Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-02-16 / 7. szám
1895. február 16. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (7. sz.) 3 község, mely hitelvi dolgokban határozna és papját meg sem kérdezné, vagy ha megkérdezi, szavát mibe sem venné? Nálunk máskép van ez. Ott van például, vidékünk egyik legtekin- télyesb hitközsége. Hitelvi dologban határoz, a nélkül, hogy méltán országos hirnek örvendő, felvilágosodott, a kor magaslatán álló, tudós rabbiját meg is kérdezte volna. Másik hitközség meghallgatja ugyan rabbiját, de reá sem hederit szavára. Egészségtelen, hogy ne mondjam, szégyenletes állapotok ezek. De azért nincs okunk kétségbeesni. Ha előfordulnak is egyes hitközségekben ily visszás dolgok, hitfeleink zöme feladata magaslatán áll. A kinek alkalma volt a múlt hónap 5-én a fővárosban megtartott országos értekezleten résztvenni és látta, miként seregeitek össze százszámra az egész országból, még a legtávolabb vidékekről is, úgy a társadalomban, mint a hitfelekezet kebelében előkelő állást elfoglaló hitfeleink, kik mindannyian lángoló hazaszeretetük mellett igaz lelkesedéssel és egész odaadással karolják fel hitfel ékezetünk ügyét is, az arra az örvendetes meggyőződésre jutott hogy . Izrael nincs elhagyatva. Igaz ugyan, a magukat orthodoxoknak nevezó testvéreink, ezen, önkormányzatunk elnyerésére irányzott mozgalmunkat gyanús szemmel nézik, de meg vagyok róla győződve uraim, hogy ezek, csekély kivétellel, nem Ipty hanem '^T! nem hamis próféták, hanem álmadozók, 1—2, a vallás veszélyeztetését hirdető álpróféta által félrevezetett, különben becsületesen gondolkodó emberek. Ezekkel szemben csak a felvilágositás van helyén. Az igaz ügy önerejénél fogva is tért hódit. Egyáltalán és minden iránynyal szemben nem a legyőzés, hanem a meggyőzés lehet csak feladatunk. Óvakodjunk a szélsőségektől. Szeressük a békét. Hirdessük fennhangon nnpSl pl mb' Dl Sty DlStr Béke mindenfelé. Béke a távolállóknak. Béke közelle- vőknek. — Hisz örökké igazak maradtak a zsoltárköltő szavai; íoy na ■pír n pv iűjÁ ny tt — Az Örökkévaló erőt ad az ő népének, midőn az ő népét megáldja békével. Adja az Eg, hogy az egész hazai zsidóság a régi jelszó mellett Sí omn testvéries egyetértése sorakozva, együttes erővel mozdíthassa elő a Haza és a hitfelekezet szent ügyét! Éljen a Haza! Éljen az egységes magyar Izrael! * • kenyeret, ezt szájához vitte s mikor a sor reá került, csipet egy falatot a közös tálból. • A második tál étel finom tészta volt; ezután jött pecsenye, ismét tészta, majd az enginár-árticsóka hússal, a pádlicsán, bánnia, kárnibár | vagy harmincz fogás, melyek mindegyikéből néhány falat természetesen elég volt arra, hogy valaki jóllakjék. Végül következett a kávirmá :— pörkölt csirkéből készült piláf, mely a legnagyobb ebédeknél is elmaradhatatlan. Ezt már kanállal ette mindenki. Majd a rabszolganők vizet hoztak, hogy az egész társaság újra megmossa kezét és száját. Csak ekkor tették föl a süteményeket. Voltak itt finom bonbonok, czukorkák, illatos ráhátlokumok — puliszka, különféle dulcsáczák — édességek, befőttek, melyekből egy-egy kávéskanállal vettek s reá vizet ittak. Azután hozták a brilliántos, gyémántos csibukokat, a legfinomabb fajú dohányból készült czigarettákat és igen-igen csodálkoztak, midőn mi hárman nem gyújtottunk rá; pedig eleget mondták hogy minő élvezet ez : bodor füstfellegek mellett elábrándozni a múltról és jövőről. Az illatos kávé szür- csölése közben csináltak is akkora füstöt, hogy be- tölték vele az egész termet, a mi azonban legkevésbé sem feszélyzte őket. _ Egyszerre csak betoppant a kizlár-ágászi, a főem- nuch, a lányok ura, hatláb magas, elhizott alak; utána néhány lépésre czingár szolgája; mindkettő koromfekete, bajusz és szakái nélkül, hanem azért kardosán. A kiálár-ágászi- a validéb szultána előtt megállóit s miután tenyerét melléhez, szájához és homlokához emelte, illedelmes hangon mondá: A socializmus és népnevelés. A nevelés ügyet oly pontnak tekintheljük, a I mely a legfontosabb társadalmi kérdésekkel összefüggésben, még pedig nem mondva csinált, hanem természetes összefüggésben áll. A nevelésügy e természete okozza, hogy az minden gondolkozó