Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-24 / 4. szám

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (4. sz.)

Kél te ezután a jelenlevőket, hogy mind eddig, úgy ezután is támogassák, hogy a megkezdett második ezredben a szegzárdi magyar I-ső asztaltársaságot felvirágoztathassák. — Még megemlíti tudósítónk, hogy a karácsonyi ünnep előestéjén a szegény gyermekek felöltöztetési ünnepélyén jelen volt közönség közül, többen látva e humánus intézményt, egyszerre tizen vétették fel magukat az egylet kebelébe.

— A dunaföldvári vöröskeresztegylet folyó hó

17-én tartotta rendes évi közgyűlését Br. Fiáth La- osné elnök s Freytag József társelnök vezetése mellett. Fieytag József társelnök üdvözölte a szép számmal egybegyült leginkább hölgyekből álló díszes közönséget, s örömét fejezé ki azért az élénk érdeklődésért, melyben a tagok e humánus egylet működését részesítik. Röviden vázolja az egylet múlt évi munkálkodását, melynek egyik kiemelkedő pontja, hogy a helybeli szegények között az egylet 110 frtot osztott ki. Rafael Leó pénztárnok az egylet pénzügyeiről a következőkben számol be: Bevétel az

1895-ik évi pénzmaradványnyal együtt 731 frt 08 kr; kiadás a központba küldött százalékkal együtt 238 frt 15 kr.; marad a fiókegyletnek 492 frt 93 kr tiszta vagyona. Miután a közgyűlés a pénztárnoknak a felmentvényt megadta, a kisorsolt választmányi tagok helyett újak választattak. A dunaföldvári vörös kereszt-egylet élén folyó évben következő tisztviselők állanak: Br. Fiáth Lajosné elnök, Freytag József társelnök, Rafael Leó pénztárnok, Adorján Ferencz jegyző, Dr. Schützenberger Endre, egyl. orvos. Választmány: Abt Nándorné, Árpássy Vilmosné, Berger Sámuelné, Csekey Károlyné, Daróczy Vilma, Door Mili, Farkas Józsefné, Dr. Gál Jenőné, Giins Béláné, Hirsch Henrikné, Horváth Irén, Keller Józsefné, Király Dezsőné, Kurucz Benőné, Lengyel Gizella, Dr. Lévai Dezsőné, Lindinger Lászlóné, Mayer Melanie, Ősz Anna, Pintér Lajosné, Politzer Árminná, Ringbauer Józsefné, Rotter Lajosné, Simal- csik Zsófia, Dr. Spiegl Árminná, Stauber Antalné, Stauber Sándorné, Steiner Fülöpné.

— Leütötte egy doronggal. Preimayer Ferencz szegzárdi lakos ismeretes heves természetéről a ki ezért most újabban bajba került. Folyó hó 13-án ugyanis alaposan összekülönbözött Hör nyéki Lő- rincz szegzárdi lakossal, a ki ugyan öles ember s erőben felülmúlja őt, de azért mégis ő ütötte le ellenfelét egy hatalmas doronggal úgy, hogy aligha lesz belőle épkezü, mnnkabiró ember az életben.

