Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-12 / 2. szám

0

fi

szétforgácsolásával újakat teremteni, mert bár mily ádáz harcz után is az eredmény az lesz, bogy erőnk mértéke akaratunknak határt szab.

Az isten egyiket nagyobb képességgel, nagyobb vagyonnal, másikat előkelőbb állással áldotta meg — azt élvezze mindenki, de semmi egyéb következtetést ne vonjon le belőle.

Mindnyájan egy szabad hazának vagyunk — egyenjogó polgárai!

b.

Törvényjavaslat a szőlők felújításáról.

A kormány törványjavaslatot terjesztett a képviselőház elé, amely oly gazdasági mozgalmat van hivatva megindítani, amelyet a szőlőmiveléssel foglalkozó összes országok eddig hasztalan iparkodtak elérni. E törvényjavaslat tárgya ugyanis a filloxera által elpusztított szőlőhegyek felújítása.

Hosszú időbe került, mig a tudománynak a pusztító rovar ellen megfelelő védőeszközt, azaz egy oly ojtványt sikerült létesíteni, amely a fillokszera támadásai alól mentes. De mikor végre ez sikerűit, sajnos körülmények szegültek ellen ez eszköz gyakorlati alkalmazásának. Egyfelől ugyanis az, hogy az elpusztult szőlők tulajdonosai az őket ért kalami- tás következtében érzékeny vagyoni károsodást szenvedtek és igy képtelenek arra, hegy sajátjukból teremtsék elő azt a jelentékeny összeget, amely a felújítási műveletekre szükséges lenne; másfelől pedig az, hogy a jelenlegi törvényes rendelkezések és szokások, amelyek a jelzáloghiteit szabályozzák, majdnem teljesen kizárják a szőlőterületek rekonstrukcziójára szolgáló megfelelő hitel nyújtásának lehetőségét. A szőlőkre ugyanis legfölebb oly összegű jelzáloghiteit nyújtanak, amilyet az illető földterületre az esetben

lehetne kanní ha az nem s^nlnnelr «■malfofneAz Ez

)ny- ,zokra ez semlincseli c sei rí segít.

Személyi hitele nem elegendő s még ha az lenne, sem vehetné ily hosszú időre szóló befektetéshez igénybe, mivel minden személyi hitel rövid lejáratú, holott a rekonstrukezió czéljaira nagyon hosszú lejáratú hitelre,. sőt, ha a czélt teljesen el akarjuk érni, oly hitelre van szükségünk, amely az első esetben, amidőn a szőlők még nem jövedelmeznek, egyáltalában nem terheli az adóst. S ha mindezekhez hozzátesszük azt, hogy e hitelnek nagyon olcsónak is kell lenni, ha csak nem akarja romlásra juttatni azokat, akik igénybe veszik — úgy könnyen belátható, hogy miért nem lehetett eddig erről szó.

Mindehhez hozzájárul az is, hogy általában s

főleg£nálunk Magyarországon a felújításra alkalmas immunis ojtványok nincsenek kellő mennyiségben^?

Mindezeken a bajokon ama törvényjavaslat előterjesztése által inaugurált művelet akar segíteni, amelynek legjellemzőbb határozmányait itt közöljük:

Szőlővesszők és nemesitett ojtványok előállítására a földmivelésügyi miniszternek 1,200.000 frt fog rendelkezésére állni, amely összeg lehetővé teszi, hogy a felmerülő szükséglet kielégittessék. Nem kételkedünk, hogy sikerülni fog úgy minőség, mint ár tekintetében kitűnőt nyújtani s az anyagot jól és olcsón előállítani.

< Az újjászervezés csak a fillokszera által elpusztított szőlőkre szorítkozik. Az államnak nem lehet közvetlen feladata a sik vagy homokvidékeken uj szőlőket teremteni; ehhez állami segély nem szükséges. Főképp a régi, hírneves szőlő vidékek (Tokaj, Balaton, Eger, Buda, Szegzárd, Arad, Ménes stb. állíttassanak helyre.^] .

Ezek részére hitelről, a szerint, a mint a köl- csönszövetkezeteknek és hegyközségeknek, vagy pedig egyeseknek adatik az, 43/é és öV^/o mellett van gondoskodva. A kölcsön legfölebb 20 év alatt fizetendő vissza és pedig olyképpen, hogy az első 5 évben sem kamat, sem törlesztés nem fizetendő; visszafizetés csak az 5. év végét követő 15 év alatt történik, midőn a szőlő már teljes termést nyújt.

A hitel az ojtványok és karók, a művelési költségek s a beültetés, esetleg a forgatási költségek ösz- szegére is kiterjed.

