Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-03-28 / 13. szám
XXV. évfolyam. 13- szám. Szegzárd, 1897. márczius 28. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- _______egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. El őfizetési ár: Egész évre . . . 6 frt — kr. Félévre....................3 „ — „ Negy edévre .... I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezérédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Megjelen: Hetenkint egyszer, vasárnap. | Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. I Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig ... 1 frt 87 kr. 100—200 I . . . 2 I 87 | 200—300. y . . . 3 „ 87 „ minden további 100 szó 1 írttal több Előfizetési felhívás a TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1897. évi XXV. évfolyamának II. negyedére. Egész évre 6 frt = 12 korona, félévre 3 frt = 6 korona, negyedévre 1 frt 50 kr = 3 korona, egy hóra 50 kr =1 korona, mely összegek a kiadóhivatalhoz küldendők. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzek haladéktalan beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal. TráisáirtérMagyarország fejlődő szép fővárosának, mint a budapesti lapokban unos-untig fel lett emlitve, egy nagy hátránya van, az tudniillik, hogy nincsenek nagy, fákkal beültetett közterei, melyek midőn szépségükkel hatnak, egyszersmind a közegészségi ügynek is elsőrendű tényezői. Hogy ez a baj érte az ország fővárosát, annak azok az okai, kik ez intéző körökben az ügyeket ellátják s kiknek rövid látása, vagy kalmár szelleme nem birt felemelkedni arra a magaslatra, melyen kell állani azoknak, kik egy fejlődő város jövő körvonalait megállapítani hivatvák. Mi szegzárdiak, ha nem is vagyunk ilyen hátrányos tulajdonokkal terhelhetők, azért mégis a kétségkívül létező közönyösségünk folytán, természetesen sokkal kisebb arányokban, éppen azon az aton haladunk, melyen mentek azok, kik valamikor az ország fővárosának jövő sorsát intézték. Szegzárdon magában a városban valamire való köztér egy sincs, de van két olyan forma: a Béla- és a Garay-tér. Az egyiket j mm úgy megtömték fákkal és bokrokkal, hogy az szűk sikátorrá változott; a másik nem sokára le lesz foglalva a Garay-szobor számára. Nem azért emlitjük fel, hogy bármelyik eljárást helytelenitenők. Szép lesz a Béla-tér, ha erdő válik is belőle, a Garay szobortól sem lehet a helyet megtagadni; hanem felhoztuk azért, mert mintán a két kis közterünk ily módon le lett foglalva, annál nagyobb gondot kell forditanunk arra a helyre, mely idővel, ha városunk fejlődik, az egyetlen nagyobb szabású közterét fogja képezni. Szegzárd terjedésének a délnyugotra fekvő hegység teljesen útját vágja, úgy, hogy a fejlődés más irányban nem is történhetik, mint a kelet felé terjedő lapályon. Ez a nagy köztér, mely valamikor 50 holdnyi területből állt, jelenleg vásártérül szolgál, de előre látható, hogy a város fejlődése idővel körül fogja azt keriteni s az uj Szegzárd ott fog lent elterülni. Ez a szép, nagy, a köztér minden kellékével biró terület az utóbbi időkben, a körülmények kényszerűsége folytán, lényegesen meg lett nyirbálva. Onnét került ki a sétatér, a főgimnázium telke, a fürdőhelyiségnek szánt fazekas-tér és a fatelep. Hogy ez igy történt, azt sem helytelenítjük, mert hisz minderre elkerülhetetlenül szükségünk volt s más alkalmas hely hiányában egyenesen rá voltunk utalva, hogy ezt levegyük. Azonban most már olyan a helyzet a vásártéren, melyen változtatni elengedhetetlen kötelességünk, ha egyáltalán súlyt helyezünk arra, hogy ez a megnyirbálása után is ritka szép nagy tér rendeltetésének megtartassák. Legujbban is ezt a nagy teret az a ka- lamitás érte, hogy a szegzázd-bátaszéki vasútvonal, majdnem közepén kettészelte s az emelt magas töltések földje onnét emeltetvén ki, nagy gödrök támadtak, melyek mind vízzel vannak tele, annyira, hogy az eredetileg kényelmes, tágas vásárhelyiség immár alig fog rendeltetésének megfelelhetni. Hogy ez a baj közgazdasági szempontból mily hátrányokat rejt mékében s mily nagy vagyoni károkat okozhat Szegzárdnak, azt felesleges bővebben körvonalozni, hisz az annyira kézenfekvő, hogy mindenki által könnyen felfogható. Segíteni kell tehát rajta és pedig a lehető legrövidebb idő alatt. Hogy az orvoslás módjára nézve mi a mi nézetünk, azt is röviden elmondjuk. El kell mindenekelőtt távolitani onnét a fáskertet, mely tudomásunk szerint már évekkel ezelőtt el lett határozva. Az alapítványi urodalmat pedig, mint a vásárjog és terület tulajdonost, meg kell keresni, hogy a vásártér jó karba helyezéséről gondoskodjék. Annyira világos az alapítványi uroda- lomnak ez a kötelessége, hogy nem hisszük, miszerint ez irányban ellentállással találkoznék a város. TARCZA. A szép halászleány. