Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1897-05-16 / 20. szám

4

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (20 sz.)

1897. május 16.

— A tolnai selyemfonada. A gyártelep részére a község által átengedett területet Bezer.édj Pál selyemtenyésztési miniszteri biztos, a községi jegyző és biró, továbbá Bertrand és Tosolini, az országos selyemtenyésztési felügyelőség üzletvezetői, B on anni, az újvidéki m. kir. selyemgyár igazgatója, Kalin intézeti építészmérnök és Olaszországból B a t a g 1 i a fonoda felszerelő a napokban megszemlélvén, megállapították az egyes épületek elhelyezését, valamint megállapodtak abban is, hogy a fonáshoz szükséges vizet a Dunaágból föld alatti csöveken át vezetik a telepre. A viz 1 telepen először egy kútba jön és innét szivattyúzzák a nagy meden- czébe. Biztosan tudjuk azt is, hogy az építéshez még ez évben hozzá fognak és pedig úgy, hogy a fonoda, gubó-raktár és minden egyéb szükséges melléképület már őszszel tető alá kerül. A fonoda berendezése jövő évre marad, a mikor működését is meg fogja kezdeni.

— Magánvizsgálatok. A szegzárdi áll. s. községi polgári leányiskolában a f. tanévi magánvizsgálatok május 31-én, junius hó

1-én, 2-án és 4-én fognak megtartatni.

— Pártoljuk a hazai ipart. Üdvös mozgalmat inditott meg az „Országos iparegyesület,“ melynek elnöke gróf Zichy Jenő, hogy a nagyközönséget, a társadalmi köröket, kaszinókat arra birja, hogy szükségleteiket csakis a magyar iparosoknál szerezzék be. Az egyesület köriratát megküldötte az összes kaszinókhoz s társadalmi egyesületekhez, melyek bizonyára megszívlelik a köriratban foglalt igazságokat.

— Szép Ünnepély. Bölcske községben lélek emelő ünnepélyt ültek folyó hó 9-én, midőn Y a j a y István plébánoshelyettes a szent család: Jézus szent szive, Mária szent szive és szt. József művészi kivitelű szoboralakjait felszentelte. Az ünnepélynek a szép idő is kedvezett, mely sokáig felejthetetlen lesz a vallásos hívek előtt.

— Hivatalelfoglalás. Kézsmárky Dezső, a központba beosztott közigazgatási gyakornok, a múlt héten foglalta el hivatalát s működését megkezdette.

— Az iparos tanonczok munkakiállitása. A fennálló miniszteri rendelet értelmében az iparos tanonczok munkáiból minden tanév végével kiállítást rendeznek, hogy a tanonczok bemutathassák az érdeklődő nagy közönségnek is az ipari muukák előállításában tett haladásukat. Ilyen kiállítást még eddig minden évben rendeztek a szegzárdi iparos tanoncz- iskolában, az idén azonban, a szegzárdi általános ipartestület — melynek hatáskörébe utalták a kiállítás rendezését — nem állíttatja ki a tanonczok munkáit, mivel az idei nagymérvű tanoncz felszabadulás következtében annyira megfogyott azon tanonczok száma, a kik a kiállításon számottevő munkával szerepelhetnének, hogy a megmaradottak csekély száma nem biztostaná a kívánt sikert.

— Egy fiatal tanár halála. Szomorú távirati gyászhir érkezett folyó hó 13-án Szegzárdra Török- Bálintról, hogy ott Simon Árpád, a szegzárdi állami főgimnázium szorgalmas és tehetséges tanára, életének 27-ik évében elhunyt. A fiatal rokonszenves tanár a jelen tanév elején jött Szegzárdra, hogy itt az uj főgimnáziumban működését megkezdje. Már ekkor is gyengélkedő volt a vallásos lelkű tanár, a ki néhány hónapra rá megnősült. A családi boldogság sem hozta meg azonban egészségét, sőt még inkább erőt vett rajta a sorvasztó betegség, mely miatt néhány héttel ezelőtt szabadságra ment szerető nejével, hogy szülei körében gyógyulást keressen. Az elhunyt lelkiüdveért szombaton 9 órakor gyászmise volt a belvárosi rk. templomban, melyen a főgimnázium ifjúsága jelent meg az igazgató és Auerbach Lipót tanár vezetése alatt. A gyászesetről a szegzárdi áll. főgimnázium tanári testületé a következő jelentést adta ki: A szegzárdi állami főgymnasium tanári testű lete mélyen megszomorodva tudatja Simon Árpád h. tanárnak folyó évi május hó 12-én életének 27-ik, tanári működésének 1-ső évében Török-Bálinton történt gyászos elhunytát. A szentmise-áldozat folyó évi május hó 15-én reggeli 9 órakor fog a szegzárdi belvárosi róm. kath. templomban a mindenhatónak bemutattatni. Szegzárd, 1897. május hó 12-én. Béke hamvaira!

— Eljegyzés. Turánszky József m. kir. áll. vasúti pénztárnok eljegyezte Mikosevits Ilona kisasszonyt. Mikosevits József volt szegzárdi vasúti raktáros kedves leányát.

