Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-05-16 / 20. szám
1897. május 16. rOLNAMEGrYEI KÖZLÖNY (20. sz.) 5 — Két sipista elfogatása. Furfangos módon fosztottak meg 900 írtjától egy varsádi német gazdát a sipisták, a kiket Fejérvármegyéből üldöztek a csendőrök, mivel a székesfejérvári vásáron vakmerő csalást követtek el. A két sipista, kiknek neveit még nem sikerült megtudnunk, a vasúti kocsiban ismerkedtek meg egy varsádi némettel, a ki fiával a kölesd-tengeliczi állomáson szállott ki. Az öreg uta- sitást adott a fiának, hogy menjen csak a kölesdi vásárra és nézzen ott ki néhány darab marhát, mig ő Kajdacson elvégzé dolgát. A sipisták, a kik hallották a beszédet és megtudták, hogy az öregnél nagy summa pénz van, szintén kiszállottak. Az egyik _sipista arra kérte a németet, hogy mutassa meg neki a Kaj- dacsra vezető utat, illetve engedje meg, hogy vele mehessen. Ebbe a semmi rosszat nem sejtő természetesen beleegyezet és igy ballagtak Kajdacs felé, egyszerre azonban egy embert látnak maguk előtt az utón, a ki leejtette a pénztárczáját. Ezt ők fel is vették, de csakhamar visszafordnlt az előttük menő férfi, a ki azzal a kérdéssel fordult hozzájuk, hogy nem-e találtak egy pénztárczát? Mindegyik tagatta, hogy nála volna a tárcza, sőt a német ki is vette saját tárczáját, melyben 900 frt volt. Ezt a furfangos csalók, < kik már előre összebeszéltek, eltüntették és verekedést színlelve, egymást ütve elfutottak a német szemei elől. Az igy megkoppasztott öreg busán haladt a kölesdi vásárról hazafelé, s a kis-tor- mási utón különös véletlen folytán találkozott az őt megrabló sipistával, kit megragadott és mindaddig tartott, mig a vásárról visszatérők segítségével le nem fülelhette. A tőrbe került csalót azután Kis-Tormásra vezették, a honnét bekísérték Gyönkre. Mig ezek a dolgok történtek, az alatt B u d a y Gyula szegzárdi csendőrfőhadnagy, a ki Gyönkön volt, az utczán egy gyanús férfiúval találkozva, felszólította, hogy igazolja magát. Erről az embberről a rendkívüli ügyességéről ismert főhadnagy csakhamar megállapította, hogy azon veszedelmes sipistának czinkostársa, a ki a varsádi németet 900 írtjától megfosztotta. — Körözött cseléd. A kir. ügyészség elrendelte K óvá c s Ferencz kónyii születésű, tolna-szántói illetőségű 19 éves cseléd köröztetését, mivel gazdáját meglopta s most, hogy a bíróságnak feljelentetett, ismeretlen helyre távozott. — Tüzeset a vidéken. Eagy-Vejkén folyó hó 8-án hajnalban kigyuladt Grábenau Gábor községi biró csűrje, melytől csakhamar a ház is tüzet fogott. A vészes elem uemcsak a biró házát, hanem a szomszéd melléképületeit is elhamvasztotta. Grábenau háza 500 írtra volt biztosítva. — Egy házaspár öngyilkossága. Majos községben folyó hó 12-én virradóra kettős gyilkosság történt, melynek hire csakhamar elterjedt a faluban. Bechtl Jánost és nejét, szül. Alfát er Erzsébetet találták lakásukban holtan. Bechtl János holtteste a padláson lógott kötélen, felesége pedig az ágyban feküdt holtan, kinek nyakán tollszárvastagságu barázda volt, száját pedig a dunnával tömték be. Az eddigi vizsgálat kiderítette minden kétséget kizárólag, hogy Bechtl János öngyilkos volt, ellenben az is bizonyos, hogy B e c h t Jánosné gyilkosságnak esett áldozatul. A szomorú véget ért házaspár ellen nyomozás volt folyamatban, mivel több rendbeli lopás alapos gyanúja terhelte őket. A gyilkosság előtti napon a községházán fogták Bechtl János és nejét vallatóra, de kihallgatás után szabadon bocsátattak. Valószinü