Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1897-04-11 / 15. szám

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (15. sz.)

1897. április 11.

ebből feldolgoztatott 2646, hátralékban 'maradt a hó . végével 262, mely szám három napi időszak átlagos ügyforgalmának felel meg.

Igaz, hogy a mezőgazdasági előadói állásnak Molnár József kineveztetésével történt betöltése által, a központ fogalmazói munkaereje fokoztatott, de tekintetbe véve azon körülményt, hogy a múlt hóra eseti fősorozási munkálatok, — a tamásii járást kivéve, egy előadónak rendszeres foglalkozásától való elvonásával jártak, s hogy a congrua ülések, valamint a múlt hó 30-án tartott rendes tavaszi közgyűlésnek előkészitési munkája is a múlt hónapra esett hivatalos teendők súlyát növelte, akkor egész határozottsággal constatálható, hogy a pusztán 3 napi ügyforgalomnak megfelelő hátralék nemcsak, hogy nem kifogásolható, hanem inkább annak csekély volta, a központi előadóknak a múlt hóban kifejtett rendkivül nagymérvű tevékenységét igazolja.

A közbiztonsági állapot, a múlt hó végével a zombai szatócsbóltok feltörése, továbbá a paksi vasúti épitkezések czéljaira raktáron volt 9 kg. súlyú dinamittöltények eltolvajlása által szenvedett nagyobb mérvű megzavartatást; mindkét irányban a legnagyobb erélylyel indíttatott meg a rendőri nyomozás, melynek eddigi eredménye annak kiderítésében áll, hogy a dinamittöltényeket és a gyujtózsinórt 6 gyermek lopta el, kik közül 5 letartóztatva van. Az eltojvajolt robbanó anyagokból ez ideig csak egy töltényt, állítólag nem robbantási szándékból a kömlődi hid alatt találtak meg. A hatodik tettes letartóztatása iránt Ba- ranyavármegye törvényhatósága kerestetett meg. A nyompzás foganatban van.

Fegyelmi vizsgálat a múlt hó folyamán nem rendeltetett el, rendbirságolás 5 esetben alkalmaztatott.

Az árvaszéki helyettes elnök, Vargha Lajos jelentése szerint a vármegyei árvaszéknél az ügymenet rendes volt. Beérkezett 2030 ügydarab, melyhez a múlt hó végén maradt 843 drb, hátralékot hozzászámítva, elintézésre várt 2876 drb. Ebből 2163 drb feldolgoztatván, a hátralék 713 számot tesz ki.

Fink Kálmán pénzügyigazgató arról referált, hogy az egyenesadó évenkénti kivetésének befejezése után az 1897. év márczius havában történt adótörlések és előírások szerint elemi kár czimén 6675 frt 44 kr, behajthatlanság czimén 9 frt 60 kr, tárgyváltozás folytán múltra 3670 frt 571/ä kr, folyóra 116 frt 57 kr. töröltetett; — ellenben különféle adónemek czimén múltra 3094 frt 56x/2 kr, folyóra 399 frt 98 kr, pénzintézetek által befizetett tőkekamatadó czimén 150 frt 29 kr. előiratott. Márczius hóban egyenes adókban befolyt 21,492 frt 86 kr, hadmentességi díjban 414 frt 65 kr. Összehasonlítva a múlt évi hason időszakban elért befizetési eredménynyel, a folyó évi kedvezőtlenebb 2668 frt 88 krral.

A bonyhádi, tamásii és dunaföldvárii adóhivatalokat és a dunaföldvári sóhivatalt megrovancsolták, s pénzkezelésük rendben találtatott.

Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő jelentéséből a bizottság meggyőződött, hogy a kis-doroghi rk. iskola falitáblákkal, szemléltetési képekkel és a föld öt részével, a szegzárd-uj városi rk. iskola szekrényekkel és térképekkel, padjai lábtámasszal, a t a b ó d i rk. iskola padlóval s szekrénynyel nem bir, hogy a f e 1 s ő-n á n a i ág. ev. iskola második tanítói állomása már majdnem egy év óta betöltetlen, s ezen idő óta a 6—9 éves tankötelesek iskolába nem járnak, hogy ezen iskola tantermei szükek, állványok, téli ablakokkal s térképekkel, szemléltetési eszközök- kelfelszerelve nincsenek ; a k é t y i ág. ev. iskola szemléltetési képekkel, Európa térképével és természetrajzi ábrákkal áalamint másodtanitó hiányában szenved; a medinai gör. keleti iskola térképekkel ellátva nincs.