— A dunaföldvári tűzoltók közgyűlése. Január hó 17-én volt a dunaföldvári „önkéntes tűzoltó-egylet“ rendes évi közgyűlése. Miután R e i 11 e r József elnök az ülést megnyitotta, Door Ferencz pénztárnok olvasta fel az egylet pénzügyeinek állapotáról szóló jelentését, mely szerint az 1896. évi bevétel 1313 frt 21 kr, kiadás 1246 frt 02 kr. Hátralék 146 frt; marad az egyletnek 67 frt 19 kr tiszta vagyona. Utána B e k k e r Antal helyettes főparancsnok olvasta fel az egylet ez évi munkálkodásának eredményét. Most Reit tér József a tűzoltó-egylet főparancsnoka és elnöke szép beszéd kíséretében benyújtotta lemondását főparancsnoki s elnöki tisztségéről, melyet hosszú éveken át becsülettel betöltött, s a földvári tűzoltóknak messzeföldre jóhirnevet s tisztességet szerzett. Beszédéből, melylyel körülményesen vázolta az egylet keletkezését, munkálkodását a mai napig, rövid kivonatban a következőket közöljük: „Húsz éve — mondja — alakult a dupaföldvári tűzoltó- egylet, 20 éve vagyok szerencsés e díszes és rendkívül hasznos intézménynek főparancsnoka, egyúttal 15 éve elnöke lenni; hogy mit s miként működött a tűzoltóság ez idő alatt, felesleges mondanom, látta Dunaföldvár működésűnket e húsz év alatt több mint 200 tűzesetben s tudja, mint védte a tűzoltó a nép vagyonát, életét a haragos elem pusztításaitól. Nem egyszer midőn viharban húzták meg a vészharangot, a tűzvész végveszéllyel fenyegetett egész városrészt,; a nép jajgatott, kezeit tördelte, hogy nem lesz hova; fejét hajtania. A tűzoltó akkor sem esett kétségbe.; Életének koczkáztatásával, megkettőztett erővel fogott! a munkához s mindannyiszor sikerült a szélvészszel szemben a várost a pusztulástól megmenteni s a tüzet annyira lokalizálni, hogy csupán csak két esetben 6—6 ház, egy alkalommal pedig 7 ház égett el. Ne méltóztassék azonban hinni, hogy mindez sikerül, ha a tűzoltó ily esetekben tapintatosan el nem jár. A tűzoltónak, ha hivatásának lelkiismeretesen meg akar felelni, tanulnia kell s e tekintetben főczélunk volt, hogy képzett, kipróbált tűzoltóink legyenek s minden alkalmat felhasznált az egylet, hogy ezen czélját megvalósíthassa. Megalakulásától kezdve nem szűnt meg

1897. január 24.

magát kiképezni, tökéletesbiteni s e czélra tanulmány- utakat tett. Minden 2 évben volt a tűzoltóságnak nagygyűlése az ország különböző részeiben, a melynek 16 évig szintén szerencsés voltam választmányi tagja lehetni. A dunaföldvári tűzoltó-egylet ezen nagygyűléseken kisebb-nagyobb számmal, de mindany- nyiszor képviselve volt s tán nem felesleges említenem, hogy mindenki saját költségén. E tanulmányutakon nyert tapasztalatokat itthon érvényesítettük s az eredmény bizonyítja, hogy jól. Bizonyítja a solti árvíz is, hol a földvári tűzoltók emberfeletti munkát végeztek, melyet a királyi kegy is kitüntetésre érdemesített, mely kitüntetést rendkívül nagyra becsülök. Ma Difnaföldvár egy jól szervezett s fegyelmezett tűzoltó-egylettel dicsekedhetik, mit maga gr. Cziráky Béla orsz. elnök személyes tapasztalata folytán is elismert s az országban a hetedik helyre osztályozta. Nem feledkezett meg a tűzoltó-egylet hazafias kötelességéről sem, megmutatta Kossuth Lajos temetése alkalmával, úgy szintén az ezredéves tűzoltó ünnepélyen, hol testületileg megjelent.“ Most részletezve elmondja, hogy az egylet vagyonának mint viselték gondját a múltban s ajánlja, hogy ez utón haladjanak jövőben is, figyelmébe ajánlja továbbá az uj egyletnek azt a zászlót, mely oly hosszú évek során át annyi tisztelet s dicsőségnek osztályosa volt. Végre következő szavakkal fejezi be beszédét: „Viharos életet éltem át 1848-tól, sok jó s balszerencse volt osztályrészem, a tiszti kitüntetéstől a vas békóig, még azt is kitüntetésnek veszem, de őszinte kijelentéssel kell elismernem, hogy soha oly nehéz szivvel nem váltam meg, mint ezen intézménytől s Önöktől kedves bajtársaim fájó szivvel búcsúzok. Fogadják még egyszer bajtársi s baráti jobbomat először parancsnok társaim s minden egyes tűzoltó, úgy a t. választmány és az összes pártolótagok. Az Isten áldása és szeretete legyen Önökkel, az Egek Ura áldja meg mindnyájokat, engem pedig kérem tartsanak meg szives jó emlékűkben.“ Szűnni nem akaró lelkes éljenzéssel fogadták a beszédet, közbe sürü „ne menjen!“ „maradjon!“ „nem engedjük!“ kiáltások vegyültek, melyeknek lecsillapulta után Csefkó Ferencz majd dr. Lévai Dezső álltak fel szólásra, kérték, hogy lemondását vonja vissza, hisz neve a tűzoltó-egylettel már annyira össze van forrva, hogy e kettőt külön elképzelni sem lehet. Reitter József azonban egészségének fentartása végett akar visszavonulni s lemondásához szigorúan ragaszkodik. Midőn minden szép szó, a melylyel minden oldalról maradásra biztatták, sikertelen maradt, a közgyűlés dr. Lévai Dezső indítványára óriási lelkesedéssel örökös tiszteletbeli főparancsnokká választotta, azután még egy „Isten hozzád“-ot mondottak a búcsúzó főparancsnoknak s a gyűlés feloszlott. Mezartim.

