Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-12 / 2. szám

í melletted, ki. Is tártad volna szived érzelmeit előtte. fcHogy segíts zavarodon, egy kis testmozgásra hivtad rőt. Óh mily jól esett néked ez. Mintha az angyali * rszózatot hallgattad volna, úgy figyeltél minden szarvára. Füledben csengett dallamos nevetése; minden ífa, minden növény olyan kedvesnek tűnt felelőtted;

[ uj embernek képzelted magadat; szived tele lett az- Izal az éd$s érzéssel, mely mindent, még az életet is I megaranyozza tündöklő fényével. Folytassam-e még K —- ifjn — tovább ? Említsem e még mily levert vol- [ tál, midőn búcsúpillantásodat reá vetéd ? ! Emlitsem-e I hogy az első pillanatra szivedbe lopódzott földi an- I gyalodnak képe ? ! Emlitsem-e, hogy csaknem sírva : mondtad a búcsúszót?! Minek említsem! Te jobban [ tudod mindezeket, mint én, ki kötelességemet telje- [ sitém csak, midőn ismeretségiek kezdetét eszedbe I juttattam,«

Visszalépett az első emlék, elvégezte teendőjét.

[ Én elbűvölve álltam ott s magamban töprengtem I afölött, miért tud még ez is mindent, miért tudja I ez is azt, a mit magányos óráimban csak Istennek I mertem megvallani. De egyszerre hideg kéz érintése [ ébresztett fel elmerengésemből. Feltekintve, egy gú- [ nyos, hideg kárörvendő arczot láttam, ki gúnyosan I szólít meg:

I — Uram! Én is itt volnék ám! Mi is jó paj- í tások voltunk valamikor. No nem ismer az ur engem ?! ■No jó! Ha el tetszett felejteni engem, eszébe jutta- (tóm nevemet: én a féltékenység emléke vagyok.«

— Mit akar ez itt ?! Mit háborgat ez újra ?!

I Hisz elfeledtem már rég, nem is akarok tudni róla.

— Hohó uracskám! Egy kis beszédünk nekünk I is volna tán egymással mi ?! Annyit csak megérdem- Ilek hűséges tetteimért, hogy az ur, — a ki egykor | vazallusom volt — egy pár szót szóljon hozzám ? !

— El innen! Távozz rögtön, nem: tüstént! § Ki! csak ki vele !

— Nem oly könnyű ám az uracskám! Ha egykor jóbarátok voltunk, illő, hogy megemlékezzünk

: egymásról! Hívtál és én jöttem. Ugy-e jobb lett volna békében hagyni az emlékeket ?! Ne zúgolódj, te akartad É igy. Vagy tán nem tetszik, hogy én most szemedre hányom, hogy nem vagy hűséges barát?! Ne félj! ■Hatalmamban vagy még. Jöhet idő, mikor szeretni,

■ ápolni fogsz, ha hívatlanul jövök is.

— Ne bántsd a múltat te átkos féltékeny emlék!

■ A jelent ne szentségtelenitsed meg istenkáromló 1 beszédeddel. Nem igaz!! Sohasem voltam jobbágyod fts nem is leszek soha! Hagyj békét! Távozz!

— Nem némitasz ám el uram engem! Hozzá ■vagyok már szokva ehhez a hanghoz is. Tűrd békén

a mit mondani akarok, ne szakits meg közbeszólá- 'fjsaiddal! Meg akarod tőlem vonni a szót?! Te?! .Hahaha! Emlékezz vissza! Nem-e te hívtál minket ? ! Nem-e a mi segítségünket kérted ?! Tűrj, vagy ha vugy tetszik toporzékolj, zúzz, rombolj, törj össze Hninderít! Nézd, ott megy, a ki szentségeddel durván bánt! Törd össze, mit bánom én, csak engedj beszélni. ;jNézze csak az ember! De elhalgattál uracskám L Ez Halált ugye?! Tehát folytassuk tovább! Emlékszel-e í hogyan bánt veled is az, a kit te legjobb barátodnak ■tartottál ? ! Emlékszel ? ! Ő is szeretett, te is. Hogy js te ne lábatlankodj előtte, azt mondta, hogy ő utál, gyűlöl téged; áltatott avval, hogy ő őt szereti. Üdvös