Továbbá a kis-doroghi rk. iskola IV.—VI. tanfolyamában a földrajzot, természetrajzot és a magyarok történetét is németül tanulják a gyermekek, miért is a magyar beszédben felmutatott eredmény ezen iskola említett tanfolyamában ki nem elégitő; a nagy-vejkei rk. összes tanfolyamaiban a tantárgyak a magyar irás- és olvasáson kívül német nyelven adatnak elő, minek következése az, hogy a magyar nyelv tanítását elrendelő 1879. évi 18. t.-cz. életbe léptét követő 18. évben, a magyar beszédben felmutatott csekélységgel megelégedve nem lehet ; végre hogy a medinai görög-keleti iskolában a tanító a földrajzot, a magyarok történetét és természetrajzot elő sem adja, az iskolai naplókat szerb írással vezeti és a gyermekek egy magyar dalt egy éneket sem tudnak, — mert nem is tanulnak. Végre, hogy R e i z n e r Károlyné, k é t y i áll. menedékház vezetője, a tisztán németajkú gyermekekkel a menedékházban felmutatott eredmény nyel valóban érdemet szerzett arra, hogy a község által nyári menedékház helyett, gyermekeiknek megmagyarositása czéljából fentartott állandó menedékház állami segélyezésben részesítés czéljából, a vallás- és közoktatás- ügyi miniszter figyelmébe ajánltassék.

Mayer Ferencz Andor, közgazdasági előadó jelentésében a tavaszi vetési munkálatok, a kapásnövények kivételével, befejezéséről referált. A vetések legnagyobb része már ki is kelt és jelen állásuk teljesen kielégitő. Az őszi vetések, a február hóban volt hosszabb idejű száraz éjjeli fagyok hatása alatt több helyütt némileg megritkultak, azonban még igy is teljesen kielégítők, és a nagyon kedvező időjárásban szépen fejlődnek. Az állategészségügy a törvényhatóság egész területén jó,.

Dr. Hangéi Ignácz főorvos jelentése szerint a közegészségügyi állapot a lefolyt hóban kedvezőtlenebb volt s a fertőző betegségek nagyobb számban fordultak elő. Legnagyobb mértékben a légzőszervek heveny hurutos és lobos bántalmak léptek fel. Az influenza is kisebb számban jelentkezett. A difteritisz a központi, völgy ségi és simontornyai járásokban mutatkozott, mely bajnak sikeres gyógykezelése czéljából újabban 120 adag szérum szereztetett be s osztatott ki a járási orvosok között.

A hólyagos himlő a kényszeroltásban részesült tamásii és dombóvári járásokban megszűnt, újabban azonban a szomszédos simontornyai járás G ö r b ő községében lépett föl oly számban, hogy kényszeroltást kellett elrendelni. Kevés számban jelentkezett még vörheny, hasi hagymáz és hökhurut.

A védhimlő oltás az egész megye területén megkezdetett, s eddig akadálytalanul folyt.

A szegzárdi Ferencz-közkórházban február hóról ápolás alatt maradt 316, márcziusban felvétetett 124, ápoltatott összesen 440 egyén 9529 ápolási napon. Gyógyult 102, javult 27, gyógyulatlan elbocsáj- tatott 9, meghalt 5.

A szegzárdi kir. törvényszék fogházában a múlt hónapban le volt tartóztatva 144 egyén.

Perzsina Alfred, kir. főmérnök teijedelmes jelentésben az államépitészeti hivatal hatáskörébe tartozó ügyekről számolt be a bizottságnak.

MEGYEI IRODALMI CSARNOK^

Tengerbe nyúl ....

(Heinrich Heine.)

Tengerbe nyúl egy rúna kő,

Rajt ülök álmodozva;

Sivit a szél, sirály sikong S hullám jő tajtékozva.

Szerettem néhány szép babát,

S volt egy-két jó barátom;

Hol vannak ők ? A szél sivit,

S a habot tűnni látom.

Heczler Gyula.

Egy ügyetlenség következményei.

ügy ismerkedtem meg Margittal, hogy az első négyes hatodik figurájánál, mikor a rendező harsány hangon egyszerű szépet (magyarul „szimpla schön“-t) vezényelt, felém nyújtva formás kis kacsóját — melyet minden nagyítás nélkül a kontinens legparányibb kacsójának nevezhetünk — azon panaszának adott kifejezést, hogy egy ügyetlen ifjú, az előző keringőben megütötte az orrocskáját.

Annyi időm sem volt, hogy őszinte részvétemet fejezzem ki, mert a rendező hangos kiáltására már tovalibbent, anynyit azonban konstatáltam, hogy — daczára annak, hogy valószínűleg nem ismerem Onagyságát — az az ügyetlen ifjú minden kétséget kizárólag én valék.

Természetesnek fogják találni, hogy áldottam ügyetlenségemet, mely most már lehetővé, sőt kötelességemmé teszi, hogy a négyes után, nem a muzsika lármája között, hanem csendben, kart karba öltve intézzem el lovagias ügyemet.

