Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-10 / 2. szám

1897. január 10.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (2. sz.)

3

Van ezeken kívül még egy tej szövetkezet Már- marosmegye Bogdán-Luhi község havasain, mely már két év óta működik ugyan, de csak a nyári havasi legeltetés idején. Az elmondottakból fényesen kitűnik e szövetkezeteknek nemcsak praktikus volta, de rendkívüli közgazdasági fontossága is ; ez okból ajánljuk, hogy mindazon községek, melyekben a fölösleges tej- mennyiség értékesitése nehézségekbe ütközik, alakítson hasonló szövetkezetei, mely czéljának elérésére —egyszerű megkeresése után — az orsz. tejgazdasági felügyelőség (Budapest, földmiv. minisztérium) mindenkor a legnagyobb készséggel rendelkezésre áll. t

N. V.

MEGYEI IRODALMI CSARNOK.- négrsr ég-táj.

I. Kelet.

Hajnal, tavasz, ifjúság.

Messze a láthatáron, ott a távolban Szűzies ágyából — pirulva —

Világot megfutó útra indulóban Emelkedik a nap korongja.

Fénnyé gyönge még, az éj sűrű homályát Kétes — ha — és — miként — győzi le, Hogy a földgömbnek szürke ködös pályáját, Fénysugaraival áttörje.

S hát a szebb jövő, e csábos remény,

Csak csalódás, káprázó tünemény ?

Hát borúban maradjon föld és ég,

1 uralkodjék tovább a sötétség ?

Nem. Minden rejtett rétegébe földünknek,

Behatnak a nap sugarai,

Meleget, derűt, fényt adva életünknek.

Hevének az erdők lombjai S a rét virányai érzendik áldását;

Legyőzi a téli halálnak

— Mert mindent uj életre kelt — zord hatását,

S véget vet az éj uralmának.

Mi fennséges vagy élő .természet,

Mindenütt derű, erő, élet,

Mosoly, fény, feltámadás, boldogság,

S — miként az Ur mondá — világosság.

Oda vágyódom, e fény eredetéhez,

Szép tündér honába keletnek,

Hozzá, az emberiség bölcsőjéhez,

Közelébe boldog édennek.

A természet is üdébb itt, az élet szebb,

Szebb a virág és illatozóbb,

Magasan szárnyal a képzelet,

A szerelem forróbb, lángolóbb.

Udvözlégy szép világa keletnek,

Hajnala a kezdődő életnek.

Hű. tükre az élet tavaszának,

A bájos és boldog ifjúságnak.

Mi dús eszmekor: hajnal, tavasz ifjúság,

Oh, mi minden nem rejlik benne!

Éltünkben e három az igazi boldogság,

Földi üdvünk három feltétele.

S ha — s mig — mindez mienk, sajátunk, birtokunk,

A ború nem tartós felettünk,

. Érjen bár bú, legyen bánatunk, fájdalmunk,

E háromság elűzi tőlünk.

A bíbor hajnal: bölcsőnk; a tavasz Széppé teszi életünket; és az A mi jogosít, hogy ezt élvezhesd:

Azt a boldog ifjúságban keresd.

Horváth Imre.

Snupf Flórián és én.

Mindig mondtam, hogy őrangyal e földön csak korlátolt számú példányokban található, ellenben annál nagyobb rajokban küldi a földre az ördög az ő szolgáit és szolgálóit, mindig mondtam ezt és Snupf Flórián még sem akarta elhinni.

Snupf Flórián gyógyszerészsegéd Soroksáron. Onnan szokott minden második vasárnap délután Budapestre elsétálni. Akárki mit beszél, annyi bizo- nyos, hogy a gyógyszerészsegédek megannyian ábrándos lelküek és e szabály alól Flórián legkevésbé sem képezhetett kivételt. Ez azonban nem gátolta őt abban, hogy egyszersmind gonosz szivü és álnok legyen.

Egyszer az operaház előcsarnokában megláttam egy angyalt. Nem olyat, kérem, aminők a falra vannak föstve, hanem olyat, aki fekete harisnyát és gombos czipőt viselt. Nem szükséges erősen bizonyítani, hogy azonnal fülig szerelmes lettem belé. Utána eredtem, s mert a jegyszedők jól ismernek,

némi manipúlácziók után sikerült azt a zsöllét megkapnom, mely az angyal baloldalán állott.

