Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-07-04 / 27. szám
XXV. évfolyam. 27. szám. Szegzárd, 1897. julius 4. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Megj elen: ; Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová Hetenkint egyszer, vasárnap. hová a lap szellemi részét illető közaz előfizetések, hirdetések és a felNyilttérben 8 hasábos petitsor 15 kr. lemények intézendő!;. szólamlásuk küldendők. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt— kr. Félévre .......................3 „ — r Ne gyedévre .... I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . . 1 frt 87 kr. 100—200 „ ... 2 B 87 „ 200—300 j. ... 3 „ 87 „ minden további 100 szó 1 írttal több Előfizetési felhívás a TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1897. évi XXV. évfolyamának Ili. negyedére. Egész érre 6 frt = 12 korona, félévre 3 frt =■= 6 korona, negyedévre 1 frt 50 kr = 3 korona, egy hóra 50 kr =1 korona, mely összegek a kiadóhivatalhoz küldendők. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzek haladéktalan beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal. A negyedik osztály. Régi, hő vágya volt Szegzárd összes társadalmi köreinek, hogy egy a város fejlődési fokának és a vármegyében elfoglalt állásának megfelelő tanintézet létesitessék falai közt. Közel harmincz évig folyt a munka, tartott a törekvés, mely, hála a vármegye, város és egyesek áldozatkészségének, a múlt évben megnyitott állami főgimnáziumot eredményezte. Nem adnánk vissza a közhangulatot, ha fel nem emlitenők, hogy a középiskola felállításához fűzött vérmes remények csak részben valósultak meg; a másik rész, az keserű csalódásnak engedett helyet. Midőn a főgimnázium megnyitásáról volt szó, az összes érdekeltség azon komoly alapon nyugvó kívánságának adott kifejezést, hogy a közoktatási kormány a középiskola első és ötödik osztályát nyissa meg mindjárt az első évben, hogy igy azon tanulók, kik a tudományos pályára készülvén, kényszerűségből a polgári iskolában végezték a négy éves tanfolyamot s nincsenek abban az anyagi helyzetben, hogy a többi osztályokat idegenben, nagy költséggel végezzék, mindjárt helyben folytathassák tanulmányaikat; a mi annál méltányosabb és indokoltabb lett volna, mert hisz éppen ezen tanulók szülei voltak azok, kik tisztán azon okból, hogy gyermekeiket itthon tanitathassák, szép összegek alá- irásával a középiskola létesítése érdekében nagy áldozatokat hoztak; másrészt meg teljesen méltányos lett volna, hogy miután a vármegye és Szegzárd évente 10,000 írttal járulnak a fenntartási költségekhez ne hosz- szas nyolcz, hanem négy év alatt részesüljenek a középiskola erkölcsi és anyagi hasznaiban. A közoktatási kormány azonban nem egészen világos tanügyi oldal mögé bújva s hivatkozva a mutatkozó tanárbiányra, megtagadta a jogos kivánság teljesítését,. Az érdekelt közönség fájó szivvel nyugodott meg a megváltozhatatlan döntésben, de reménykedett, hogy ha ily módon el nem érhették a czélt, hogy gyermekeiket, a hozott áldozatok fejében itthon iskoláztathassák, azon sokkal kisebb kérelemmal, hogy a második évben ismét két osztály nyitassék meg, talán szerencsésebbek lesznek. A végrehajtó-bizottság, mely a közszükséglet parancsoló voltát felismerte, elnökének vezetése alatt, nagyszámú küldöttség alakjában tisztelgett a közoktatási miniszternél s a kérelmet Írásban, hathatósan megindokolva nyújtotta be. A miniszter ur azon alkalommal akként nyilatkozott, hogy ez már tel- jesitbetőbb kérelem, mint a korábbi volt. Nem minden remény nélkül tértek tehát vissza a bizottság tagjai és hitték, hogy legalább azon 15 helybeli szülőn segiteniök sikerült, kiknek fiai a jövő tanévben a negyedik középiskolai osztályba iratkoznak be s kik a gimnázium felállításakor tetemes áldozatokat hoztak. A minisztériumban, a középiskolai ügyosztály ezenközben vezetőt cserélt és igy várható volt, hogy a régi, megcsontosodott elvekben némi