Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-10-17 / 42. szám
XXV. évfolyam. szám. Szegzárd, 1897. október 17. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító- egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre 6 frt — kr. Félévre ...... 3 „ — „ Negyedévre I „ 50 „ Egyes szám á kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendok. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Megj elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyiltterben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig ... 1 frt 87 kr 100—200 | . . • 2 I 87 | 200—300 | ... 3 r 87 minden további 100 szó 1 írttal több Hová építsük az Augusz-árvaházat? Az Augusz-árvaház helyének kérdésében már állást foglalt a döntésre hivatott tényező: Szegzárd város képviselő-testülete s nincs semmi kétség aziránt, hogy a vármegyei törvényhatósági bizottság a telekvásárlásra vonatkozó szerződést jóváhagyja és igy az Augusz-árvaház elhelyezése tárgyában egyelőre egy befejezett hivatalos ténykedéssel állunk szemben. Az alap vásárlott egy 4000 Q-öl nagyságú telket 7000 írtért és azok az általunk nagyon tisztelt képviselő-testületi tagok, kik az ügy ily intézésének kezdeményezői és végrehajtói voltak, bizonyára el is vannak határozva, az árvaházat ezen a telken létesiteni. A telek az úgynevezett Kramolin-féle kert. Kertnek szép, parkírozva van s gyümölcs és zöldség termelésre felette hivatott. Azonban árvaház elhelyezésére, legalább a mi nézetünk szerint, egyé talán nem való. S minthogy igen sokan vagyunk, kik igy gondolkozunk s az ügy végső stádiumába jutott : megkisértjtik, az ügy nyilvános szellőztetésével, egy olyan megoldás létrejövételét előkészíteni, mely, azt hisszük, közmegnyugvással találkoznék. Hogy mi az árvaházat nem a megvásárlóit telken akarjuk létesiteni, arra négy nyomos okunk van; az egyik az, hogy a telek teljesen a legmélyebb lapályon fekszik s igy a közegészségi követelményeknek nem felel meg. A másik, hogy hozzáférhetlen helyen van, mely télviz idején a közlekedést is akadályozza s igy az árvák iskoláztatása felette meg van nekezitve. A harmadik ok az, hogy nagyon költséges s maga a telek és épület legalább 20,000 frtot fog az alapból elvonni, úgy, hogy a tervbe vett 12 árvagyermeknek elhelyezése is kérdésessé válik. Végre a negyedik ellenvetésünk, hogy utoljára Szegzárd városias fejló'dését is szivünkön kall hordanunk s igy minden ez idó'szerint lehető' alkalmat arra kell felhasználnunk, hogy ezt a czélt is szolgáljuk. A három felhozott ok anynyira világos, hogy azt adatokkal bizonyítani feleslegesnek tartjuk, de a negyedikre nézve kötelességünk a helyzetet megvilágítani, hogy a terv költségességét minden kétségen kívül helyezzük. Hiú remény ugyanis, hogy a megvásárlóit telken levó' épületek átalakítással az árvaház czéljaira felhasználhatók lesznek. Mert az épületek régiek, síilyedtek s rósz anyagból valók, úgy, hogy teljesen uj épületek emelése válik szükségessé, a mi az alapnak jelentékeny részét fogj.a czéljától elvonni. Különben, ha már a jó fekvést hozzá- férhetó'séget egészen mellékes dolognak vesz- szük, akkor inkább használtuk volna fel a boldogult Báró Augusz Imre e czélra hagyományozott virág-utczai kertet, a mely mégis könyebben hozzáférhető' helyen fekszik s anyagi áldozatba sem került volna. Vagy vásároltuk volna meg a takarékpénztár régi épületét, mely jó helyen van kerttel is bir s kijavítással használható lett volna. Egyik terv keresztülvitele sem került volna annyiba mint a mostani s mindegyik inkább nélkülözte volna azokat a hátrányokat, melyekkel a megvásárolt telek fenyeget. Eső után köpönyeg, mondhatja tán valaki mostani felszólalásunkra, miután a telek megvásárlása immár befejezett tény. Azonban mi egyáltalán nem