Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-11-14 / 46. szám
A mióta áldott porai itt nyugosznak a hazai földben, azóta meg van a magyarnak szabadsága. Szabad immár a magyar szó, szabad a magyar nemzeti eszme. A nemzet hőseinek ünneplésében a magyar király megy elől jó példával s azoknak, kik a nemzet ügyeiért küzdöttek, saját költségén állittatt szobrot az ország fó'városában. Áldást hoztt magával még akkor is, midőn poraiban hazájába visszatért. Azért a kölesdi kis Kossuth-szobor leleplezése napján tegyünk szent fogadást, hogy hagyományjainak élünk, hogy szellemét követjük. Mert hisz ő maga mondta: ám tegyenek önök kísérletet; ha a most követett utón sikerül önöknek a nemzet önállóságát biztosítani, én leszek az elsó', ki az alattvalói hűségi esküt leteszem. Nem volt ő senkinek ellensége, csak hazáját szerette. Azt peddig immár szabad tenni. f Áldott legyen emléke! b. Kaszinói közgyűlés. Múlt vasárnap folyt le ama hosszú és fontos közgyűlés, mely ítélendő volt Geiger Gyula felett. Százötvennégyen voltak jelen; hemzseget a kaszinó nagyterme a tagoktól, kik azért gyűltek össze, hogy társadalmi Ítéletet mondjanak Geiger Gyula felett. Elénk mozgalom uralkodott már 3 óra után, a játékok szüneteltek, s a tagok komoly arczczal beszélgettek, tárgyaltak, számították az esélyeket, mérlegelték a vádak sulyósságát, felemlitve az enyhitő- ket, szóval lázasan vitatták azt az ügyet, mely egy ember társadalmi életével, de a kaszinó békéjével is szoros összefüggésben volt. Délután 4 órakor nyitotta meg F ö r d ő s Vil- mos elnök az ülést. A tagok néma csendben hallgatták végig a kaszinó választmányának felolvasott jegyzőkönyveit és a vizsgálati tanácskozás lefolyásáról szóló jegyzőkönyveket. Majd Geiger Gyula vádirata olvastatott fel, melynek minden szava, minden betűje arra törekedett, hogy személyes ügynek tün- tessé fel az egész mozgalmat, személyes bosszúnak áldozatául igyekezvén magát feltüntetni. Védekezése nélkülözte az alaposságot, ügyesen összerakatt szavakból állt védekező irata, de a vádak igaz voltát megczáfolni képtelen. Tolnavármegye al_2 ____________________________________ felejtett tábort, mi ét, mindent, — lehajolt a szegény asszonyhoz és kérdezte : mi baja? Megfogta a kezét és próbálta talpra állítani, a mi azonban nem sikerült. Már éppen föl akarta nyalábolni, hogy az egyik sátorba vigye, a mikor feléje rohant Abu-Hasszán ef- fendi szolgája és se szól, se beszél, fölkapkodta a szép asszony csuháját, kendőjét és fátyolát, aztán jól megrázta a térden guggoló szép asszonyt s elhur- czolta magával. Ezek után kezdődhetett volna a mise. Kezdődött is, de az ördög odahozta ezt a szájas minoritát. Ez nem tudott okosabbat tenni: félrelökte lelkészünket az oltártól, s ő maga misézett nekünk, mert, — mint mondá, — lelkészünk tisztátalan ember, a kit megbabonázott a szép török asszony. Nem lehetetlen, hogy ez állításában némi igazság rejlett. De mindegy, ne bolygassák ezt. A szolga hurczolta ura feleségét egész a Boszna vizéig. Itt csónakban várta őket két nyakig fegyverzett inzurgens és habár a nő ugyancsak hányta-vetette magát a csónakban, szerencsésen átverődtek a másik partra. Most iszonyatos látvány tárult elénk, kegyetlen és vérfagyasztó. Katonák vagyunk, háborús időket élünk, eléggé hozzászoktunk a vér látásához, sok emberéletet oltott ki mindegyikünk: de akkor irtózat fogott el bennünket, sőt az idegesebb tisztek hangosan fölkiáltottak. Segiteni nem segithettünk. Az esemény gyorsan lejátszódott, s köztünk folyt a Boszna, a sok esőtől duzzadt piszkos áradat. Ott a másik parton ugyanis egy alacsony sziklatömbön megjelent az ef- fendi tarka alakja, a