Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1896-12-27 / 52. szám

1896. deczember 27.

3

jáig; I jeruzsálemi pátriárka aranyos és piros ruhába öltözött couvaszai nyitják meg a menetet, minden két lépés után nagyokat ütve nehéz botjaikkal a márvány padlóra. Utánuk eneklű gyermekek következnek, kezűkben gyertyákkal, azután a barátok sorrendben, elől a legfiatalabbak gyertyákkal kezükben, végül a Ferenczrendiek perjele, ki karján bölcső alakú arany kosarat s benne viaszból készült Krisztus gyermeket tart. A perjel után jő díszes egyenruhában a franczia konzul kíséretével, melyhez 4 csuvasz is járul. Idegenek, különösen amerikai és angol nők ritkán hiányoznak s a betlehemi nők is számosán vesznek részt a szertartásban, habár az rendeden éjfélen túl két óra után ér véget.

Karácsonyon kívül különben alig van már valami, mi Betlehemben arra a korra emlékeztetne, midőn a Megváltó szülelett.

V. HJVLaszlagos at* ötlete.

Senki nem emlékszik, hogy Fityfirity-ófalunak hallotta-e hírét valaha, mivel Fityfirity-Ófalu nem világváros és fogadni mernék, hogy nem is lesz az soha, habár igaz, hogy a városka lakosaiban megvan a hajlandóság a cselekvésre s eszem ágába se jut panaszkodni afölött, mintha Fityfirity-Ófalu maradi- sága volna valami különösen szembeötlő. Ellenkezőleg : a Fityfirity-beliek mindenha igyekeztek a haladó korral lépést tartani. Ebbéli igyekezetükben azonban csodálatos és állandó balszerencse kisérte őket s akárhogy ágáltak, nem tudtak hírre vergődni még a megye határain belül sem.

1896. augusztus húszadikán a „Fityfirity-Ófalusi Hirkürt“, nemkülönben a „Fityfirity Ófalusi Trombita“ egyidejűleg és egymás modorával tökéletesen megegyezően életrevaló eszmét pendítettek meg: Maszlagos Henrik Gusztáv Félix Gida nyilatkozatát kisérték némi megjegyzésekkel. Fölösleges tudni, hogy Maszlagos Henrik stb. városi képviselő, órás és korcsmáros, egyúttal a két föntemlitett lapnak vala szerkesztője és kiadótulajdonosa s elhiheti mindenki, hogy Maszlagos ur volt annyira lelkiismeretes, hogy idegen elméket nem engedett belekontárkodni a Hirkürt és a Trombita szellemébe, hanem az elsőtől az utolsó betűig maga irta meg az egész újságot; sőt néha takarékossági szempontból, még ki is szedte.

Emlitettem már, hogy Fityfirity-Ófalu azon szerencsétlen éghajlat alatt fekszik, amely lángelméket szülni egyáltalán nem képes. Méltó föltünést keltett ennélfogva, hogy a mondott hó tizennyolezadik napján a képviselő-testület ülésén szokatlanul komolyan és ünnepélyesen emelkedett Maszlagos ur szólásra. Halotti csend lön és Maszlagos meghatottságtól remegő hangon mondá el beszédét. Nagyon sajnálom, de ezt a beszédet nem adhatom át az örök halhatatlanságnak, bár arra leginkább volna érdemes. Csupán csak rövid kivonatát adom, midőn megemlítem, hogy szóló azt hangoztatta, Fityfirity-Ófalu lakosai elégedjenek meg egy nevezettel. Tudnillik vágják ketté a község nevét s a második felét dobják a kútba. Mert minek egy városnak dupla név? Nem elég egy is neki? Meg aztán nem is válik az a második rész egy csöppet sem díszére. Ófalu!! . . . Falu! . . . Falu, igen, rongyos falu, már pedig a fityfirity beliek lelkületét évtizedek óta, sőt mondhatnám kezdettől fogva városias érzés uralja. Minek az az odabigy- gyesztett falu ? Csak a tekintélyünket rontja. Ki tudja, nem-e kaptak volna már régen törvényhatósági jogot, de persze, egy kormány se fogja ezt oly helységnek adományozni, amelynek már a nevében is ott a falu. El kell türülni, ketté vágni, a kútba dobni. És igen szép beszédet mondott indítványának támogatására, bőven illusztrálván azt marhákkal, disznókkal, vadszamarakkal, kutyákkal s egyébnemü háziállatokkal. Beszédét a következőkép fejezte be:

