Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1897-05-23 / 21. szám

3

1897. május 23.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (21. sz.)

Mig ® szomszédnépek, különösen Angolország párat- lan hygieenikus bevezetése miatt rohamosan növekszik népesség dolgában, úgy bogy a gyarmatok benépesítése daczára, az anyaállam népességéből nem

vesztett.

Érdekes, hogy rossz években, rossz termés idején a statisztika szerint nálunk is mindég kevesebb volt a házasság, mint a jó években. Az esketési számokra nálunk a búzatermés hulllámzása úgy szólván döntö hatással van. így a 63-iki ínség után házasság alig volt, a hetvenes évek elején 14°/o-ig felszöktek a házasságok pro miile.

Az utolsó két évtizedben az egész kontinensen, a hol pontos statisztikát készítenek, a házasságokban általán véve emelkedés észlelhető; kivételt tesz ebben Francziaország, a hol a szám egyformán alacsony. S ezen állapot, valamint a kedvezőtlen születési szám az ottani hazafiakat nagyon elbusitja. Ma már csak Spanyolországban van kevesebb házasság s népszaporulat, a mi arra bírta dr. Garnier parlamenti tagot, hogy a többnejüség dívába hozatalát csupa ha- zafiságból indítványozza.

A házasság kérdését vizsgálva arra jutunk, hogy a földmivelő országokban korábban házasodnak, mert a földmivelésnél könnyebb a megélhetés, mint más foglalkozási ágban s igy könnyebb családot alapítani. Ekként lehet megmagyarázni, hogy Magyarországban 647 egyén 15 éven felől házasságban van ezek közül, ez a szám Ausztriában 527, Sveiczban 474. Al- talánvéve azt hiszik, hogy a déli országokban, a hol az egyes nemek korábban érnek, a házasságkötések is korábban történnek, de ez nem mindég van igy.

Angolországban a munkások átlaga 25 éves kora előtt, a kereskedők 26—27 év közt, az értelmiség 31 éves korban házasodik. Oroszországban a vőlegények 66°/o-a huszonöt éven aluli. Magyarországon a vőlegények egy negyede 24 éven alul van, a felénél több 24—30 éves korban nősül.

Legkorábban mennek féijhez a nők Magyarországban és Oroszországban, körülbelül egy harmada 20 éves kora előtt kerül a fejkötő alá. E téren még Angol országot is elhagyjuk, a minek oka azonban abban rejlik, hogy az északi nő psihologiai fejlődése később áll be.

Hazánk egyes tájai ebben is mutatnak jelentékeny eltérést. Általában az alföld és a déli részekben van a legnagyobb számú fiatal házasuló. Ellenben a zord erdélyi megyékben és a felvidéken is, az ország nyugati részén kevesebb a fiatal házasuló, mely utóbbiaknál az égaljban, a foglalkozásban és a műveltségi viszonyokban kell az okot keresnünk.

Közép számitás szerint esik egy házasságra Fran- cziaországban 31 gyermek, Sveiczban 4-0, Angliában 4-3, Poroszországban 4-6, Olaszorsz. 5'1, Spa- nyolorsz. 5‘4, Ausztriában 4‘3 és Magyarországban is ugyanannyi. Tehát e téren is Francziaország áll a legrosszabbul. Orosz- és Spanyolországban legnagyobb a gyermekbőség. Magyarország 4'3°/o-kal elég jól állana, ba a nagy gyermekhalandóság nem húzódnék mellette. E tekintetben még mindég a Kelelhez tartozunk.

Érdekes Párizsnak a szaporulata, a hol a gyermekeket nem nagy áldásnak tartják. 100 család közül 32-8-nak nincs gyermeke, 27°/o-nak egy gyermeke van; 19°/o-nak 2 gyermeke, 10,6°/o-nak 3 gyermeke és csak 9‘8°/o három gyermeken felül, azért ne csodálkozzunk, ha az ottani kormány a gyermekbőséget államiig jutalmazza. Egyébként is a világvárosok csak nagymérvű bevándorlás utján szaporodnak.