kezében hatalmas, drága kara- bélylyal j mögötte jött a két inzurgens, körrefogva a szolgát, ki a nőt támogatta. Egy helyen megálltak ; a szolga ellépett a nő mellől. Abu Hasszán meg két társa félkört képeztek, tiz lépésre a nőtől. Három blima meg nem jelenéséül oly émelygős és komikus dolgokat hozott fel, melyek, — bármily komolyság nehezedett a jelenvoltak kedélyére, — mégis a mosoly árnyat lopták a tagok arczára. Erdős Gáborral szemben viselt dolgait elfeledte, ifj. Baján Lajost és édes anyját soha sem látta, nem ismeri s bibliai mondását soha el nem mondotta. Ügyfeleivel szembeni eljárásai teljesen korectek, lapjábani sértésekért senki fiának fegyveres elégtételt nem ad. S mikor ezeket elmondotta vádiratát, lapjában is megjelent hosszú bezáróval fejezte be, melyben mindenképen támadja B o d a Vilmost, még azt is szemére veti, hogy miért nem állt vádaival már rég elő. A védirat elhangzása után az egyes bizonyítékok olvastattak fel. A súlyos vádak tompán hangzottak el a kaszinó nagytermében, erősen snlytva mindenik a bűnöst. A legsúlyosabban kompromitáló ifj. Baján Lajos s társai és Erdős Gábor az általa majdnem halálba üldözött volt decsi jegyző levele. Mikor Erdős Gábornak október 27-én kelt levelét olvasták fel, olyan hidegség futott át a hallgató testén, az arezokra valami árnyalata a dühnek, jelent meg, s a kétkedés a csodálkozás hangja kélt ajkukon; ezen ember bocsátja ügyét az igazság érzelem tudatában a kaszinó tagjai elé? Olvastatott a felebbezés. Ugyanazon ügyességgel összerakott szavak halmaza, mely jól hangzik, de meg nem győz. Megtámadja két féle alaki szempontból a választmány határozatát s végül védő szavakkal tisztázni óhajtja magát, támadja azokat a kik a vádat emelték ellene. Mikor elhangzott a fellebbezés utolsó sora is néma csend uralkodott, komoly arczczal emelkedtek föl helyeikről a tagok, hogy a hallottak után ítéljenek. Amint végig nézett az ember a tagok során, nem egy emberrel találkozott, ki gondolkodva tartotta a kezében a fehér lapot és az iront. Küzdött bensőjükben a szív, a végtelen humánus érzés a meggyőződéssel, a társadalmi törvény ama követelményével, Ítéld el a bűnöst. Hogy a szív hatalmas harczot vívott, hogy a meggyőződést és a társadalmi törvény követelményeit sok férfiúnál legyőzte a bűnösben is embertársat szánó szív, mutatja ama szám, hogy 81 tag kizárási szavazata ellen 73 nemmel szavazott. Az elnök kihirdette az eredményt s konstatálván, hogy a jelen voltak 2/3-a nem kívánván Geiger Gyulának a tagok sorából való törlését, az alapszabályok értelmében a közgyűlés a választmány határozatát hatályon kívül helyezi s Geiger Gyula a tagok sorából nem záratik ki. A tagok néma komolysággal oszlottak szét a hosszú ülésről, ama kínos gondolatokkal tele, vájjon a paragraphus védelme nem e ásta meg a kaszinó békéjének és egyetértésének sírját. Hála Isten nem ! 8. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (46 ggj karabély csöve irányozódott a szerencsétlennek. Tisztán hallottuk Abu-Hasszán effendi irtózatos vezényszavait : — Czélozz! . . . Vigyázz! . . . Tűz!! . . . Ekkor eldördült egyszerre három lövés, a szép török asszony a földön feküdt, szétvetett karokkal. Abu-Hasszán intésére odament hozzá a két inzurgens és megfogták, az egyik a kezét, a másik a lábánál, meglóbálták a levegőben néhányszor s pillanat múlva a piros bugyogó, az aranyhimes ing, a szőke fej eltűnt a Boszna sárga hullámaiban. Es ez a vad minorita, a ki ott misézett előttünk s látta az egészet, ujjongva kiáltott föl háromszor: — Kyrie eleison! Kyrie eleison ! Kyrie eleison! Eddig beszélt az őrnagy. A szerzetes kis idő óta ott állt mellettünk