Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-04-11 / 15. szám
XXV. évfolyam. ±3. szám. Szegzárd, 1897. április II. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- _______egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. El őfizetési ár: Egész évre . . . 6 frt — kr. Félévre ..... 3 „ — „ Negyedévre .... I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi atcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Megj elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig ... 1 frt 87 kr. 100—200 „ ... 2 „ 87 „ 200—300 „ . . . 3 „ 87 „ minden további 100 szó 1 frttal több Lovagias ügyek. Mikor valami haszontalan szinész-afférből kifolyólag a nagyváradi erdó'tisztáson Halva esett össze kékülő ajakkal, revolverrel kezében a facies hypokratika egyik szerencsétlenje s az ügy a lovagiasság szabályai szerint el- intéztetett: a magyar közvélemény osztenta- tive követelte a sötét középkor emez előítéletének eltörlését. Némely naiv kedély a nagy lármával megindított mozgalom hullámaiból arra a sejtelemre bátorodott: no de most csakugyan lehetetlené tettük a párbajt. Szörnyen imponált, mikor a lapok megirták, hogy az angol népnél a legnagyobb ritkaság a párbaj, pedig az egyéni bátorság dolgában az angol a világ első népe. Össze is ült egy vidéki kaszinó, ha jól emlékezünk a szarvasi és kimondta, hogy kizárja azon tagjait, a kik párbajoznak, vagy segédkeznek. A mágnás kaszinó azonban nem ült össze és nem tett semmit. Pedig mindenki Széchenyi István gróf klubbjától várta, hogy a közvéleménynek erőt és érvényt szerez. Nemcsak nem tett semmit, de tagjai dogmatikus párbaj-kodekszekkel elütötték a szerencsétlen Jakabfly Tódort a nagy justól, hogy az ellenfele fegyverével szembe nézhessen, a mit el nem viselhetett és golyót röpitett agyába. A közvéleménynek aztán más társadalmi kérdések jutottak, s az epidemikus ragály még bőszebben pusztít. Egyik fővárosi lap nem kevesebb, mint kilencz. lovagias afférról jelent egy napról. Egy érdemes kollegánk ez évben adja ki a párbaj-kodext s az élelmes kiadó nap-nap mellett hirdeti, mert a főváros és vidék lovagias sokadalmának szükségesek a tételesen felsorolt esetek, melyik tyúkszem letaposásáért, görbe szem nézésért minő alkalmak szükségesek a lovagias ügyekben való eljárásra. Soha hevesebben nem pusztított ez a kórság, mint most. Nem az emberi életet — a mi szerencse — pusztította, de a hitet, melyet naiv lelkek a közvélemény erejében feltételeznek. A törvényhozás pedig nem támad ellene, mert a törvényhozók — úti figura docet — élnek vele a legtöbbször: aztán ott vannak a mágnások! Ugyan mi lenne a világból — fi done — ha bugris törvényeknek kellene a mágnás becsületet megreparálni. Még a gondolatára is fáznak egyesek. A közvélemény zúduljon fel újra? A közvélemény? Hisz ez a hatalomnak mondott tényező valóságos szélkakas. Egy-egy párbaj-tragoedi- ára valóságos hypokrata módra csóválja a fejét s ideig óráig felgerjed valamelyes lagymatag akczióra: de a társadalmi előítélet halottjának még ki sem zöldül a sirja: feledve van minden s legyen csak egy lefolyásában ártatlan párbaj : milyen olcsó élezeket faragnak, „lyukat lőttek a — levegőbe“, „halálukhoz kevés a — remény“ mondják és éppen e szeretetlen megjegyzések ingerük a veszekedő feleket, hogy egymás életében kárt * tegyenek. O*/ Maradna tehát a sajtó. A sajtó ? Hiszen ellehet mondani, hogy senki annyi párbajt nem viv, mint az ujségiró és egyik-másik fővárosi lapnál már nem is azt firtatják, hogy miként ir valaki, de hogy miként vív. Ugyan minek a magán becsület védelmét a biró kezébe tenni, mikor ezt párbaj pisztolyok és kardok egészen jól elintézték. Mindezeket summázva: tisztelt közvélemény fordulj be és aludjál, lovagias ügyek voltak és lesznek és legjobb lesz, ha semmi mozgalmat nem kezd a sajtó: még utóljára