Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1897-03-28 / 13. szám

2

A vásártér további feldarabolását pedig minden lehető módon meg kell akadályozni, mert a mi meg van, azt megtartani sokkal könnyebb, mint esetleg uj vásártérről gondoskodni.

Ezek pedig mind elodázhatlan sürgős lépések, melyek megtételének elmulasztása már a legközelebbi időkben keserűen meg fogja magát boszulni.

Az lenne szép, ba Szegzárdnak nagy, párját ritkító s a lakosságra nézve felette hasznos vásárai megszűnnének, vagy legalább oly fokra sülyednének, mint más kisebb helység vásárai csak azért, mert összetett kézzel néztük, hogy miként válik az a szép vásártér, mely részben a nagy, jövedelmes vásároknak egyik alkotó tényezője volt, tökéletesen hasznavehetetlenné!

b.

Villamos világítás Szegzárdon.

Ez a nem kevésbé fontos kérdés általános beszéd tárgyát képezi betek óta városunkban. Nemcsak a magánérdeklődők, de úgy a helyi lapok is, részint vezérczikkben, részint a hirek rovatában foglalkoznak ezen üdvös eszmével és azt, mint felette szükségeset, vagyis jobban mondva mint nélkülözhetlent, közhasznú hiányát óhajtják megvalósulva látni.

Szóval tele van ma nálunk már a levegő is villamossággal, — csak az az egy szerencsénk van, hogy az áramlat, még idejekorán fejlődött városunkban, mivel a mostani időjárás még sokkal koraibb, mintsem attól lehetne tartani, hogy azt valamely zivataros idő egy szeszélyes csapásával megsemmisithetné.

De attól mégis lehet tartanunk, ha ez a kérdés még soká vajúdik, hogy a hosszú betegségek sorsára jut, vagyis halál lesz a vége, s vele együtt természetesen a mi szép reményünk is meghiúsul.

Hogy tehát ezen úgyszólván nélkülözhetlen és általános óhajnak a megye székhelyén is elég tétessék, alkalom és időszerűnek tartom fölkérni a városi képviselőtestületet, mint első fórumot, tegye magáévá ezen fontos kérdést a város érdekében minél előbb és hozzon határozatot arra nézve, hogy mily irányban kiván hozzájárulni a város részéről, valamint határozzon arról is, hogy minő kikötéseket óhajt az ajánlattevő vállalkozóktól a város részére biztosítani.

Mivel pedig a vállalkozók (minthogy azok többen is vannak) ajánlataikat, hogy minél előbb benyújthassák, szükségesnek látom a városi képviselőtestületnek a föntebb említett és hozandó határozatát a vállalkozókkal tudatni, úgyszintén az ajánlattevésre egy meghatározott rövid határidőt kitűzni annál is inkább, mivel már egy ajánlat benyujtatott, másrészt pedig

azért, hogy az idő előrehaladottságánál fogva a telep és a vezeték felállítására, — mely szintén egy pár hónapot vesz igénybe, —■ oly rövid, hogy az őszre a várva-várt világítást, — a melyet az eddigi adatok és a szükségessé vált lángok mennyisége folytán biztosra veszünk, könnyen meghiusithatná.

Meg vagyok arról győződve, hogy mindezek után a vállalkozók bármelyike is, ajánlatát a legkedvezőbb feltételek mellett 1—2 hét lefolyása alatt benyújtaná s úgy a legelőnyösebb ajánlattevőnek az engedély a bevezetésre mind a három fórumon keresztül, rövid idő alatt megadható lenne.

Az idő drága! Rajta tehát s legyünk azon, hogy világításunk villamos legyen.

Fránek.

Szőlőbirtokosaink figyelmébe.

A „Budapesti Napló“ f. hó 19-iki számában „Szőlőimvelők panasza“ czimén, szegzárdi szőlőbirtokosok nevében egy ottani érdekelttől a magy. Agrár és Járadékbank, mint a szőlőkölcsönök nyújtását eszközlő pénzintézet, a kölcsönök folyósítása körül késedelmeskedéssel vádoltatik. Mint a nevezett banknak kerületi megbízottja, ez ügyre vonatkozólag a következőket kivánom az érdeklődőkkel tudatni.

A szőlőkölcsönök tárgyalásánál a kérvénynek egyetlen melléklete a kérdéses területnek telekkönyvi kivonata, a mely a tulajdonjogot igazolván, a tárgyalás alapjául szolgál. Ezen telekkönyvi kivonatok éppen a tolnamegyei kérvényezők által, az esetek 50%-ánál vagy hitelesítetlenül csatoltatnak a kérvényhez, vagy nincs a telekkönyvön a terület nagysága kitüntetve, sem pedig községi bizonyitványnyal igazolva. Az ilyen telekkönyv tárgyalási alapul nem szolgálhat. Az adatok beszerzése, illetve azoknak helyesbítése több rendbeli levelezést tesz szükségessé, a mi viszont az eljárás gyorsaságának a rovására megy.

