Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-09-19 / 38. szám
XXV. évfolyam. 30. szám. Szegzárd, 1897. szeptember 19. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre .... 6 frt ■ — kr. Félévre-- . W Ne gyedévre .... 1 „ 50 1) Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség * Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi ntcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlásuk küldendők. Me g j elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig [ . | 1 frt 87 kr. 100—200 - ... 2 „ 87 „ 200—300 , . . . 3 r 87 „ minden további 100 szó l írttal több A Garay szoborbizottság és Szárnovszky ur! A mióta Szárnovszky ur, mint a Garay szobor kivitelére vállalkozó művész, a szobor alapot kezelő s a kivitelre felügyelő' bizottságnál, folytonos pénzkövetelésével nehézségekbe ütközik, azóta a fó'városi sajtóban egyre támadó czikkek jelennek meg ezen bizottság ellen, melynek több tagja már egy negyed századon keresztül önfeláldozó, hü munkása a szobor ügyének, a legnagyobb rész pedig ha rövidebb idő óta is, de annál nagyobb enerzsiával szegó'dött a jó ügy szolgálatába s igy minden körülmények közt nem igazságtalan gáncs, hanem teljes elismerés lehet csak osztályrésze a sajtó részéró'l. Különösen felháborító azon, természetesen Szárnovszky ur által sugalt vád, hogy a bizottság túlságos skrupulusokkal lehetetlenné teszi a szobor létesítésére irányzott törekvését ; hiszen ugyanaz a bizottság volt az, mely Szárnovszky urnák a vele megkötött szerződés ellenére, azon indokból, hogy egy kezdő, de szép reményekre jogosító magyar művésszel .van dolga, ki a szükséges anyagi erővel nem rendelkezik, 2400 frtot, úgy szólván a saját szakályára s azon kilátással előlegezett, hogy azt esetleg saját zsebjéből kell visszatéríteni. Természetesen a bizottságnak ezen gondolkozása az idők folyamán alaposan átalakult s nincs az a Hock János, Ambrus Zoltán vagy Tóth Béla féle toll, mely bármiféle rohammal a Szárnovszky ur személye iránti megingott bizalmat megváltoztatni tudná. Midőn ez a bizottság látta, hogy Szárnovszky ur csak abban pontos, hogy pénzszükségletét a bizottság által kielégítse, egyebekben pedig egyetlenegy kötelezettségének sem felel meg, természetesen egész jogosan felmerült a kérdés, hogy ily módon az a hosszú évek során át tervezett szobor létre jön-e ? Olyan bizottsági tag pedig, de még tán ember sincs Szegzárdon, ki ilyen eljárásnak folytatására bármi tekintetekből segédkezet nyújtani magát elhatározni képes volna. Hát kérdjük Szárnovszky urat, miért nem készítette el a szerződésileg kikötött mintázatot kellő időben? miért késett vele egy évig? Lehetetlenné téve ez által a szobornak az ezred évben tervbe vett leleplezését. S miért nem váltotta be legutóbb tett azon Ígéretét, hogy még augusztus hónapban egész határozottan meg fogja jelölni a napot, melyen munkájával annyira elkészül, hogy a leleplezési ünnepély ideje megállapítható lesz ? Megmondjuk miért. Mert a szobor talapzatára tervezett génius mellőzése érdekében még most is alkudozásokat folytat a bizottsággal s igy annak létesítéséhez hozzá sem fogott. Mert az obsitos reliefjét elkészítette ugyan, de annak érczbe öntése iránt még ma sem intézkedett. A bizottság elkészítette 800 írttal a szobor beton alapzatát; kiváltotta a kőfaragótól | a talapzatot 1000 írttal; elküldötte a párizsi Gruet czégnek a szobor érczbeöntéséért járó összeg felét: 1200 frtot s ezenkívül kifizetett Szárnovszky urnák 6000 frtot ; vagy is a jó remény fejében immár 8200 frtot elköltött annélkül, hogy biztosítékai volnának aziránt, miszerint a szobor a megkötött szerződés értelmében csakugyan létesülni fog. Ily viszonyok közt intéztethet Szárnovszky ur felkért barátai által annyi és olyan támadást, a milyen tetszik. A bizottság tudatában van annak, hogy ő egy közvagyon letéteményese, melynek hü sáfársággal tartozik s igy semmiféle nyomásnak nem enged, még abban az esetben sem, ha a jól instruált baráti körnek sikerül a bizottság eljárását, a mi czél- nak