Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-02-16 / 7. szám
mátus, lutheránus, zsidó, nazarénus kaszinó ? . ! . Tessék ezen egy kissé gondolkozni főtiszt. Götz urnák is, az általa veze- tetteknek is, meg mindnyájunknak. Én úgy tudom, hogy itt a politikai háttér dirigálja az előre tolt személyek és kreálja az eseményeket. Az újvárosi kath. plvasó kör csak a szellemi hadászat terén kellőleg ügyetlen és járatlan ide-odakapkodás müve, eló're vetett evidens árnyéka a néppárti sötét vellei fásoknak, tehát merőben politikai rugók által insczenirozott olyan szomorú nyitány, melynek folytatása átkos dráma lesz s melytől hideg borzongás fogja el városunk minden vallásfelekezetü, de egymással testvéri szeretetben élni továbbra is törekvő, józan gondolkozásu tagjainak szivét! — Reméljük azonban, hogy ez északi szél bágyadt lengedezését, mely közéletünk tükrét homá- lyositani akarja, ez előre vetett felhő-árnyat, mely sötétjével köztünk bábeli zavart törekszik felidézni, megszünteti, lecsillapítja, eloszlatja összetartó testvéri szeretetünk fényes napja és a sötét dráma már a nyitánynál megbukik! . . . Közmondás egy jó magyar ember ajkán: „Meghalt Mátyás király — oda az igazság!“ Nehogy közmondássá váljék a szegzárdi jó magyar ajkán: „Meghalt Mikó György — oda a békesség!“ Videant Consules! Borzsák Endre. 2 _____________________________________ Á Bonyhádon folyó évi február hó 10-én tartott X. izr. kerületi gyűlésen Leopold Sándor elnök a következő beszédet mondotta: Tisztelt keríilpfci képviselet! | X. izr. községke- Bonyhádon tartotta jlnöki tisztet reám ru- nazta, azóta pedig koronkint újból elnökének megválasztott. 26 év hosszú idő uraim, és ha kérdem, vájjon eleget tettem-e ezen hosszú idő alatt ama bizalomnak, mely engem ezen díszes állásra emelt? Önök a prófétával mondhatják 4TUJ*# IKIjT DltD rrm Még fel sem vettetett a kérdés s már megadták a választ. A bizalom, melynek az imént kifejezést adni méltóztattak, elég érthetően megadja Önök részéről a feleletet ezen kérdésre. A lelkesedés, melylyel ezen bizalom nyilvánult vette el a fiatal özvegyet. Fatime eleget tiltakozott ugyan az ellen, hogy neki olyan vőlegényt adnak, kinek lába még a kengyelvasat sem éri, 1 kérte is atyját, hagy más féijet keressen számára, kinek bajusza és szakálla is van; de szavai — süket fülekre találtak. A másik két menyasszony úgyszólván még gyermekszamba mehetett volna. Tetőtől talpig fehér se- lyem atlaszba voltak öltözve. XJgy tűntek föl, mint valami angyalok. Otthonkájuk, sálváijuk brüsszeli csipkékkel halmozva j simára fésült hajuk négy fonatban hullott alá, melyekbe aranyszálak és szines szal- lagok valának fűzve. A homlok fölött négy ujjnyi széles, drágakövekből álló párta-diszt; különben is szép arczvonásaikon négy gyémánt: a homlokon, az álion, a jobb és bal arczon gummival odaragasztva. Azután következtek a fülbevalók, nyakékek, kar- pereczek, gyűrűk, ki tudná elmondani, minő változatosságban? De utóbbiak csak a jobb kézen, mert a balon ékszert viselni: tiltja a török illem. Hegyes czipőik aranynyal himezve s fölül bőven megrakva a legdrágább ékkövekkel. A szultánák anyjukhoz, a szökőkút elé vezettek. Előtte — ki ülve fogadott bennünket — európaiasan, mélyen meghajtottuk magunkat. Minthogy a két mes- ternét már ismerte csak engem mutattak be neki. Mire az átellenben levő zsöllyékre mutatott e szókkal: „Oturnuz!