Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-10-31 / 44. szám
4="=L szám. XXV. évfolyam. Szegzárd, 1897. október 31. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tomamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító- egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Szerkesztőség Kiadóhivatal: Megjelen: ■ j Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová Hetenkint egyszer, vasárnap. J hová a lap szellemi részét illető közaz előfizetések, hirdetések és a felNyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. j® 1 lemények intézendők. szólamlások küldendők. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Előfizetési ár: Egész évve ................€ írt — Fé lévre.......................3 „ — Negyedévre . .. I „ 50 Fgyfes szára a kiadóhivatalban 12 kr Hiv. hirdetések: 100 szóig ... 1 írt 8/ 100—200 „ ... 2 „ 87 „ 200—300 m ... 3 r 87 r minden további 100 szó 1 írttal több Társadalmi igazságszolgáltatás. A kaszinónak, Szegzárd, Tolnavármegye I székhelye e kizárólag értelmiségből álló tekintélyes testületének választmánya, múlt csütörtökön tartott ülésében, előrebocsájtott alapos vizsgálat után, Geiger Gyula ügyvédet és lapszerkesztőt 13 szóval 12 szó ellenében, tehát egy többséggel kizárta a kaszinó kebeléből. Ez a lefolyt hét szenzácziós eseményje, melynek eló'zményjei a következők: Geiger. Gyula lapjának egyik számában Adler N. János birtokos s a tolnavidéki takarékpénztár szegzárdi megbízottja ellen, kinek politikai ellenfele volt, azon alkalomból, hogy elszaladt lovai egy koldust elgázoltak, éles támadást intézett, melyben többek közt vagyonszerzési módját is gyanúsította. Adler nem maradt adós a felelettel s egyik helyi lapban csodálkozását fejezte ki affelett, hogy a szegzárdi társadalom Geiger Gyulát, viselt dolgai után, még mindig megtűri kebelében. Geiger ezen közlemény folytán kénytelen volt Adler ellen sajtópert indítani s be- adványjában kifogástalan múltjának igazolása czéljából a szegzárdi kaszinóra is hivatkozott. A sajtóügyi vizsgálóbíró megkereste ennek alapján a kaszinó elnökségét, hogy állítson ki arról bioonylatot, miszerint Geiger a kaszinónak 20 év óta feddhetlen jellemű tagja. I A kaszinó elnöke anynyira fontosnak tartotta az ügyet, hogy nem intézte el saját hatáskörében, hanem egy erre a czélra külön egybehívott választmányi ülés elé terjesztette. A választmányi ülésen a bizonylat kiadása ellen oly fontos körülmények merültek fel, hogy a választmány indíttatva érezte magát, a felhozott súlyos természetű vádokra nézve elŐlegesen vizsgálatot tartani s annak foganatosításával az elnökből, jegyzőből és ügyészből álló küldöttséget megbízni. A bizottság nyolcz napi fáradtságos munka után csütörtökön terjesztette vizsgálatának eredményjét az újra egybehívott választmányi ülés elé. Az ülésen részt vettek: Ágoston István kir. táblai biró, Antal Ferencz árvaszéki pénztárnok. Biróy Béla kir. törvényszéki biró, Boda Vilmos országgy. képviselő, Bodnár István vármegyei számvevő, D ö r y Pál vármegyei alispán, Fejős Károly mérnök, Fink Kálmán kir. pénzügyigazgató, Fördős Vilmos vármegyei ügyész,- Haidekker Béla ügyvéd, takarékpénztári igazgató, Holub János polgári iskolai tanár, Krammer János polg. iskolai igazgató, Kurcz Vilmos árvaszéki elnök, Mátisz Kálmán vármegyei fő- számvevő, Őrffy Lajos ügyvéd, takarékpénztári igazgató, Schneider Gábor kir. al- ügyész, Selcz József kir. törvényszéki elnök, Simontsits Elemér vármegyei főjegyző, Dr. Steiner Lajos ügyvéd, takarékpénztári igazgató. Székely Ferencz vármegyei főlevéltáros, Tótth Ödön ügyvéd, Török Béla ügyvéd, Tóth Károly mérnök, Ujfalusy Imre ügyvéd, Vargha Lajos árvaszéki ülnök, Wo- sinszky Mór esperes-plébános. Ha még megemlitjtik, hogy a tárgyalás három órán keresztül tartott, akkor az ügy történetéről s külsőségeivel — azt hiszsztik — eléggé megismertettük közönségünket s áttér- térhetünk a kellemetlen ügyre vonatkozó megjegyzéseinkre. Mindenesetre elszomorító látvány, midőn egy vérigsértett és elkeseredett társadalom a fegyverek legutolsójához, az erkölcsi halál alkalmazásához kénytelen folyamodni, hogy egy olyan egyéntől, ki a