■ találmány volt ez tőle ugy-e ?! Hahaha! Nos nem

■ szökik az arczodba a vér, erre a nagy szóra?! Te

■ hallgatsz s a mint látom mosolyogsz is. Nos emlé- I kezz szavaidra: »Nem voltam jobbágyod s nem is

■ leszek soha!« Jól eszedbe vésd e szavakat, mert jö- 1 hét még idő, midőn inkább, mint valaha jobbágyom lész!

— Mit nyomorult, még fenyegetni mersz ?! Elég! ■Szót sem többet! Távozz rögtön!

— Mégegyszer uram! Emlékezz szavaimra! Csakhogy eltávozott! Csakhogy magamra haft gyot! Ez a csúf emlék nem hagyott békét, még szemtelenül elémbe mert állani! B-teg vagyok! Kimerített 5 a küzdelem! De végre is miközöm ez emlékhez!

kit feledni vágytam s kit mégis szerettem, nem bánt- I hatja a féltékenység ördöge. Én Istenem! Mit is j|tettem! Kíméletlen durva hangjára válaszolhattam-e «máskép?! Óh földi angyal könyörülj rajtam!

— Már könyörült! — szólalt meg egy édes biztató hang mögöttem. Hátra tekintve egy sok

■ szenvedéstől megtört aggot vettem észre, aki elémbe ■jött s vigasztalni kezdett:

— Ne félj! Nem haragszik meg reád boldoggá ságod tündére:

Bízva bizzál s jutalmad nem marad el. Én öreg

■ vagyok már, jól látod. De ne hidd, hogy az öreg- ségtől, nem — a bánattól lettem öreg. Én is szerettem

■valamikor, engem is szerettek. Tekints az égre, ott

fe OLSÍ 9 61 január 12, ’

áll maga, ki megvigasztaljon: a hit csillaga. De ne felejtsd el azért a földieket sem! Légy kitartó ! Jobbra fordulhat még sorsod, mert a .kitartás a földi erények egyik legszebbike, a melynek jutalma a szivet megindító édes boldogság. Ne hagyd el magad! Hisz ő is szerethet téged! Kedveltesd meg magad s légy jó magadhoz is, ne tedd tönkre magad! Ifjú vagy még, boldogíthatsz bárkit szerelmeddel Hisz más is van a világon, nemcsak ő ! Ne emészd magad !

— Nem édes szent atyám! Még ha a habokból kikelt Vénusz volna is; ha a gyönyör még oly csábítóan intene is felém : még akkor is szeretni fogom, még akkor sem leszek hűtlen hozzá, még gondolatban sem. Ha meg is török fájdalmam súlya alatt, mint te szent atyám, még akkor is az ő nevét rebegi ajkam, még akkor is őt szereretem.

— Tégy, a mint tetszik! De ha vigasztaló szóra lesz szükséged, hívj engem és én rögtön meg fogok jelenni.

Köny gyűlt szemembe e jóságos hangra s nem láthattam, a mint az agg eltávozott. Megkönnyebbült a szivem vigasztaló szavaira; végtelen megnyugvás szállt szivembe; könnyűnek érzetem magam, mint a madár. Elmerültem gondolataimba. Ott voltam ő náluk. Ő megbocsátott. Szerelmemet fel sem vette, én is csak olyan voltam, mint a többi. Pedig égett szivemben a szerelem lángja, mint soha. Irigyeltem a levegőt is, mert annak szabad őt körülfogni, pajkosan játszani hajfürtjeivel, csak énnekem nem szabad! ÓH! ha szerelmét bírhatnám, nem volna az a drága kiiics, a melyért elválnék tőle; oda adnám az egész világot, csak az ő szereme legyen enyém !