tehát, hogy a büntetéstől való félelemtől menekültek a halálba. Előbb Bechtl feleségét fojtotta meg, azután pedig önmaga életét oltotta ki. — Veszedelmes csavargók. A dologkerülők egy idő óta nagyon elszaporodtak némely községben s ezek kiirtásához fogott a csendőrség s törekvésök- nek meg is lett az eredménye. Magában Simontornya községben egy napon öt veszedelmes csavargót tartóztattak le, a kiket illetőségi helyökre tolonczoltak. A jó madarak neve: Tóth György görbői, Veszprémi András szentkirály-szobi, Zsebrák Ernő sziléziai, Smulka József morvaországi és Rakoviszki József trencséni illetőségű. — „Még a tyuk is kikaparja“ ezt tartja a közmondás az elrejtett bűnről és valóban sokszor be is bizonyosodik ezen közmondás igazsága. Hesz János majosi lakost még a múlt évben egy napon kirabolták s tőle a pénzét és szekrényéből egy ruhára való szövetet loptak el. Eddig hiába nyomozták a tetteseket, mig végre most a véletlen folytán kitudódott, hogy B e c h ti Henrik majosi lakos követte el a rablást, a kit a csendőrség át is adott a kir. járásbíróságnak. — Szerencsétlenség. Kurd községben folyó hó 10-én délután 2 órakor a temető melletti part, midőn onnan földet hordtak, leszakadt s agyonnyomta K|o- vács János kurdi lakos 12 éves János és 6 éves István nevű, úgy ifj. Bayer Mihály 6 éves Mihály nevű gyermekeit. A megtartott vizsgálat eredménye szerint mulasztás vagy vétkes gondatlanság kit se terhel, minthogy a földomlás az utóbbi napok nagy mérvű esőzéseinek folyománya volt. Cyakori betörések Szegzárdon. Csak pár héttel ezelőtt történt, hogy Ujj János szegzárdi vállalkozóhoz betörtek, most meg Gosztonyi János Szűcs szegzárdi földművesnek a vásártéren levő házának falát ásták alá és a szobából sok értékes holmit vittek el. Ez pénteken történt, szombaton virradóra pedig özv. B o r s o d y Györgyné házi pinczé- jét törték fel, melyből bort és zsírt loptak. A tettesek ismeretlenek. — Szurkálás. A szegzárdi polgár legények tudva- I levőleg abban találnak gyönyörűséget, ha egymás vé- | rét eregetik ki. Ezért már többször bajba kerültek, de azért most sem hagynak fel garázdálkodásukkal. Múlt vasárnap is úgy délután 6 órakor találkozott az újvárosban két csoport legény, a kik csakhamar szóváltásba elegyettek, majd kést rántva, alaposan meg- szabdalták Fusch Ferenczet, Gaz só Ferenczet és Pongrácz Mihályt. A verekedés hevében közéjük ment Szabó János szegzárdi községi rendőr, hogy szétkergesse őket, a kit azonban leütéssel fenyegettek, ha rögtön nem távozik. A rendőr — látva a kritikus helyzetet — ott is hagyta a verekedőket, a kik most a bíróság elé kerülnek. — A trieszti általános biztositó-társaság. (Assi- curazioni Generali) f: évi április hó 12-én tartott 65-ik közgyűlésén terjesztettek be az 1896. évi mérlegek. Az előttünk fekvő igen terjedelmes zárszámadás 60 oldalra terjed és mint minden évben úgy az idén is számos rendkívül érdekes statisztikai adatokat tartalmaz. Ezen jelentésből látjuk, hogy a központi igazgatóság a napirend előtt szomorú kötelességnek felelt meg, midőn elhunyt, felejthetlen, érdemdús magyarországi képviselőjéről R o 11 J ó z s efr ől következőképen emlékezett meg kegyeletteljesen: — „Rótt József budapesti képviselőségünk főnöke, legelőkelőbb munkatársunk, ki kora ifjúsága óta felülmulhatlan buzgalommal szentelte teljes tevékenységét és szellemének kiváló adományait a társaság érdekeinek, a múlt év végén súlyos betegségnek esett áldozatul. Rótt József, elhunyt kartársunk emlékét mindig tiszteletben fogjuk tartani és Önök bizonyosan csatlakoznak mély gyászunkhoz és ennek ünnepies kifejezést is fognak adni.