Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-10-17 / 42. szám
2 bes számban beszélünk, mert sokan vagyunk, kik a fejtegetett nézetet valljuk, — bogy a további lépésekre vonatkozólag adjon nekünk egy kis halasztást. Hisz az már nagyon mellékes dolog, hogy az az árvaház egy évvel eló'bb, vagy utóbb létesül-e ? — a fő az, hogy jól kőz- megnyugvásva létesüljön. 1 ha nekünk sikerül véleményünkkel a közhangulatot megnyerni, nyugodjanak bele mindazok, valamint végsó' esetben mi is a változhatatlanba belenyugszunk, kik eddig ellenkező nézetben voltak s legyen mindenkoron közös jelszavunk, hogy győzzön a jobb! b. Könyvtárat a magyar munkásoknak. — Kérelem a magyar nemzethez. — A soczialismusé a jövő. Egyesek már fáznak tőle, mások még nem hisznek benne. Egyik nézet sem helyes. A Boczialismustól nincs okunk félni; de azt könnyelműen kicsinyleni nem szabad. A soczialismus ma már nálunk is odaérlelődött, hogy azzal foglalkozni elmulaszthatatlan kötelességünk. Miért ? Vessünk csak egy pillantást arra a soczialismusra, mely nálunk vert gyökeret. S mint látunk | Azt, hogy itt nálunk a soczialistikus tanokat oly elemek hirdetik, kik az intemationalis soczialismusnak hívei. Ok, szoros értelemben vett állami s társadalmi rendet nem ismernek. Előttük megváltó eszmeként egy egységes államrend, megváltoztatott társadalmi formákkal lebeg. Ok a nemzetköziesség alapján állanak. Hazát nem ismernek. Azzal, hogy ezer évvel ezelőtt vért és életet áldozva, ezt a hazát nemcsak megszei’ez • tűk, hanem ugyanannyi időn át — bár nehéz küzdelmek árán — azt meg is tartottuk, ők nem törődnek. A nemzetköziesség elvétől megmételyezve nyíltan merik kimondani azt, hogy ők nem is akarnak hazafiak lenni. Feltéve, de semmi körülmények között se engedve meg, hogy minden magyar elfogadná ezt? Mi lenne akkor belőlünk ? Mi ? Hát elvesznénk nyomtalanul a népek oczeánjában. Elvesztenék mindazt, a mit ezer éven át magunknak kiküzdöttünk. És a népek milliói s a nemzetek százai között talán érvényre juttathatnák törekvéseinket ? Hát nem szolgálhat intő például a történelemből vett népvándorlás szomorú képe, melyben egyes, nálunk sokkal nagyobb, de hasonlóan elégedetlen, nemzetek sorsukon javítani akarva, elhagyták hazájukat s beolvadtak azon nemzettestébe, melynek keblén azt I hitték, hogy boldogulhatnak. Mi történt velük ! ? fejű, melegszívű nagyapa köré és hallgatják dudolá- j sát, fölmelegszenek a sziporkái mellett, hangulattal, tánczczal, párolgó theás csészékkel veszik körül a a régi jó barátot, a fütött kemenczét. Valamikor olvastam Quintus egy tárczáját. Hogy mi volt a tárgya arra, már nem emlékszem, hanem egy nehány sora mindég eszembe jut igy, a mikor follobban az első hang a fütött kemenczében : „. . . odaülök a dúdoló kandalló mellé, belenézek a tán- czoló lángokba és felfohászkodom : Uramisten! Milyen jó is becsületesnek lenni.“ Mindezt pedig nem azért mondom el, mintha a szerkesztőségben a hazaszereteten kívül egyéb is melegítene bennünket, de mert ma már három helyen is fütött kemenczét találtam, a mi kettőről tesz tanúságot. Kint hideg van. Vannak emberek, a kik már fáznak. Vannak aktiv kernenczék, melyekben már be van fütve. Csak azután a didergő október rossz fát ne tegyen a tűzre. Mert hallottam egy szántóvető embert, a kinek alig van még búza alá szántott földje, a mint igy kiáltott föl: — Ha igy megy, jövőre ötven pengő lesz a búza ára. Eltűntek a föld színéről, még fajuk is kiveszett, Hát lehet-e józan eszü s gondolkodású hazafi az intemationalis soczialismusnak hive ? Nem! A mit mint önálló állam ki nem vihetünk, azt mint hazafiat- lanok el sohasem érhetjük. Az intemationalis soczialisták pedig ezt igy akarják. Elismerem, sőt erős meggyőződésem, hogy munkásaink helyzetén és sorsán javítani kell.. De nem téveszmékkel, melyet a magyar munkás sohasem fog megérteni, hanem concrét dolgokkál, melyeknek hasznát veheti. A munkások baját nem lázitó beszédekkel, hanem