— Tanitóválasztás. Mohácson Scriba Emmát osztálytanitónővé, Szent-Lőrinczen pedig S v a r d a István kis-székelyi tanítót osztálytanítóvá választották.

— Hymen. Bácsmegyei Rezső, a dunaszek- csői uradalom számtartója, múlt kedden esküdött Himesházán örök hűséget szép menyasszonyának, Jásek Etelka kisasszonynak, Jásek Alajos himes- házi jegyző kedves leányának

— Szép vadászzsákmány. Báró Jeszenszky József alsó-hidvégi nagybirtokos, ki kitűnő lövő hírében áll, múlt vasárnap gróf A p p o n y i Géza apáthi erdejében cserkészet alkalmával két szép példány őzbakot ejtett el.

— Halálozás. Egy hosszú élet ért véget. Koszorú József szegzárdi öreg iparos, -Koszorú István nyugalmazott szegzárdi tanitó édes atyja, 84 éves korában folyó hó 13-án meghalt.

— Humánus iskolaszék. A tolnai róm. kath. iskolaszék igen szép példáját mutatta áldozatkészségének és humanizmusának nemcsak a tavalyi millenáris esztendó'ben, hanem a közel múlt hetekben is. Egyik gyűlésében ugyanis 40 frtot szavazott meg vizsgálati ajándékokra, mely ajándékok minden egyes osztályban a legszorgalmasabb tanulóknak lesznek az ünnepélyes évzáró vizsgálaton átnyújtva. Ugyanezen iskolaszék karolta fel a templom körüli elhanyagolt teret s azt körülbelül 500 frt költségen rendezetté és csinossá alakította. Legutóbbi rendkívüli gyűlésén pedig kimondotta egyhangúlag ezen humánus határozatot: „Kéressek meg az egyházmegyei hatóság aziránt, hogy a kántortanitó dij le veiéből azon lealázó s a tanitói állással össze nem illő pontot, mely őt ministráns szolgálatokra kötelezi, (vagyis: a papot öltöztetni, beteghez kisérni, a lámpást vinni, csengetni stb.) mindenkorra törölni kegyeskedjék.“ — Ilyen derék és humánusan gondolkodó iskolaszék nem szorul dicséretre!

— A főutczai árok kikövezése. Nunkovich Ferencz, a központi járás főszolgabirája, egy határozatot házott, melylyel elrendelte, hogy Szegzárdon, a főutcza nyugati oldalán az állami ut mellett elvonuló árkot minden háztulajdonos — az államépitészeti hivatal előírása szerint —■ saját költségén köteles ki- köveztetni. Ez az intézkedés igen helyes, mivel igy rendes levezetést fog nyerni a házakból kifolyó szeny nyes viz, mely eddig több helyen megrekedt és meg- poshat, mi által a levegőt megfertőztette.

— A gyümölcs értékesítése. A földmivelésügyi miniszter az ország egyes vidékein nagyban való termelésre ajánlható gyümölcsfajták jegyzékéből több példányt kiosztás végett bocsátott az országos magyar gazdasági egyesület rendelkezésére. E füzetnek gyakorlati rendeltetése az, hogy a gyümölcstermeléssel foglalkozókat tájékoztassa az iránt, hogy vidékükön tapasztalat szerint milyen gyümölcsfajtákat termelhetnek nagyban, kereskedelmi czélra. A füzeteket az egyesület dijtalanul küldi el az érdeklődőknek.

— Megmentette az életét. Vig mulatság volt múlt vasárnap Madocsán a Pléházi-féle vendéglőben. Húzta a czigány, járták a párok a csárdást, mígnem a leányok miatt a tánczolók alaposan összekü- lönböztek. F a r k a s Mihály bölcskei legényre ugyanis már rég haragudtak a madocsai legények, hogy ez uralja nemcsak a falujában, hanem még náluk is a mulatságokban a helyzetet. Epen amint Csapó Zsófi hajadonnal rakta, czifrázta a csárdást, nekiestek a többiek és kivették kezéből a szép leányzót. P1 é- h á z i István szerencsére a verekedők közé lépett és Farkast hirtelen egy mellékszobába rejtette el üldözői elől. A felbőszült legények azonban betörték az ajtót és az ágy alá rejtőzött Farkast kihúzva, agyba-főbe verték, s tán agyon is ütik, ha a vendéglős meg nem menti. Nagy nehezen ekkor kiszórta a vérszomjas legényeket Pléházi az utczára, de még itt is fenyegetőztek, hogy igy, meg úgy kieresztik Farkasnak a vérét, ha ki mer jönni. Csak hajnalban menekülhetett Farkas, haza, de megfogadta, hogy többé nem jön Madocsára mulatni, a hol nincs biztonságban az élete.