“ Az évi jelentésből látjuk, hogy az életbiztositási osztály dijtartaléka 1896. évi deczember 31-én 3,682.783 frt 61 krral 48,914.760 frt 37 krra emelkedett. Az ugyanakkor érvényben volt életbiztosítási tőke összegek 189,549.380 frt 95 krt tettek ki, mig az év folyamán beveft dijak 7,887.184 frt 57 krra rúgtak. A tűz és szállitmány-biztositási ágakban a dij- és illeték-bevétel 11,660.231 frt 19 kr. volt; miből 4,694.768 frt 19 kr. viszontbiztositásra fordittatott, úgy, hogy e tiszta díjbevétel 6,985.463 írtra rúgott, mely összegből 3.315.061 frt 39 kr. mint díjtartalék minden tehertől menten, a jövő évre vitetett át. A jövő években esedékessé váló dijkötelezvények összege 31,896.255 frt 27 krra emelkedett. Károkért a társaság 1896-ban 9,890.288 frt 74 krt folyósított. Ehhez hozzáadva, az előbbi években teljesített kárfizetéseket a társaság alapítása óta károk fejében 291,247.887 frt 35 krnyi igen tekintélyes összeget fizetett ki. Ebből a kártérítési összegből hazánkra 54,452.856 frt 37 kr esik, mely összeget a társaság 166.000 káresetben fizetett ki. A nyereségtartalékok közül, melyek összesen 6,554.104 frt 64 krra rúgnak, különösen kiemelcndők : az alapszabály- szerinti nyereségtartalék, mely 2,625.000 frtot tesz ki, az értékpap irok árfolyamingadozása és fedezetére alakított tartalék, mely daczára annak, hogy e czélra egy oOO.Ol.O frtos külön tartalék áll fenn, az évi nyereségből kihasított 280.000 írttal 3.849.104 frt 64 krra emeltetetett fel és továbbá a 80.000 írtra ruaró kétes követelések tartaléka. 4§- Ezeken kívül fennáll még egy 120.000 frtot kitevő külön alap, melynek az a rendeltetése, hogy az életbiztosítási osztályban a kamatláb esetleges csökkenését kiegyenlitse. A társaság összes tartalékjai és alapjai, melyek első rangú értékekben vannak elhelyezve az idei átutalások folytán 61,051.211 frt 83 krról 66,174.010 frt 30 krra emelkedtek. Ezen értékekből több mint 18. millió magyar értékekre esik. Ezen alkalommal felemlitendőnek tartjuk, hogy ács. és kir. felséges uralkodó család magán és alapítványi uradalmainak Magyar-, Cseh- és Morvaországban levő összes épületi, leltári készletei és terményei, valamint gyárai tűz ellen a tries ti általánosbiztositó társaságnál [Assicurazioni Generálinál] és a termesztmények jég ellen az Assicurazioni Generali leányintézeténél, a Magyar jég ésviszontbiztositó részvénytársaságnál hosszú időre lettek biztosítva. TÖRVÉNYSZÉK. Két okirathamisitó ügynök. Szenzácziós végtárgyalás folyt le e hó 13-án a. szegzárdi kir. törvényszék előtt, mely iránt szokatlan nagy érdeklődést tanúsítottak különösen a szakférfiak, a kik mindvégig feszült figyelemmel hallgatták meg a tanuk vallomásait, főleg pedig a vád- és védbeszédet. Okirathamisitással vádolt két ügynök Heller Gyula és' Steiner Dávid ültek a vádlottak padján, a kiknek érdekes bűnesete és főleg az a körülmény okozta, hogy a kis végtárgyalási terem a zsúfoltságig megteheti hallgatósággal, hogy egy hires fővárosi krimi- nálista, Komjáthy Béla védte a vádlottakat. A végtárgyaláson Ágoston István kir. Ítélőtáblái ranggal és jelleggel feli uházott törvényszéki biró elnökölt, szavazó bírák voltak: Z á v o d y Albin törvsz. biró és Á1 d o r Ödön törvsz. albiró, a jegyzőkönyvet pedig Péczely Andor aljegyző vezette. A vádhatóságot Schneider Gábor alügyész képviselte, a vádlottakat pedig Komjáthy Béla budapesti