Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-04-18 / 16. szám
2 1897. április 18. disszonancziába belezug egy pillanatra a’ legékesebben szóló asszonanczia: ezer és ezer harang szózata s hirdeti ama csodás, társadalmat és világot átalakító eseményt, mely közel kétévezred éve játszódott le a zsidók országában: a Názáreti Jézus feltámadását. Mikor a történelem legsötétebb korszakában megmozdult egy-egy népsokaság s mint a kiáradt folyam, útjában öldökölve és pusztítva, más néptörzs helyén ütötte föl sátrait, mikor már nemzetek pusztultak : meg fogamzott a humamamus eszméje és ennek diadala a kereszténységben. A Krisztus feltámadásának ténye két alkotó részre bontotta az embert: a lélekre és a testre. Minden időben élt egy titkos sejtelem az emberi szivekben, mely megkülönböztetésére vezetett az embereknek. Mikor megszületett és föltámadott az Istenség, ama felsőbb hatalom eszméjét megvilágító Krisztusi tiszta öntudattá vált a test és lélek ismerete s a hivőben megszűnt a halálnak félelme. Porba hullottak a bálványistenek, átalakult az emberiség és a Krisztus tanainak ellenállhatatlan hatalma, mint a tündöklő nap bevilágította a föld legsötétebb részeit s munkálni fog, hirdetvén a szeretet isteni igéjét, mindaddig mig lesznek népek, melyek ama tanok kristályvizében gondolat és érzelemvilágukat meg nem fürösztötték. És emez igék nem egyes népek érdekeit, nem külön vágyait, törekvéseit szolgál-' ják, hanem összeségét az egész emberiségnek. Hiába ált elő a természet látszólag változhatatlan törvényeit kutató, a mindenség rejtélyeibe éles szemekkel fürkésző, kétkedő, hogy hiszen a tapasztalat megczáfolja a krisztusi cselekedeteket, eszmét. Vele szemben felharsog a hívők millióinak zsolozsmája, szavukat elnémítja a feltámadást hirdető harangok zúgása és az emberi sziveknek valami megmagyarázhatatlan erő hatása alatt felemelkednek s a szivekben akaratlanul megzendül a hit szava. Nincs hatalom, mely az emberiség ez egységes érzelmét eltompithatná, mert az embert eme szavak: „Nincs itt az ur, feltámadott“ — alkotó részévé tették a mindenséget igazgató istenségnek. Ne legyen bár positiv valóság a Krisztus feltámadása — amaz eszmét, a mit a kusvét képvisel, sem hatalmasok szövetsége, sem fegyver, sem idő meg nem semmisítheti többé. Ünnepet ül tehát az egész világ! Magyar hazánk, mely fölött anyit ült a nemzeti elpusztulás károgó halálmadara, — második évezredének első husvélját ünepli a mai napon. A küzdelmek között letűnt századok adjanak hit és reményt nekünk, bizva-bizván az uj ezredév küszöbén s miként a Krisztus feltámadása által megifjodott az emberiség gondolat- világa, megtisztult szive és helyet adott a hitnek, az örök élet reménységének, úgy legyen a mai Husvét, az uj ezredév ez első Husvétja a honszerelem, a hit által megujhodott amaz erő kútfeje, melyen nincsen hatalma többé a halálnak. Boldog husvétot, reményt, szerencsét és egészséget 1 Erős elhatározást a jobbaknak, hogy a morális züllés A templomnak titokzatos félhomálya, Egy-egy napsugárra felderül, Az orgona lélekemelő hangjára A kebel áhítatra hévül. A híveknek buzgó, összhangzó éneke Onkénytelen magával ragad, Fel, fel, a magasba, az égbe emelve S keltve túl világi vágyakat. Nem kutatja, kérdi a kétkedő Sirontul feltámadás lehető | Nem az agy : a szív, — nem tudás, de hit, Itt a te szerető vezéreid. Ott ültem a többi közt, gyermek kedélylyel, A köz áhítattal meghatva, Boldogan, az ártatlanság szent hitével, Hitemet kétely nem zavarta. A ime, a napnak egy eltévedt sugara Az oltári képre fényt vetve E játszi fény visszasugárzik