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Igézőén szép volt ... mint Tizián Vénusa, a mint ott állott mozdulatlanul mélázó tekintettel a Tisza partján. Az alkonyuló nap megaranyozta deli plasztikai alakját, mely a viruló egészség megtestesülése volt! — A búcsúzó sugarak szétömlöttek fehér gömbölyű kaiján .... simogatták barna fényes bajának övig érő fonatát ... ott vibráltak üde rózsás arczán ragyogó szemén .... mintha csak kaczér- kodtak volna vele! . . . Végre a lány megmozdult szórakozottan húzta le formás kis lábáról aranycsipkés papucsát, aztán a Tiszába'gázolt lassan beleeresztvén a hálót, melyet a földről vett föl; és a vizből kilépve, oda támaszkodott egy fűzfához, melynek mélyen aláhajló lombjai bele csüngtek a vizbe; a lány ügyet sem vetett a hálóra, hanem az átelleni partra irányitotta tűnődő tekintetét, hol madár távlatban fáktór környezett hosszú földszintes épület látszott, melynek zsindelyes fedele kivált a körülötte levő néhány zsuppos házikó közül. A lány gondolataiban elmerülve nem vette észre, a háta mögött lábbegyen közeledő csinos fiatal halász legényt, ki erőteljes tenyereivel hirtelen befogta a lány szemét, mire ez halk sikoltással kapott az incselkedő kezekhez . . . — No, no Milica! ne ijedj meg . . . iszen én vagyok — mondta enyelgő hangon a legény s kezeit élvévé belemélyesztette lángoló tekintetét a lány égszínkék szemébe . . . — Eh, Fedus! hagyj békét! nem szeretem az ilyen tréfát . . . nincs hozzá való kedvem — szólt a lány boszusan; —- Hej, Milica! tudom ón azt, hogy te semmit sem szeretsz én tőlem, bár ne tudnám ... ne érez- ném . . . akkor nem is kínozná a lelkemét az, hogy te csak azt a léha „Uraságot“ Fűzi Jenőt szereted... a ki téged két esztendő óta holondit . . . most is annak a szállásán nyugtattad azt a csillagos szemedet, azért fogtam he . . . sokszor elgondoltam már, hogy csak elvihetnélek az ölembe a világ végére, hogy rád ne találhatna soha többet Fűzi Jenő, akkor tudom megint olyan jó szívvel lennél hozzám, mint az előtt, mig az a csél-csap ide nem vetődött a vidékünkre — beszélt elkeseredetten a legény — Milica elmosolyodott de az arcza szomorú maradt . . . — Látod Fedus! én nem tehetek róla, hogy csak étet tudom szeretni; szegény édes anyám is sokat pirongat miatta, minden este imádkozom ágyamban a holdogságos szűz Máriához, hogy venné ki a szivemből azt a nagy szerelmet ... noha édes gyönyörűséggel tölti be ... de érzem, hogy vesztemet okozza — jegyezte meg a lány könnyes szemmel. — Szegény Milica 1 már pedig csak tagadd k- a szivedből azt a léha urat, a ki úgy sem illik hozi zád; aztán meg nem is szeret az annyira téged, mint én, a kivel együtt nevekedtél, együtt játszadoztál itt a Tisza partján . . . emlékszel, hogy mindenben kedvedet kerestem még gyerek koromban is . . . Ma is mondtam édes apámnak, hogy kimentsen ám a katona sorbul . . . mer hát bele jö.vök . . . busz esztendős leszek a tavaszra, aztán ... se fia, $e lánya, csak egyetlen gyerek vagyok . . . hadd házasodhass sam, hogy mielőbb feleségemül vehesselek téged Milica! — Nem, nem Fedus! én nem lehetek a te feleséged . . . mert soha sem tudnálak másképp szeretni, mint testvéremet! — No, persze, hogy nem szeretsz! mert azt hiszed, hogy Fűzi Jenő felesége leszesz, pedig arra ugyan hiába vársz ... ugy-e már egy hét óta nem megy itt át a csónakkal, hanem nagy kerülőt tesz kocsin, ha a városba megy; én ma kitudtam a parádés kocsistól, hogy mi ennek a fortélya . . . házasodni készül . . . oda járogat egy gazdag kereskedő leányához . . . most azt szereti . . . rádunt. .. akármilyen gyönyörűséges is vagy . . . •— Hallgass, Fedus! de kegyetlen tudsz lenni... úgy sem hittem el, a mit mondtál . . . szólt hirtelen a lány örömtől sugárzó arczczal . . . látod ott jön... most száll a csónakba . ! . tudtam én, hogy eljön, folytatta kipirult arczczal, melyen meglátszott vérének gyors lüktetése ! . . egész lénye elárulta, mily varázshatással van rá az a csinos barna úri ember, ki a csónakon gyorsan siklott feléjük az ezüst fodros vizen . . . — Megyek, Milica! mondta ingerülten a legény és sarkon fordult . . ! gyűlöletes tekintetet vetve a közeledőre ... a lány pedig oda lépett a hálóhoz .. • izgatottan babrált rajta valamit, mind addig, mig Fűzi Jenő megszólalt mellette: — Milica édes, de rég láttalak! . . . nem jöhettem sok dolgom volt —: .mondta gyengéden átható tekintettel s megezirogatta a leány rózsaszínű arczát. — Csakhogy el jött édes . . . édes Jenő! . j !