— Akasztófát nekik, kötelet a gazembernek, aki városunk (és e szót három ‘„r“ és ugyanannyi „s“ betűvel mondotta) haladását meggátolni merészkedik azáltal, hogy közönséges faluvá lealacsonyítja. Revolvergolyót a gyomrába, aki megakadájyozni meri, hogy Csókvári Arabella, a budapesti deszkák istennője, Fityfirity müértő közönsége előtt is ragyogtassa isteni művészetét. A diva pedig egy faluba elmenni soha nem fog.

A szónok ezzel leült 1 ahogy a hallgatóság felocsúdott első csodálkozásából, a gratulálni sietők elöl ügyes fordulatokkal kitért. Ez megint szokatlan volt I az ülés szokásaival merőben ellenkezett. De Maszlagos ur megőrizte titkát s titok teljesen súgta:

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (52. sas.)

— Húszadikán, húszadikán.

Mit vol mit tenni, a türelmes közönség várakozott. Húszadikán a Hirkürt és Tromita diszkiadásban jelent meg, annyi példányban, ahány nagykorú polgára volt Fityfirity városának, hozzászámitva ráadásul azokat, akik abban a korban vannak, (a nagykorúság előtt) melyben a színművészet iránt érdeklődéssel viselkedni szokás. Úgy a Hirkürt, mint pedig a Trombita az utolsó számig elkeltek. Tekintve, hogy az előző napon Maszlagos tír korán reggeltől késő estig a nyomdában a lap kiszedésével és nyomásával foglalkozott : a dolog átlagosan öt forint tiszta hasznot hajtott s a laptulajdonos örvendve dörgölte kezeit s ravaszul mosolygott.

Nem igy a Fityfirity-beli többi polgárok. Akik megvásárolták a lapot, mind a hány, úgy érezte magát, mint a ki bor helyett véletlenül eczetet iszik és még hozzá jókorát húzott belőle. Röviden, a Hirkürt és Trombita vállyetve támogatták Maszlagos ur indítványát, melyet a képviselőtestület ülésén előadott; egybe pedig kinyilatkoztatták, hogy Csókvári Arabella kisassszony. és társulata egyenest Budapestről megérkeznek még ezen a héten | három föllépés alkalmával fognak másutt el nem nyerhető műélvezetet nyújtani. Ez igy magában tokaji lett volna, mivel Fityfirityten soha se volt még színtársulat. De e hir után következett, hogy az előadásokat a „Bikához“ czimzett vendéglő nagytermében fogják megtartani, miért is a vendéglőt egyelőre — vonatkozással a tör- ténendőkre — [az „Istennő-hajléka“ névvel lálja el gazdája.

A Fityfirity-beliek mindjárt látták, hogy be vannak csapva, még pedig csúnyául. Mert bizonyos, hogy a község nevének megváltoztatása csupán reklám volt a dívának; a színpadot a Maszlagos korcsmájában fogják fölállítani: ezt tehát ők fogják megfizetni ; a beléptidijat Maszlagos fogja kiróni: ennélfogva jó magas helyárakra van kilátás; a vendéglő uj nevet kapott, vagyis uj czégtábla kerül a régi helyébe: ki fogja ennek a költségeit viselni ? Kétségtelen, hogy a- tisztelt közönség.

