Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-01-12 / 2. szám
XXIV. évfolyam. 2. szám. Szegzárd, 1896. január 12. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Me gj elen: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, Széchényi ntcza 176. sz. alatt, hová Hetenkint egyszer, vasárnap. hová a lap szellemi részét illető közaz előfizetések, hirdetések és a felNyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. lemények intéz endők. szólamlások küldendők. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. Félévre ..... 3 B — „ Negyedévre .... I „ 50 „ K.gyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . I .1 frt 87 kr. 100—200 * . . ■ 2 | 87 1 200—300 „ ... 3 „ 87 „ minden további 100 szó l írttal több Előfizetési felhívás TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1896. évi XXIV. évfolyamára. Egész érre 6 frt = 12 korona, félévre 3 frt =■= 6 korona, negyedévre 1 frt 50 kr = 3 korona, egy hóra 50 kr — 1 korona, mely összegek a kiadóhivatalhoz küldendők. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzek haladéktalan beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal. A kaszinó válsága. A szegzárdi kaszinó, mely az itteni értelmiség egy részének már 50 év óta szórakozást közvetítő gyülhelye, az utóbbi év folyamán remény tkel tó' fejlődésnek indult. Az Augusz- féle ház emeleti helyiségeiben bérbevett két szép terem —- a többi öt szoba nem sokat ér — s a gyönyörű kertihelyiség oly nagymérvű vonzeró't gyakorolt mindenfelé, hogy a tagok száma', daozára a titkos szavazással megejtett tagfelvétel gyakran meglepetést keltó' eredményjének, rövid idő alatt eddig nem tapasztalt magasságiba, kétszáznyolczvankilencre emelkedett. Történt ez akkor, midőn a helyi viszonyokhoz mérten, elég magassan: 12 írtban megállapított tagsági-dij ló'n életbeléptetve. Az intensiv fejlődés- legszebb reményjéi közepette azonban a kaszinó elemei közt egyszerre a bomlás oly meglepő tünetei mutatkoznak, melyek a sajtó figyelmét teljes mérvben felköltik s egyúttal azon kötelességet róják reá, hogy a székhely társadalmi élete egyik jelentékeny szervének, a mennyiben hatalmában áll, a bekövetkezhető katasztrófától való megmentésében közreműködjék. A kaszinónál a bomlás kettős irányú. Egyrészt a kaszinó igazgatásával elégedetlen elemek, számszerint mintegy húszán, bizonyos reformok keresztülviteléhez kötik az egyleti kötelékben való megmaradásukat. Ezek az ujitások, a mennyire a külön helyen megtartott tanácskozások eredményjéről kiszivárgó híreknek hitelt lehet adni, oly természetűek, melyek nagy részének megvalósitását bizonyára a tisztviselőség indította s czéljához már is közel van, mert állítólag nyolczvanan vannak, kik egy külön kaszinó felállítása czéljából egyesültek. Mozgalmuknak inditó oka, hirszerint az, bogy a kaszinói táncz-összejövetelek alkalmával maguk és családtagjaik, feltűnően mellőzve lettek. Néni tudjuk mennyire alapos e panasz 5 ha történt, bizonyára helytelenül történt. De végre is ők maguk vannak egyedül hivatva meghatározni társadalmi életük módozatait s ha jobban tetszik nekik magukat elkülöniteui, ám tegyék meg. Mi csak egyre figyelmeztetjük tuluyomó nagy rész csak örömmel üdvözli. I őket s ez az: hogy senkinek az életben soha Hogy a kaszinóban a tisztaság nem valami kifogástalan, hogy a kiszolgálás minden esetben javításra szorul, azt mindenki tudja, érzi s bizonyára minden ily irányú inditvány, a mennyire a kaszinó pénzereje megengedi, a leghathatósabb támogatásban részesül; sőt a kaszinó anyagi erejével komolyan számot -vetvén abba—is - beW 4 ©fip’t m e nni, - hogy helyiség kibővítessék s azoknak, kik a csendes társalgásban találják örömüket, meg kell kívánt azilumukat teremteni. Csak ne legyen annak a mozgalomnak kasztszellem a rugója, mert azon segíteni