Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-09-12 / 37. szám
XXV. évfolyam. 37. szám. Szegzárd, 1897. szeptember 12. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító- egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . . . 6 frt ; kr. Félévre :-r» Negyedévre • • 1 50 1) Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség * Bezerédj István-ntcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlásuk küldendők. Me g j elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig ... 1 frt 87 kr. 100—200 | ... 2 „ 87 r 200—300 r ... 3 * 87 „ minden további 100 szó 1 írttal több Darányi földmivelésügyi miniszter a közép Dunán. Múlt csütörtökön a délutáni órákban gőzölt el a különhajó a Dunának Tolna vármegyét érintő' partjai mellett, fedélzetén hordva Magyarország földmivelési miniszterét, D a- rányi Ignácz urat és kísérőit. A magyar kormánynak ezen munkás és előzékeny tagja személyesen kívánt meggyőződni arról, hogy a munkálatok, melyeket a Duna medrének elfajulása folytán a törvény- hozás rendelt el, mi módon vitettek keresztül. S nevezetesen megakarta figyelni, hogy a Duna medrének rendezése minő kihatással van az ő reszorjába vágó közgazdasági és földmivelési érdekekre. A Dunának tudvalevőleg legelfajultabb szakasza az a rész, mely Pakstól—Bajáig terjed s lefelé haladtában három óriási kanyart képezve, tél viz idején állandó veszélyben és rettegésben tartja az egész vidéket. Yolt rá eset, hogy a Duna összes jege, mely eredétől kezdve egész hosszában egy kemény tél alatt képződött, mind e kanyarokban torlódott össze, hat kilóméter hosszú óriási jégtorlaszt képezve. A torlasz azután a víz rendes lefolyását megakasztván, vármegyénk dunamenti községei a beállott árvíz folytán óriási károkat szenvedtek. A vidék feljajdulása végre elhatott a kormány és 'törvényhozás köreibe s elrendeltetett, hogy a faddi és tolnai holtmedrek elzárassanak s a kanyarok átvágassanak oly czélból, hogy ezen intézkedések folytán a viz összeszoritatván s ez által nagyobb sebességet nyervén, torlaszok képződése megaka- dályoztassék. Kétségkívül szükséges és hasznos volt a hozott törvény ezen intézkedése s a legnagyobb valószínűség szerint annak áldásos kö- vetkezményjei kimaradni nem is fognak. Azonban, mint minden emberi alkotáson, úgy ezen törvényen is meglátszanak a kéz nyomai, melyek létrehozták. Mert az eddig fenyegetett vidék a viz sebességéuek fokozása s a kanyarok megszüntetése folytán megszabadult ugyan a jégtorlaszok veszedelmétől, azonban a faddi és tolnai dunaágak elzárása folytán egy újabb és tán végzetesebb veszély fenyegeti. A most nevezett ágak állandó vize ugyanis az elzárás előtt minden magasabb vízállás alkalmával fel lett frissítve, mig most az álló viz ott poshad, ott párolog az egész nyáron át, meleg ágyat képezvén a miazmáknak s általok okozni szokott különböző fajú és rendű betegségeknek. Megszabadultak Tolna vármegyei eddig fenyegetett községei a jégtorlaszok okozta ár- vizveszedelemtől, de cserébe biztonságukat, egészségüket, sőt életüket kénytelenek folyton a legnagyobb koczkázatnak kitenni. Itt az ideje mindazon hátrányokat, melyeket a szükséges meder rendezés magával hozott, szellőztetni s a mennyiben lehetséges, azok eltávolítása érdekében minden követ megmozdítani. Igaz ugyan, hogy a Duna mentén utazott kormánytag hatáskörébe kizárólag nem tartozik a mederrendezés kérdése s igy tőle egyedül nem várható, hogy az ezzel ösz- szefüggő bajok orvoslására közvetlenül befoly, azonban megbecsülhet len eredmény már az is, ha a földmivelési miniszter ur a helyszínén szerzi meg magának azt a szükséges tájékozást, melyet alkalmilag, a maga helyén alkalmazni módjában és tehetségében áll. De ettől eltekintve, rendkívül