— Misem könnyebb ennél! — csengett egy vidor hang a fülembe. »Lásd én vagyok a megtes- testesült szerelemnek emléke. Én foglak bátorítani. Lépj eléje bátran! Valid be, hogy szerelme nélkül kirí néked az élet, hogy meghalsz csak egy mosolyáért. Lépj elé bátran, mondd: Szeressük egymást. Nos! Ugy-e meghallgatott? Ugy-e érdeklődik irántad ? És te szegény emésztetted volna folyton magadat. Kedveltesd most meg magad s tied lesz szerelme.«

Fölébredék. A lámpa halvány fényénél elgondolkozom csudálatos álmom fölött. Ekkor határoztam el, hogy mig élénk emlékezetemben van e szép álom, leirom. Egy mondat még mindig fülemben cseng: »Szeressük egymást!« Vájjon szép álmom beteljesül-e ? azt nem tudom. Talán, talán!!!....

Vajha egykor igaz lenne Mit álmaim mondanak Meglopnám az éjét.

Hogy az egész élet Egy szép álom'Uenee csak!

Bévárdy Gyuia.

KÜLÖNFÉLÉK.

____TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (2. sz.)

— Közigazgatási bizottsági ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 14-én tartja havi rendes közgyűlését, melyen érdekes dolgok tárgyaltainak le, a mennyiben most kerülnek szőnyegre az évi és félévi jelentések is.

— Kinevezés. A pécsi ítélőtábla elnöke Bar- tha Kálmán és Frenkl Géza végzett joghallgatókat a szegzárdi kir. törvényszékhez díjas joggyakornokokká nevezte ki.

— A szegzárdi anyakönyvvezetők leköszönése. Dr. H i r 1 i n g Ádám Szegzárd nagyközség anya- könyvVezetője és Mehrverth Sándor jegyző s helyettes anyakönyvvezető a központi főszolgabírónak bejelentették anyakönyvvezetői állásukról való lemondásukat. Mi már megírtuk, hogy Szegzárdon a polgári anyakönyvvezetés egy egész ember tevékenységét veszi igénybe s igy eddig is csak a legnagyobb erőfeszítés mellett voltak képesek fontos jegyzői teendőik mellett a reájuk ruházott anyakönyvvezetést elvégezni. Hisszük, hogy a főszolgabiró előter- jesetésére a belügyminiszter ur fel fogja menteni dr. H ir 1 ing Ádám főjegyzőét és Mehrwerth Sándor jegyzőt anyakönyvvezetői állásuktól és helyettük olyan embert nevez ki, a ki összes idejött a terhes anya- könyvvezetésre fordíthatja.

— Gerjen veszedelemben. A rohamosan áradó Duna ismét elpusztulással fenyegeti G e r j e n községet. A Dunában ugyanis Gerjennél a jég összetorlódott s ennek következtében a viz egyre rohamosan emelkedik úgy, hogy a szennyes hullámok már a töltés felső részét nyaldossák. A megrémült lakosság éjjel-nappal megfeszített erővel védekezik. Rassovszky Julián főszolgabiró is a vész színhelyére ment, s csendőröket rendelt ki a rend fentartása végett.

3

— A szegzárdi népkonyha megnyitása. A szegzárdi népkonyhát, a melynek gondozását Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazott vette át annak megalapítójától, Simontsits Bélánétól, folyó hó 7-én nyitották meg s mindnyárt az első napon 232 nélkülözésekkel s éhséggel küzdő szegény jelent meg meleg ételért. A megnyitás perezében Bezerédj Pál a következő sürgönyt küldötte Simontsits Béláné ö méltóságához Nagy-Károlyba:

„Méltóságba Simontsits Béláné

Nagy-Károly.

E perezben kezdi meg a szegzárdi népkonyha 232 szegénynyel működését először Méltóságod távozása óta. Lehetetlen, hogy benső kegyelettel meg ne emlékezzünk Méltóságodról, ezen áldásos intézmény megalapítójáról és ne kérjük a Mindenhatót, hogy áldja meg Méltóságodát minden jóságáért.