békétlenségnek folytonos forrása s az igazságtalan, egyéni érdekből származó támadásoknak, mondhatjuk zseniális kultivalója volt, megszabaduljon. Egy olyan egyéntől, ki ily kihívó viselkedés mellett jól tudhatta, hogy számtalan oly emberi gyarlóságokkal, hogy többet ne mondjunk, hibákkal van telitve, melyek személyisége támadását nagyon is megkönynyitik. Továbbá, a mi mindenesetre feltűnő, az a tekintélyes kisebbség vonja magára figyelmünket, mely a vizsgálat által felderített súlyos, terhelő adatok daczára, Biróy Béla ur kizárási indítványa ellen szavazott. Azt hisz- szük, nem tévedünk, ha ezen meglepő körülmény kulcsát inkább az emberi szív jóságában, mely alkalmilag gyengeségnek is látszTÁRCZA. Halottak napjára. őszi szél zokogó siráma, Harangok bánatos zúgása, Állj csak meg egy perezre, sietős Utadban, Azután letűnhetsz a sírba Nyomtalan. Ünnep van ! A sirkert ünnepe ! Tekintsen ezer szem nevedre! Ringassák bár bölcsőd, palota Kunyhóban; Ide jutsz, itt pihensz Valóban! Itt vész el a szűzi liliom, Itt mállik a kusza réti gyom Itt dől nyomorultan homályba De minden, Az Isten, a haza, szabadság Szerelem! Tárulj föl előttünk gyászajtó Sejtelmes sötétben borongó Lelkeddel! Hadd boruljunk sírva Kebledre! Hadd záijuk kedvesink, dobogó Szivünkre. Mélységes, mély csöndben imádság Hangjai. S bánatos zsolozsmák Zsonganak : „Múlandó az élet És minden!--- Elröppen a halál, tavasz, meghal a Szerelem! Rónay Andor. Kemenes Jolán. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Hirtelen csendes lett a Kemenesék háza. Az előtt a jó kedv s vigság lakott benne, mert nóta hangzott szüntelen a Kemenes Jolán piros ajkairól, mosolygott a szeme nevetett, az ajka s ez a jó kedv aranyos derűt árasztott a házra. Egyszerre minden megváltozott .... Betegen feküdt a szép leány hófehér ágyában, láz gyötörte testét, arcza égett a nagy forróságtól . . . , ajka folytonosan álmokat beszélt. Kibeszélte ifjú lelke édes álmait . . . szive minden vágyát, s azután egy rémes sikoltás azt mondotta el, hogy szétfoszlott az álom, hogy reményét széttépték kegyetlen kezek . . : vége mindennek . . . Sokáig tartott igy. Édes apa s anya imádkozva álltak édes szép leányuk beteg ágya mellet; vissza- imádkozták bele az életet. A leány meggyógyult . . . de arcza halvány maradt, szemeiből kihalt a mosoly, — valami fájdalmas néz elő belőlök, édes ajkairól nem hangzik már nóta .... Beteg ez a leány . . azért oly csendes a Kemenesék háza .... * $ $ Fehérre meszelt házuk ott ált a nyíri pusztán százados fák között, melyeken boldog madárkák fészkelnek a ház mögött, zöldelő rét terül el messze távolságban, a rétet patak szeli ketté . . ! a patak partján ezernyi nefelejts ingatja kis fejét. A ház előtt ott reng ezernyi holdon az aranykalász s erre fehérük a búzaföldek közt elvonuló országút. Ide néznek a ház ablakai; ezekből lesik az országút kavargó porát a ház lakói, s abból találgatják, ki lesz ma a vendég? . . . Ott szokott állni naponkint Kemenes Jolán is, onnét leste az ut porát í . s boldogan mosolygott, mikor ezt meglátta, megsúgta a szive, hogy most jön, a kit ő vár. Az a valaki Bérdy Pali gróf volt, — a dúsgazdag idősb Bérdy Pálnak egyetlen fia, egy kedves, jókedvű fia . . . Mire bekanyarodott a ház udvarára, már ott várta a lány, ki mikor meglátta, hogy lova csupa tajték, megfeddette érte, mért jár oly sebesen. — Bizony még baj éri! — Soh’ se féltsen, édes, nem ér engem semmi, s aztán hazafelé majd lassan megyek, akkor nem lesz sietős az utam. — És most sietős volt? — Persze sietős volt, hiszen olyan régen nem láttam magát. Ilyenkor már kezében tartotta azt a feddő kis kezet s rája csókott százat. így volt ez minden nap. Együtt jártak az árnyas fák alatt, hol kis madár dalolt; együtt jártak el kis patak partjára s ne- felejtset szedtek, a lány az ifjúnak, ez meg a leánynak, és az a kis virág elmondotta, a mit szivük érzett, a mit lelkűk gondolt: nem feledlek soha! Öreg Kemenesék gyönyörködve nézték: milyen szép pár lesz ez! Egyszer ott a fák közt Pali szólni kezdett: — Jolánom, szeretlek, nálad ’nélkül nem kívánok élni, — légy a feleségem! A leány ráborult, igy hallgatta szavát.