arczomra, 1 világosságot gyújt szivembe I én láttam őt, a feltámadottat, Erősen állt lelkemben e tudat, S hangzott ajkimról az öröm hangja: Feltámadott Krisztus. Alleluja! Hajlítsd meg e napon — bárki légy — térdedet, Ez nem felekezet ünnepe, Nem zár ki vallást, nem néz fajt, nem nemzetet, Ez az emberiség győzelme. ez ingoványos útvesztőjéből kivezetik a jellemileg gyöngéket, az erkölcsi öntudat és a lelkiismeret szigorú uralmát állítjuk föl újra, mert mi haszna dicsekedni nemzeti előhaladással, ha fakul az erkölcs, az erkölcsi nihil társadalmi fekélyeket üt a nemzet testén, az erkölcsi szigor nélkül Kóma megdől és rabigába görnyed! Az ünnepi érzés tiszta hangulata késztesse a nemzet rétegeit, hogy szigorú purifikácziót inditson meg az igaznak, szépnek és jónak mocsok- talan visszaállítására. Ezen kultusnak husvétját, Megváltóját várja sok, a ki nem a nemzeti csüggedés hangján beszél, de az erkölcs restitucziójáért eped. Lesz-e még a magyar puritán erkölcsnek feltámadása ? Bizzunk benne s kiáltsuk elébe: „Álleluja!“ MEGYEI IRODALMI CSARNOK. 2vdZ e s e. Ismertem egy szőke lánykát, Elmondok róla egy mesét; Szeretni vágyott a leányka, S hiába várta kedvesét. Körül rajongták mind az ifjak, Majd ezt gondolta, majd amazt, Hogy az övé lesz s nem hozá meg Szivének egy sem a tavaszt. ... Tél volt. Egy csöndes délutánon, Ép olvasgatott a leány, Midőn valaki, félve, halkan, Kopogtatott az ajtaján. Szabad! S lassan kinyilt az ajtó, Egy ifjú lépett; rajta be. Megismerte, nem régen egy bálon, Tánczolt is tán egy tourt vele. Hívatlanul jött'és a lányka Szívesen látta a fiút, Aki ábrándos, szótalan volt, Ha szólt is néha, elpirult. És ettől kezdje mindig eljárt Sok hosszú téli délután, És elcsevegtek, elbeszéltek, A’ jó fiú és a szép leány. __ Egy nótája volt a fiúnak, Egy szívből jövő szép dala, Ha eldanolta, benne szólott, Egész szivének bánata. Oly szépen .tudta zongorázni Az a szép szőke lány e dalt, Minden akkordja a zenének, Egy mélyen é^ző szívre vallt. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (16. sz.) Feloldja bilincseitől a rabszolgát, Az elnyomottal felemelve, Az egyenlőség, testvériség áldását, És a szeretetet hirdetve. Romba dőlve a korhadt ó világ, Mosolyg felénk a világ szabadság Hirdessük hát fennen: Alleluja, Feltámadott Krisztus, Alleluja! Horváth Imre. Nagyhét. A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. A katholikus vallás ide oda kétezredes fönnállása és tételeinek misztikus jellege alkalmat adott a hiedelmekre, melyek külön-külön nemzeteknél variálva vannak. A legáltalánosabb hiedelem, hogy a nagyréten — mert e helyen főleg a nagy heti hiedelmekről van szó — a szellemek szabadon járnak kelnek s csak a nagyszombati harangozáskor térnek vissza a túlvilágba. Ezt az általános hiedelmet (nem mondjuk: babonát) aztán különféleképen varriálják. A szláv népek szerint minden sir üres a nagyhéten, a litvánok a nagy hetet épenséggel a kisértetek nagy idejének nevezik. A magyar néphiedelem szerint mosni, varrni nem szabad, mert baj éri az illetőt, hamar meghal. A ki tisztogat, az számoljon le, hogy a nyáron át sok bolha lesz a háznál. Mindez a nagyheti tétlenség miértjé. Az okadatolásnál megtaláljuk az általános hiedelmet, hogy a járó-kelő szellemeket ne zavarják, mert jaj a háznak, ha a háborgatott szellemek boszura gondolnak. S egy édes, boldog délutánon, A bűvös nóta hanginál Feltárta szivét az ifjú, S meghallgatá a szép leány. Es fölhangzott még egyszer aztán, Az ifjú boldog szép dala, Mig lassan-lassan zene és dal, Egy hosszú csókban elhala . . . . . . Ismertem egy szép szőke