A négyesnek vége lön, a párok vagy szét széledtek, vagy sétálgattak s én, ki négyes tánczos- nőmtől szintén szét széledtem, siettem felkeresni a megsérült galambot és most már ezek után, mint

sükre. A légáram mindazonáltal tisztességes távolban tőlem, eloszlat minden bodor füstgomolyt, mely elűzésükre hivatott.

Flegmával fogadom a kisebb-nagyobb kalami- tásokat, a melyek a családapát érni szokták.

Oly türelmes vagyák, mint Jenn tanítónk örökösen zaklatott . . . elhangolt zongorája.

Fejét rázta, mintha csak mondani akarta volna : Ön tehát a vastagbőrüek családjához sorakozik | Kezemet résztvevőleg megszorongatva, elbucsuztatott.

*

Orvosi rendeletre a „Bibicz“ korcsma mentén elterülő „Akol-hegyre“ tettem az első vadász sétámat.

Rögös utaimon szánalomig elfáradtam.

A csárdának — krokodilus könyeivel azonos színű és izü bora és falóczái nem sok erőt és kényelmet nyújtottak agyonhajszolt végtagjaimnak.

Haza siettem.

Gyaloglásom végleg kimerített — derangirozta vadász uniformisomat. Az utczán ily kosztümben végig menni röstellettem. A „Vadász“-hoz czimzett fogadót szemeltem ki megállapodási helyül, hogy a méltán kifogásolható öltözékemen igazítsak — keféljek.

Jean! üres a vendégkülönszoba-e — kérdém az őgyelgő pinczért . . . Pohár sört!

A kéményseprőn kívül nincs benn senki, volt ennek válasza, mialatt tiszta pohár után nézett.

E szobát, mely privát lakásul is szolgált, az

élelmes, leleményes vendéglős válogatott vendégei fogadására rendezte volt be.

Epe öntött el . . . Sápadtam avagy pirultam — már magam sem tudom — mikor abba benyitottam, tekintetem kéményseprő helyett egy hirtelen szőke bajuszu, világos öltözetű vadászkalapos úri vendégével carambolázott.

N. N. vagyok — mutattam be magamat, mint a kivel egy asztalhoz letelepedni — eszmecserét folytatni kényszeritett most a végzet.

Válaszolt is valamit, — ezt szájizmai rángatód- zásából következtettem.

Biztos mégsem voltam magyarul, avagy németül tolmácsolja-e szabad akaratát.

S mert beteg fülem dobhártyája — mint elpa- naszlám — a hangra gyöngén reagált, egyetlen . . . gált végszótagot mentett meg beszédjéből . . .

Galle német szóra gondolva, kikelt ábrázatomra és epés tekinteteimre véltem e szótagot alkalmazottnak.

— Pimasz! Eszem járására kiváncsi ? Hagyjon fel fraternizáló éretlen élczeivel — förmedtem a rezgő nyárfává vált pinczérre, kinek kezéből a most már teli poharat a föld. vonzereje már-már magához rántotta.

— Bocsánat uram! én a kéményseprő urat mondtam be helyesen — védekezett a megszeppent pinczér.

— Igenis én Niefergáll itteni kéményseprő mester vagyok, vágott közbe az eddig előttem ismeretlen. Talán velem gyűlt meg a baja uraságodnak, hogy ily „forte“ hangzásuak megjegyzései ?

— Élné :ést uram! Ostobaság . . . idegesség ez az egész. Fátyolt a kellemetlen incidensre — hangsúlyoztam én békéltetőleg.

Ugy-e uraságod sem látott eddig fehér szere- csent, mint én szőke kéményseprőt ?

— De uram! . . . Ily naiv kérdésre valóban elkészülve nem voltam . . . Folytassa kérem, magyarázza ki magát, mert a dolog okossá kezd válni.

— Fölhevülésem első pillanatában okadatolhat- lan pinczéri szemtelenségre véltem Jeant vetemedni. No de most már spongyát rá . . . spongyát!

*

Ez volt az első idegességi tünet, melyet magamon észleltem s a mely orvosom helyes diagnózisa mellett tanúskodni hivatott.

Hogy orvosomnak propagandát csinálni ne láttassam — s mert erre nem szorul — fölhagyok a most időszerűtlen dicséretimmel. De ha a t. olvasót nem untatom, megismertetem őt bajomból folyó több idegességi simptomával.

Pallas nagy lekszikon G. betűjénél tartotttam. Eszmetársitás folytán a történelmi nevezetességű Ge- nuát kívántam behatóan tanulmányozni.

Mindent elhisznek hamarább t. olvasóim, mint azt a mit most mondok; hogy e müvet is hézagosnak találom.

Az ám, mert ki kell sütni, hogy Genova eine-