vagyunk ebben a meggyőződésben s hisszük, hogy minden, a mi eddig történt, még idők folytán megváltozhatik s igy nem tartjuk lehetetlennek azt sem, hogy a most ami köz véle- mény nyomán keletkezhetik egy másik, mely a mi nézetünknek szolgáltat igazságot. Anélkül tehát, hogy bárkit az Augusz- árvaház létesítése érdekében eddig bekövetkezett lépésekre nézve hibáztatni akarnánk, vagy a vélemény csalhatatlanságát magunk részére kivánnók lefoglalni: a tizenkettedik órában, azon az ügy iránti meleg érdeklődésből származó kéréssel fordulunk minden befolyásra hivatott tényezőhöz, hogy tegyék még egyszer az elhelyezést megfontolás tárgyává. Nem akadálya ennek azon immár befejezett tény sem, hogy a telekvásárlás megtörtént. A Kramolin-féle kert, ha mindjárt, nézetünk szerint, az árvaház elhelyezésére alkalmatlan, mint kert értékes s igy könynyen, tán az alap károsítása nélkül, túl lehet rajta adni. Minden ekfelett pedig nagyon kérjük Szegzárd képviselő-testületét ismételjük töbTÁRCZA. Az esztendő fogy s megújul. Az esztendő fogy s megújul, Mint a hold az égen; Ezután is lesz, a mi volt, Bölcs megirta régen. Hány virágod hullt ölembe, óh boldogság fája! Ezután is adsz egy szálat, Hogy lelkem ne fájna. A búgondban nem szakadt meg, Csak tisztult a szivem; Ezután is atyai kéz Takargass be hiven. Nemcsak álnok lelkű embert, Igazat is láttam; Ezután is lelek gyöngyre E csalárd világban. Álmodott jó a gonoszok Halomra szórt kincse; Ezután is lesz, ki utam Való fénynyel hintse. Paizsom volt a tusában Lelkem öntudatja; Ezután is koszorúmat Egyedül ez adja. A hit volt az éjszakában Csillagom, vezérem; Ezután is hűn kisór ez, Mig a czélt elérem. Bátran szállók a habok közt, Látom a révpartot; Ezután is megtart engem Ki eddig megtartott! Sántha Károly. Fűtött kemenczék. — Októberi aktuálitás. — — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — A fűtött kemencze az én ideálom. Nem mintha kemenczét akarnék venni feleségül, de azért ilyen csipős hideg időben valóban nincs ide- alisabb valami, mint egy jól fűtött kemencze. A fűtött keménczék nagyon hasonlítanak az asszony-ideálokhoz. A meddig pénze van az embernek és van mit a tűzre raknia, nincs az a kemencze, a melyik meg- hidegülne irántunk. Ilyen az asszony féle is. No de most látót, hogy nem befütött asszonyokról, hanem kemenczékről kell írnom, azért hát csak maradjunk a fűtött kernenczéknél. (De csak úgy, ha lehet). Nem tudom, ki'váncsi-e rá valaki, de én a telet, a kemencze szezont, sokkal jobban szeretem, mint a nyarat. A tél a köztársasági szellemű időszak. Uralkodása alatt sokkal több szabadságot enged az embernek, mint a nyár. Télen csak annyira fázik az ember, a menynyire akar. A jól fűtött kemenczénél szabályozhatja az érzését fagyponttól a fórrpontig. Hanem a nyár, az már nem ilyen szabadelvű. Nyáron mindenki nem annyira izzad, a menynyire kedve tartja, hanem a milyen meleg van. Ez a külömbség a nyár és tél között, azért szeretem én a telet és nem a nyarat. A fűtött kemenczében különben a hangulat lángja lobog. A jóllét, a megelégedés melegszik a fűtött kemenczék körül és olyan gondoslátó hangulat sugárzik ki ebből a hűséges barátból, hogy az ember szinte megölelné, ha az ilyen gyarló emberi koníi- dencziát eltűrnék a fűtött kemenczék büntetlenül. Még ha egyedül is van az ember, a fűtött kemencze mellett nem érez elhagyatottságot. A lobogó lángokban a múltak emlékei kariká- zódnak. Az ember belétemetkezik a tekintetével a lángokba és át meg át éli a múltak leghangulatosabb jeleneteit, a mikkel talán már elvégezte művét a lemondás és az idő. Ilyen társalkodója a fűtött kemencze a magányos embernek. Hát még a családnak! A családnak a doyenja télen a kályha. Oda- gyülnek köréje a család tagjai, mint valami havas-