Szegzárdi népkonyha.“ E sürgönyre ez a válasz érkezett:

„Népkonyha.

Szegzárd.

Csak az emberszerető szivek eszköze voltam, érdemeim nincsenek; tettem legkedvesebb felebaráti kötelességem volt. Kegyeletteljes megemlékezésüket mégis büszkeségemnek tekintem; hálás érzelemmel s benső köszönettel fogadom és áldom az egek Urát, hogy az én felejthetetlen szegényeimről a leglelkesebb emberbarát vezetése alá jutott szegzárdi népkonyha tovább is gondoskodni fog. Isten áldása és az emberek szeretete legyen velük!

Simontsitsné“

— A szegzárdi kir. törvényszék folyó hó 7-én tartotta ez évi első teljes ülését, mely alkalommal megalakult a fegyelmi bíróság, elnöke: Selcz József kir. törvszéki elnök, állandó helyettese: Ágoston István, kir. táblabiró; rendes tagjai: ifj. Závody Albin és Biróy Béla, kir törvszéki bírák- Póttagjai: Kiss-Károly és Kövessy Ödön, kir. törvszékV bórák-;-jegy-=---ző

je: Varjas Ödön, kir. törvszéki aljegyző. A feleb- bezési tanács, elnöke: Selcz József kir. törvszéki elnök. Rendes tagjai: Kiss Károly, egyszersmind állandó elnök helyettes és Biróy Béla kir. törvszéki bírák. Póttagjai: ifj. Závody. Albin és Abay Leó kir. törvszéki birák. Jegyzője: Kelemen Jmre kir. törvsz. aljegyző. Az első folyamodásu polgári tanácsok: I-ső tanács: elnök:. Selcz József, kir. törvszéki elnök; birák : Kiss Károly és Biróy Béla kir. törvszéki birák. Il-ik tanács: elnök: Selcz József, kir. törvsz. elnök; birák: ifj. Závody Albin, dr. Szabó Gyula és Abay Leó kir. törvszéki birák. Büntető tanács: elnök : Ágoston István kir. táblabiró; birák: Schmidt Omre, kir. törvszéki biró és Sebestyén Béla kir. törvényszéki albiró. A telekkönyvi ügyek vitelével Kövessy Ödön kir. törvszéki biró bizatott meg.

— Hymen. Következő hymenhirt vettük : „Madi Kovács László és neje nagyjeszeni báró Jeszenszky Katinka örömmel jelentik Margit leányuknak egybekelését nagyjeszeni báró Jeszenszky Károlylyal, néhai nagyjeszeni Jeszenszky.Sándor és neje, néhai gyöngyösi Somogyi Emma fiával.

Az esketési szertartás folyó évi január hó 15-éú d. e. 11 órakor lesz Budapesten az egyetemi templomban megtartva. Budapest, 1896. január havában. •.

— Esküvő. Erdélyi Ferencz kecskeméti erdő- véd folyó hó 14-én esküszik a szegzárd-ujvárosi templomban örök hűséget menyasszonyának, Mészáros Mariska kisasszonynak, Mészáros Károly Szegzárd nagyközség elöljáró kedves leányának.

— Uj anyakönyvvezetők. A belügyminiszter az apari anyakönyvi kerületbe ifjú Reiberger Istvánt anyakönyvvezetővé, a mucsii kerületbe Babay Gézát helyettessé, végül a váraljai kerületbe Szerem- 1 e i Gyulát szintén anyakönyvvezető helyettessé ne- nezete ki.

— Eljegyzések. Székely Gusztáv lajos-komá- romi jegyző eljegyezte néhai Támer János volt némedi-i evang. lelkész és egyházkerületi alesperes szép és kedves leányát, J o 1 á n k a kisassvonyt. c—

M e n c s i k Gyula, Nagy-Székely községi segédjegyző eljegyezte Boros Katicza ottani menházvezetőnő kisasszonyt. — Hiller József bölcskei kántor-tanitó eljegyezte Arnold Antal bácsalmási jegyző szép és kedves leányát, Aranka kisasszonyt.

I J / v