ügyvéd védte. A bünper tényállása az, hogy Heller Gyula és Steiner Dávid gépügynökök, mint Heller Adolf villányi gépraktáros és borkereskedő ügynökei 1892. év május 18-án Töpfner Márton mázai lakosnak 25 írtért egy darálógépet adtak el. Aláírattak vele egy megrendelő ivet, a mely eredetileg egy darálógépről szólott, melyet azonban utólag akként hamisítottak meg, hogy Töpfner Márton tőlök egy 500 frtos cséplőgépet is megrendelt. Ezt az 525 frtot Töpfner birtokára be is kebeleztették, azon felül pedig őt 525 frt váltótartozás alapján beperelték, mely perben, miután Töpfner időközben elhalt, a váltót meg sem tekinthetvén, pervesztessé vált és most az 525 frtos váltó miatt az egész vagyon végrehajtás alatt áll. Töpfner még életében bűnvádi feljelentést tett a csaló ügynökök ellen, a kiket mind a három biróság egybehangzólag 2 évi fegyházra ítélt. Ezen ítélet ellen az elitéit ügynökök Komjáthy Béla fővárósi ügyvéd által újra felvétel iránti kérelmet teijesztettek elő, melynek folytán a szegzárdi kir. törvényszék folyó hó 13-án tartotta meg ebben az ügyben a végtárgyalást. A tárgyalás folyamán vádlottak több vidékük- beli tanúval azt kívánták beigazolni, hogy ezek előtt Töpfner Márton részben a dárdai kir. járásbíróság . előtt, részben a vasúton — midőn együtt utaztak — azt a kijelentést tette volna, mintha ő a vádlottaknál egy cséplőgépet is rendelt volna, azonban a vételt megbánta és most attól szeretne megszabadulni. Minthogy azonban Töpfner Márton özvegye és Kesz- 1 e r Mária mázai lakosok a gép eladásánál jelen voltak és esküvel igazolták, hogy Töpfner csak egy daráló gépet revdelt, s a cséplőgépről szó sem volt, sőt Kául Pál, Stocker Eva és ifj. Máj János tanuk igazolták, miszerint őket az ügynökök azáltal akarták gépvételre rábeszélni, hogy Töpfner is rendelt náluk egy darálógépet, azonban a cséplőgépről nem szóltak. Ezen tanuk ellenében a vádlottak által a különböző vidékről szerzett tanuk vallomásainak a kir. törvszék hitelt nem adott. A tanuk kihallgatása és megeskettetése után a vádbeszédre került a sor. Schneider Gábor kir. alügyész szépen kidomborított vádbeszédében elmondotta mindenekelőtt a bünper tényállását s reflektált a vádlottak ügyében mind a három biróság által hozott marasztaló ítéletre. Vádbeszédét két részre osztotta fel, nevezetesen első helyen az alapperbeli, másodsorban az újított és vádlottak részéről állított bizonyítékokat ölelte fel. Az alapperbeli bizonyitéko- I kát a mostani végtárgyalás folyamán kihallgatott és már az anyaperben szereplő tanuk vallomása által még megerősbödöttnek látja, majd az újított persorán vádlottak részéről hivatkozott tanuk megbízhatósága ellen fejezte ki kételyeit s kérte — mint teljesen bebizonyított körülmény folytán — a vádlottaknak okirathamisitás büntette miatti elitéltetésöket, illetve az ellenükben hozott kir. kúria ítéletnek joghatályában való fenntartását. K omjáthy Béla védő reflektálván a vádbeszéd minden egyes pontjára, különösen kifogást tett a közvádló azon érvelése ellen, a mely szerint a vádlottak részéről hivatkozott tanuk szavahihetőségét és megbizhatóságát pusztán azon indokból vonja kétségbe, mert vallomásaik mindenben megegyeznek, s itt nem kis önérzettel hivatkozett évek hosszú során a büntető ügyek körül szerzett tapasztalataira, melyből kiindulva, nem tartja — úgymond — elfogadhatónak a közvádlónak előbbi okból tett érveléseit és semmi esetre sem tartja lehetségesnek azt, hogy puszta gyanuokok és közvádlónak egyéni véleménye alapján