Van a házasság kérdése tárgyalásának egy másik már érdekesebb oldala, melyről a legközelebb.

___ TÖVISEK.

Egy förtelmes nap.

Az egyszeri zsidó diáktól — szavalás közben — azt kérdezte a magyar irodalom és költészet tanára, hogy érti-e ezt a kifejezést »Fürtidben tengervészes éj !<i — — A nebuló gyorsan megfelelt, mondván, — hogy ne érteném khérem — »Óh te fürthelmes éjszaka.!«

Eme még diákkoromban hallott s jól megka- czagtatott klasszikus nagy mondás jutott eszembe május 15-én, az esztendő legszebb hónapjának, rózsanyitó májusnak kellős-közepén, szomorúan sétálgatva zárt folyosómon, téli kabátban, szipákolva egy -— hihetőleg szintén megázott, tehát kellőkép nedves és igy éghetlen jó — osztrák-magyar szivart, egy »drá- gadérőszt«. No, mondok, ez meg: »egg fürthelmes nap I« Noch nie da gewesen!----------A czilinderem, a frakkom — szóval egy mai modern mulatság minden elmaradhatatlan kellékei — rendben voltak a prolongált Casino estélyre; mondok, hogy a rózsanyitó májusban, a díszes pavilion ünnepélyes megnyitásán, én is megnyitom a szivemet a jogosult örömérzelmek árjának, megnyitom az erszényemet egy osztrák-magyar forintig Garai Lajosnak, — szóval, mulatok egy jóizüt még utoljára, Bánffy bátyánk dicsőséges miniszterelnöksége alatt.

De az ég is ugyancsak megnyitotta csatornáit,

— az eső egyre szakadt — s igy a mulatság ismét elmaradt! Czilinderem, frakkom, sarkantyus csizmámat érte e sor miatt szörnyű sötét bánat, — sötétebb, mint az ég, mely most oly fekete, mint »fürthelmes éjben egy tintás fateke!«

*

No de mit csináljak e szakadó esőben, mely oly kellemetlen hideggel van beszegve (magyarul: garnirozva!), hogy a szobát is füttetnem kell a téli kabát mellé! . . . Gondoltam : pályázok a Garay- szobor 50 forintos ódájára. Hátha! — — — Aztán

— persze, hogy az alkalom szülte a gondolatot — az a szép nóta jutott eszembe, hogy:

»Őszi eső hull szomorún, csendesen —

Minden cseppje azt susogja „sohasem,!“

„sohasem !‘‘

Vagyis, hogy én azt a dijat nem nyerem el soha! Hajdan, diák koromban, tessék elhinni, egy sokkal gyengébb Pegazus hátán lovagolva is nyertem egy pár ilyen dijat, de most — megvallom — nem merek ráülni jól megizmosodott Pegazusom szellemi hátára, mert hogy hát: — manapság valódi költőnk nincs, a gyengén verselő fűzfa-poéták serege pedig légió, — ellenben a sötét szemüveges tudós kritika kiállhatatlan szigorúsága oly nagy, hogy nem akar és nem mer az ember nagy ember lenni, nehogy kisebb legyen az akarás után, mint az akarás előtt volt! .' . .

íme szegény Bánffy is pályázott Pozsonyban a Mária- Therézia rend lovag keresztjéért egy hyper- loyalis prózai-ódával — — s mi lett az eredmény? Megeredt az eső ott, megeredt méginkább az Országházában s hullott az elitélő kritika szapora zápora, mely özönvízzel boritá el — egész kegyetlenül! — a kegyelmes ur eddigi babérait.