E gyászos kilátásokat egyetlen körülmény sem enyhítette s előrelátható volt, hogy a színtársulat szereplése Fityfirityen sokáig érthető nyomokat fog maga után hátrahagyni. Mert szent igaz, hogy Maszlagos kifogott rajtuk. De úgy kell nekik. Mért nem jutott az ő eszükbe, hogy színészeket kell fólléptetni, miért nem viselték közösen a terheket, amint közösen élvezhetnék az előnyöket is, ha közadakozásból összegyűlt pénzen hozatnak vala színészeket, állítanak színpadot stb. így most már nincs egyéb hátra, mint tűrni Maszlagos ur zsarnokoskodását és álmodozni. Álmodozni: Fityfirity polgárai és álmadozni! . . . Igen, kérem, mert a Hirkürt és Trombita erre indították az olvasókat.

— A ki a nyíló rózsát teljes pompájában akarja látni, — ide jöjjön. (Czélozván a vendéglő nagy termére.) A ki fogalmat akar szerezni az ibolya szerénységéről : — ide jöjjön. A ki látni akarja a liliom tisztaságát, — ide jöjjön. A ki a menyország angyalát látni akarja, — ide jöjjön, mert itt látni fogja. Földönjáró csillag, égi szép virág, oh jöjj el minél hamarabb, hogy beigazold: toll leírni, ecset megfesteni nem képes téged, oh bácskai liliom.

Ezek voltak olvashatók a testvér újságok díszpéldányában, Maszlagos ur unokaöcscse, egy bölcsész- hallgató tollából, ezek és még sok más hasonlók.

Könnyen elképzelhető, hogy a Fityfirity-beliek fantáziája mennyire dolgozott. Valamennyi helyet az összeo előadásokra lefoglalták és mégsem juthatott mindenki hozzá, hogy lássa a bácskai liliomot. (Hogy mért éppen bácskai, azt nem szükséges indokolni.) Az utczán mindenki láthatja majd, midőn kifogják szekeréből lovait s végig hurczolják a városon, de hajh, a színpadon! . ü . Hanem bíztak benne, hogy talán megtoldják az előadások számát egynéhány estével.

Maszlagos ur a tavaszszal fönn járt Budapesten s unokaöcscse, Süveg Miska bemutatta őt a divának s neki a dívát, mint menyasszonyát. Nem sorolhatom Maszlagos urat a lelkiismeretes emberek közé, már csak azért se, mert alig hogy megismerte Miska ücscse menyasszonyát, nyomban elhatározta, elcsábítani azt tőle. No ja / Minek az ostoba filosophernek ilyen szép menyasszony ? Különösen mikor Arabella éppen neki való. Az, hogy 1 már túl jár az ötvenen, semmit sem változtat a dolgon. A több tapasztalás révén legalább jobban megőrzi a liliomot. Úgy van, jobban megőrzi, még a filosopher mellett talán éhen halhat.

Tudtára is adta ebbeli sejtelmét a liligmnak. A

liliom könyezve vette tudomásul a mondottakat s Maszlagos ur jószívűségét avval honorálta, hogy önfeledten borult a keblére az elhangzott szerelmi vallomás után. Maszlagos ur ezek után terveket kovácsolt, miként téphetné ki a liliomot a bárdolatlan kertész markából, elkerülve egyúttal azt a kellemetlenséget, hogy tekintélyén csorba esnék, I mi láttuk, miként sikerült neki a terv kivitelének megkezdése.

Három előadás után a lakzi: — milyen fönséges eszme! Először az egész Fityfirity őrjöngő lázban ég; másodszor a bevétel bőven fedezi a kiadásokat; harmadszor a IVEiska távol van, mire megérkezik, ők már férj és feleség. A jámbor Miska! még avval is a malmára hajtja a vizet: czikket irat vele róla a lapjába! Ha tudná a bamba, mit cselekszik!

Az előkészületeket három nap alatt végrehajtották s a liliom egy csütörtöki napra kitűzte megérkezése időpontját.

