Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-03-22 / 12. szám
magyar nyelv tanítása körül kiváló érdemeket szerzett tanítók jutalmazására fordítja. Hogy ezen hazafias czélokat követő tervét megvalósíthassa, névértékbén 268.000 frt kölcsönt vett fel I annak törlesztésére szükséges évi járadékok előteremtése érdekében 1 százalékos pótadót vetett ki. Ezen 1 százalékos pótadó már folyó évi január 1 -jétől kezdve tényleg befolyik j minthogy azonban a kölcsönt adó pénzintézet az első félévre járó törlesztési részletet a kölcsönvett tőke részletéből levonta, az ezen évben befolyó 13.246 frtnyi pótadóból 6555 frt 6 kr, mint felesleg rendelkezésre áll. Midőn a helyzet ily alakulást vett, egyúttal felmerült a kérdés, hogy ezzel a fölösleggel mi történjék ? Mi részünkről a tervek közül leghelyesebbnek tartjuk azt, mely széles körökben visszhangra talált, s mely oda irányul, hogy ezen összeg az amúgy is rosszul dobált vármegyei tisztviselők, segédkezelő és szolgaszemélyzet milleniumi ajándoka legyen. A mi vármegyei alkalmazottaink díjazása ugyanis annyira alantt áll más vármegyéknél elfogadott fizetésnél, hogy méltányos dolog minden alkalmat felhasználni, a mi helyzetük némi javulását vonná maga után. Küszöbön van az ezredéves ünnepség. Az állam mindent elkövet, hogy az ünnepségeken való megjelenést mindenki számára lehetővé tegye! csak a vármegyei tisztviselők üttettek el még a vasúti kedvezményes jegyek kiszolgáltatásától is. A fentebb megjelelt összeg éppen egy havi fizetését tenné ki vármegyei alkalmazottainknak ; adjuk nekik, hogy igy sok családos tisztviselőnek megadjuk a módot az ezredéves ünnepségben s a közörömben való résztvételre ! I—b. 2 ______________________________________ To lnamegye monográfiája. Tolnavármegye 1895. jan. 20-án tartott közgyűlésén a megye monográfiájának megírását czélzó indítvány közhelyesléssel elfogadtatván, a mü elkészítésére Kämmerer Ernő és Wosinssky Mór urak kérettek föl. Hogy mily örömmel vállalkoztak a kitüntető bizalomnek megfelelni, megértheti mindenki, ki a tudós ambicziója mellett az emberi észnek a múltak ismerete után való törekvését is számba veszi. Mig Wosinssky a történelem előtti korszaknak a laikus előtt regék homályába vesző viszonyai 2 kötetre terjedő tudományos megírását vállalta magára: addig Kämmerer a történelmi kor óriás anyagát iparkodik minden igényt kielégítő három vaskos kötet keretébe beilleszteni. Tizenegy évi kutatás, ásatás, fáradság, anyaggyűjtés és sok éjjelezés eredménye a mű első kötetének megjelénésében fekszik előttem. A mű belbecsének méltatását avatottabbak kritikájának engedve át, a technikai részt illetőleg a következőkben számolhatunk be: Az 550 oktáv-alaku lapra terjedő kötet a történelem előtti idők kutatójának rövid előszava után a czimlappal ellátott „Bevézetés“-sel kezdődik. A ci- cero-betüs bevezetést Hirsch Nelli művészi rajza diHa már az erkölcstelenség oly fokra hágott, hogy a templomi gyertyákat viasz helyett fagygyuból fogják önteni, akkor Stenka Razin utolszor jövend Oroszországba s tetteivel mindenkit bámulatba ejt. Jobban mutatják az ily képzetek vallásos eredetét a természeti népek Messiás mondái. A mexikóiak nemcsak Quetzebcsat istenük és ősatyjuk, Anteott istennőjük visszatérésében is hisznek, kik a régi aranykort vissza fogják állítani. Az ó görög hitrege Themis Demeter istennőhöz köti a megváltás gondolatát, a ki hajdan mint Dike, vagy Igazság élt a földön, de az emberek gonoszsága miatt az égbe volt kénytelen menekülni, hol mint csillagszür, vagy Astraea tündöklik. Vele együtt fog felszabadulni és eljönni a sziklához lánczolt Prometeusz is, ujjain egy gyűrűvel, mely a szikla kövéből lesz kovácsolva, hova lánczolva volt. | Otaitiban, a Sandwich szigeteken az a meggyőződés él, hogy Roms, az első ember, ki alatt az aranykor virágzott, egy gazdag úszó szigeten fog visszatérni mindennel, mit az ember kívánhat, a Társaság szigeteken pedig egy csodálatos vitorla nélküli hajót várnak, melyen az eltűnt Mavi isten fogja visszahozni az embereknek a boldogságot. A mongolok most is várják isteni Timur vagy Tomerlánjok visszaérkezését | a Korjákok északi Ázsiában Knickenjach isten, ki a föld minden népét boldoggá teszi. sziti. Komoly nőalak romokon ül s félig kinyújtott