embert — habár különböző szempontokból — közelről érdekel ; érdekli a politikust állambölcsészeti, a tudóst philosophiai, a hivatalnokot a közrendészeti, a felekezeteket vallásügyi, a birtokos osztályt a mindinkább elfajuló és sociálizmus szempontjából és végre a társadalom bármely kategóriájában tartozót érdekel mint szülőt vagy családtagot. Ha mind e szempontból nagy fontosságú a nevelés ügy, kiváló fontosságú a szükebb értelembe vett népnevelés ügy, mert a felvilágosodott- ság jelen korában a nép többé nemcsak mint tömeg szerepel, hanem mint gondolkodó tömeg, a melynek minden egyéne nyomhat a latban valamit. Ez az ügyet előtérbe juttatja és úgyszólván kényszeríti az államot, valamint a társadalomnak arra hivatott tényezőit, hogy áldozzon a népnevelés ügyéért. Ha komolyan számolunk a körülményekkel, elkeli ismernünk, hogy az állam nagyon megteszi a magáét e tekintetben. Nem utalunk egyébre ezúttal, mint a felálbtandó és részben már felállított 400 millenáris állami népiskolára; azok a magukba véve szerény épületei a közművelődésnek, |—. öszszhatásuk- ban tekintve, ■— monumentális épülete lesz a népnevelésnek I csillogó lesz a millenáris esztendő, legalább annak Ígérkezik, lesznek bizonyára nagyszerű alkotásai, de maradandóbb és becsesebb ennél aligha! A példa szép, csak követni kell. A modern korban változtak a küzdelem fegyverei, de változott a czél is; bár ma is borzongatja az emberiséget egy-egy véres háború szele, mégis ma inkább eszmék, ethikai és társadalmi eszmék küzdenek egymással szellemi fegyverekkel s a mely eszmék nem a népek vagy osztályok akaratát megtörni, hanem megnyerni akarják. Igen! a czél az akarat meg. nyerése és a fegyver, a szószék, nevelés, irodalom és tudomány. A barbár háború, ha nem járta is le magát még egészen, de mindinkább háttérbe szorul ezen az emberiséghez méltóbb fegyverek előtt. A helyes eszmék uralma juttathatja a társadalmunkat virágzásra és biztosittandja az újabb ezredévet. De a helyes eszméket bizonyára nem lehet egyszerűen oktrogálni a társadalomra; abba bele kell nevelni a nemzedékeket. És e munkánál — hogy tárgyamhoz visszatérjek, — fontos szerep jut a népnevelésnek, mert a népzöme innét nyeri szellemi mivoltát. Philosophiai ábránd az a nevelési rendszer, a melyet a positivizmus bölcsészet nagy mestere Comte kidolgozott, a mely szerint a társadalom minden egyéne egyenlő nevelést nyerjen 1 ez soha kivihető nem lesz; de hogy a társadalom jó létét előmozditó helyes eszmék uralomra jussanak, arra lehet és kell is törekedni; és ennek elérését jogosan remélhetjük. — Afiet olszum hánum efendi! — Egészségére, úrnőm! — Nászil szin? —- Hogy vagy? — Sükür Allah! száinizden ü im. — Hála Istennek engedelmeddel jól érzem magam. Azzal ismét köszönt és odább ment. A többi szül tánák előtt már nem állt meg, csak elhaladtában üdvözlé őket. A főemnucb gyakrabban tesz ily látogatásokat, hogy utána nézzen: nincs-e valami rendetlenség; ami ugyan ritkán fordul elő, de ö azért teljesiti kötelességét, mert mindenről felelős. Nagy hatalma van az egész hárem fölött; de csedély ok miatt nem büntet, mert tudja, hogy a kegyenczek gyors változása miatt könnyen ő húzhatná a rövidebbet. Különben az engedelmesség annál könnyebben esik a hárem nőinek, mert ezek még fejlődő rózsabimbó korában kerül oda, hol olvasni, Írni, zongorázni, kézimunkákra és nyelvekre taníttatnak s emellett engedelmességben neveltetnek. Akad mégis közöttük, ki szépséggel párosult éleseszüségben a többieket fölülmúlva, korlátlan hatalmat gyakorol a padisah, valamint ennek miniszterei és országa fölött. A dohányzás végeztével — végzi elbeszélését a magyar einigrans neje — a zongora-terembe mentünk^ hol a szultánák közül egynémelyik annyi technikával, különösen a török dalokat oly élénk felfogással és érzelemmel játszotta, hogy valóban művésznőnek is dicséretére vált volna. Hallottunk Beethovent, Schubertét, Chopint, valczerokat, polkákat, sőt utoljára a mi tiszteletünkre — még csárdást is. — Innét a belső helyiségekbe távoztak, hol a házassági szertartás ment végbe. Közli: — rt ■— A millenáris esztendő családi ünnepe a magyarít, a melyen nemcsak az örömnek és annak van jogosultsága, hogy