— Nem tudja hogy mit csinált. Tolnai József s szegzárdi földműves folyó hó 20-án estefelé nagyon ; betalált nézni a liter fenekébe s úgy 9 óra tájban 'tkiabálva ment hazafelé a Bezerédj István-utczán. |De hogy mások is lássák, hogy ő milyen nagy módban leledzik, a házak kapuját egy hatalmas fütykös- jsel sorba verte, a kit pedig útjában talált, azt jól jelagyabugyálta. Ezen hősködését most már sajnálja, imert a csendőrség, mint csendháborítót letartóztatta.

— A javíthatatlan. Sok bánatot okozott már Máté József szegzárdi földművesnek hasonnevű fia, a kit legutóbb Budapestről tiltottak ki, mint közve- íszélyes csavargót. Budafoktól Szegzárdra egy rendiőrnek kellett volna haza kisérnie, de útközben előle | megugrott és úgy eltűnt, hogy nyoma veszett. Nehány | napra Duna-Adonyban, mint igazolványnélküli csavargót, letartóztatták s bezárták a tolonczházba, hogy majd másnap Szegzárd felé indítják. Reggelre azonban hűlt helyét találták, mert a tolonczházból a padláson keresztül elmenekült. A nagyreményű ifjú 18 éves, a kit most országszerte köröznek.

— Megakadályozott vérengzés. Szomorúan bebizonyosodott Koszorú Mihály szegzárdi lakoson e példabeszéd igazsága: „Kezes fizess!“ Koszorú Mihály ugyanis kezeskedett Mis kéri Mihály sógoráért, a ki a felvett kölcsönt nem tudván visszafizetni, a jótálló sógor vagyona került dobra, a mi miatt a vagyonából kifosztott ember annyira elkeseredett, hogy elhatározta Miskéri Mihály és családjának kiirtását. Múlt kedden azután alaposan bepálinkázva, magához vette éles fejszéjét és M i s k é r i lakásába rontott bősz haraggal, hogy vért ontson. Szerencsére azonban az áldozatra szántak még jókor az ablakon kimenekültek az utczára és igy életben maradtak. Koszorú Mihályt a szegzárdi rendőrök elfogták és átadták a kir. ügyészségnek. Állítólag a szerencsétlen ember megőrült.

5- Könyör adomány. Resiczabányában történt szerencsétlenség következtében több kenyérkereső családfő vesztette életét, s igy számos özvegy és gyermek jutott a legnagyobb nyomorba. Ezen szerencsétlenek méltán megérdemlik a társadalom támoga- dását. — Resiczabánya község elöljárósága könyör adományok gyűjtés tárgyában a következő felhívást küldötte lapunkhoz: Községünkben létező szénbányánkban történt bányalég robbanás következtében elszeren- csétlenült bányászok után számos özvegy és árva maradt, kik a legnagyobb nyomorban vannak.

A szerencsétlenség által oly borzasztó módon sújtott szegények sorsát némileg enyhítendő, azok részére könyöradományokat gyűjtünk. Tisztelettel felkérjük a tekintetes szerkesztőséget, miszerint becses lapjában a fent jelzett czélra szintén felhívást közrebocsátani s a befolyandó összegeket alólirt elöljárósághoz juttatni méltóztassék. Resiczabányán, 1897. Január 13-án teljes tisztelettel Schneider J. s. k., biró. — Mi is pártoljuk a felhívásban foglaltakat, s kérjük lapunk olvasóit, hogy adományaikat hozzánk juttatni szíveskedjenek, melyeket nyilvánosan nyugtázni fogunk.