jobb kezében leletet tart: tűnődő arcza elárulja, hogy lelke letűnt idők mesés világába röpült s éles tekintete a múltak éjjelébe látszik elmerülni. Ezt a Pale- olith-kor követi, azon kor faunáját feltüntető fejlécz- czel, melynek szép rajza Daróczy Aladár baranya- megyei főispáni titkár tollából kérőit ki. A következő Neolith-kor fejléczét az európai hirü Dörre T. kom- pozicziója után Morelli elismert műintézetében metszették fába. A megye legnagyobb leletét, a lengyeli kőkori sánezot (földvédmü), s a talapzaton Ízléses elrendezésben ezen kor edényei és fegyvereiről rajzolt csoport-képet ábrázolja. Maga a kor ismertetése a kultúrában az első lépést már megtett embert tünteti fel: lakóhelyén, családja körében, munkában és temetkező helyén; majd eszközeiket (kő és csont vagy agancseszközt) a lelhelyek pontos megjelölésével. A kőkori munkás-életet a lengyeli telepen Dörre T. korhű rajza állítja szemünk elé. A sáncz mellett 10 jl bőröves ruházatú férfi és nő dolgozik, részint edényanyagot gyúr, idomit, részint követ csiszol. A háttért a Kapos gyönyörű völgye képezi. Ugyancsak I részben találjuk a lengyeli kőköri földalatti lakások keresztmetszetének s az égetett sártapaszdarabök különböző rajzait. A kőkori temetkezési szertartások s I szokások leírása mellé egy zsugorítva guggoló helyzetben eltemetettnek rajzképe van csatolva. Ezután a kőkori kések, pengehasogatók, magkövek, pengék, vakarok, nyílhegyek, kőedények, magtartók, ujjbe- nyomások- és karcolatokkal díszített edények, hengeredények, orsógombok, agyagnehezékek és karikák, agyagpirámisok, talpcsöves edények s ékszerek százakra menő rajzai, melyeket Demjén Zoltán, Daróczy Aladár, Dörre T., Malachovszky Nándor és Passuth Ödön rajzoltak — következnek. E részt még élénkebbé négy szinnyomatu kép teszi: egy edény-cso- port-kép és három edényfestés, melyeken gróf Appo- nyi Sándorné urhölgy finom ecsetkezelése művészi érzékkel tünteti fel a színek legkisebb nüanszait is. Az emberi kultúra ismét egy lépéssel történt előhaladását a bronz-korszak tárgyalja. A czimlapon Morelli által metszett Dörre-féle rajzzal. Viz fölött, álló czölöp-épitményeket balról, jobbról pedig fatörzsből vájt csónakokból partra szállt csoportot mutat, amint a szegzárdi völgyben levő Jaj-dombnál szertartásos hialottégetéssel foglalkozik; a talapzatnál a bronzkori edények, ékszerek, fegyverek gazdag csoportja látható, mig a háttért a szegzárdi hullámos hegyek alkotják. Ugyan-e részt mellékletként Dörre megkapó rajza után készült „Bronzkori öntő műhely a kurdi telepen“ illusztráczió teszi érdekesebbé. Háttérben a kurdi sánezmüvek láthatók, a völgyben a szeszélyes Kapos-folyó kanyarog, az előtérben pedig 7—I alak, részint fegyverkovácsolással, részint az öntendő bronzanyag rendezésével, törött fegyverek osztályozásával a folyó érez tégelyekben való szállításával vagy mintába öntésével foglalkozik. Egy teljes bronzfegyverzetbe öltözött, a kép középpontján kimagasló alak pedig mintha útmutató intézkedésével a szellemi vezetésre volna hivatva. A „Bronzkori lakások“ fejezet különösen a sánczművekkel foglalkozik előszeretettel s az ismert két sánezon kívül nyolezvanat sorol föl, ezek pontos térrajzának számos szép képben való (átmetszetben, felül tekintve a sáncz alakja stb.) feltüntetésével. E sánezmüvek körül nehány, mint bronzkori tájkép, külön mellékletben szinezetten csatoltatik. A sánezmüvek leírását a bronzkori fegyverek, edények, ékszerek ismertetése követi rendkívül gazdag illusztráczió kíséretében. A bronzkori leihelyek felemlitésénél különösen a mészbetétes edények leírása s alakjaiknak képes ismertetése köti le a felcsigázott figyelmet. Az első kötet érdekes befejezésére a megye múlt terepviszonyainak a maiakkal való összehasonlítását könnyítő három — kőkori, bronzkori s a jelen viszonyokat feltüntető — pontos térkép szolgál. Midőn ezekben az első kötetet ismertetjük, megjegyezzük, hogy a nyilvánosságnak csak a második kötet megjelenése után fog átadatni. Különben az egész művet a kiállítási költségek egyliarmadáért adja a vármegye, s a megjelenésig a kedvezményes (10 frt) árral előfizetni Székely Fe- rencz főlevéltáros urnái lehet Szegzárdon. Geng József f. A legfelségesebb élő teremtmények koronája az ember, ez igaz. Mégis mily kicsi