senkinek sem áll hatalmában. Mi Szegzárdon mindenha nagy súlyt hélyeztünk a különböző társadalmi osztályok békés együttélésére s semmi más irányú ten- dencziáknak hódolni nem lehet feladatunk. A másik mozgalmat az alsóbb rangú sem volt hasznára az, ha körül falazta magát. Különben régi tapasztalat az Szegzárdon, hogy itt esak két egyesület bir létjogosultsággal és csak az életképes; az egyik a kaszinó, a mely az értelmiséget, a másik a polgári olvasókör, mely az iparos osztályt és alsóbb rangú tisztviselőséget foglalja magában. ^Számtahm:—kísérlet történt társadalmi körök alakítására, azonban egv sem birt az állandóság jellegével. Ennek természetes magyarázata pedig az, hogy Szegzárdon még az alkotó elemek létszáma nem nagyobb, mint menynyi két társadalmi egyesület fentartására képes ; a mint ezen bármi oknál fogva tulmennek — rögtön ott van a tultelités veszedelme. Azért törekedjünk minden felmerülő jogos panaszt a fentálló társadalmi egyesületek keretében orvosolni s ne iparkodjunk erőink TARCZA. Hogy megláttam Hogy megláttam, Megszerettem. Megszerettem — El is vettem. El is vettem, Most is bírom J Nem választ el Csak a sírom! Csak a sírom, Az is addig, A mig rá is Fejfa hajlik. S akkor újra Kéz a kézben; Páros csillag Jár az égen. Jtátkay László. Nyilvános mulatságok Párisban a rémuralom idejében. — Németből fordította: KEMÉNY ANTAL. — A franczia egy tűzhányón tánczol, sírokon át és a Guillottin körül. A revulotió legborzasztóbb napjaiban szólt a hegedű és flota és a párisi nők hírneves lábai nem nyugodtak, sőt ellenkezőleg, mint a rémuralom nőtt, úgy a táncz iránti kedv is nőtt. Mig a Guillottin dolgozott, addig a Trianon az Eremitageban és Páris minden városrészében bálok tartattak. Meudonban ép akkor tánczoltak, midőn az orleansi foglyokat az Orangerie lépcsőháza előtt legyilkolták ; halálkiáltásuk a zene szünete alatt bizonyára a terembe hallatszott, de ez nem képezett az embertelen párisiak számára okot, hogy a bált félbeszakítsák. Az 1793. év közepe felé ezen mania múlni kezdett, á táncz iránti kedv annyira elmúlt, hogy már csak magasabb parancsra találtak tánezosokat. Ezen hivatalos tánczmulatságok oly komorak voltak, akár csak a közopkor temető freskóin látható haláltáncz. A tánczolok legtöbnyire oly ifjak és leányok voltok, kiknek szülei vagy a börtönben sínylődtek, vagy már ki végezi ettek. A meghívót el nem fogadni lehetlen volt, mert azon veszélynek volt kitéve, hogy a legközelebbi reggelen mint »gyanús» a börtönbe, vagy épen a Guillottin alá hurczoltalik. A párisik egy napon a fleurusi győzelmet táncz- czal ünnepelték a bástyatéren és az egyik négyesnél egy tánezos hiányzott, mire a rendezők egyike egy a nézők közt álló fiatal emberhez fordult és belépésre szólitá. — Nem tudok tánczolni, volt a felelet. — Ez annyi legyen, hogy nem akarsz. — De mondom, hogy nem tudok. — Te arisztokrata vagy ! kiáltá a rendező, ki a nép örömeit megveti és győzelmünk felett bosszan- kodol, előre kövess, a rendőrséghez! Látni akarjuk, ki vagy? A köznép által támogatva, megragadá a fiatal embert és a rendőséghez czipelte, a hol bizonyára — ha ki nem tudja mutatni, hogy a köztársaság iránt lelkesülő jó hazafi, — nem sokat teketóriáznak vele. Robespiere bukása ellenhatással volt. A tánczkedv újból feléledt, Párisban ismét rendeztek mulatságokat. Az első nyilvános bál a »Tivoli« felavatása alkalmával volt, ezen név alatt Boutin bérlő — kinek nedves dohány eladása fejébe került, — pompás kertje a népnek adatott át. Hasonló helyiség rendeztetett »Champs-Eliseben« a »Marbocubufi« kertek név alatt, A tánezolóknak csak kevese gondolt arra, hogy e helyen, hol tánczolnak, a volt tulajdonosné vére tapad; Marquise Marbocuf csak azért lön kivégezve, mert nem engedte át kertjeit az uralkodó népnek burgonya földekül.
