Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-31 / 5. szám
XXV. évfolyam. szám. Szegzárd, 1897. január 31. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító - egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . . . 6 frt — *kr. Félévre ....................3 „ — „ Negy edévre .... I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. M e g j e 1 e n: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számittatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig ... 1 frt 87 kr. 100—200 I . . . 2 | 87 I 200—300 | ... 3 r 87 „ minden további 100 szó 1 írttal több Körök és egyesületek. Hát minden kétségen felül áll, hogy Szegzárd, ez a mi sorsüldözte, de ennek daczára szép arányú fejlődésnek indult városunk, bővelkedik körökben és egyesületekben. Midőn körökről es egyesületekről beszélünk, nem értjük alatta az olyan társulatokat, melyek helyiségbérlése s szabályos összejövetelek nélkül valamely kitűzött czél követése végett egyesülnek: hanem szemünk előtt csupán azon egyesületek lebegnek, melyeknek főczélja a társadalmi érintkezés és összejövetel. Ilyen Szegzárdon hosszabb ideig csak kettő volt: a kaszinó és a polgári olvasókör. Az első a tisztviselők és honorácziorok zömének, a második az iparos osztálynak volt, kétségkivüli politikai háttérrel, a gyülekező helye. Mindkét egyesület évtizedekre visszamenő tekintélyes múlttal birt s koronként hol egyik, hol másik, a körülmények szerencsés alakulása folytán oly lendületet nyert, mely egy Szegzárdhoz hasonló lakossággal rendelkező város történetében a tünemény számba ment. A polgári olvasókör nyolcz évvel ezelőtt túlszárnyalta nagy tekintélyű kollegáját s magának egy lakályos ház megvételével otthont szerzett. Ezen nagymérvű haladás számba menő lépésével magához ragadta a társadalom tekintélyes rétegeit, tagjainak száma meghaladta az ötszázat s azok közül találkozott számos oly tag, ki különben a kaszinót te- kinté otthonának. IJjabb időkben azonban a mérleg ismét az előbbi felé hajlott, mert mióta kaszinó az Augusz-féle ház tágas helyiségeiben helyezkedett el s a rendelkezésére álló gyönyörű kertet használhatja, sőt mióta az ezredéves kiállításból nagy áldozattal megszerzett pavilion is tagjainak kényelmére készen áll, kétségenkivül a körök közül még helyiség dolgában is elsőhelyen áll. Csakhogy a kaszinó ezen nagy térfoglalása már a polgári olvasókör tagjai közt is nagy hullámzást keltett s ott is komolyan foglalkoznak egy oly eszmével, mely ha győzelmet vivhat ki, nem tudjuk, váljon nem ismét kétségessé vélik-e a nyert diadal. A két egyesület háta mögött álló tekintélyes múlt s a nemes versenynek ezen békés küzdelme kétségenkivül arról tanúskodik, hogy mindkettő mélyen gyökeret vert a szegzárdi társadalomban s igy mindkettő az élet- képesség nem mindennapi mértékével rendelkezik. A közélet legutóbbi hullámzásai azonban négy egészen hasonló természetű egyletet hoztak létre Szegzárdon. Megalakult a tisztviselői kör, a kereske- del mi kaszinó, a kath. olvasókör és a kath. legényegylet. E két utóbbival ez úttal nem szándékozunk foglalkozni. Mindkettőnek szülőanyja az egyházpolitika s a néppárti eszme. Mind- * kettő felekezeti alapon áll s igy egy oly országban, hol a létfentartás nagy érdeke, vallás és felekezet nélküli együtmüködést és összetartást hazafias kötelességé tesz, nem bírhatnak létjogosultsággal. Megszülettek, élnek s azután, minthogy tagjai magyarok és hazafiak, a mint a kellő belátásra jutottak, be fognak olvadni abba a nagy társadalomba, melynek egy jelszava van s ezen jelszó érvényre emelése érdekében a válaszfal nem lehet a vallás. A tisztviselői kör és kereskedelmi kaszinó azonban már inkább képezhetik fejtegetésünk tárgyát, mert hisz ez a két egylet