A színpadot természetesen nem láttam aznap este, ellenben rögtön elkezdtem találgatni, vájjon miképpen hivhatják az angyalt ? Kamillának ? Hm, egy kicsit zsidósan hangzik, már pedig egy angyalnak nem lehet zsidó neve. Irmának | Ez már valami, hanem még mindig nem az igazi.

Mialatt igy tűnődtem, belépett a széksorba Snupf Flórián s nagy zajjal elejtette a gukkerét, azután helyet foglalt az angyal bal oldalán s imigyen szólott:

— Szervusz, Irén.

Az angyal kinyuujtotta kezét s azt felelte:

— Szervusz, Flórián.

Azt hittem, hogy mingyárt megüt a guta. Hogy is ne! Ha önök egy rinoczerosz, egy orangutang és egy papagáj arczvonásait egyesülve beleképzelik a megszőrösödött holdvilágba, még akkor halvány fogalmuk sincs arról, hogy hogyan néz ki Snupf Flórián. Es az angyal kezet fogott vele!

Mindegy. Ami megtörtént, azon nem lehetett többé változtatni. Legyőztem undorodásomat és mind a két kezemet feléje nyújtván, szóltam én is:

— Szervusz, Flórián!

Snupf Flórián megragadta kezeimet és örömmel szorongatta,

— Szervusz, szervusz. — rebegte meghatottan.

■— Már nem ismersz, ugye ? . . .

— Bizony régen volt! . j .

És bár Snupf Flóriánt azelőtt soha életemben nem láttam, módjával elhitettem vele, hogy hajdani iskolatársak vagyunk. Miután kicsikartam tőle mindazt, amire szükségem volt, bemutatott barátnőjének, Fekete Irén kisasszonynak. Később megsúgta szem- hunyorgások kíséretében, hogy Irén kisasszonynak ő a vőlegénye*. Én elhittem neki, habár nem is volt igaz.

Másnap találkoztunk. Nem akarok hazudni, nem mondom tehát, hogy ez pusztán a véletlen müve volt. Alig, hogy besötétedett, ott ácsorogtam már a Baross- utcza 192. számú ház előttt; ebben lakik Irén kisasszony.

A hosszas ácsorgás következtében figyelmessé tették rám a sarki rendőrt, aki ettől fogva folyton körülem ólálkodott. Úgy nyoJcz óra tájban értem el boldogságom tetőpontját, akkor lépett ki a kapun az angyal.

Átjött hozzám; roppant izgatott volt, szinte hadonászott bájos kacsóival.

— Képzelje csak, az a Flórián megbolondult.

__ ???

— Ha mondom! Tisztára megbolondult! Nézze, akkora bokrátát küldött nekem, mint egy dézsa.

— Mint egy dézsa? kérdeztem, hogy éppen szóljak valamit.

— Igen, éppen akkora. Sőt még valamivel nagyobb. Hát mit csináljak én avval a bokrétával ? Kell nekem az ő bokrétája? Meg aztán ha igazi bokréta lett volna! De tudja milyen volt? Csupa vadvirág. Olyan vadvirág, a mi a soroksári országút szélén terem. Ö maga szedte a virágokat és maga csinálta az egész bokrétát. Hogy nézett az ki szent Isten ! Borzas volt, mint egy szénakazal; aztán a szaga / Olyan büdös volt, uram bocsá’, hogy majd elájultam.

— Oh, oh . . .

— Igenis, majd elájultam. Nem hiszi ? Kérdezze meg a mamát.

— Hogyne hinném! Ismerem én Flóriánt. És mit tetszett csinálni a bokrétával ?

— Mit csináltam vele ? Tudja, ha legalább tokban lett volna, valami — nem mondom éppen arany, lehetett volna bársony vagy selyem tokban is — igy legalább föltehettem volna a bokréta tartóba. De nem az. Czukorspárgával kötötte össze, közönséges sárga czukorspárgával. így csak nem tehetem be a vázába. Jön valami vendég véletlenül ....

— Persze hogy . . .

— A földhöz vágtam, mikor a hordár kilépett a szobából. Éppen otthon volt a két kutya, az enyém is, a mamáé is; mert tudja, két kutyánk van, nekem egy, a mamának egy, hát ez a két kutya otthon volt s mikor látták, hogy haragszom a virágokra, uczczu neki, rárohantak, széttépték és megették.-— Megették ?

