Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-24 / 4. szám
b TULJN AJMJt!i(jr I Eil JUJZLUJN Y (4. sz.) 1897. január 24. MULATSÁGOK. _____ — A szegzárdi kereskedők tánczestélye. Mint már megírtuk, a szegzárdi kereskedők folyó évi február hó 6-án zártkörű tánczestélyt tartanak a „Szegzárd Szálló* dísztermében. A védnökséget Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazott és Udvardy Sándor szeszgyáros fogadták el. Városunk és a vidék szépei nagyban készülnek a tánczestélyre s a kedvező auspi- cziumokból Ítélve, ez lesz az idei farsang egyik legsikerültebb mulatsága. — Kaszinó-estély. Társadalmi életünk lüktető emporiuma, a szegzárdi kaszinó, a hol nap-nap után nagy számmal jelennek meg a tagtársak, hogy a tágas és kényelmes termekben kellemesen szórakozzanak. A kaszinó igazgatósága arról is gondoskodik, hogy a tagok családjai is kedves mulatságot találjanak a kaszinóban s e végből folyó hó 30-án táncz- estélyt tartanak, melynek jó sikerén a kaszinó két uj derék igazgatója fáradozik. — Batyu bál. Több szegzárdi család tegnap a „Szegzárd Szálló“ kistermében batyubált rendezett, mely minden tekintetben jól sikerültnek mondható. — Kaszinói bál. A szegzárdi kaszinó folyó évi február hó 20-án a »Szegzárd Szálló« dísztermében elite bált rendez. A fényesnek Ígérkező mulatságra legközelebb már kibocsátják a meghívókat. PÉNZINTÉZETEK. — A szegzárdi takarékpénztár 50-ik évi zárszámadásáról most bocsátotta szét az igazgatóság jelentését. A nagy múlttal dicsekedhető virágzó pénzintézet üzleti forgalma az 1896-ik évben 3,419.485 frt 6 krt tüntet fel, mérlegszámlája pedig 2,170.613 frt 11 krt. Nyereség- és veszteség-számlája 140.211 frt 28 krt tesz ki. Az igazgatóságnak a tiszta nyeremény felosztása iránti tervezete a következő: Tiszta nyereség-------— 1— — 30365 frt 74 kr Ebbő l levonandó az alapszabályok 65. §-a szerint 25°/o-tóli jutalék 7591 » 43 s Marad rendelkezésre — 22774 frt 31 kr Ebből jutna: aj 1200 drb részvény osztalékára | 13 frt 75 kr — 16500.— b) 1200 drb részvény szelvény bélyegére — 76.80 c) A jubiláris közgyűlés által megszavazott közművelődési alapítványok résztörlesztésére---------------10 00.— d) Tisztelet díjra------ej Jótékonysági czélokra a már évközben kiadott 500.— 62 frt 02 kron felül fj Intézeti szolgák jutalma600.— zására ---------------gj Az évközben netán előforduló veszteség fede60.— zése végett uj számlára 4037.51 összesen — 22774.31. Egyuttal javaslat tétetik az iránt is, hogy az idei osztalék az osztalékalapból, mely alap a korábbi évek nyeremény feleslegeiből éppen a phylloxera vész következtében előre látott átmeneti válságos évek csekélyebb tiszta nyereményei pótlása czéljából léte- sittetett, részvényenként 15 írtra kiegészíttessék, mi az osztalék alapból 1500 frtot venne igénybe. A dunaföldvári népbank részvény-társaság 1896. évi zárszámadása az alább felsorolt adatokat tünteti fel: a forgalom 2.282,173 frt 55 kr. volt, a mérlegszámla 632,970 frt 35 kr, a veszteség- és nyereségszámla 50,666 frt 61 kr. A tiszta nyereség 11,009 frt 09 kr, melyből 7,350 frtot osztanak fel 735 drb. részvényre, tehát egy részvényre az osztalék 10 frt. A tamásii kölcsönös segélyző-egylet, mint szövetkezet XII-ik évi mérlege szerint a forgalom 166,510 frt 7 krt, mérleg számlája 163,205 frt 22 krt, veszteség- és nyereség-számlája pedig 7273 frt 4-8 krt tesz ki. A bátaszéki III. temetkezési-egylet 1896. évi zárszámadása 1050 frt 07 kr, a IV. temetkezési-egylet 1896. évi számadása pedig 2831 frt 12 krban van a kiadott jelentés szerint feltüntetve. _____KÖZGAZDASÁG. Ál latbiztosítás. A socziális kérdés olyan, mint a monda szerinti urna bizonyos kő, melyet hajdan helyéről egy foldmi- ves elemeit és a melynek nyomán feltoluló víztömegből keletkezett a Balaton tava. Jó-rossz irányban, minden soczialista ilyen köveket hengerget. Lehet, hogy többet találunk tervezni, mint a mennyit anyagi