fontos az a körülmény, hogy a miniszter ur a meder- rendezés és Dunaszabályozás kérdésében foganatosított munkálatoknak a földmivelési érdekekre való befolyásáról a helyszinén szerez tapasztalatokat s azokat a bennünket oly közel érdeklő közgazdasági ügyekben értékesítheti. Számtalanszor lett már hangoztatva, hogy Magyarország elsőrendű földmivelő állam a jövő fejlődése egyedül úgy biztosítható, ha a földmivelés érdekei állandó gondozásban és hathatós támogatásban részesülnek. Nem kicsnyeljük mi az ipari fejlődés előnyjeit. mert tudjuk, hogy a nemzeti jólétnek a legmagasabb foka az, ha e két hatalmas tényező egymást kiegészítve működik s ily módon gyarapítja a közvagyont, azonban nemzeti életünk anyagyökerei még is a termő földben nyugosznak, mely bennünket — a költő szerint — ápol és eltakar. Azért nagy horderejű minden lépés, melyet a magyar földmivelési érdekek ez időszerinti legfelsőbb intézője, azok előbbrevitele czéljából tesz s azért üdvözöljük mi örömmel Darányi Ignácz m. kir. földmivelési minister urat azon alkalomból, hogy tanulmány utazása közben sok bajokkal küzdő vármegyénk határait is érintette. b. TÁRCZA. Az ördög köve. — Hege. — A Sebes viz partján Látható egy kőszirt. „Piáira“ — „drakuluj“ Azt tartja a közhit! Hogy az ördög köve Honnan vette nevét Magyarázatára Beszélnek egy regét. Szászvároshoz közel, Élt egy ördög hajdan, A szép lányok iránt Volt benne nagy hajlam. Olápián falut _r Evenként bejárta, S eltűnt vele mindég Falu legszebb lánya. Egyik esztendőben Filána volt legszebb A kit Andronime Lángolón szeretett. Egyszer, mint érkezett Kedvese lakába, Az ördög zárta Ölelő karjába. S gyorsan elragadta De lábát a szegény Keményen megfogta Ámde az mit sem ér. Yitte kettős terhét . . . Lankadván ereje Kőszirten pihent meg, S az lön „ördög köve“. Onnan taszította Az ifjú mélységbe, Ahol lett az ördög Kővé szégyenébe. ______ Domby Lajos. Pr enez garde! — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Nagyságos asszonyom! Volt idő, mikor maga nekem édes Irmuskám volt . . ; ma már igy szólítom : Nagyságos asszonyom! Nehezemre esik ez az uj czimezés . . , rájár még a nyelvem az ön édes nevére, melyet ezerszer kimond- tam, ezerszer leírtam saját nevem mellé; talán álmomban is ezt a nevet suttogta az ajkam ? De hát nagyot fordult velünk a világ . . , maga most már nagyságos asszonyom. Bolygó csillagok voltunk . ! , kergettük egymást, azaz talán csak én futottam ön után, s aztán nagy hirtelen elváltak utaink: ön elment délre, hol a csillag is fényesebben ragyog, engem északra vezetett utam, arra, hol az élethidegétől a fényes csillag is elhalványodik. Ön boldog. Én V . . nem mondom, hogy boldog • tálán vagyok, de bánt, hogy álmaimban megjelenik előttem az égen egymást kergető csillagoknak képe, s elgondolom, milyen szép lett, — milyen jó lett volna, ha a gondviselés nekünk szabott volna közös sorsot, ha életünket egymáshoz fűzte volna az Ur keze. Néha- néha meggyötörnek a boldogságról álmadozó lélek édes vágyai, — de aztán elhallgat fáradt lelkem s beletörődik az élet küzdelmébe. Maga már csak mosolyogni lát. Most nem mosolygok, komolyan beszélek, vigyázzon szavamra : a múltat temetem, kérésem van önhöz. Csillagos nyári éjszakán volt. Kinn ültünk illatos kertjök egy csendes zugában . . ; sűrű folyondások borultak fölénk; a többiek közel hozzánk rózsával befutott házuk udvarán mulattak. Mi suttogva beszéltünk, mintha titok ült volna szivünkön. E titok pattant ki: megmondottam önnek, hogy nagyon szeretem, s mig piczi kezét kezemben feledte, fejét is ráhajtá vállamra, igy nézett reám. Fekete szemében harmat- csepp csillogott, édes ajkán mosoly játszott, s mosolygó szép ajkát forrón megcsókoltam. Édes csókja azt
