten áldást ad hozzá. Azonban a modem fejlődés erősen döngeti az ajtókat. Be kell engedni őket, különben patriarchalis gazdálkodásunk háza üszőkké ég. Tenni kell. És ekkor jön egy gyári vállalat: a szegedi vitorla és ponyvagyár részvénytársaság, mely az ország négy helyén óhajt kendertermelő és kikészítő helyet létesíteni. A hírlap nem arra való, hogy a Saltemann czéget ide édesgesse. Mi tudtul adjuk a szándékot, a többi a hatóság dolga. Tessék a czéggel levelezéseket folytatni: nem lehetne-e a kenderkiké- szitő telepet nálunk elhelyezni ? Egész őszintén szólva, nem ez a módja a mezőgazdasági gyáripar létesítésének, hogy kiadjuk a kikészítést gyárnak, hanem maguknak a gazdáknak szövetkezeti egyesülése lenne a legjobb, de mikor nálunk az ilyesmire egyáltalában nincs pénz, mert nincs bizodalom. Lépjen levelezésbe elöljáróságunk a czéggel, hátha a gyár által megmutatott siker után mernek egyesek megindulni. Voltaképpen ez volna az igazi czél s ez vezetne a mezőgázdasági gyáriparral együtt az oly sokat hangoztatott belterjes gazdálkodáshoz. _______T A N Ü G Y.________ A pécsi egyházmegye területén, magán utón, polgári és egyéb iskolákat végző tanulókra nézve, a hittanitást illetőleg Nagyságos Hanny Gábor, egyház- megyei tanfelügyelő, egy bölcs és igazságos elvi jelentőséggel biró rendeletet bocsájtott ki —• adott esetekben — a tolnai plébánia-hivatalhoz. 920./1897. Ftiszt. Pécsy József, prépost-plébános urnák Tolnán« A kerületi tanfelügyelőségnek 580. sz. a. kelt hivatalos jelentéséből értesültem, hogy Tolnán 13 oly iiju tanuló van, kik a polgári iskola különböző osztá lyát magán utón végzik és iskolai év végén részint Pakson, részint Szegzárdon fognak vizsgázni — s hogy e 13 tanuló közül csak három, névszerint Hága József, Bucher Ádám és Párti Nándor részesül rendszeres hitoktatásban; felkérem Főtisztelendőségedet I r szíveskedjék Gyüszü Ferencz, Gyüszü István, Ezer Ferencz, Ezer Ádám, Hága Antal, Hága Mihály, Lóridon Ferencz, Perler János, Wiedemann József és Hirmann György tanulókat és ezek szüleit figyelmeztetni, miszerint kötelességük rendes hit- tani órákra a hitoktatókhoz eljárni, — De nem, itt van ő közöttünk, test szerinti folytatásban is, a dicső apa nemes fiában, nemzeti s politikai életünk kimagasló alakjában, kit az apa iránti kegyelet lerovásánál szinről-szinre szemlélni im szerencsénk van, — s az ő, az apának méltó fia: Kossuth Ferencz! All tehát a szobor, leleplezésre kész, hirdetve az eszmét: az önfeláldozó honszerelmet. S mi, kik az oltárnál ihlettel állunk meg: szerényen valljuk be, I hogy ennek eszméje, s az eszmének anyagi kivitele nem miénk, a köznapiságnak egyszerű s anyagiakban szegény gyermekeié, hanem kerületünknek a nemes és igazért hevülni tudó s áldozni akaró országgyűlési képviselője, Pichler Győzőé. Köszönet érette ! Ily magas jelentőségű dolgoknál azonban nem az anyag, hanem az eszme, a czélzat jön elbírálás alá. Itt pedig az eszme, a czélzat: a jelképileg kifejezett honszerelem. Ennek továbbvitele pedig a mi, e vidékről összeseregletteknek szerepe. Álljon hát e szobor! s valahányszor mellette elhalad férfi vagy nő, öreg vagy ifjú: dobogjon föl keblében a szív, s öntse ki tettre kész honszerelme lángjait, a nemzeti erények: a becsület, munkásság s jellem szilárdság oltárán ! Éljen a haza s e honban a nemzet s nemzetünk nagyságáról, dicsőségéről és boldogságáról lengjen a trikolor, mely most e perczben meghajolva jelezze nemzeti bálványunk, Kossuth Lajos szobrának leleplezését ! . . . Tantó János. mit ha nem tennének meg, miről Főtisztelendőséged- nek hivatalos jelentését annak idején kérem, — az illető intézetek igazgatóságát és hittanárait e körülményről hivatalból fogom értesíteni, s ha aztán az illetők a vizsgán a hittanból elégtelen osztályzatot fognak nyerni, önnönmagoknak