egészen hasonló természetű a kaszinóval és polgári olvasókörrel s igy önkénytelenül előtérbe tódul az a kérdés, hogy mi a különvállás czélja ? Hát nem tudjuk; nem is keressük. S minthogy alkotmányos, szabad államban mindenkinek azon jogát, hogy még társadalmi érintkezéseiben is kedve szerint járjon el, a szabadság minden hívének tiszteletben kell tartani, meghajlunk a két kör tagjainak azon elhatározása előtt, hogy külön gyülekező gócz- pontot kívántak maguknak teremteni s azt fenn is kívánják tartani. Csak azután ennek e széjjel tagolásnak az ne legyen a következménye, hogy a ma- ervarorszííorban szerencsésen kiirtott kasztszelO J o lem újra felébred. Mert ez már csakugyan végzetes dolog lenne. A társadalomnak darabokra szaggatása magával hozza az osztálygyülöletet és osztály harezot. Nekünk pedig jobban mint valaha résen kell lennünk és egyet kell értenünk, mert hát, mint 400 év alatt anynyiszor: I ismét nyakunkon a német! ii. TARCZA. Anyám szülőföldjén. Túl a Dunán fekszik Egy kicsinyke város; Benne még egy kis ház Kedves, barátságos. Jó emberek lakják, Áldott lelkű népek; Igazi barátok, Szerető testvérek. Drága nékem e hely, Oh ezerszer drága, Az én édes anyám Szerény szülőháza; Hol bölcsője ringott Hozva édes álmot, Hol ismerni tanult But és boldogságot. Arra felé járva Fölkerestem ismét, E kicsinyke várost Anyám szülőföldjét. El-elnézegettem Csöndesen sokáig: Ki tudja hány perczig. Ki hogy hány óráig? Néma imát küldtem Fel a magas égbe, Hogy azt a kis házat Baj soha ne érje. Áldás szálljon rája, Áldás szülöttjére, Áldás a jó anya Gondteli fejére. De a mint igy állok, De a mint igy nézek, Valami különöst, Megfoghatlant érzek. 'Egész testem remeg, Szivem összeszorul; Két szememből a könny Záporesőként hull! Ditrói Nándor. Farsang. A szittya magyar, mikor e napokban dáridós jó kedvvel megpödöri a bajszát és a mulatozás jóreménység szigetére forditja az élet hajóját (beszéljünk igy, ha dagályosak akarunk lenni) mondván: „Farsangoljunk egy kicsit, nem is gondolja, hogy tenton jeligét bocsájtott szittya ajkai mögül, hiszen a farsang határozottan német szó és ered a faseln igéből. Sőt szinte mondhatnám, nem csak a szót gyúrtuk át az öblös magyar torokra, de a mulatozás módját is. A farsang nemcsak év szerint hosszú, vagy rövid, például most 55 nap, de nemzetek szerint is. Leghosszab a farsang a velenczieknél, a hol már karácsony másod napján kezdetét veszi a vigadozás. Egyébként a legtöbb nemzetnél január 6-án kezdődik s tart hamvazó szerdáig. A heves spanyolnak azon vérét túlságosan feltüzelné a sok muri, ők tehát a farsangot megkurtitották s náluk Sebestyén napkor kezdődik a hejehuja. Hány kikapós spanyol legény vágyik tehát a vigalomszabaditó derék Szt Sebestyénre s hány andaluziai szépség tartja a legszebb névnek Sebastiant! A büszke spanyolok azonban még eléggé mél- táyosan korlátozták Carneval herczeg hatalmát, hozzájuk képest a rómaiak valósággal detronizálták a legkedélyesebb potentátot, összevissza tizenegy napig tart a római farsang, ott nem is farsang, hanem Carneval, a mi magyarra leforditva azt teszi: hús! isten veled, vagyis, hogy tizenegy nap hejehuja, aztán következik a vizbe griz ! Jóllehet az olasz farsang csak tizenegy napos, de sehol anyi farsangi mulatság nincs, mint Olaszországban ! Mit ér a mi 5—6—7 hetes farsangunk, ha azok mián deficites rendezők, pénz kifosztott apák sajognak és a korcsmárosok méregkeverői telitettek meg fukszi. nos borokkal, elsőrendű katzenjammerrel. Mi lesz február 20-ától a nápolyi, velenczei, római utczákon! A tizenegy napos farsang mulatozásában részt vesz Umbertó király, még az olasz gondolás és halárus is. Egyetemes, országos muri fejlődik ki s csábos, varázsos elannyira, hogy három évezred