A kamatláb igen mérsékeltnek mondható, ha tekintetbe vesszük, hogy az adósnak a kölcsönösszeg készpénzben, minden levonás és árfolyamveszteség nélkül fizettetik ki s a törlesztésnek 15 év alatt kell történnie, amely időtartam alatt a kibocsétandó czim- letek árfolyamvesztesége is törlesztendő lesz.

A kölcsönök engedélyezése egy bizottság által történik, melyben a földmivelésügyi, pénzügyi miniszterek s a kölcsönt nyújtó pénzintézett lesznek képviselve.

A kölcsönök biztosítására egy biztosítási alap szolgál, mely a kölcsönvevők által egy évi törlesztési részlet magasságában a kölcsön felvétele alkalmából ezen alapba teljesítendő befizetésből alakul." Emez alap szükség esetén az állam által kiegészítendő s magaSságábarl féptaröandó. '

Állami szakközegek hathatós közreműködése biztosíték arra, hogy a beültetés szakszerüleg történik.

A kibocsátandó czimletek adómentességben s pupilláris biztonságban részesülnek s a törlesztési összegek behajtása adóhivatalok utján történik.

Az újjászervezés müve ezen javaslat által biztosítva van. Mint törvényhozási műért a füldmivelés- ügyi és pénzügyminisztereket különös elismerés illeti, amennyiben ez egy jól meggondolt eredeti mű, melyre nem létezett külföldi minta s melyet fel kellett találni. Az állam nem hoz nagy áldozatot s mégis egy oly müvet mozdít , elő, mely csaknem keresztülvihe- tetlennek látszott s sokáig ilyennek is tekintetett. Nem kételkedünk benne, hogy a törvényhozó testület a

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (2. sz.)

javaslatot legközelebb el fogja intézni s igy a kormánynak alkalmat ny,ujt eme közgazdasági mű meg. kezdésére, mely a mezőgazdasági lakosságra s a mezőgazdákra nézve sürgős szükséget képez.

MEGYEI IRODALMI CSARNOK.

1896. január 12.

Visszapillantás álmaimra.

Miről szólna másról, mint a jó boldog időkről ? [ I Most feledve mindent, csak álmaim édes emlékéni' adom át magamat; azoknak hű tolmácsolására, ecsl telésére fordítom legfőbb gondomat. Tudom jogt; lanság s a legnagyobb fokú visszaélés 'ez a jósággal de nem tudok ellentállni a varázsnak, nem tudói ellentállni szivem óhajának: s legnagyobb örömmel ; kezdek bele álmaim leírásába.

Jöjjetek hát ti álmaimnak édes emlékei, sze- I rencséltessetek megjelenésiekkel. Nos itt vagytok? \ Egy, kettő, három ki tudná összeszámlálni hányán sorakoztok itt előttem ?! Legyetek tehát egy kis tü- í; relemmel; ne zajongjatok, mert teremtuccse összeeső-1 kollak benneteket. Jöjjetek egymásután, hadd gyö- g nyörkedjem bennetek, hadd Írjam le, érzeményeimet | rólatok.

Előlép az első s igy szól: »Elfelejtettél-e engem? Oly hosszú idő múlt el, hogy találkoztunk s mégis- I merkedtünk egymással. Tudd meg ifjú, én vagyok az ismeretség emléke! Veled voltam — ifjú —jj kezdettől fogva, veled leszek továbbra is. Mert ne hidd, hogy csak azért vettelek pártfogásom alá, hogy I elfeledj! Sőt ellenkezőleg! Kisértelek bolyongásidban f a fejlődő természetben, midőn mint eltévedt utas 'I kerested a csendes hajlékot, hol megpihenj, j kin, a mely lelkedet marta, elmúljék. Az idő! nem volt alkalmas: engedtelek szenvedni; kiséj folyton, mint az árny az utazót; sokszor elü lelkedből a kínos tépelődést, Vigasztaltalak, bi tottalak. Az lenne tehát a jutalmam, hogy elfeli Hogy régi barátságunkat megújítsam, ismét e tárom megismerkedésteket:

A hulló falevelekkel a te lelked is busult — if s én elhatároztam, hogy egy ismeretséget sz> néked. Nem kérdezted ki és hol, csak jöttél úti a szivedbe plántált kíváncsiságnál fogva. Már lankadtál, vissza akartál fordulni; de én nem enged- -j telek. Hatalmamban voltál és követtél, mint a hü ] eb a gazdáját. Végre czélnál voltunk. Szived az első 1 pillanatban megdobbaut, a mint az udvarra értél, de j mi volt ez ahhoz képest, a mit éreztél, midőn meg- j láttad őt, mint egy angyalt leszállani a magasból ide erre a piszkos, rideg földre. Magadban kérdéd: »Hát az angyalok is leszállnak a földre?!« Sok időd nem i volt a gondolkozásra, elibéd toppant ez a földi ária gyal s mig te elmerülve nézted őt, ő mosolyogva ! nyujtá feléd azt a szép jobbot, mely egykor ki tudja ] kit fog boldogítani ? !!! Zavarodott voltál, szerettél i volna lábaihoz borulni. Ha én nem lettem volna

A nyilvános tánezhelyiségek már megszámlál- hatlanok voltak; Prado még a zenének egy uj nemével állt elő, melyet concerto miantiques vagy »miau concerteknek« neveztek.