Ezért pályázzak én? — — — Hisz jól tudom, hogy igazságtalan a világ! — — Ezt a Garay-dijat, fogadok rá, szintén egy sánta pegazusu költő (Sántha

Károly) fogja elnyerni!-------(Mernék vele mutyizni

ab

invisis!)

*

Ha a szoborbizottság elhalasztaná az ódapályázat határidejét, mint a hogy Szárnovszky ur folyvást halasztgatta a szobor megkészitését: akkor én is pályáznék. Talán a várható melegebb* napok meghoznák az én lelkesedésem lángját is; de ily czudar időben, mikor téli kabátban sétálgatok a zárt folyosón, füttetem a szobát, nem szól kertemben a kedves fülemile, sőt hallgat a béka is a mocsárban s uszunk ködben, járunk sárban, rózsanyitó május közepében: ugyan kinek volna versirási kedve be nem rekedve ?

Előre kijelentem tehát, hogy a ki győz az óda- pályázatón és zsebre vágja a 100 koronát, — azért éri őt e véletlen szerencse, mivelhogy én nem pályázhattam a förtelmes idő miatt, mely lelohasztá örökfiatal lelkemnek magasan és magasztosan fent repü- lendett fényes szárnyait!

»Leteszem a lantot, nyugodjék, —

Tőlem ne várjon senki dalt!«

Palást.

EGYLETEK, TÁRSULATOK.

Jegyzőkönyv

felvétetett Szegzárdon, 1897. május hó 16 án a szeg- zárdi népbank, mint önsegélyzési szövetkezet rendkívüli közgyűléséről.

Jelen voltak: Boda Vilmos elnök, 40 betét tulajdonosa, Szondy István alelnök 95, Háry Ede 96, Nikitits Imre 15, Imberl Ferencz 5, Szakály Fe- rencz 8, Steinfeld Béla 8, dr. Pirnitzer Béla 40, Dömötör László 20, Gottlieb Jakab 130, Fleischer Ödön 50, Laskó István 4, Varasdy Lajos 15, Schneider János 12, Zsigmond Ferencz 25, Nagy János Prandt- ner 9, Hauszknecht Ferencz 7. 5, dr. Lévay Ignácz 21, Löwenthal Jozefa 5, Simon Mihály Koldeisz 5, Szeghy Sándor 30, Wilhelm Ede 23, Stokinger János 22, Matzon Béla 15, Heczler Gyula 2, Kiss Ignácz 25, Ludwigh és Taubner czég 85, Horváth Ig- | nácz 7, Fránek János 35, dr. Heidecker Béla 70,

i Hirschfeld Ármin 40, Csillag József 5, Klézli Mihály Varga 2, Péter Benedek 4, Fekete János Farkas, Kunczer János 2, Hahn Ferencz 7, Schwartz Keresztély 15, Farkas István 3, Nagy Ferencz Jó 3, Durgonits József 7, Czéh István 3, Farkas Ferencz Hollendus 1, Cziráky Ádám 2, Goldberger Mór, Arnold és Dezső 43, Frei Simon Takler 15, Új János Grosz 40, Pekary János 5, Horváth József Fazekas 6, Körösztös János 3, Pirnitzer József és fiai 255, ifj. Müller Bernát 40, Seiner Lipót 30, Szűcs Mihály 20, Mészáros József Csötönyi 10, Matus János 2, Szabó Ferencz 3, Norvillo Ferencz 3, Szegzárdi takarékpénztár 10, Németh István 3, Sefler István 1, Piszter József 1, Rudolf Ferencz 2, Bodó József 2, Metzner József 10, Sallay István 2, Ferdinand J ó zsef 30, Markwartt János 3, Fischof Mór 78, Hra- dek Vilmos 1, König Károly 17, Székely József 13, összesen 72 tag, 1665 betéttel.

Elnök: Boda Vilmos, az igazgató-választmány elnöke.

Jegyző | Dr. Pirnitzer Béla, szövetkezeti ügyész.