— Halálozás. Egy tiszteletre méltó matróna, özv. Ferdinánd Antalné hunyt el folyó hó 11-én Szegzárdon életének 87-ik évében. A megboldogultat nagy család gyászolja, kinek temetése folyó hó 12-én ment végbe általános részvét mellett. A halálesetről az alábbi gyászjelentést adták ki: Alulírottak szomorodott szívvel jelentik maguk és számos rokonaik nevében, hogy forrón szeretett édes anyjuk, nővérük, anyósuk, nagyanyjuk, illetve dédanyjuk özv. Ferdinánd Antalné szül. Diczenty Anna asszony folyó hó 11-én délután 3 órakor a halotti szentségek felvétele után, életének 87-ik évében, végelgyengülésben elhunyt. A boldogultnak hült tetemei folyó hó 12-én délután 6 órakor fognak a felső-sirkertben örök nyugalomra tétetni; — az engesztelő szentmiseáldozat pedig folyó hó 13-án reggel 8 órakor fog a belvárosi plébánia templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Szegzárdon, 1897. évi május hó 11-én. Béke hamvaira! Ferdinánd Antal, Ferdinánd József, gyermekei. Ferdi, nánd Steinsdürfer Teréz, Özv. Ferdinánd. Pilát Mari, Ferdinánd Pajor Victória, Özv. Ferdinánd Kollár Teréz, menyei. Diczenty Gyula, Diczenty Ignácz, Özv. Kris- tofek Diczenty Alojzia, testvérei. Ferdinánd Károly, Ferdinánd István és neje Hartmann Gizella, Engel- mann sz. Schleicher Janka, Schleicher Gyula, Mihá- lovits sz. Fertig Mariska, Pápay sz. Ferdinánd Teréz, Ferdinánd János és neje Horváth Józsa, Ferdinánd Lajos, Ferdinánd Béla, Ferdinánd Erzsébet, Ferdinánd Annuska, unokái. Pápay Géza, Pápay Ödön, Pápay Dezső, Pápay Károly, Pápay Teréz, iíj. Mihálovits István, Mihálovits Ida, Engelmann Rezső, Engelmann Ede, Engelmann Richárd, dédunokái.

— A szegzárdi kath. legény-egylet hálás köszönetét mond mindazon jótevőinek, kik jutalomra nem számitó önzetlenséggel gyarapítják vagyonát. Többek között különösen tek. Udvardy Sándor, világi elnökének, ki két asztallal, két játszmával és egy újsággal (napilap) kedveskedett az egyletnek. Hasonló hálával emlékezünk meg Stelek Nándor, (egy napilap, több könyv és apró berendezési tárgyak;) Stokinger János egy saktábla, Adler János, „Magyar ipar“ * ez. lap; Barta István, egy fogas ; Jilk S. és Fusz F., két-két kép; továbbá Wagner K., Fonyó I., Domonyay Gy., Mutsenbacher I. és Fehér Gy. urakról. A kezdet nehézségeivel küzködő egylet igy mindenesetre hamarosan meg fogja oldani feladatát, a mely az iparos ifjúság valláserkölcsös és hazafias nevelése, képzése és művelése: Mégegyszer szivből: Isten fizesse meg! Az egylet nevében: Virág Ferencz, elnök.

— Egy uj gyógykezelési módszer. Általános feltűnést kelt a tudományos és társadalmi körökben dr. K o v á c s Izsó orvosnak egy már évek óta gyakorlott és kipróbált uj specziális gyógykezelési módszere, melylyel asthma, szív- és vesebajokat, hólyag- és bőrbetegségeket kezel. Fenntnevezett orvos ezen betegségeket uj elvi szempontból kiindulva a vér tisztítása által gyógyfüvekkel gyógyítja és rövid idő alatt nemcsak Budapesten, hanem az ország majdnem minden részében, sőt annak határán túl is valóban feltűnő s bámulatos eredményei által tűnt ki. Dr. K o- v á c s Izsó május hó óta Budapesten, Andrássy-ut 47. sz. a. lakik.

— Sertésvész Szegzárdon. Daczára a szigorú óvintézkedéseknek, Szegzárdon mégis kiütött a sertésvész. Eddig ugyan csak Bogovics Mátyás szegzárdi iparos két szép hízója hullott el, de azért a baj tovaterjedésének meggátlása végett hatóságilag a zárlat elrendeltetett.

— Az utczák öntözése. Sokszor elmondottuk már, hogy mennyire szükséges volna Szegzárdon legalább a főutezán nyári időben az öntözést behozni, mivel a legkisebb szél és a kocsik által felkavart por annyira megtelitette a levegőt porral, hogy az ember Saharában képzelhette magát. Ezen a tűrhetetlen bajon, mint örömmel értesülünk, a nyáron segítve lesz, a mennyiben a központi járás főszolgabirája felhívta a község elöljáróságát, hogy egy lajtot alakíttasson át az öntözés czéljaira, melylyel naponkint — ha az időjárás száraz — az utczákat fogják locsolni.

— Eltűnt. Három hét óta hiába keresik N v g y István szegzárdi születésű napszámost, a ki lakásáról eltűnt és mai napig sem találták meg. Nagy Istvánon már régebb idő óta a búskomorság jelei mutatkoztak, s gyakran emlegette, hogy nagy teher neki ez az élet, melyben soha öröme nem volt. A szerencsétlen ember feleségétől is elvált, s ez csak fokozta búskomorságát. Valószinü, hogy öngyilkosságot követett el.