E concertek az akkori időknek nagyon megfelelőek voltak.

Egy zongorához hasonló szekrénybe nehány macskát dugtak úgy, hogy csak fejük vala künn, minden billentyű egy macskafarkkal volt összeköttetésben és ha a billentyű le lön ütve, úgy egy éles hegyű tárgy nyomódott a macska farkába, mire az állat természetesen kiabálni kezdett.

Habár a hangok lehetőlog a hanglépcső szerint valának összeválogatva, de a kinzott állatok fájdalma minden számításon felüli volt és igy ezen szellemes hangszeren az összhangzatos hatást elérni lehetetlen volt.

De a lagőrültebb gondolat volt a szt. Sulpice régi temetőjét táneztermül használni. A rácsoskapu fölött, — melyen e hely jelképes rendeltetése volt — ezen szavú fölirat pompázott: »Bai des Zephyrs.«

A sirköveken, melyeket nem távolítottak el, a a nekihevült pórok pihentek. Csak Napoleon vetett ezen borzalmas tréfának véget.

Ropespiere bukása után visszatért és részint birtokaikba visszahelyezett nemesek egy társaságot alapítottak, melynek csak azok lehettek tagjai, kinek atyja yagy anyja, bátyja vagy nénje, vagy legalább nagybátyja vagy nagynénje a Guillotin által múlt ki.

Miért is e club »le Bal de Victimes» vagy a

»véráldozatok báljának« neveztetett; e bálok 1794. év telén a richelieu szálloda első emeletén tar- I tattak.

Az összes vendégek mély gyászba valának öltözve a falak feketével bevonva, valamint a gyertyatartók, hangszerek és egyéb tárgyak is fekete fátyollal átkötve.

Az udvarias meghajlás helyett csak a fejnek egy mozdulata volt szokásos, mely mozdulat ahhoz hasonlított, midőn az áldozat fejét azon űrbe dugja, mely fölött a Guillotin kése lóg.

De a rémuralom emberei sem akartak visszamaradni.

Ők ugyanazon épület második emeletén szintén rendeztek bálokat, melyet a »hóhérok báljá«-nak neveztek.

Itt a vendégek vörösbe valának öltözve, a terem falai vörössel bevonva, a hangszerek, valamint a gyertyatartók és egyéb tárgyak szintén vörös szalaggal voltak átkötve; részt csak azok vehettek, kik ki tudták mutatni, hogy a rémuralom cselekedeteiben személyesnn részt vettek.

Azt kellene hinnünk, ha a feketék a vörösekkel találkoztak, tettlegességre került a dolog, de ép ellenkezője történt, legudvariasabb hajlongásokkal üdvözölték egymást.

Záradékul egy ezen ünnepélyek borzalmas humorát jellemző kis történet álljon, mely a véráldozatok bálján történt.

Ha a rémuralom napjaiban valaki Guillotin ál- j tali halálra ítéltetett és az illető nem volt megtalál- I ható, úgy helyette egy más foglyot . ki amannak némi rokona volt, vagy hasonhangzásu névvel bírt, j fejeztek le és a halálra ítélt neve a lajstromból tö-j rölve lön és halála hivatalosan köztudomásúvá té- I tetett.

így történt két testvérrel, kik mindketten meg-J tudtak a hóhér keze elöl szabadulni és mivel neveik | a kivégzettek lajstromába került, mindegyikök csak magát hitte megmentve és a másikat halva. A ! »véráldozatok« egy bálján találkoztak és örömmel borultak egymás nyakába.

Amig igy szenvedéseiket és megszabadulásuk történetét egymásnak kölcsönösen elmondák, egy rendező lépett hozzájuk. A testvér halála elég ok volt a belépti jegyre igényt tarthatni, de mivel sem egyik, sem másik nem fejeztetett le, a bálszabályok értelmében megszűntek annak tagjai lenni.

— Hölgyeim, szólitá meg a rendező, lrgnagyobb sajnálattal kell tudtukra adnom, hogy bálunkat többé nem látogathatják.

— Igaz, nagyon örvendetes dolog, egy meghalt- nak hitt testvért megtalálni, folytatá a hölgyek idősb- bike, de azért egy ily szép bálról lemondani, mégis kissé kemény!

És csak nagy nehezen és akaratuk ellenére, j hagyták el a táneztermet.