Elnök üdvözli a megjelenteket és indokolja a rendkívülit közgyűlés egy behívását azzal, hogy a szövetkezet 25 évi fennállását sikerült egy intézeti ház megvásárlásával megünnepelhetni, melynek jóváhagyását, illetőleg felépítésének elhatározását a választmány a közgyűlés elé terjeszti.

Egy intézeti ház megszerzésére már rég törekszik a szövetkezet és ez két okra vezethető vissza. Egyik ok, hogy minden tekintélyesebb pénzintézet a nagyközönség előtt is nagyobb méltatásban részesül, ha forgalmának megfelelő tulajdon házában folytalja üzletét; a másik ok pedig az, hogy a költözködésnek igy eleje vétetik; hogy a tulajdon házában az üzlet- helyiséget épen állandóságánál fogva saját czéljaira teljes megfelelően alakíthatja és hogy a szövetkezet, mely már negyedszázad óta működik itt Szegzárdon, tartozik e városnak azzal, hogy a város szépítéséhez hozzájáruljon.

Miután mindez a szövetkezet és illetve a szövetkezeti tagok megterheltetése nélkül keresztülvihető, kötelessége a szövetkezetnek önmaga és a nagyközönség iránt is, hogy az intézeti ház minél előbb felépüljön.

A választmány mindezeket szem előtt tartva, megvette az özv. Horváth Antalné-féle házat 5000 írtért és miután a térviszonyoknak megfelelően tervezett házba kocsi bejárati kaput alkalmazni nem lehet, a' választmány megvette Leicht Lajosnak a Horváthné-féle házba szögellő területét és épületét a Bezerédj-utczára nyúló 7’05 méter utczai területtel együtt, hogy a ház udvarát nagyobbitva, a tervezendő épület megfelelő kapubejáratot nyerjen.

A tervet Hájá Béla szegzárdi építőmester készítette és hogy a szövetkezet teljesen megnyugodva lehessen a tervezett épület helyessége és czélszerü- sége iránt: elnök kikérte Fittler Camill műegyetemi tanár és műépitész felülbirálatát. Ez igen kedvezően nyilatkozott a tervről és némi változtatással írásbeli jóváhagyásban adott ennek kifejezést.

A műépitész díjmentesen fáradozott a szövetkezet érdekében és ezért köszönettel tartozunk neki, melyet a választmány levélben kifejezett.

A telek és az épités a felszereléssel együtt semmi esetre sem fogja elérni a 30,000 frtot és miután az évenkint felszámoló csoportok kifizetésére rendesen ilyen összeg szokott 4°/o-os kamatra a szegzárdi takarékpénztárban elhelyezve lenni: ennélfogva ezen összegeket a csoportok kifizetéséig a vételárba fektethetjük és a mennyiben a csoportok kifizetése után pénzre szükségünk lesz, a szegzárdi takarék- pénztár igazgatósága felajánlotta azt 53/4 százalékra.

Az összes költségek kamatai fedezetet találnak: a szövetkezet üzlethelyiségéért számítandó bérben, továbbá az emeleti és a földszinti bérlethelyiségekért nyei’endő házbérekben, melyek összesen 1600 írtra tehetők.

A vételár és épitési költségek törlesztése iránt oly formán volna intézkedés teendő, hogy minél hosszabb időn át és minél kisebb teherrel egyenlittes- sék ki.

Ez iránt a választmány azon véleményben van és azt hozza javaslatba, hogy az eddigi 20 kr. alakulási díj 30 krra emeltessék és ezen 10 kr. díjemelés házalapra fordittassék. Ezen javaslat elfodadása esetén minden tag egy-egy betét után valamely cso- portbalépéskor egyszer és mindenkorra 10 krt fizet a házalaphoz. Ezen alig érezhető járulék évenkint körülbelül 300 írttal törleszkené a ház árát.

Jóllehet ezen ház vétele és felépítése nem tar-