tulaj do sitsák. Pécsett, 1897. nov: 6. Hanny Gábor, egyházmegyei tanfelügyelő. Valóban nem lehet eléggé helyeselni ezen korrekt és az egyház szellemének, — különösen a mai hitellenes és demorálizált, gondolkozásu világban, — megfelelő rendeletnek kibocsájtását, legalább elejét veendi ama megbotránkoztató és lelkiismeretlen eljárásnak, midőn magán-tanulók hittanitását meggondolatlan szülők kondoskodókra bizzák. Tudunk esetet, hogy két fiú hitbeli oktatását „apostata“ szüleitől nyeri, már most, milyen lelki meggyőződéssel oktathatják az ily „hi-. tehagyott“ szülők gyermekeiket' a kath. vallásban, a melyet ők sem becsültek többre — sajnos — az ingnél, melyet hetenkint többször váltani szokás, ha van reá mód és tehetség. Ktilömben erről legközelebb bővebben és részletesen lesz szerencsénk nyilatkozhatni. O Nagyságának, Hanny Gábor urnák, egyház- megyei tanfelügyelőnek ezen utón'is kifejezzük hálánkat és köszönetünket erélyes és egyházias rendeletének kibocsájtásáért. Egy tolnai katholikus. TÖVISEK. A kölesdi Kossuth-szobor. Pichler orsz. képviselő ur kegyes ajándéka, a nagy Kossuth Lajos kicsiny szobra, áll már Kölesden, leplezetlenül, — minthogy ezt a szokásos vetkeztetési munkát ünnepélyesen elvégeztük 3—4000-en november 14-én, ott helyben, Kölesden! ........... Mo ndom, a szobor alakja kjcsiny, — az oszlopzat is, melyen a szobor áll, igen szerény és se nem magas, se nem terjedelmes, de azért kellemes benyomást tesz a szemlélőre s az ifjú Gerenday szobrász-művész e nagy eszmét megtestesítő kisded remeke megalkotásával megtette az első lépést a halhatatlanság örök zöld babérait termő, hir és dicsőség koszorújával hintett művészi pályán, melyen nincs többé megállapodás, mert a kölesdi dicsőség magvai kikelnek, nagyon nőnek s fizetnek, mint a köles !.... * A szobor nagyon sokba nem kerülhetett. Hiszen ezt egy kezdő, fiatal képviselő szerény tárczája ki sem bírná. De megígérte Pichler ur, hogy majd ha a teljesen független Magyarország pénzügyminisztere lesz: a szobrot, sőt mellette a nagy vendéglőt is (mely lehetőleg a legdisztelenebb háttér!) alaposan renováltatja, megnagyobbittatja és kicsinosittatja. Tehát Pichler ur, a régi köszöntők sablonos utján járva, szépen szónokol vala, ha csak igy szól: »Csekély ugyan ez ajándék! De nagygyá teszi a szándék!« * Úgy van! Kölesd eddig is nevezetes város volt arról, hogy a vármegye közepe; hogy volt idő, mikor ott volt a megyeháza; aztán, abban a most elhagyatott, nyomorult kinézésű, vakolatlan falu, minden külső csínt s belső tisztaságot nélkülöző, nagyvendéglőnek csúfolt, csárdában (úgy hallom: Gr. Apponyi- féle csárda! . . .) olyan fényes uri-bálok estek hajdan, hogy még a czigány is — mint egy élő néger szobor — százas bankókkal leplezte magát mindaddig, míg otthon a felesége, meg az adóvégrehajtó le nem leplezte ! Később, — már a közelmúlt időkben — az tette Kölesded nevezetessé, hogy miután az öreg bús bak, Petrich bátyánk, jól megérdemelt nyugalomba vonult s pihenni vágy Vörös-Malomban, hosszú időkig, hervadhatatlan balpárti babérain, — hát a kölesdiek megbuktatták azt a Busbakot, a ki nem akart nyugodni, — s megválasztottak orsz. képviselőnek egy fiatal vig-himet, Pichlert, ki komolyan fogván fel a bús-bakok szerepét, úgy csinálja a dolgok érdekes folytatását, hogy ne a régi kortes nóta legyen igaz: »Gróf Apponyi a korcsmáros ----------He j-haj! hires Kölesd város!« hanem ez: »Képviselő Pichler Győző Ott minden ellent legyőz Ő, — Kossuth Ferencz a vezére Balpárti a szive vére!« Hanemhát, hogy milyen nagy selmák ezek a kölesdiek, mindjárt bebizonyítom. A szobi’ot úgy állították fel, hogy az éppen Szegzárd felé néz, mintha megszólaltatni akarnák, ilyenformán: »Látjátok, nekünk már van Kossuth- szobrunk, — első szobor a vármegye területén! — Ti mennyi idő óta akarjátok felállítani a Garay-szobrot s ugy-e még sincs ?