— Pót - biróválasztás csendőrfedezet mellett.

Bölcske községben — mint levelezőnk Írja — a f. hó

8-án meghiúsított biróválasztás után 19-ére tűzték ki újonnan a biró s elöljáróság választását. A 4 járásból berendelt csendőrök Buday Gyula csendőrfőhadnagy személyes vezénylete alatt szállották meg a községházát, úgy, hogy Szakács György virilis sem kapott bebocsáttatást a jelölő gyűlésre. — »Autant de bruit, pour une omletté.« — A választást vezető Szentiványi Miklós főszolgabíró nem jelölte Keresztes Pált, kit egyhangúlag választottak volna meg ( állítólag azért, mert a községi jegyző nem akarta. — Nem vette továbbá figyelembe a főszolgabíró a képviselő- testület egyhangú kérelmét, hogy most a helyi szokás szerint csak 3 katholikus kanditáltassék, hanem jelölt ötöt és református vallásut is; a mit a mi józan gondolkodású ref. polgáraink úgy ütöttek helyre, hogy mindannyian a kath. Kolonics Mihályra adták szavazatukat, a ki a választók Väda által megisválasztatott bírónak | mig a megsértett Keresztes-pártiak (a választók kétharmada) inkább nem szavaztak s duzzogva, majd hangosan is dicsérték az alkotmányos szabad választási jogot.

— Szerencsétlenség egy gőzmalomban. A szegzárdi F ü 1 ö p-féle gőzmalomban múlt csütörtökön az ott dolgozó munkások egyike, Pávlik Vincze vigyázatlanságból a kerekek került és életveszélyesen megsérült. Ápolás végett a szegzárdi Ferencz-közkórházba szállították.

— Megharapta a veszett kutya. Báta községben nagyon elszaporodtak a veszett kutyák, s e miatt a főszolgabíró meg is tette a kellő óvintézkedéseket. Mind ennek daczára a lakosság között sokan vannak, a kik nem tettek eleget a parancsnak, mely szerint mindenki tartozik kutyáját kötve tartani. így azután nem csoda, hogy a napokban egy veszett kutya megharapta a községi őrt, a kit felutaztattak Budapestre a Pasteur-féle intézetbe, hogy ott a veszettség ellen beojtsák.

— Mesterválasztás zavargással. Nem valami simán ment végbe folyó hó ll-én Tót-Keszi községben a mesterválasztás, a hol egyes izgatók annyira felzavarták a lakosságot, hogy a választás után — melylyel sokan nem voltak megelégedve — utczai véres verekedés támadt. Az utczai harcz botokkal, vasvillákkal és késekkel vivatott, melynek legsúlyosabb áldozata Kulicza Ferencz 55 éves iskolaszéki tag, a kit Lóger Horváth Ignácz két késdöféssel se- besitett meg.

— Vakmerő csavargók. Városunkat máskor is, de különösen ilyenkor télviz idejében seregesen lepik el a csavargók, mintha csak itt volna aziliumok. Ezek a dologkerülő proletárok bemerészkednek nemcsak a külvárosi házakba, hanem a város kellő-közepébe is betolakodnak. Múlt csütörtökön is, mint szerkesztőségünkben elpanaszolták, a Széchenyi-utczában lakó egyik családhoz belopózkodott egy hatalmas marczona alak, rongyokba öltözve és az úrnőtől nem kért, hanem fenyegető hangon követelt adományt. Az úrnő, a ki lélekjelenlétét nem veszté el, hamar becsengette a szolgálót, mire a vakmerő csavargó kereket oldott. Ezt az esetet azért mondtuk el, hogy rendőrségünk is vegyen róla tudomást és legyen igazi őre a közbiztonságnak. Azzal a tanácscsal is szolgálhatunk, hogy a város déli és éjszaki végén is tartsanak rendőreink őrállomást, necsak a „Szegzárd Szálló“ sarkán, ha a csavargók beözönlését megakadályozni akarják.