Hátráltatta a kérvények letárgyalását és igy a kölcsönök folyósítását azon körülmény is, hogy a szőlőkölcsönökre vonatkozó kötelezvények mintáját a nmlt. fbldmivelésügyi miniszter csak folyó évi február hó 4-én hagyta jóvá, a melynek megtörténte előtt azok ki nem állíttathattak, valamint a szőlőkölcsönök be- keblezésére vonatkozó miniszteri rendelet is, a nagym. igazságügyi miniszter által szintén csak folyó évi február hó 3-án adattak ki. Ezek nélkül a bank — bár ha a kölcsön meg volt is szavazva — az annak folyósítása előtti összes szükséges munkálatokat csak a jelzett két időpont után kezdhette meg, csak az után kezdhette meg a kérvényekre vonatkozó számfejtési munkálatokat, ennek megtörténtével lehetett csak a kötvények kiállításába kezdeni és azokat aláírás végett megküldeni.

Hogy e jelentékeny munkát és időt igénybe vevő dolgozatok megkezdésénél a bank — amint neki arra a lehetőséget a fent említett két miniszteri

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (13. az.)

rendelet megadta — késedelmet el nem követett legjobban igazolja az, hogy e nagy munkálatok keresztülvitelénél rövid 3—-4 hét alatt tényleg annyira haladt, hogy ennek elteltével a kötelezvényeket aláírás végett megküldötte, a mi a beérkezett kérvények sorrendje szerint már 2 héttel ezelőtt tényleg kezdetét vette és folyton a legnagyobb erélyt és munkásságot fejti ki a czélból, hogy a megszavazott kölcsönösszegek a lehető legrövidebb idő alatt a telepitők rendelkezésére álljanak.

Az elmondottakból a bank helyzete kiviláglik és azt, hiszem, úgy a téves fogalmak eloszlatására, mint az aggódó kérvényezők megnyugtatására is szolgál.

Mayer Ferencz Andor,

mint az Agrár bank kerületi megbízottja.

MEGYEI IRODALMI CSARNOK.

1897. márczius 28.

Bölcsőtől a sírig.

Mit bánthat az téged, hogy első álmodat Rongyok közt, szuette, szegényes, Festetlen, puha fa bölcsőben álmodtad?

Álmod tán kevésbé volt édes ?

Nézd, e czifra, aranyos bölcső lakója Selyme s bársonya közt mint görnyed, Kinek csak a halál leszen megváltója.

Gazdaságát váljon irigyled ?

Teneked — szegénynek — táplálékot Mindennél édesb anya tej nyújtott,

E gazdag, de szegény gyermek pedig Orvosok s gyógyszerek közt tengődik.

Sérti önérzeted, hogy bár tudományod Több van, mint a dús főrangúnak,

Az iskolában előtted ülni látod

S előnyt mindenben neki adnak ?

O az első, őt tünteti ki tanára,

S ha vizsgára jönnek vendégek Mindenkinek csak ő lesz figyelme tárgya, Ot tartják az osztály díszének.

De szünnapon, ha vígan élvezed — S ő szobából nézi — az életet, Mogorva nevelőktől környezve, Elcserélnéd-e sorsodat vele ?

Azt hiszed, lángolóbb az ifjú szerelme,

Ha gazdagnak érinti szivét ?

S őszintébb, mintha a munkásnak kedvese Forrón szorítja érdes kezét?

De ott a szerelmet gyakran csak hazudja A rut pénzvágy s helyettesíti,

Vagy az üres élvek örökös mámora Elfásultan, a sírba viszi.

Ne vágyódj hát — családod körében, — Szerető s szeretett nőd ölében A lidércz fény után; — feltalálod Szerelem s munka közt boldogságod.

— El kellett jönnöm I . ! hogy ! . . elbúcsúzzam tőled — folytatta Fűzi habozva — mert sokáig nem találkozhatunk . . . igazán nem is tudom . . I hogyan értessem meg veled . . . édes, hogy nem ve- hetlek feleségül . . . mert sok az adósságom és csak gazdag házassággal tudok magamon segiteni . . Fűzi elhallgatott, meghatotta a leány csendes zokogása, ki szavainak hatása alatt sápadtabb és sápad- tabb lett, úgy érezte: mintha el akadna a lélegzete, Fűzi lelkét elfogta a szánalom a leány iránt, azt hitte könnyen fog vele végezhetni, midőn arra határozta magát, hogy a leányt értesítse szándékáról, ne hogy az bosszúból valami bolondságot kövessen el, a mi megronthatná tervezett házasságát, ha minden szó nélkül vál meg tőle.

