Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-05-16 / 20. szám
1897. május 16 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (20. sz.) a vádlottak részéről kihallgatott tanuk vallomásai figyelmen kívül hagyassanak. Védő kétségtelennek tekinti, hogy az ügylet megkötése alkalmával TI p f n e r Márton két okmányt állitottt ki, természetszerű, miként — nézete szerint — | ez a két irás nem lehetett egyéb, mint az árukra vonatkozó megrendelési iv és azoknak értékét tár- gyazó váltó. A vádlottak részéről hivatkozott és kifogás alá nem eshető tanuk vallomásaiból azt igyekezett védő bebizonyítani, hogy a megrendelés a cséplőgépre is megtörtént és hogy a megrendelési Ívben az erre vonatkozó kitétel, valamint a váltó teljes összege is valódi. Még azt is mint érvet felhozta védő, hogy vé- denczeire semmiféle anyagi haszon nem hárult volna, a netaláni hamisításból; mert a kötött ügylet összege reájuk nézve nem volt irányadó. Végül kérte az általa bejelentett és kihallgatott tanuk vallomása alapján védenczeinek felmentését. A védbeszéd a közvádló képviselője ellen irányult a legnagyobb részben, melyre azonban Schneider Gábor kir. alügyész higgadt komolysággal repli- kázott igen ügyesen és találékonyan azzal, hogy a védő azon szavainak idézése mellett, a mely szerint — „nem tartja elképzelhetőnek, hogy egy jogállamban valaki puszta gyanuokok alapján elitéltessák s ez által az ártatlanul elitéit vádlott családjának nyugalma, boldogsága, megzavartassék“ — ehez — úgymond — maga is hozzájárul. De szerinte tények bizonyítanak vádlottak ellen, mert bünősségök kétségtelenül kitetszik abból is, hogy ők törekedtek T ö p finer Márton megrontására. Visszamutatva a védő beszédének ez irányban elmondott részére, belátja maga is, hogy a vádlottak családjainál kínos nyugtalanságot teremtett a családfőknek bünperbe vonatása; de másrészt ha a szemlélő arra tekint, hogy épen a vádlottak üzérkedése folytán a megrontott szegény földmivelő ember családja nyomorba sülyedt, s a nemtelen eljárás folytán a keserűség a családfő halálát sietteté, s ha rátekintünk arra, hogy egy sirhalom, mely mellett most már egy özvegy térdepel árváival és igazságot leér a vádlottak által okozott vagyonpusztulás miatt, mely felett nemsokára a dobot is megütik: ott a büntető igazság el nem zárkózhatik, hanem méltó megtorlást kiván. Kérte végül a vádlottak elitéltetését. A nagy hatást tett replikával az ügyész annyira hatott, hogy a hallgatóság köréből éljenzés tört ki. Komjáthy Béla viszonválaszában csak any- nyit jelentett ki, hogy ő bizik a biróság igazságos Ítéletében, mire Ágoston István elnök kijelentette, hogy délután 3 órakor lesz az itéletkihirdetés. Az itéletkihirdetésre is nagy hallgatóközönség gyűlt egybe, mely lesújtó volt Heller Gyula és Steiner Dávid vádlottakra, a kiket a kir. törvényszék okirathamisitás bűntényében mondott ki bűnösöknek, illetve a három biróság egybehangzó Ítéletének joghatályba való meghagyását mondotta ki, mely szerint nevezettek 2 évi fegyházra ítéltettek. Komjáthy Béla védő felebbezést jelentett be, ellenben a közvádló megnyugodott az Ítéletben. A két elitéit csaló ügynököt nyomban átkisérték a fogházba, a hol külön-külön czellába zárattak. Még megemlítjük, hogy a végtárgyalásnak két érdekes epizódja is volt. Ugyanis a tanúként kihallgatott Spitzer és Váradi az elnök által feltett azon kérdésre, hogy nem állottak valamikor haragban Heller Adolf gépraktárossal 1 Azon feleletet adták, h°gy egy ízben volt „küztük“ nézeteltérés a „kaiá- berben adott kontra miatt.“ Majd, midőn az elnök azon kérdést intézte Spitzer- hez, hogy különösnek találja, miszerint a vasúti kupéban — hol számosán voltak — csak az ismeretlen Töpfner Mártonnal ismerkedett volna meg s egyáltalában az ott jelenlevők közül mást nem ismerne ? Spitzer negédesen ezt válaszolta: „Mit tudom én, hogy kik voltak még ott, én nem adtam másra „gewichtet.“ _______:____________________________________—th. N Y I L T T É R.