a véghetetlen nagy természetben! Mért nem akarja hát elismerni csekélységét, semmiségét ? Pedig egyszer itt lát egy bolygót, TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (12. az.) a mint az a természet urának kijelölt utján halad engedelmesen, ott egy évezredekkel daczoló tölgyet lát kitépni a bőszült vihar által oly könnyedséggel, mint a hogyan az emberi kéz kitépi a rózsa szirmát. Majd bömböl a föld és inog, azután pedig mintegy intő szóra kinyílik, eltemetve virányi es mindent a mit emberi kéz és elme alkotott, a hol elet volt ott lett halál . . . És mégis azt hiszi az ember, hogy ő a természet koronája, korlátlan ura és zsarnoka mindennek a mi él és nem él. Hát a mikor egyiket közülök, élete virágjában óriási testalkata és erős szervezete daczára, szerető embertársai és imádással rajongó családja köréből elragadja a természet ura, váratlanul, hirtelen; nem jut e gondolkozóba az ember, hogy ő vele is, bármely pillanatban igy rendelkezhet egy nálánál hatalmasabb lény ? Nem jut-e azon meggyőződésre, hogy kell lenni a természetben egy igen hatalmas, mindent tudó, fenséges valaminek, a ki az emberrel úgy játszik, ha akar, mint a vihar a tenger lenge habjával ? Hát ki intézné akkor a folyók irányát? Ki más, ha nem az isten szab határt a vész pusztításainak, a zajgó tenger morajának ? Hajts térdet ember és borulj le töredelmes szívvel beismerve, hogy csak porszem vagy, kit a végtelen nagy természetben ide oda üz a természet urának jóságos akarata! Hisz itt a példa előtted. Még pár napja, hogy jóságos mosolya kisérte barátságos szavait Geng Józsefnek, ha hozzá valaki szólt, ma pedig már a föld hideg karjai között nyugszik. Pedig még csak 54 évet élt. Született Tolnán 1843-ban, iskoláit édes atyja vezetése alatt megkezdve, majd Kalocsán folytatva, 16 éves korában gazdasági gyakornok lett. A tolnai uradalomban kezdte, a gazdálkodást és ott végezte. 36 éven át mint gazdász a Szina-féle birtokon kezdte, Tolnán majd át lett helyezve Gödöllőre, Relatinra, Simontor- nyára, Ercsibe, ismét Tolnára és végre Fáczánkertbe. Itt gazdálkodott, itt örült a zöld természetnek, hosszu-hosszu időn át; itt élvezte földi örömeinek java részét, szerető felesége, szeretett családja és rokonai közelében. Csak akkor volt öröme, ha szerető családtagjainak örömére tehetett valamit, csak akkor volt boldog, ha azokat boldogoknak tudta. S mégis ! Mért csodálkozik az ember, ha látja a reszkető ágat, ha arról leszáll a madárka? Hisz azon az ágon élte le boldogságának javát; ott csicser- gett virradatkor, ott búgta szerelmi dalát hü párjához. És ezen boldogságtól lett áthatva azon galy is, a madárka volt szállása. Azért siratja és reszket, mert elhagyta a madárka. Hisz nemcsak a madárnak fáj, ha válik az ágtól.............! Há tha gyermeki szivet tép le a sors az élet fájáról, mint kell hogy reszkessen ezen szív, a mely azzal össze volt forrva egy egész életre ? Hogy fájhat a seb, a mit a szétszakításkor a természet ura okozott? Egy egész életre összeforrva és 18 boldog év után letépve a szerető házas társak egymás kebeléről! Nem ölelheti többé az apa egyetlen gyermekét, nem szerető rokonait! nem mondhatja a nő többé •— édes férjem, mert az ölelésre nyújtott karok, csak a hideg sir hantját ölelhetik. Mégis! Begyógyul majd a fájdalmas seb, mert a ki okozta gondoskodik, hogy gyógyító balzsamával hintegesse azt. Hisz az a tudat, hogy mindenki a ki csak ismerte a már elhunytat, tisztelte szorgalmáért, becsülte jóságáért és becsületességéért; hogy példás családapa, szerető rokon volt és igaz hazafi, — enyhíthetik részben, környezetük fájó kebleit. Hisz példásan töltötte be hivatását mint férj, mint, apa; kötelességhüen mint ember, mint hivatalnok. Ezért csak jó emléket hagyott hátra magáról környezete szivében. Elérte azt, a mely rendeltetésre van hivatva az ember. Nyugodjatok hát meg ti, mindnyájan, a kik ismertétek és szerettétek. Hisz nincs ember, a kit próbára ne tenne a sors vihara, hogy meglássa a természet ura, ki érdemelte meg az emberek közül, a nekik egyidőre megadott boldogságot? Vegyétek hát, az elhunyt okozta fájdalmas sebetekre gyógyszerül és vigaszul, a reményt, a hitet és a szeretetett! Az elhunyt pedig nyugodjék békében, áldás poraira! Glater Ernő. 1896. márczius 22.