emberbaráti intézkedésekkel, testvéri szeretettel és humanitárius eszközökkel lehet csak gyógyítani. Most ezen helyen a munka és tőke közti viszonyról írni nem akarok, de mivel az „Országos Nemzeti Szövetség“ sok üdvös czéljainak egyike a magyarországi munkások sorsán javítani, komoly és erős törekvésünk mindenütt oda hatni, hogy javítsuk a munka feltételeit. E czél elérésére a magyar társadalomban hangulatot akarunk teremteni s a közvéleményt megnyerni. Járjon elő jó példával maga az állam. Építtessen — de nem egyes üzérek utján — tágas s egészséges munkásházakat, munkástelepeket. Lehetőleg közel a gyárakhoz. Indíttasson a külföld mintájára — egyes helyeken már nálunk is meglevő — munkásvonatokat, lehetőleg önköltségi áron alul. Tessék a végrehajtási törvényt — tekintettel a munkások mostoha helyzetére — humanitárius szempontból revidiálni. Munkanélküliség esetén a saját és családja existencziáját biztositó házi vagy gyáripari munkával ellátni, vagy neki egyéb időszaki foglalatosságot nyújtani. Rokkantság esetére pedig az ország különböző helyein felállítandó rokkantmunkásházba felvenni, nehogy éhen haljon. Jgaz ugyan, hogy mindezt az ^llam csak akkor viheti keresztül, ha hathatós támaszul szolgál e törekvésében a nagy társadalom. Ne várjunk mindent az államtól. Valósítsuk meg azt, a mire saját erőnkből is vállalkozhatunk. Hiszen mindenütt rendeznek téli estéken át jótékonyczélu hangversenyeket és egyéb ünnepségeket. Gondoljunk a szegény, nyomorgó munkásokra is. Szervezkedjünk megyeszerte. Gyüjtsünk pénzt. Legyen minden egyes megyének egy rokkant- munkásház-alapja s később rokkantmunkásháza. Ha ezt idővel elérhetjük — csak akarni kell — akkor a magyar munkások maguk fogják kifüstölni gyülhelyeikről intemationalis apostolaikat. Ezen bajokhoz még egy harmadik baj is járul, nevezetesen, hogy - anyagi eszközök hiányában nem nyer szellemi szórakozást. Mit csinál tehát? Eljár a korcsmába s leiszsza magát. Napikeresményét eltéko- zolja, családját otthon nyomorogni hagyja, saját egészségét tönkre teszi. Végre elkeseredik. A nemzeti szövetség belátta, hogy itt sürgősen kell tenni a munkásokért s ezért felállította munkásképző intézményt. Csakhogy még ez is kiegészítésre szorul. A munkásképző intézményt teljesse csak az önképzés teheti. E czélból az „Országos Nemzeti Szövetség“ a munkáskönyvtár bizottságát alkotta meg. Ezen bizottság már megkezdte ugyan működését, de saját erejéből, anyagi eszközei hiányában, annyi könyvet nem képes beszerezni, a mennyivel a nagy számban jelentkezőknek óhajtana szolgálni. Ezen könyvtár a munkásoké s azok családjáé leszen. De, hogy ez mielőbb meglegyen : Hozzátok fordulunk lelkes magyar honleányok s hazafiak. Kérünk Titeket, adjatok egy-egy magyar könyvet a magyar munkások könyvtárának. Teremtsétek meg e könyvtárat hazafias adakozásaitokból, írjatok egy-egy a munkásnépnek szóló közhasznú mondást könyveitek első üres lapjába s küldjétek azt be neveitek sajátkezű aláírásával, czimeitek pontos megjelölésével az „Országos Nemzeti Szövetség“-hez (Budapest, József-körut 7.) Nagy a mi hazafiságtokba vettetett bizodalmunk. Ennél nagyobb csak a Ti áldozatkészségtek lehet, mely biztos hitünk, hogy megfogja teremteni a magyar munkások könyvtárát. Balassa Antal. TÖVISEK. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (42. sz.)-^.czetilen. Ismét gazdagodott a világnyelv szótára egy uj latin-görög szóval, mely voltaképp két eredeti magyar szónak az »i« betűvel — mint nem fekvő, hanem függő vonalkával — való összekapcsolása, ilyenformán: »eczet es len«. No mert hát hogy mivel mindent az anglius talál ki, — ez a náczió pedig a magánhangzó betűket mind elforgatja (nyelvrigolirozás!) és az »a« helyett »e«-t olvas: aczet-eczet. E szerint az »Aczetilen« oly két ősi magyar szó összetétele mint az eczet és a leni (Ki ezt hiszi, esztelen / —| * A világosság — úgy a természeti, mint a lelkj világban — mindig nagy óhaja I fokozása: mindig nemes vágya, nehéz kérdésének megoldása mindig első problémája volt az emberiségnek. Már a világteremtésekor, a Biblia hiteles leírása szerint, magának a főalkotónak is legelőször világosságra volt szüksége, hogy megteremthesse a világot. 