*) Nyilatkozat. Mielőtt a Mehrwerth Sándor és közöttem fennforgó s részemről is nagyon odiosus ügyet szintén befejezettnek tekinteném, a „Tolnamegyei Közlöny“ folyó évi 19-ik számában Mehrwerth Sándor által ellenem közzé tett nyilatkozatra még a következőket válaszolom: Az előbb érintett nyilatkozatban Mehrvrerth *) É rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a szerkesztő. Sándor által személyem ellen felhozott sértő állításokat egyenkint és összességében alávaló ragalomnak nyilvánítom. Nyilatkozatában egyebek között említést tesz Mehrwerth Sándor arról is, hogy a közte és közöttem felmerült ügy — az e tárgyban felvett jegyzőkönyvek tanúsága szerint — rendes befejezést nyert. Ezen állítására az a megjegyzésem, hogy sötét afrikai fogalommal bir nevezett, a becsületbeli ügyek elintézési módjait illetőleg, melyről különben állásponlja s az ügy során mindvégig tanúsított viselkedése tesz első sorban is bizonyságot. Mert figyelembe véve azt, hogy az elégtétel adás kötelezettsége alól, még köny- nyebben szabadulandó, saját személyét és erkölcsi reputatióját sem kiméivé, nem átallotta Mehrwerth Sándor megkoczkáztatni a jegyzőkönyvekben is feltüntetett azon valótlan állítását, hogy a kérdéses alkalommal én kezdtem a tettleges sértést s ő azt csak megtorolta, —- mindez teljes világot Tét Mehrwerth Sándor egyéniségére s arra, hogy az erkölcsi színvonal minő magas fokán áll. Befejezésül oda nyilatkozott Mehrwerth Sándor, hogy egyáltalán nem érzi magát kötelezettnek arra, hogy a sértésért engem rehabilitáljon, erre ismét az q megjegyzésem, hogy szükség esetén íehabilitálást csak teljesen kifogástalan egyéntől várnék el, tőle — kinek viselt dolgai után első sorban volna szüksége rehabilitálásra — ezt hasztalan kívánnám s nem is kívánom, mert a jelen esetben rehabilitálásnak szüksége rám nézve különben sem áll fenn. Mind ezek után kijelentem, hogy a „Tolnamegyei Közlöny“ folyó évi 18-ik számában Mehrwerth Sándor ellen közzé tett nyilatkozatomat egész terjedelmében fentartom. Szegzárd, 1897. május 15. Péczely Andor. HIRDETÉSEK. Ház^eladás. Szegzárdon, Széchenyi-utcza 139. szám alatt levő (volt Hahn-féle ház) kedvező feltételek mellett szabadkézből eladó. Bővebb felvilágosítást az eladásra vonatkozólag nyerhetni: Mang János a „ Szegzárd- Szálló“ bérlőjénél. (69, 2—3.) Temetkezési vállalat Tolnán. Sok év óta fennálló teiDO-otlsiezósi Trallala- a mai kor igényeinek megfelelőleg újítottuk, beszereztünk mindent, a mi a leg"<d-IszeseTo"to ravatalozáshoz szükségeltetik, azonkívül igen 23.0^37" slrUsoszor'U-t tartunk raktáron. Taubner S. és Fia. ■ 1 í ■ I Árverési hirdetmény, mely szerint ezennel közhirré tétetik, hogy a Szegzárd nagyközségben tartani szokott napi- és heti vásárokon a szegzárdi magyar tanulmány alapítványi urodalmat megillető helypénz szedési jog gyakorlása az aluljegyzett hivatalban, 1897. évi május hó 31-én reggeli 9 órakor megtartandó és írásbeli zárt ajánlatok benyujthatásával összekötött nyilvános szóbeli versenytárgyaláson 1898. évi január hó l-töl egész 1902. évi deczem- bér hó 31-ig terjedő öt évi idő tartamra haszonbérbe fog adatni. Az 50 kros bélyeggel és 200 frt bánatpénzzel ellátandó írás- | beli zárt ajánlatok, — melyekben az évi haszonbér fejében beigérendő összeg számokkal és betűkkel olvashatóan kiirandó, a feltételek ismerete és elfogadása pedig jelzendő — folyó évi május hó 31-ének reggeli 9 órájáig az aluljegyzett hivatalnál annál is inkébb benyújtandók, mert a később benyújtandó, vagy postán beérkezendő, avagy a feltételektől eltérő ajánlatok figyelembe vétetni nem fognak. Mindazon versenyzők, kik a nyilvános szóbeli árverésen kívánnak részt venni — tekintet nélkül arra, hogy írásbeli ajánlatot nyujtottak-e be — vagy sem: a nyilvános árverés megkezdése -előtt bánatpénz gyanánt 200 forintot szintén letenni tartoznak. A versenytárgyalási haszonbérleti feltételek időközben az . alóljegyzett hivatalban a délelőtti hivatalos órák alatt betekinthetők. Kelt Szegzárdon, 1897. évi május 12-én. Aid. kir. közalapitv. kér. gazd. (73. 2—2.)