— Megették. Különös kutyák. Az a szokásuk, Megeszik a bogáncskórót is.

— Akár a szamarak.

— Éppen úgy! Tudja, okos állatok azok. Ha hazulról kiverjük őket, elmennek az Erzsébettérre,

vagy a múzeumba, vagy a muzeumköruti kertekbe s esznek virágot. Télen szalmát, amibe a díszfákat kötötték.

— Igazán különös kutyák.

— Azért szeretem. Elkísér?

— Hová ? ha szabad kérdenem.

— Nem messze, csak az Ullői-utra.

— Úgy?

— Igen. Egy kis dolgom van ott.

Az Üllői-ut végén megállottunk egy ház előtt.

— Ide megyek fel a nénikéhez.

Ránéztem, mire az angyal elpirult egy kicsit, mert a hová beakart menni, az egy átjáró-ház volt.

Az átjáró házakat egytől-egyig ismerem. De azért szépen elbúcsúztunk.

(Folyt, köv.)

Előfizetési felhívás

a

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

1897. évi XXV. évfolyam I. negyedére.

Egész évre 6 frt = 12 korona, félévre 3 frt = 6 korona, negyedévre 1 frt 50 kr =

3 korona, egy lióra 50 kr = 1 korona, mely összegek a kiadóhivatalhoz küldendők.

Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzek haladéktalan beküldésére tisztelettel felkéretnek.

A kiadóhivatal.

KÜLÖNFÉLÉK.

— Kinevezés. Vármegyénk főispánja, Erdő di József hőgyészi magán állatorvost, az elhalálozás folytán megüresedett simontornyai járási állatorvosi állásra kinevezte.

— Vadászat. Gr. Széchenyi Sándor főispán nagy-doroghi birtokán múlt kedden -vadászatot tartottak, melyben P e r c z e 1 Dezső belügyminiszter is részt vett. Vadászzsákmányul közel ezer darab nyúl esett. A belügyminiszter ebből 120 drbot, az alispán 81-et, Döry Jenő 180-at lőtt.

— Kinevezés. A m. kir. földmivelésügyi miniszter ifjú Kramolin Emilt, dr. Kramolin Emil fiát, fizetés nélküli miniszteri segédfogalmazóvá nevezte ki.

— Egyházmegyei kinevezés. Az egyházmegyei hatóság H a y Ede szegzárdi segédlelkészt kinevezte a mucsii plébánia vikáriussává a lelkiekben és anyagiakban.

— Uj tagok. A szegzárdi tisztviselői társaskör folyó hó 7-én tartott választmányi ülésén rendes tagjai közé Kovács András szám tisztet, Witt József megyei utmestert, vidéki tagjai közé pedig D a n ó c z y Géza paksi szolgabirósági írnokot vette fel.

— Perczel Dezső lemondása. Az elmúlt héten a fővárosi lapok P erezel Dezső belügyminiszter lemondásáról hoztak hirt s ezt meggyengült egészségi állapotára és sok egyéb okokra alapítják. A hivatalos újságok nem is vettek tudomást e hirről s igy nem is czá- folták meg azt. Hogy mi igaz a dologban, az nemsokára kiviláglik.

— Közigazgatási bizottsági ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága szokásos havi ülését folyó hó l2-én tartja meg.

— Iskolalátogatás. Tihanyi Domokos királyi tanfelügyelő folyó hó 13-án a dombóvári járásba uta- sik, hogy az ottani népiskolákat megvizsgálja.

— Áthelyezés a honvédséghez. A közös hadsereg tartalékos tisztjei és hivatalnokai egyrészét — kik már tiz évet töltöttek a közös hadseregnél — most helyezték át a honvédséghez. Az állatorvosi tisztviselők közül H e n k Imre szegzárdi állatorvos a 8-ik honvédkiegészitő parancsnoksághoz helyeztetett át.

— Közgyűlés. A szegzárdi tisztviselői társaskör évi rendes tisztújító közgyűlését folyó hó 31-én tarija meg.

— Kinevezés. Az igazságügyi miniszter Sántha Gyula gyönki kir. járásbirósági aljegyzőt a kaposvári kir. törvényszékhez jegyzővé nevezte ki.

— Eljegyzés. Goldberger Ferencz szegzárdi fiatal iparos eljegyezte Neiser Janka kisasszonyt Döbröközről.