is kitűnik, hogy nem is hetedik nagyhatalom, mert nem hallgatja — senki. Közigazgatási ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 6-án tartotta meg D ö r y Pál alispán elnöklete alatt havi ülését. Az alispán jelentése szerint a közigazgatás menete általában zavartalan és rendszeres volt. A fősorozás a tamásii, dombóvári, völgységi és központi já- rosokban mindenütt kielégitő eredménynyel befejeztetett. A latin- és görög szertartásu r. katb. lelkészek és segédlelkészek jövedelmeinek összeírásai a tövény- hatósági felülvizsgáló-bizottság által felülvizsgáltattak. A központi ügyforgalmat, a következő adatok tüntetik fel: február bó végével hátralékban maradt 316 ügydarab, márczius hó folyamán beérkezett 2492, s igy feldolgozandó volt a múlt hó folyamán 2908, TÁRCZA. Az elveszett paradicsom.*) Miltont lapoztam és elém vetődtek A vak költőnek puritán alakja S benső szemének látomásai: A nagyszerű, a mélységes pokol S méltó ura, a sátánóriás. Az első bűn s a folytonos halál, — A küzdő hit s a durva tagadás, — Az állatösztön s isteni tudásvágy, — A szép, igaz s a rut, az ördögi, — Eszháboritó eszme-képzetek, A létezésnek nagy talányai! Hamlet leszámolása vérszagú, A szenvedély viharja égre csap, Zavarba veszt képzeltet és valót. Itt kisért Dante rémes alvilága S vakit fényrózsás, végtelen ege: A szerelem apotheosisa. S nem Faust-e ez, ki tudásba mélyedt, Kétségbeesve úttalan’ rohant *) Regijei (Exner) Győző székesfejérvári főreáliskolai tanár „Szerelem Könyve“ czimü verskötetéből. A magas színvonalon álló mü megrendelhető a szerzőnél Székesfejérvárott. Ára 5 kzrona 40 fillér. S eped ve a perc teljes kéjéért Jövője összes üdvit odaadta: — Elkárhozott-e, megmenekül-e ? . . . íme az ember annyi szenvedése, A lángeszek gigászi birkózása Valami titkos féligláthatóval! Továbbszövődtek gondolataim, A rejtelmesbe vonva lefelé. Amint igy álltam hosszan elmerülve, Egy „jó napot!“ csendült meg a közelben Paraszt leányka volt, aki köszöntött, Mosolygó arcza élettől pirult, Fején ebédet vitt az aratóknak. Nem is sejtette, hogy jót tett velem: Már visszajöttem, újra itt valók E békés, munkás, édes anyaföldön. S im’ megtaláltam a vigasztalást! Nem rombolt, nem volt meddő: alkotott, — A lángeszek gigászi birkózása Egy-egy remekmű születése volt. A fehér szerecsen. — Humoreszk. — — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Tantalusi gyötrelmek! Vizre iszonyúan szomjazom. Ez éjjel még a szenteltviztartóm tartalma is áldozatul esett szomjamnak, panaszoltam Sp . . . el doktoromnak ; kérve őt, vetné latba hírneves praxisát . . . — Fej szédüléseim gyakoriak, csípőm táján hátfájdalmat érzek, mely járás-kelésemben akadályoz. — „Kár volt ezt a tengernyi vizet annak idején az elfogyasztott borral észszerűen nem vegyíteni!“ volt doktorom satirikus megjegyzése. — Egy idő óta nagyot hallok a balfülemre. Láttávom (Lupilla) tágulása eredményezi, hogy olvasáskor az irás betűi összefolynak szemem előtt . . . Menten kész volt a diagnózissal. „Diabethes insipidus“ terminus technikussal állapította meg bajomat. Galvanizálása medula oblongátának (nyúlt agy) gondtalan élet, jó táplálkozás, kevés, vagy épen semmi alkohol és nikotin, ergotin vad rozsa kivonat, fecs- kendezések segíthetnek csak valóban komoly baján, mondó ő és sok mozgás a friss levegőn. Kóros állapot tünetei ezek. Ön szerfölött ingerlékeny . . . izgatott — fűzte hozzá orvosom. — Ellenkezőleg uram! — védekeztem én. Eddig csak közönyömről beszélhetek, mely minden iránt nyilvánul. Templom-utczai lakásom udvarán — tehát kint a szabad ég alatt — költögetem el éltető falataimat. A mig én hússal lakmározom és „Times“ teijedelmes angol lap tartalmával felérő újságaimat olvasom, véremet szivattyúzza a hirhedt szunyograj irgalmatlanul. Egyedül hosszú csibukom hivatott elrettenté-