s megjegyezte: — Annak is meg van a maga oka | — Mi lenne az az ok ? — kérdezte az őrnagy. — Hát nem tudják | És mégis elitélik eljárásunkat? Valahányszor kimondják bosnyák földön: Kyrie eleison! Uram, irgalmazz! — mindannyiszor egy hitetlen töröknek életét kell vesziteni. Afenjen ön akárhová ebben az országban, mindenütt hallani fogja ezt az igazságot. És egész addig igy lesz az, mig egyetlen török létezik bosnyák földön. Mert nekik is volt egy bégjük, százötven év előtt, a ki elrendelte, hogy valahányszor a müezzin éneket hallják Boszna—Szerajevóban, mindig le kell ütni egy keresztény fejét, mig csak az utolsó is ki nem múlt. Most isten megfordította a kard élét, s a k y r i e eleison!-ból jobban borzadnak a törökök, mint a legszörnyübb átoktól. A szerzetes szenvedélyes szavait csendben hall- | IRODALMI CSARNOK. Operette. Unalmas,, hosszú téli éjek, Sötétségében nagy némaság, A thea mellett üldögélek S be szívom langyos illatát, A szálló kékes füstgomolyban Nézek s szivem csak folremeg; Fülembe csöng, halkan dúdolva Egy régi pajzán operett. Tizenhat éves voltam éppen Oly ártatlan és annyira zöld! Diákos szenvedéllyel égtem, Egy primadonna volt a hölgy, Én esküszöm csillagszemedre, Ily Circe még nem született, Attól zeng szivemben egyre ' A régi pajzán operett. Oly szűziesen mint imádtam Mily lovagias nagyszerűn Csak egy röpke mosolyra vágytam, Mely ajkain nekem derül Csak egy édes, rövidke perczig Ragyogjatok rám még szemek ! S a hurik dallamának tetszik A régi pajzán operett. tOtykor kicsinykét fisztulázott Egy staccató nem sikerül ; Ah, csontomban a velő fázott Ott a gallerián felül. S kitörtem a tapsviharban menten, Nos, melyik pimasz pisszegett ? Én bizony majd késhegyre mentem, Te régi, pajzán operett! S lehullt, miként az ifjú álmok Korán szétoszló himpora, A füst s a párák egyre szállnak S lelkem velők repül tova. Halk, méla zöngés, álom, emlék, Mely jő szivemre reszketeg; Tizenhat év csak benned él még Te régi pajzán operett! Lipcsey Ádám-Al. m Ült. Irta: Herczeg Jenő. A teafőző szamovár lobogó lángja mellett elmerengek.a múlton. Az utcza néptelen és a csendes éjben“csak itt-ott, néha-néha hallatszik egy-egy későn hazatérő emberi lény czipőinek egyhangú kopogása az átázott aszfalton. Hideg őszi szél sivit végig 1897. november 14. gatták a többiek és. mikor elhallgatott, a szőnyegről fölkelt a siró keresztény leány és zokogva mondta: — De hiszen nővérem katholikus volt! A minorita hevesen tagadta: — Hazugság! Önként ment feleségül hozzá, nem rabolták. — De megszökött tőle, nem akart tovább nála maradni! — Hallgass! Feleségül ment hozzá, elhagyta vallását a hitetlen kedvéért, megérdemelte sorsát. Hangos zugás volt erre a felelet és az egyik tiszt, általános helyeslés mellett, kijelentette, hogy ha Kádi sokat okoskodik és azt hiszi, hogy még mindig az övé a hatalom, őt is a katonai törvényszék elé fogják állítani, a mit az effendivel föltétlenül megcselekszenek. Beesteledett; csaknem teljesen sötét volt már a szobában, midőn az egyik bosnyák úgy vélte: — A Kádi már rég itt lehetne. Egy másik hozzátette: | A Kádi már régen otthon van. Minthogy ez a föltevés valószínűnek látszott, mind kivonultunk a Kádi lakása elé. A kapunál azonban két háziszolga azzal fogadott, hogy a Kádi már a hárembe zárkózott. Tudtuk, hogy nincs a világon az a hatalom, a mi őt onnan kihozhatná, ha csak föl nem gyújtjuk a feje fölött a háremet, tehát lassankint szétoszlottunk. Ki erre, ki arra indult hazafelé, elégületlenül, szidva a bakiásos Kádit. Csak a minorita dörgölte a markát s günyögte e’égedetten: — Kyrié eleison! Kyrie eleison! a törökök pusztulnak a földről . . .