“ Üljetek le. 7— Van-e féljed? — Van, enfedim. (Asszonyom.) (E czimzéssel Törökországban mindenki beéri, a szultántól kezdve a koldusig.) és melylyel a mohácsi izr. hitközség^ kér. képviselője, főtisztelendő dr. Flesch Ármin urnák csekélységemet érdememen felül kitüntető beszédét fogadták, bizonyságot tesz róla, hogy Önök a hitfelekezet kebelében kifejtett tevékenységemet helyeslik és egyetértenek velem az útra nézve is, melyet hitfelekezetünk érdekében czélravezetőnek tartok. Hálát mondok ezért Önöknek uraim, őszinte,^szívből fakadó hálát! Azon tudatból, hogy Önökkel egyetértésben vagyok, erőt fogok meríteni a jövőben is, és ígérem, — nem! ünnepélyesen fogadom, hogy Isten segedelmével ezentúl is csekély erőmhöz képest a hitfelekezet ügyét híven és lelkiismeretesen fogom szolgálni. Uraim! Az uj egyházpolitikai törvények korszakot alkotnak nemcsak hazánk történetében, hanem hitfelekezeti életünkben is. Bennünket mint zsidókat speciálisán „az izraelita vallásról“ szóló 1895. évi XLTT. t.-cz. érdekel közvetlenül és minthogy a törvény életbeléptetése óta ma először tart ezen községkerületi képviselet ülést, ezen első alkalmat megragadva hálásan kell megemlékeznünk azon fenkölt szellemű államférfiakról, kik ezen törvényt kezdeményezték, valamint azokról, kik annak törvénybe iktatását keresztül vitték. Önök bölcsesége uraim, meg fogja határozni, mily módon adassák ezen hálánknak kifejezés. A zsidó vallás recipiálása által az igazságos magyar nemzet az összes positiv vallások szülőanyját, hogy úgy mondjam, „törvényesítette“ és a már régebben törvényesen bevett keresztény válásokkal egyenjoguvá tette. Tette ezt pedig oly időben, midőn a laj- tántuli szomszéd államban a legdühösb anti- semitismus ülte legvadabb origiáit. S ha épen most azon tanakodnak a hazafiak, állittassanak-e fel az ország határszélén " sorompók, bátran mondhatjuk, a fajgyűlölet ezen rút kinövése sorompók nélkül sem bir áthatolni édes hazánk határán, őrt áll ott a magyar szabadságszeretet, a magyar jogérzet, a magyar hazafiság és — mit talán először kellett volna mondanom — a magyar józan ész. Magyar talaj nem alkalmas ily baktériumok tenyésztésére, a szabadságittas magyar légkör annak terjesztését lehetlenné teszi. S ha sikerült is a 80-as évek elején ezen fekélyt egy pillanatra hazánkba becsempészni, a magyar nemzet egészséges testén élősködni nem bírván csakhamar önmagától elenyészett. Hálát érte a mindenhatónak, hogy ilyen nemzetnek egyenjogú polgárai vagyunk, „áldjon vagy verjen sors keze“ vele együtt érzünk. A szentirás szavai TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (7. sz.) — A menekültek közül való ?-— Igen. — Mivel foglalkozik? — Azelőtt kapitány volt a hadseregnél, most kereskedő. r . — Es ért hozzá? — Igen keveset, mert nem mestersége, de azért megélünk. — Yan-e kilátástok, hogy ismét visszatérhettek hazátokba ? — - Ah efendim! Az ember Istentől minden jót remél. — Szivemből kivánom, hogy óhajtástok mielőbb1 teljesüljön. Azután a mesternőkhöz fordult és mindegyikhez szólóit egy-egy szót. A szultán anyjának leereszkedő modora, kedvessége csodálkozásra ragadott. Árnyéka sem volt nála a büszkeségnek, fennhéj ázásnak, vagy dölyfnek; egyedül csak a szivjóság, nagylelkűség és szeretetreméltóság volt az, ami ezen nemes lélekben lakozott, a ki a magyar emigránsoknak oly hőlelkü pártfogója volt. Úgy tartják, hogy a török nő, legyen az bár a szultán anyja, még nem hirhat a kellő müveltség- gel. így csak azok gondolkozhatnak, kik velük sohasem érintkeznek. Igaz, hogy náluk a műveltség nem a gondolatoknak czifra szavakba való burkolásában rejlik, habár a török nyelv, kivált a török és arab szólásformákkal keverve, virágos és elég gazdag hízelgő szavakban arra nézve, hogy vele a meghunyászkodó modem műveltség zománczát megadhassuk. De a valóban müveit török körökben e modort nem kell, hogy a hazára nézve is alkalmaztassanak. Szeretnünk kell a hazát egész szívvel, egész lélekkel és egész vagyonúnkkal. Hisz