Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-12-27 / 52. szám
58^ric®l ►'uruAinij I^ai*áesony ünnepén. (Szonett) Ma született a Megváltó minekünk, Bölcsőjénél fényes csillag ragyog; Allelujah zengnek az angyalok, Néki — kiben mi hiszünk és remélünk. 0 mi bennünk, mi meg ő benne élünk, Világ felett támaszta ő napot; A szív ma már nem olyan zaklatott, Lefizetvén a bűn zsoldját mi értünk. Áldott Jézus ! szállj bó szivünkbe már ma, Epedve várt milliók szive régen; Mi világot árasztott a sötétben. A föld boruljon illatos virágba, Béke lakozzék emberek szivében; Áldott legyen ki jött az Ur nevéden. BJósa Ede. Karácsony. Zugnak a harangok! ... Az utczán ünneplő ruhában sietnek a hivek a templomba, hol felhangzik az ének: Megszületett Jézus , . . Hát valóban eljött a karácsony, mit oly epedve vártam ? Szivembe lopódzik a szent áhitat érzése, összeteszem kezeimet, s hálát adok a magas ég mindenható Urának, hogy ismét meghagyta érnem e napot, egészségesen, vidáman és boldogan családom körében. Óh ti még nem tudjátok e szent nap igaz örömét. Teljes boldogságát ti még nem éreztétek, kik nem vagytok családosok! Mikor leülünk az asztalhoz, előttünk az ünnepi étel, édes feleségem fáradtan, de boldogan hajtja fejét vállamra . . . A szoba minden zugát betölti a sok-sok gyertya világította karácsonyfa fénye, körülötte pedig tiszta, gondtalan örömmel játszadoznak gyermekeink elel mondogatva egymásnak, hngy milyen jó is az a kis Jézuska, aki úgy szereti a jó gyermekeket. Ez a boldog karácsony ! De Istenem nem mindenütt boldog ám a karácsony ! Emitt a harag, ott a kicsapongás, iszákosság, s a vallástalanság sok-sok korcsfaja keseríti meg ez ünnepet, fásitja meg az ember nemes részét, a szivet, hol csak jónak kellene lakozni. Ezeken a szegény nyomorultakon gondolkodom el mindig, s szivemet ilyenkor át-átjárja egy kínos érzés, mit csak erős vallásosságom képes elűzni. Alig vonul el szemem előtt e kép, egy újabb, egy szívfacsaróbb tűnik elő, Kis szobácskát látok, benne, egy szál faygyu- gyertya adja a világossáigot. Ott ül az anya! Gyermekei kíváncsian futnak-futnak az ablakhoz, s várják a kis Jézuskát, hogy hoz-e nékük játékot, olyan szépet, mint a milyet ők láttak a városban. Szegény gyermekek! Játékot, mikor lábatokról foszlik a czipő. — Játékot akartok, mikor a kis szoba oly hideg, hogy gyenge testetek kék, zöld, mikor a kis szpbán a szél kénye kedve szerint fuj ki be. S ha ezt mind érzitek is, mit tudjátok szegények, hogy a ház ura most akar kitenni bennetek a fagyos időre, mert szegény anyátok nem kap munkát, hogy megkeresse a lakbért, meg hogy az a kis kenyérke, mit oly mohón fogyasztottatok el az utolsó volt, s ki tudja, mikor ér fel az Úrhoz jó anyátok imája, ki most ott ül az asztalnál, s kezében tartja egyetlen kincseteket, meghalt apátok fakult arcz- képét . . . Szabad bejönni a betlehemeseknek ? . . . kiáltja be valaki az ablakon, s eloszlatta ábránd-képeimet . . . Gyermekeim örvendenek, az énekes pásztorfiuknak, jókat nevetnek a vén apó mondókéin. Édes párom vállamra hajtva fejét, legelteti igaz szivörümmel szemeit a gyermekek gondtalan örömföstötte piros orczáin, magam meg ismét elkalandozom azokhoz a szegényekhez, a kiknek még akkor is szenvedni nélkülözniük kell, mikor mindenki örül e földön, égben egyaránt, mert hisz betellt a próféta szava, hogy „Megszületett Jézus, Judeának királya, kicsiny betlehemben.“ . . . Zsemley. Ltaezaszéke. (Karácsonyi néprege.) Irta: Zavadezky. Diák voltam, s épp a karácsonyi vakátió volt. Elmentünk ketten legátióba. Amint egy csárdába betértünk melegedni, egy vén paraszt ült mellénk, s elbeszélte a Luczaszéke történetét ami, mint köztük fennáll, megtörtént. így mondta el: — Nohát mindjárt elölről kezdem. Komiszul kemény tél idő járt. Az egész falu olyan fehér volt, akár az a jeges medve, amit a nagy vásáron mutatnak ménázsériában, az utczák meg olyan üresek, mint a falu rektoi’ának a feje. Csak itt, ott látni egy-egy kis lyánykát, akarom mondani egy-egy lyányka ruháját, (mert hát ő maga úgy bebugyolázza magát, hogy bizony nem tóm csak az orra högyit is látni-é.) No hát amint mondom, hát effajta személyiségeket látni az utczán, de hát ezek is olyan gyorsan futnak akár egy gőzmozdony, (de nem viczinális) igönyösen a jó Kazsa nénike házában. Azt tartom ott van most az egész fiatalság. A lyányok fonnak, a legények meg hát vélek tereferélnek. Ott üli mindjárt szemtől az ajtóval Kazsa néne. Igen jó asszony. Azt mondják, hogy olyan, mint egy falat könyér. No hanem úgy köztünk legyen mondva, biz én azt nem