-------Ugy-e me gelőztünk ?-------« A mi válaszunk: »Nem halt meg a leányzó, hanem csak aluszik! (Biblia.) — Ott van már ideiglenes koporsójában a Casino-kertben, honnan uj, örök életre kel ki kora tavaszszal, virág-nyitáskor, májusi langy melegben, hogy kellőképp megkoszorúzhassa a kegyelet keze! — — Vájjon eljöttök-e kölesdiek a mi ünnepélyünkre 15 kocsival, jó és szép időben, mint mi elmentünk a tietekre, zordon őszön, hideg időben ?“----------* . K ülönben annyit mondhatok, hogy a Kossuth- szobor leleplezési ünnepélyje egészében impozáns, megható s igen szép volt. A kölésdiek lelkesedését, — barátságos vendégszeretetét szívesen megdicsérem, — csak a vendéglőjük irgalmatlan rossz, hol nincs kiszolgálati készség, nincs kanál, nincs semmi, — van pedig: rossz bor, rossz étel, ügyetlen felszolgálás, rendetlenség, fejetlen állapot. Máskor, ha ily ünnepélyt rendez hires Kölesd városa a kebelében, legyenek szívesek a rendezők úgy intézkedni, hogy Kossuth F. ne kénytelenittessék villásreggelire szalonnát enni, törkölypálinkát inni s ebédre — egy ilyen diszbanketten! — kanál nélkül ennünk a levest, piszkos csárdában, rongyos abrosz mellett, kifogástalan rossz és lusta kiszolgálással!-----No de ez mind a vendéglős hibája, — vagy talán erénye? — mert úgy lehet, beakart mutatni nekünk egy darab Hortobágyot a múlt századból ? — — — Isten éltesse őt!-------Hiszen igaz, hogy mi nem az ő ételei és italaiért mentünk, de ez is jó lett volna a nagy dicsőség mellé, — mert hát kenyérrel él az ember!-----------Palást. KÜLÖNFÉLÉK. — A királyné nevenapja. Erzsébet királynénak múlt pénteken volt nevenapja, mely napon az egész országban fényes isteni tiszteleteket tartottak, az iskolákban pedig ünnepélyeket rendeztek. Szegzárdon is megünnepelték e napot az iskolákban. A kegyes jó királyné életéért a belvárosi rk. templomban reggeli 8 órakor csendes mise volt, melyet G a á 1 Sándor segédlelkész végzett. A misén az összes iskolák tanulói vettek részt tanáraik és tanítóikkal. A szegzárdi polgári leányiskolában fél 11 órakor ünnepélyt tartottak, hogy a növendékek szivébe véssék Erzsébet királyné iránti rajongó szeretetet és hálát. / — Királyné nevenapja Tolnán. Mint tolnai levelezőnk irja, ott is megülték Erzsébet királyné névünnepét. Délelőtt 9 órakor nagy mise volt a templomban, melyet Péchy József prépost végzett. A misén az elöljáróság és az iskolás gyermekeken kívül nagy közönség jelent meg. Offertorium alatt S1 e n- ker Mihályné szólót énekelt, Urfelmutatás után pedig az iskolás leányok a Hymnnst adták elő. Az ünnepélyes mise végén Péchy József áldást mondott a királyi családra. — Hetyey Samu pécsi püspök folyó hó 17-én tette le O Felsége kezeibe Bécsben az esküt. A pécsi egyháznlegye küldöttsége hétfőn reggel indul el Pécsről Esztergomba. — A Kossuth szobor leleplezése. A Pichler Győző országgyűlési képviselő által Kölesden állított Kossuth-szobor leleplezése múlt vasárnap ment végbe, mintegy 3000 ünneplő közönség jelenlétében. Az ünnepélyre Budapestről érkező Kossuth Ferencz és Komjáthy Béla országgyűlési képviselőket megérkezésük alkalmával Baranyai József polgár ember értelmes beszéddel üdvözölte s ugyanazokat a szónoki emelvénynél Garay Antal fogadta. Az ünnepélyt Thury Lajos, a szoborbizottság elnöke, nyitotta meg s utánna Tantó János kajdacsi ref. lelkész mondta el lapunk tárczájában olvasható emelkedett hangú emlékbeszédét. Ezután Thury Lajos átadta a szobrot Kölesd közönségének s az átvételt Laky Gusztáv kölesdi jegyző eszközölte. Az ünnepély jelentőségét a közönséghez intézett beszédben méltatták Kossuth Ferencz, Komjáthy Béla, Pichler Győző, Petrich Ferencz, Garay Antal és Boda Vilmos. Az ünnepély befejeztetvén, 120 terítékű közebéd következett, me-