Mialatt Maszlagos ur Fityfirityen dörgölte ökleit örömében s számlálgatta az órákat s mialatt egy vasúti vonat röpítette Csókvári Arabellát és társulatát Fityfirity felé: a budapesti Dunaparton kaján mosolylyal ajkán sétált Miska, akit fölültetni vélt a nagybátya, megfosztván őt vőlegényi jogaitól. Tényleg szomorú lett volna, ha a nagybátya fondorlata sikerül: csakhogy szerencsére nem számolt eléggé a körülményekkel, mert tudni kell, hogy a liliom hű maradt nevéhez és menyasszonyi állapotához egyaránt, már amint az tőle telt. Az öregnek minden szavát besúgta vőlegényének, akit felszólított, hogy játsza az egy- ügyüt (a mi nem is volt olyan nehéz neki) engedje őt cselekedni. 0 majd lemegy szerepelni, beveszi a három fellépési dijat, a harmadik estén pedig megérkezik Miska s az egész község, de még Maszlagos ur bámulatára megesküsznek majd a fityfirityi plébános előtt, nem törődve a Miska szigorlataival, melyek éppen folytának.

Úgy is tett, amiként beszéle.

Díszes társaság indult Fityfirityről székereken a legközelebbi vasúti állomásig csütörtökön este, s péntek reggel ugyanez a társaság vissza is tért, magával hozván a divát, s annak társulatát, egy borbélylegény, egy kulisszatologató és egy klarinétos czigány személyében.

Nem irom le, miként ünnepelték Fityfirityen ezt az eseményt, nem irom le az elragadtatást sem, mely az első előadást jutalmazta tapsaival, csupán azt említem meg, hogy senki nem sajnálta a belépti dijat, mert a borbélylegény és a czigány fölváltva huszonháromszor csókolták meg ölelgették összevissza az előadás folyamán. Arabella kisasszonyt. Fityfirityen még addig nem láttak nyilvános csókot. Csakis Maszlagos ur örömébe vegyült keserűség ennek láttára.

Előadás végeztével kihordták a színpadot az udvarra s helyibük állították az asztalokat, némely vendég maga a gazda is segített az asztalokat tologatni. Bankettet rendeztek, melynek tartama alatt körülbelül húszán egymás fejéhöz verték a poharakat, némi kedvezőtlen vélemények okáért, mik a dívára vonatkoztak. Egyszersmind pedig aláírták a folyamodványt, melyben azt kérték a minisztertől, hogy Fityfirity-Ófalu nevét — legalább egyelőre csak a nevét, — ragadja ki az alacsony sorsból, s törölje el illetlen jelzőjét.

A következő nap sokakra az asztal alatt virradóit s a déli harangszó fölverte álmából Maszlagos urat is, akinek első gondja a nagy horderejű folyamodvány vala. Lelkére kötötte legényének, hogy lóhalálban vágtasson vele a postára, s hozzon írást róla, nehogy elsikkasszák.

A legény, résztvevén a tegnapi banketten, csu- dálkozva látta, hogy mozog a föld s rosszalását fejezte ki a fölött, hogy a lovak elbújtak előle, minthogy az istállót üresen találta. Fölháborodása még magasabb fokra hágott, midőn úgy tapasztalta, hogy a kocsi is láthatatlan.

A gazda e közben lélekállapotban egy darab fiók-kulcs hiányát állapította meg. Rosszat sejtve, közeledett a hütlenül hagyottt fiók felé, de a gonosz portéka már messziről vigyorgott gazdája felé tátongó ürességgel. Pedig a múltban ez a fiók zárta magába Maszlagos ur készpénzét és drágaságait.

Gonosz sojtelmektől űzetve, Miska a filozopher hamarább érkezett meg a kitűzött határidőnél, s el- csudálkozott rajta, hogy ölelésre tárt karjai közé sebzett oroszlán módjára ugrik a bátya, hangoztatván olyanforma vádat, mint aki tolvajt fogott. A félreértés ki- derülése után támogatva a legény fölfedezése által, megállapították még a bájos liliom és társulatának hiányát.

Az esetet Maszlagos ur titokban tartotta, mert