— Ne sírj édes . . . nekem is nehéz lemondani rólad — mondta Fűzi kérlelően — de nem tehetek másként — pedig most is szeretlek, úgy mint akkor, midőn megismerkedtünk tudod . . , midőn először vittél át a csónakon és bűbájosán mosolygó szemed lángra gyújtotta szivemet — folytatta bensöséggel édesded hangon. — Milica fájdalmát fokozta, a visz- szaemlékezés, fodros köténye sarkával törülgette sűrűn omló könyeit, s fuldokló hanggal jegyezte meg:

— Óh mit tesz velem . . . sohasem hittem volna, hogy olyan szívtelen . . .

Fűzi türelmetlen mozdulatot tett és kelletlen arczkifejezéssel mondta:

— Igaz, hogy jobban meggondolhattuk volna! egyébként is ... nem vagyunk együvé valók . . . majd Fedusnak a révész fiának a felesége leszesz, ki előbb futott el tőled . ! . már rég észrevettem, hogy

szeret téged és te sem idegenkedel tőle — aztán hirtelen gondolattal oldalzsebébe nyúlt, pénztárczát vévén ki belőle, melyet a leány kötényébe tett — át is adom a menyasszonyi ajándékot; veszesz rajta selyem szoknyát, kötényt . . . Milica arczát sötét pir borította el —-a tárczát kikapva kötényébéből, vissza nyújtotta Füzinek s remegő ajakkal mondotta:

— Nem kell nekem semmi már . . . Óh maga azt hiszi, hogy az igaz szerelmet el lehet pénzért adni ? | . . vagy meg lehet venni ? . H !

Fűzi haragosan nézett a leányra és nem nyúlt a tárczához, bosszúsan jegyezte meg:

— Pedig ötven forint körül van benne, azt hittem okosabb vagy Milica, hisz máskor szívesen fogadtad, ha ajándékot adtam . . .

I— Igen, akkor . . . midőn szeretett ... de most már tudom, hogy nem szeret ... itt van nem kell! — és oda dobta Fűzi lábához a tárczát a földre, aztán elfordult tőle és támolygó léptekkel sietett a 40—50 lépésnyi távolságban levő házikóhoz, hol öz- vagy édes anyja nyugtalanul várta az ajtóban. — Anyja meglátván, összecsapta kezeit, felkiáltva :

— Jóságos Isten! mi bajod van egyetlen gyerekem I az orczád olyan, mint a vizi liliom . . .

— Beteg vagyok édes anyám . . . nagyon beteg . . . mondta Milica szaggatott hangon. Az anyja megragadta Milica kaiját, bevezette kis szobájukba és az ágyat felbontván, ráfektette a remegő leányt, mondván:

— így, kedves gyerekem csak nyugodjál ! . . én hamar átfutok a szomszédba, hogy Fedus menjen a városba doktorért.

r

— Édes anyám nem kell nekem doktor . . . egy szivtelen ember tett beteggé ... és száz doktor sem gyógyíthat meg engem . . . szólt Milica fájdalmas kitöréssel és keservesen zokogott . . .

*•

Hetek múltán ismét ott állott Milica a Tisza- partján: a reggeli verőfényben vígan csicseregtek körülötte a fűzfákon tanyázó kis búbos pacsirták, melyeknek kötényéből hintette a kenyérmorzsát; a vir- goncz kis lények majdnem a fejére s vállára szálltak jótevőjüknek . . . kandi szemekkel nézve a leány szép arczára, melyen fájdalmas lemondás látszott . . .

— Jó reggelt Milica! mondta sugárzó arczczal a hozzáérkező Fedus — frustokot adói a madaraidnak ? téged még azok is szeretnek ... és folytatta mosolyogva. Hej Milica, de tulipános kedvem van ... itt van ni . . . nézd a borra való . . . miközben jelentékenyen hunyorított a szemével . . . egy ezüst forintost mutatva; a leány kérdőleg nézett rá ... .

— Ma lesz a Fűzi Jenőnek a lakodalma, reggel megállított a kocsi utón és mondta, hogy úgy éjfél után váljak rájuk a csónakkal, vigyem át őket; egész éjjel holdvilágban . . .

No most már bizonyos, hogy nem legyeskedik körülötted Milica, ugy-e most már a feleségem leszesz ? Milica néhány pillanatig hangtalanul állott, mereven nézve — aztán hirtelen szólt:

— Fedus aranyos, Fedus hadd vigyem én át őket! A legény ámulva nézett rá, mondván:

— Hogyan vinnéd te ? hiszen bele sem ülnének a csónakba, ha te evezői.

— Hogyan ? . . . nekem adod a nagy kari-