1 a nagy Mózes előadása, remek fantáziája szerint (mint ez a »Genezis« első részében olvasható) Isten először is úgy tett mint a kőmivesek, kik, ha házépítéshez fognak, első az álláscsinálás; ő is — úgymond — először igy szólt: „Jetii őr —■ — vajhi őr !“ (— Leggen világosság és lett! —I De ki tudná megmondani, milyen lehetett az a világteremtésekor való kezdetleges világosság, az a derengő félhomály, az a szürke chaósz, melyből elő állt később a ragyogó világ ? ... . Ezért aztán — mondja Mózes — maga Isten is jónak látta fokozatosan és apránként felrakni a szürke éjboltozatra a fénylő csillagtesteket, holdat és napot, hogy a világ minél világosabb legyen. Világos tehát, hogy a világosság fő-eleme az életnek, fő-szüksége a Mindenségnek, fő-óhaja az embernek. Kvod erőt demonstrándum! —------1 Ezt kellet bebizonyítani. — * No most már mi természetesebb, minthogy az emberiség az előtte ragyogó legmagasabb isteni példa után indulva, nemcsak a vallási, politikai, társadalmi életben, a tudományok és művészetek terén, szóval a lelki élet széles mezején, mindig nagyobb fényre, több igazságra, ragyogóbb világosságra törekedett, — hanem átvitte e törekvést a merőben anyagi térre is, hogy gyenge testi szemeivel lásson minél nagyobb világosságot s ne szoruljon 80 éves kora előtt segédfényre, vagyis pápaszemre |H ha csak nem doktor- tudós, kinek eleitől fogva kizárólagos szabadalmat adott a divat, hogy diplomája gyengeségét s ez által nyert vékony tekintélylyét erősítse egy Calderoni- féle aranykeretes ablak-üveg!) * A világosító anyagok terén (épp úgy, mint a tudós geológok a föld alakulása történetében különféle korszakokat különböztetnek m§g) van: kő-, bronz-, vas-, ezüst-, arangkorszak. Én még a faggyú-gyertya és a repcze-olajos mécs pislogó korszakában születtem, — akkor, mikor még csak úri házaknál volt hamvvevő, vulgo : kopp autó; a szegény ember pedig egyszerűen megnyálazta a hüvelyk- és mutató-ujj át s igy csípte le, dobta el, a mártott, vagy öntött faggyugyertya hosszúra megnőtt fekete üszkös bélét, mely hamuvá égett. 1 jól emlékszem, hogy később, diákkoromban, mikor zöld »simlideres« repczeolajos lámpa mellett magoltam be a latin és görög klasszikusok »foghaggmaszagu« verseit, a tanár ur kedvéért, no meg egy csábitó kitűnő osztályzatért ; vagy később is, fiatal pap koromban, mikor a még dúsan termő szegzárdi hegyek finom bor-levét iszogattuk egész éjjelen át, pinczék mélyjén, kedves társaságban, szép dal s szent barátság mellett, hosszú sorban elnyúló teli hordók hátára ülve s egy hordóra odacsepegtetéssel ráragasztott faggyugyertya gyér világitása mellett: — hát bizony mondom, jobban láttam, mint most dupla szemüvegen, — boldogabb voltam, mint ma a Man (/-kávéház aczetilennel tündérfényesitett helyiségeiben, — boldogabb voltam, mint a német császár múltkor a budapesti szemkápráztató kivilágításon! ............ De hát az ember mindig nagyobb fény után törekedett. — Divatos öltözködésében hasonló Darwin majmához; — nagyobb fény utáni vak-vágyakozásában hasonló az esti moly-pillangóhoz, mely inkább beleröpül a gyilkos gyertyalángba, semhogy sötétben maradjon. Ez a majom-természet és ez a nagy fényel- gés — mely károsabb minden filloxeránál — tette tönkre szegény hazánkat úgy anyagilag mint erkölcsileg.! — * Távol legyen azonban tőlem, hogy bármily téren megtagadjam a nagyobb világosságra törekvés tökéletes jogosultságát. — Ellenkezőleg. — Ha Istennek szüksége volt a kezdetben megteremtett világosság fokozására, — a nap, hold és csillagok elhelyezésére az amúgy is fényes, kék égboltozaton; ha a nagy Göthe — örökéletü mondásával: »mehr Licht!« — kimondta a szellem-erkölcsi élet terén való örök ha1897. október 17.