hiszem, mert biz ő beíőlle egy század katonának való czipót ki lehetne szakajtani, mert olyan tekintélyes alakja van. Mellette ül úgy a jobbik keze felől Csutora nénénk, aki meg néha-néha olyan szömöket vet szegény Kazsa nénire, mintha csak azt akarná mondani: hogy hé sógorasszony adi csak kee e’ kicsit abbu a hájbu’ néköm is. No azt tartom, hogy nem is kell ezek után sokat beszélni Csutora néniről és csak úgy felebaráti jóvoltomból annyit mondok róla, hogy úgy néha bizony majd azt hiszem, hogy az én pipaszárom, (már mint ő.) Oddébb azután mind olyan személyiségök ültek akik nem igen méltók arra, hogy az ember meg is említse csak iket. Azaz — hogy izé nó! — uram bocsá’ hiszen majd, hogy kifelejtettem a másfél szemű Erzsók nenét. Már biz úgy! ő a legokosabb asszony a faluban. — persze azt senki se tudja — de hát az mán úgy van, hiszen épp most mondta el az álmát, hogy hát az éjjel megjelent néki a szűz Mária még pedig a boldogságos, és olyan fényes volt, hogy majd meg vakult bele — no mán erre szeretném elkiáltani, hogy nem-e az a gyik szeme is úgy futott ki, tán úgy tett, mint az egyszeri czigány — no de hisz tudják I .... és oszt azt mondta neki: lyányom (ugyan hozzá tette-e, hogy 76 éves ?) te mindig szent valál, hát én mondok neked három számot és azt tedd a lottériába és légy boldog. És ő meg akarta csókolni a szűz anya ruháját, de az eltűnt, s most csak attól fél, hogy hátha azért nem jönnek ki a számok, mert hát megbabonázta az a zörgős csontu vén czirmos, a mely, mikor az udvarra ment úgy nyávogott, hogy ijedtében menten elejtette ami a kéziben volt. (Mellesleg mondva a bütykös volt a kéziben, s csak nem akarta elárulni, pedig mi mégis tudjuk.) Amint hogy ezt igy végig mondva mély hallgatás következett. Talán mindenki azt gondolta úgy magában, hogy hát: hiszi a piczi, de én nem. Amint egy ideig igy senki sem szólt hát mégis csat meggondolta Erzsók néne, hogy jó lesz mást előhozni s megnyitotta gyönyörűséges hamus színű ajkait, melyek alatt egy-két fog tekintett elő busán mintha a többi társát sajnálná, amely ott hagyta Erzsók nénét, s szörnyű sóhajtozások közt elkezdé mondókáját. Hát bizony édeseim, hát bizony kedveseim, a a gyüvő hétön lösz Lucza napja. Óh-óh, és ezeknél a szavaknál úgy tett mintha könyezne — lesz-e az idén olyan bátor legény a faluba, hogy megüllje a Lucza asszony székét? — Hogy lesz-é ? — kérdi a sarokból felugorva Czogáczi Pali — hogy lesz-é | hát én a szösz vagyok 1 Hát még ha Luczifer patkószögit kőne is kivenni, s őkémét meg felültetni a gőnczöl szekerére, nem ten- ném-e meg 1 ha tudom, hogy Julcsa enyém lesz. Ember kő ahhoz Pali fiam — feleli Erasök néne — a többiek meg nevetnek. Pali fogja kalapját s az ajtónál megáll — no hát mögmutatom, hogy embör löszök — és azzal kimegy. A többiek rá sem hederitenek, folyt tovább a fonás, meg terécselés. Azóta minden este, mikor a holdat nem takarta semmi, ott volt Czogáczi Pali a temetőben s a fagyos hideg időben faragta Lucza asszony székét. Eljött végre szent karácsony. A kis templom harangja jelt adott az éjféli misére. Mindnyájan a templom felé tartottunk. Velünk volt Pali is. Olyan vig volt. Egyre mondogatta, holnap ő lesz a legboldogabb ember, mert bírni fogja Juliskáját. Alig, hogy beléptünk a templomba, Pali eltűnt, mintha a föld nyelte volna él. Megkezdődött a mise. Az orgona oly szépen szólt. Mi meg énekeltük, hogy Menyből az angyal ............. E közben a toronyóra ütötte a tizenkettőt. Egy .... kettő . . . amint a tizenkettediket ütötte a templom ajtó csattogott — recseget, az orgona elhallgatott, a gyertyák egy pillanat alatt elaludtak. Mindnyájan ijjedve futottunk ki, de az ajtót úgy becsapta az a zugás, hogy nem bírtuk kinyitni. Ijedten bújtunk össze, s mintegy varázsszóra felhangzott az ének: Te nagy Isten dicsérünk .... E közben lecsendesült minden. Az egyházfi meggyuj- totta a gyertyákat. És mit láttunk | A templom közepén hevert Pali kalapja, csizmája, ruháinak darabja. Ott feküdt a Lucza-széke darabokra törve. A hívők ijedten súgtak össze: Elvitte őt Luczifer. Lekapták itet' az ördögök Lucza-székéről. Tanulni Való Vet*sikék. I Jó gyermekek számára. Irta: Gizella néni. R szegény verebek, Csiri biri csicseri, Jó leányka gyere ki, Adjál nekünk morzsikát, Kendermagot friss búzát. Jövök, jövök, sietek, Szegény éhes verebek, Hozok nektek friss búzát, Jóért az Isten jót ád. Csiri biri csicseri, A sok veréb csicsergi, Jóságodat köszönjük, Még máskor is eljövünk. kovács Pisti . . . Kovács Pisti egész utón Pityereg, Megkérdeztem, mond Pistikém Ki vert meg?