leánykát, Hallottam róla egy mesét: Szeretni vágyott a leányka, S meg is találta kedvesét. _______ Varságh János. Egy ügyetlenség következményei. (Vége.) Ha ezekből következtetve Önök tán azt hiszik, hogy ez a történet házassággal fog végződni, úgy nagyon, de nagyon csalódnak. A nép egyszerű gyermeke lévén, már egyszerűségem is tiltja azt, hogy én valaha nőül vehessek valakit. Engem legfeljebb csak férjül vehet egy nő; de őszintén kívánom, hogy távolítsa el az Ég mindenkitől ezt a keserű poharat ; sajnos azonban, mindnyájunkat érhet baleset. De ez a történet már csak azért sem végződhetnék házassággal, mert Margit kijelentette, hogy szive egy — ekszpressz vonat, mely egy-egy állomásnál csak a lehető legrövidebb ideig áll és azután jönnek más állomások, más emberek. Ha ezen körülményről — ami valószínű — Ámor kisasszony ő nagysága értesül, bizonyára sirva fogja kötényébe rejteni örökifjú arczát és el fog töprenkedni, elmélkedni arról az időről, mikor még volt szerelem, de nem volt ekszpressz vonat. De hát ma már a női szivek is a mondern teknika vívmányai szerint vannak berendezve és ha az ilyen e'kszpresszvonatszerü szív hosszabb ideig állna is meg egy helyen, t. i. ott a hol már a házasság kezdődik, biztosak lehetünk abban, hogy csakis javítás czéljából vesztegelne, hogy a mézes hetek eltelte után, ismét vígan, ujult erővel robogna; állomásról-állomásra, emberektől — más emberekhez. De hát ezen az estén az én csekély személyem volt az állomás, melyen Margit szive vesztegelt, sőt mi több, úgy tapasztaltam, hogy Kornél nagysám is, meg nem érdemelt kitüntetésben részesíti S mikor úgy reggel 5 óra felé, kellőleg áldoztunk már Terpsycho- rénak, távozást inszczenáltunk, Kornél volt az, ki a legnagyobb szeretetreméltósággal meginvitált, hogy tartsak velük, mivel mint modern hölgyek, nem haza, hanem minden mulatság után még a kávéházba szoktak menni, lévén a mama fáradozásának, gardirozá- sának — önmaga által megszavazott — jutalma, egy — a kávéról elnevezett házban elfogyasztandó — thea, no meg jól esik az elmúlt éj élményeit is azon frissen, a közvetlen impressziók behatása alatt letárgyalni. Vannak aztán külön hiedelmek. A székelynél, ha nagy szerdán tűz üt ki, azt a gonosz szellem okozta. Ha nagyszerdán égiháboru van, akkor termékfélén esztendő lesz. Hát még minő babonáról tud dr. Hermann Antal, kinek közléseire támaszkodom e czikkben. Ha a székely legénynek sikerül egy denevért fogni és azt, ha egy csuporba zárja, azután nagyszombaton összetöri a csuprot s a mely lánynak a szoknyájába dob belőle egy darabot, az szerelmes lesz belé. Az olyan asszony, kinek nem volt gyermeke, ha nagy szer dán hajnal előtt nap feljöttéig a küszöbre ül, de úgy, hogy egyik lába a szobában, a másik pedig a küszöbön legyen. Egy szót sem szóljon. És ha némán igy ülve idegen férfi tesz náluk látogatást, akkor biztos a gyerek. Nagy csütörtökön, melyet azért is hívnak zöldcsütörtöknek, mert, a ki e napon zöldséget eszik, az egész éven át egészséges marad. A marha is azért kap e napon zöld ágat. Ha nagycsütörtökön takarilják a lovat, sovány marad. Lányok galuskát készítenek s egy részét nagyszombaton megetetik a macskával. A kinek főztjéhez. hozzányúl a macska, az abban az évben féijhez megy. Persze, hogy a babonás kincsásóknak a nagyhét a kiváló norma napjuk. A kincseket őrző szellemek nagy csütörtökön megannyian strájkolnak s aki nagycsütörtök hajnalán kimegy a temetőbe s valamelyik sírra leülve, egész estig a tükörbe néz, abban egy lángot fog megpillantani. Az évben aztán bizonyosan valami rejtett kincsre fog bukkanni.