mind övé vagyunk és ő mindenünké, Ezen imádott, szeretett haza. Hála Istennek, ifjúságom ábrándját, mely szerint a hazai zsidóság gondolkodásban, nyelvben és tettben magyarnak érezze magát, most, hogy őszül hajam, különösen, ha az ifjabb nemzedék felé irányítom tekintetemet, megvalósulva látom. Magyar a zsidó iskola, magyarul hirdeti Isten igéjét a zsidó pap, magyarul érez a nemzeti czélokra mindig áldozatkész hazai zsidóság. Azonban van a zsidóságnak még egy másik, nem kevésbé fontos feladata: A haza iránti kötelességek mellett a hitfelekezet iránti kötelességekről sem szabad megfeledkeznünk. — Vigyázzunk, nehogy később fel kelljen sóhajtoznunk: \nitDJ xb 'bw WD d'öidpi n» mtw megtettek engem a szőlők őrének, de saját szőlőmet, a magamét nem őriztem. A szabadelvű egyházpolitikai törvények életbeléptetése után még fokozottabb mérvben kell, hogy vallásunk magasztos tanait ismertessük. — A lelkiismeret szabadságát biztosító törvényeket őszinte örömmel fogadtuk, hisz mám rí iök 'mii dk *| hidd kSi bvn kS nem hadsereggel, nem nyers erővel, hanem az én szellememmel, mondja a séregek Ura. Mi perhorreskálunk minden vallási kényszert M fiK a tudás terjesztése képezi feladatunkat! — Ezen szellemben kell, hogy neveljük ifjainkat ♦*pin ’"pin anpfi Csak azokat nevezheted igazán gyermekeidnek, kik a te építőid. Az az: nem azokat, kik rombolnak, hanem azokat kik építenek. Es mit tapasztalunk ? ♦tűjéül pilt^' A szabadság mámorában egyes hitközsgekben felszínre került férfiak, a zsidó tudomány "Ismeretének teljes hiányában, abban vélik a haladás netovábbját lelhetni, ha más vallásfelekezetek szokásait utánozzák, de itt is az a hiba, hogy épen abban nem követik más vallásfelekezetek szokásait, minek követése nagyon is ajánlatos volna. Értem: a lelkipásztorok iránti tisztelet megadását és állásuk megbecsülését. Nem szólok a katholikusokról, hol a laikusoknak alig van valami befolyásuk. A pap minden. De nézzük meg a protestánsokat. — A protestánsoknál évszázadok óta kifejlett, igazán utánzásra méltó autonómiai élet dívik. Képzelhető-e oly protestáns hit1896. február 16. ■pirn fl| iw: “wsi baa liasználják, mint ez a valideh szultánának velem folytatott beszélgetésétől kitűnik. Elközelegvén az ebéd ideje, török és örmény hangszerek pengetését hallottuk, anélkül, hogy a zenészeket láthattuk volna. A terem egy része három méternyi magasra spanyolfal volt keritve, melyen belül a hangászok foglaltak helyet. A fiatalok az első czinczogásra a spanyolfalhoz rohantak, hogy a vastag tűkkel eleve készitett lyukakon kiváncsian szemleljék a muzsikusokat. Azonban észrevette ezt egyik az anyák közül s halk hangon odaszól, hogy: „Aib dir!“ — nem illik — mire ezek, mintha kánya csapott volna a csirkék közé, szétrebbentek. Ezalatt megjelent egy sereg fekete rabszolgaleány alacsony asztalokkal, abroszokkal, asztalkendőkkel, poharakkal fölszerelve. Az asztalokat sorba rakták; minden egyes személynek tettek asztalkendőt, kenyeret, poharat és zsöllyeszéket. A mi magasabb — a Iá franca — asztalunk oldalvást állott; rajta kanál, kés, villa, személyenkint három pohár, vizes üvegek, ezenkivül bordeauxi és cziprusi borok. Az ételeket részünkre nem készítették különösen. Mielőtt letelepedtünk, a rabszolganők ibrikeket hordtak körül táíczákkal és kezét kiki megmosta. Ebéd alatt a balkéz az asztal alatt, az ölben nyugodott tétlenül. Minden egyes személy mögött rabszolganő állott, készen arra, hogy kenyeret hozzon vagy vizet töltsön. A zeneszek játszani kezdettek; erre megjelentek az étekhordók, kik minden asztalra tettek egy-egy tál langymeleg, igen Ízletesen készitett főtt marhahúst garnirunggal. Ekkor ki-ki jobbkézzel letört egy falat