erőnk megbir, de jusson eszébe mindenkinek a természet örök és változhatatlan törvénye, mely* millióm és milliomszorta több magot, több csirát termel, mint a mennyi valósággal életre kelhet. Ez az örök törvény az eszmék világában is érvényesül, mert igen-igen sok eszmét kell termelnünk, hogy azokból egyet-kettőt megvalósíthassunk. Üres óráimban én is erre az eszme-gyártásra vállalkozom, a jövő fogja majd megmutatni, hogy az elemeit kő nyomában felfakadt nagy tömege sí víznek nyugodt, csendes Balatont fog-e képezni, vagy romboló vizáradást? Azt hiszem, hogy Balatont, melyben a jólétnek örvendő halak — a foldmivesek és földbirtokosok — megelégedetten fognak nem tengem, mint ma, de megerősödve, megizmosodva a maguk, családjuk, hazánk és az egész emberiség javára élni és dolgozni. * Azt mondják az emberek és a lapok, hogy a királyi trónbeszéd üres. Én az ellenkező^ állítom. Példaképen, vaktában kiveszem a sok közül az abban előforduló következő szót: „Allatbiztositás“, — és megkísérlem azt megmagyarázni,- hogy azok is megértsék, a kik a trónbeszédben mintsem láttak eddig. Akár államilag, akár megyeileg, akár községi- leg, akár szövetkezeti utón, akár bármely más alkalmas módon fogják azt eszközölni, a mai gazdasági rendet teljesen meg fogja változtatni. Hiszen nem fog a kétökrös szegény gazda — ha egyik ökre el is pusztul — soha ökör nélkül maradni. Az a pár krajczárja, a mibe az állatbiztositása fog kerülni, busásan meghozza kamatját abban, hogy a többi gazdák aránylag az ő kárát pótolni fogják. Nem fognak parlagon heverni azok a határszéli havasi legelők, a hová eddig csak elvétve mertek állatokat legelni hajtani, mert az elkárosodás veszélyének voltak kitéve. Hiszen ha egy-egy ökröt a farkas el is fogna, azt — mert a kár közös — könnyen viselnék el. Az állatbiztositást okvetlenül követni fogja a gazdák összes állatainak törzskönyvezése; és ha ez meg van, feltétlenül meg fogja teremteni az ingó jelzálog-forgalmat. Ez pedig megmérhetetlenül nagy lépés lenne a gazdák helyzetének javítása utján. A határszéleken a marha csempészet megakadályozásáért az állatok törzskönyvezése már keresztül van vive. Ott minden gazda kap egy takarékpénztári betéti könyvhez hasonlító kis könyvecskét; abban állatai körül vannak írva és ennek megfelelőleg ve zeti a törzskönyvvezető egy-két krajczárnyi díjért az állat törzskönyvet és mindkét könyvbe a marhákra vonatkozó minden változást, gyarapodást, és apadást közhitelességgel bevezet. Magam tapasztaltam a havasalján, hogy birói végrehajtó a birói végrehajtást úgy eszközölte, hogy a több mint egy napi járó havasi legelőre kihajtott ökrökre vonatkozólag úgy foganatosította a birói zárt, hogy ennek megtörténtét a törzskönyvbe és könyvecskébe leendő bejegyzés czéljából a kinevezett könyvvezetőnél jegyzőkönyvbe adta. És ezzel a birói végrehajtás be lett fejezve. Ha gyakorlatilag jól beválik az ilyen ügyekben, miért ne lehetne az állati törzskönyvék segélyével az ingó kézi jelzálogbaadást foganatosítani? A törzskönyvvezető rendes közhitelű bevezetéssel foganatosítaná azt, körülbelül úgy, mint az ingatlanoknál, csak kevesebb formasággal. Például: nem kellene kérvény; elég lenne, ha a közokiratot a hitelező felmutatja, azt a törzskünyv- vezető záradékolná, a záradékot a törzskönyvbe is bevezetné; és a mikor a marha leveleket kiállítja, e záradékot arra is rávezetné. A vevő a vásárkor tájékozva lenne azonnal, hogy az az állat, melyet megvesz, esetleg többekkel együtt, bizonyos összeg erejéig kézi jelzálog tárgya és a vételár kifizetése előtt előbb a hitelezővel jönne tisztába. Ma a gazdák személyes hitele szinte két olyan drága, mint a kereskedőké. Azzal védekeznek a hitelezők : ha nincs jelzálogilag biztosítva, minden személyes hitel, mit a gazda igénybe vesz, több rizikóval jár, mint a kereskedőknél. Mert előbb a per, azután jön a végrehajtás és addig, mig a dolog annyira