tűnik fel, köznevetség tárgyává tenni. A bizottság minden körülmények közt létesíteni fogja a szobrot: teljesíteni fogja a reá bizott feladatot, ha tetszik Szárnovszky úrral, nélküle, ha a körülmények úgy hozzák magukkal. Mert ezt tenni böcsületbeli kötelessége! Annak a hadjáratnak, pedig, melyet Szárnovszky ur a bizottság ellen inditani jónak látott, meg lesz az a következése, hogy fel fogja tárni azokokat, a mit eddig az emberek csak magnk között sugdostak, miszerint a Garay szobor azért nem létesülhetett kellő időben, sőt létesülésének ideje még ma is azért nem állapítható meg, mert Szárnovszky igazi I művészi non salanszszal teljesen ignorálta a kötelezettségeket, melyeket szerződésileg maTARCZA. A betyár dala. Itt születtem a pusztának közepén, Boldogságban, bánat nélkül élek én, Gyöngy élet a betyárélet igazán : „Betyár vagyok, betyárnak szült az anyám.“ Nem hiába viselem e szép nevet, Nem ösmerem a városi életet, Künn a pusztán van egyedül a hazám : „Betyár vagyok, betyárnak szült az anyám.“ Gyöngy ez élet, nincs páija a világon, Ha van pénzem, utasokat sem bántom, Néha átmék a vármegye ajtaján: „Betyár vagyok, betyárnak szült az anyám.“ Daruszőrü, fürge csikóm van nekem, Nála nélkül mit sem érne életem, Paripámmal átrepülök a pusztán: „Betyár vagyok, betyárnak szült az anyám.“ Estelenkint, ha beáll az alkonyat, Megitatom daruszőrü lovamat, Kis kunyhómban ott vár reám a babám; „Betyár vagyok, betyárnak szült az anyám.“ Mucsai Antal. Megtalálta a lelkét. ■ — Népies rajz. — Irta: Gyarmati László. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Elkonditották az esteli harangszót. Az utcza csöndes volt. Hazaőgyelegtek a munkások és elkölt- vén vacsorájokat, ledültek, hogy a nehéz munkát nyugodalmas pihenéssel cseréljék föl. Holdvilág süt. A heterény csillagzat is fönt kaszál a fényességekkel áttört rudjával. Jobb felé húz a feje: Jó jel. Valaki az utszélen erősen bámulja ezt a rudat. Ráismer a keresett kunyhóra, a mely tapadt alakjával otromba árnyékot vet. Bányadt, nyurga alak a nézdelődő. Osztövér alakját hosszú kabát fedi, a mely csak úgy vállára vetve, szinte söpri a főidet járás közben. Elnyűtt kabátja, nadrágja szakadozott csizmája arra vall, hogy sok földet bejárt bennük, kezében idomtalan fadoi’on- got czipel. Ráismer a keresett kunyhóra és egyenesen odatart. A kerítésen bebámul, mintha ebből akarna erőt meríteni. Végezetül csak bekoczogtat az ablakon ismerős jellel: két erős, egy halk és ismét egy erős kopogással. Ijedten kapja vissza a fejét. Rut boszorkánypofa nyúlik ki az ablakon. — .Mi kell, te halálmadár? — Kend az Kata néne? — En hát. Minek kerültél vissza pokolországából ? — ,A telkemet keresem néném, nem látta? Ide hallgasson. Hazajöttem keresni a lelkemet. Tudja a Sárikát, I ki sokáig a lelkem volt. Mondja meg Kata néni merre van ? Könyörgök kelmédnek térden állva könyörgök, mondja meg, merre van a Daczó Sára. Hiszen tudja, mennyire szeretem. — Jól van hát no. Mert szépen kértél, megmondom. Rászedett az téged is, engem is. Téged elküldött a bátyját keresni, tőlem meg megugrott. Elszökött a Sarga Imrével. Mi lelt ? Mit pislogsz olyan véresen ? Mi a bajod ? De becsukom az ablakot mert a te kezed reszket, akkor pedig az én hátam viszket. Jójczakát! . . Igaz is majd elfelejtettem. Itt laknak a harmadik falun a Bagóék házában. Eredj . . . Becsapta az ablakot. Ment tovább kereste a lelkét. Botját már támaszkodásra használta, fáratag testét csak úgy vonszolta maga után. De azért ment étien, szomjan, előre Alkonyodott, mikor elérte a Bagó házat. Az udvaron találta Sárit. Mosott éppen a kút mellett. A hogy belépett, rá támadtak a kutyák. Sári elzavarta őket és odakiabált a jött mentnek: — Mit akar jó ember ? Amaz felelet nélkül ment befelé. Csak mellette szólalt meg. — Hát már annyira megváltoztam, hogy nem ismersz rám ? Sári csak megmeredt erre a szóra. — Hívatlanul jöttem ugy-e ? Nem vártál ? Egy kis mondani valóm lenne. Gyere a házba. Betértek a kis szobába. Kevés bútor volt benne