megmutassa a „családon“ kivül állóknak, hogy mije van, hanem a mely alkalommal a belső ügyek megbeszélésének itt nagyon meg van a helye. Hazánk a sok viszontagságok daczára is az európai cultur államok sorába emelkedett és elmondhatjuk chauvinizmus nélkül is, hogy itt előkelő helyet foglal el; hisz nem csak magunk mond- juk ezt, elismeri a müveit külföld is; éppen mosta- nába érkezett hire egy megjelent könyvnek, a mely hazánkról egy vaskos kötetben ugyanezt bizonyítgatja. A modern áramlatban vagyunk tehát a szó legszebb értelemben. De a modern áramlat árnyoldalakat is hoz magával. Nem szólok a XIX. század uralkodó eszméihez tartozó nemzetiségi küzdelmekről, — ez politikai ügy, noha a népnevelésnek ehéz is nagyon sok köze van, hanem utalok a socialismusra, a mely nálunk is rohamosan terjed és pedig nemcsak az idegen munkásokkal szaturált gyártelepeken, hanem ott is, a hol tősgyökeres magyar faj képezi a lakosság maximalis részét — az alföldön és megyénkben is. Egy-egy felmerült törvényszéki tárgyalás, melyeknek anyagát socialista per képezi, a lapok ugyan humorizálnak a felett, hogy a magyar socialista még a nevét sem tudja kimondani a sociálizmusnak; bizony ez igaz, de ez éppen nem akadályoz meg senkit abban, hogy a benne rejlő édes mérget ki ne szija belőle; valamint a filoxerát ma is szilokferának nevezi a nép, mégis több száz millió kárt okozott az országnak. A socializmus e nemű terjedésében rejlő veszély semmikép nem kicsinylendő, ma éppen nem mikor egész sorozata a veszélyes tüneteknek fűződik az európai continensen a nagy mérveket öltött sociáliz- mushoz. Századokig hevertek úgyszólván olvasatlanul. de mindenesetre hatás nélkül a társadalom fejlődésének irányára Morus, Cambanella, Cahet Utópiái, — pedig a modern socializmus legtulhajtottabb elvei bennők már mint üdvözítő tanok vannak rajzolva, és miért? mert csak müveit emberek olvashatták, akik nem ültek fel e tanoknak. A socializmus modern irói, nem a classicizmus nyelvén, hanem a nép nyelvén Írják társadalom felforgató tanaikat, a minek következtében közvetlen vagy közvetve behatolnak a nép minden rétegében, és ha ott józan népmüveltség által nem ellensúlyoztalak, érvényesítik dynamikus erejüket előbb vagy utóbb. A socializmus káros tanai ellen legsikeresebben egy minden izében jó népnevelés küzdhet meg győzelmesen, nem frázis kedvéért irom le és fejtegetem e sokszor hangoztatott mondatot, hanem azért, mert magam is azok gárdájába tartozom, a kik azon működnek, hogy minél inkább viszhangra találjon ez a társadalom azon osztályainál, a kiknek módjában áll, hogy a népnevelésért áldozzon tehetsége szerint. Az állam által mutatott szép példát, bizony a millenáris évben követni minden hazafinak kétszeres oka van ; a tehetséghez mérten, természetesen. Szkicsák Sándor. MEGYEI IRODALMI CSARNOK. ZKZcfborláis. A kerítés falához dőlt és tekintete meredten szegződőtt az alacsony, olajfestésü ház ablakaira. $ Régen-régen egy napon úgy érezte magát, a hogy mindnyájan vagyunk, a mikor a szerelem megnyilatkozik. Hazugság és ál tatás volt eddig minden, a kétségbeesés, a köny és a bánat. A vak éjszaka nem örök, mert a fény fölragyog utána és elűzi. Enyhe nyugalom áradt a szivében, nem tudott komoly munkához kezdeni, alig tudott hova lenni a nagy boldogságtól. A szivében langyos-meleg tavasz járt; egy Valakinek a képe rejtőzött ott kora reggeltől késő estig és estétől reggelig, rejtőzött és fejlődött, egyre tisztább tisztább, egyre jobb és kedvesebbé lett. Óriási nagy virág volt az, mely szivéből fakadt, onnan szívta életét, neki tornyosult és nőtt, nőtt szakadatlanul. És ő boldogan hozta létre a virágot, az volt mindene, összeölelkezett vele és féltette, mintha csak egy hajszál tartaná, pedig nem szakadhatott el tőle, mert hisz a szivéből nőtt s ha kitépték volna a virágot, az nem egyedül hervad, a szivén ütött halálos sebbe pusztult volna ő maga is. Az első egyetemi évében történt, egy házban laktak. A kertben találkoztak : az egyik tanult, a másik rózsatőit kötöz- gette . . . Azután ment minden úgy, a hogy történni szokott azoknál, a kiket a sors egymás üdvére vagy egymás átkára összehoz. .. . Elszórt emlékei tömörültek, előtte, körűié