érik, túladhat a gazda ingó vagyonán, és az ingatlan rendszerint már dologi teherrel van terhelve; gyakran nem szükséges ingatlanokat kell a hitelezőnek megszereznie, ha nem is pénzéhez, de annnak egyenértékéhez akar jutni. A fent röviden kifejtett módon a hitelező előnyösebb helyzetbe fog jutni, el fogja engedni a rizikóért követelt kamat-többletet és ezzel nemcsak a fbldmiveseken, de a csak ingó vagyonnal, gazdasági beruházásokkal és felszerelésekkel biró bérlő-osztályon is segitve lesz. A kivitel módjainak megállapítása, az erre vonatkozó törvényjavaslat megszerkesztése és mego- kolása, egy szóval az előkészítés és gyakorlati keresztülvitel munkája a magyar gazdák dolga. Saját jól felfogott érdekükben szerkesszék meg az erre vonatkozó törvényjavaslatokat és terjeszék azokat az országgyűlés elébe, mert ott kérelmük, követelésük nem lesz elhangzó szó. Hiszen a király, midőn trónbeszédében erre egyenesen felhívta a gazdákat, már kitűzte e dolgot a haladás zászlójára. Dr. Gidófalvy István. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. Néhány szó x. y.-nak a Tolnamegyei Közlöny múlt számában megjelent közleményére. Igaz, hogy én sem a „Néplap“-ot, sem az „Alkotmányt“, sem pedig a néppárti röpiratokat olvasni nem szoktam, azért az ezek stylusában irt (ékes ? ?!) förmedvények gyártásában gyakorlattal nem bírok. De az igazmondás eszméjét sem a néppárt co- dexéből mentessem, s igy az igaz mondásról — mint x. y. urnák -— magán nézeteim nincsenek is. — Az igazmondást másként defineálni, mint a megtörtént tényeknek a valóságnak megfelelő és minden érdek nélküli hü előadását, avagy leirását, nem is tudom. Más pedig, hogy közleményem a megtörtént tényeknek igaz és a valóságnak megfelelő leírása, azt nemcsak a tamási, de a pinczehelyi választókerület közönsége is tudja; — azért semmi kedvem sincs — x. y. ur kívánalmához képest — sem a birói, sem az ügyvédi kar — sem pedig az intelligentia többi tagjait véleményünk iránt megkérdezni, már csak azért sem, mert' én nem szavaik, de tetteik után szoktam megítélni az embereket. Egyszóval: x.- y. urnák csak azt felelem, hogy a casinó többségének bizalmatlansági határozatát a birói- és ügyvédi kar, úgy az intelligentiának egyébb tagjai közül csak azok helytelenítették, a kik a casinó volt elnöke és kilépett társai által alakított néppárti kör kötelékébe beléptek.*) Igazmondó. H A vitát e közleménynyel befejezettnek nyilvánítjuk. S z er k. Üzletemberek előzékenysége. Január 14-én utalványoztam egyik szegzárdi üzletembernek 12 frt 50 krt, egy másiknak 10 frtot, és megkértem mindakettőt: szíveskedjenek az összeg átvételéről .engem levelező lapon értesíteni. Mindmáig nem cselekedte meg egyik sem. Gondolják talán magokban: hiszen ott van a postai föladó-vevény a kezében, elég az elismervényül. Igaz; csakhogy az tisztán az én dolgom, hogy miért kértem én a pénz átvételéről külön értesítést is; as a „kuncsaft“-tál szemben való ildomosság, úgy vélem, annyit határozottan megkiván, hogy tőle ily csekély kérelmet meg ne tagadjunk. Sajnos — mondom mint kér. katholikus mindakettő. Ám zsidótól ilyesmi nem is telik ki. Megkértem én már zsidót is hasonlóra, de az az óhajtott értesités másnapra mindig kezemben volt! Hát vegye tudomásul az a bizonyos két üzletember, hogy ezért az engem nagyon- sértő figyelmet- lenségökért viszonzásul — az én garasomat többé nem látják. Erre ők talán azt mondják, hogy — megélünk mi az ur garasa nélkül is. Meghiszem. Csakhogy tán még sem válik üzletüknek előnyére, ha az udvariasságnak ily kiáltó hiányó által a megrendelőket elriasztják magoktól. Tanitanak-e, .kérem, az ipariskolában egy kis illemtant is ? S kapnak-e az iparos-tanonczok leczkét arról is, hogy az életbölcseség elemi követelményeként minő előzékenységgel tartozik az üzletember az ő vevőinek ? Tapasztalataimból Ítélve: úgy látszik nekem, hogy a zsidók — igen; a keresztények — nem . X. I