változás állott be. Hiú remény! Ma is éppen úgy a pedagógiai szükségesség és a tanár hiány hangoztatása van napirenden, mint azelőtt, mert hát a sablon olyan dolog, melynek állnia kell, akár hasznot, akár kárt csinál. Meg van állapítva, hogy úgy rendszeres a középiskola fejlesztése, ha csiga módra, megfontolva haladunk s rögtön balomra omlik minden, ha a sablontól eltérünk. A közszügséglet az semmi, a méltányosság badarság, melynek hátrálnia kell az elmélet előtt; az elmélet pedig azt írja elő, TARCZA. Népies dalok*) i. A gyarmati börtönőrnek leánya Körül gyöngyös piros bársony szoknyája Honnét vette? — ne kérdjétek ő tőle Majd megmondja az a picziny A kit ott benn ringatnak a Bölcsőbe’ II. Esti szellő fodoritja A babot, El-el nézem szegfübokros Ablakod, Órahosszat áldogálék Előtte, Csak azt várom mikor néz ki A falunak — az országnak A világuak legszebb lánya Belőle. Zs. Zavadczky Giza. *) T. olvasók közt ha találkoznék, ki ügyes dallamot szerezne a fenti szövegre, úgy küldje hozzám, s én kiadóról gondoskodom. (Budapesten, Kálvária-tér 14.) A szerző. Mezőőr és tanitói __ Mutató a tanügyi karczolatokból. — __ A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Semmiféle b elletrisztikai erőmutatványokra nincsen szükségem. Az anyagot készén kapom, a toliam begyére kívánkozó, határozottan rossz anyagot, melyet semmi irodalmi fésülgetés sem tudna a kóczos- ságából formássá tenni. A paedagógia szerb tövises • irtatlan mezején mennyi kóczos vásott — abusus van. íme egy a sok közül: Gyula városa erélyes tiltakozás közben döntött romba egy providencziális törvényalkotást, kijelentve, hogy törvény ide, törvény oda, ő nem fogad fel mezőőröket. Az úgynevezett jogállam alkalmazásba vette puhitóit: az alispán erélyes átíratása moll hangnembe tette Gyula városa a törvény iránt való határozott ellenszenvét és az alkotmányos formák szerint feleb- bezésekkel hárította el magától a veszedelmet. Ámde jóllehet fiatalkori virágos emlékekkel tekintünk egy- egy ügy felé, mely különböző felebbezési fórumokon csöndesen jubilál: van egy magyar példaszó, hogy nincsen oly hosszú, a minek vége ne legyen: a gyulai tanács is reszketve gondolt rá, hogy ime az ügye már a miniszternél van. (Közbecsőleg a polgármester többszörös családapa lett, a főjegyző férjhez adta a leányát, Csatár Zsigát elföldelték, három főispán kereket oldott) most már nem messze lehet a döntés. A következőkből ki fog tűnni, hogy milyen naiv némely vidéki város. A miniszter igy spekulált: Nini, hiszen Békésben gazdasági egylet is van. Valahogy el ne aludjék: dolgozzanak. Kérjünk tőle szakvéleményt. A gyulai tanácsnak a kivezető Ariadne-czérna tetszett. És csak most következik az én paedagógiai furcsaságom. Gyulaváros azért ragaszkodott kézzel-lábbal a törvényhatóság rendelkezése ellen, mert az igen ga- vallérosan úgy rendelkezett, hogy a mezőrendőrségi törvény parancsolataihoz képest köteles Gyula városa nyolcz mezőőrt felfogadni s nekik egyenként 400 frtot fizetni. A véleményre fölhívott gazd.* egylet hatalmasan meghányta-megvetette a dolgot. A legérdekesebb dis- knsszió az volt, melyet a tanügynek egyik kiváló barátja mondott el, hogy a mezőőrnek intelligens embernek kell lenni, azért ő a négyszáz forintot nem sokalja. Meglehet, bogy a miniszter a gazd. egylet véleményét magáévá teszi . . . Éppen azért nem véltem haszontalan dolgot művelni, midőn már eleve fölhívok Magyarországon, hogy keveset mondjak 2000 tanítót, hogy Gyulán, Békésmegye székhelyén nyolcz mezőőri állás, egyenként 400 frt fizetéssel megüresedik. A reménység mosolygó angyala fér a tanitói hajlékokba, hogy talán ezt a javadalmazást elnyerhetik. * Az ördögbe is! Micsoda korszellem ez! A Gonosz Pisták, Cserebogár Jóskák fölviszik 400 frtra, mig a néptanító, leszámítva nehány Eötvös Józsefi mondást most is 300 frton sínylődik. Nincs más hátra. Tovább urak, tovább! Adják meg a mezőőröknek az egyévi — adómentességet!
