Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-12-27 / 52. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (52. sz.) 1896. deczember' 27. 3§leixsbcs©:ra.3T. Magasztos szent öröm-ünnepé a kér. világnak, szép Karácsony, szívből üdvözöllek! . . . Csakhogy megint eljöttél, csakhogy újra itt vagy! . . . Oly epedve vártunk, mint a hajdani zsidók a Messiást, — oly szívesen látunk, te fényes ruhás égi vendég, a mint csak egy igaz örömtó'l repeső' tiszta szív láthatja azt, kit legjobban szeret. Fényes-ruhás égi vendég és tiszta szív . . . Beszéljünk most ünnepi vezérczikkünk- ben, ünneplő érzelmeink behatása alatt, ezekről. Köztudomású, hogy a mai kor iránya tul-reális, véghetetlenül önző, mindenüt és mindenben anyagi hasznot s érzéki gyönyört kereső. Hová lett a napkeleti bölcsek s betlehemi pásztorok vallásos fellángolása? Hová lett az ős magyarok ideális honszerelme, mely olthatatlan, örök lánggal égett, mint a Mózes csipkebokra ? Hová lett — egy szóval, — az a magasabb lelkesedés, mely féltette érinteni fényes szárnyaival a föld alacsony porát s e ragyogón fényes szárnyakkal mindig ott fent röpködött a tiszta magasban, a nemesebb eszmék, elvek és igazságok szép világában, hol nincs alacsony por és ronda sár, vagyis — a mi ezeknek megfelelő, — nincs számitó önzés és kapzsi haszonlesés ?! . . . Hajh! ez az ideális szép kor, ez az Ovidius — » Métám orfózis « -ának visszaóhajtott szép Aranykora, fájdalom, rég elmúlt. Átugrottak hamarosan a 13 próbás ezüsthöz hasonló »szilárd jellem« korszakát is. Ránk nehezült egész súlyával a szegényes kenyérért való megfeszített küzdés vas-korszaka! Hagyján, hogy a vas-kor, az életfentartás jogos ösztönével§1 piszkos foltokat rakott ideálizmusunk fényes szárnyaira a ragyogó pikkelyek helyett, — de sokkal elszomorítóbb a tudat, hogy a minden munka nélkül élni, sőt ^ ollón meggazdagodni vágyók nagy serege, " vas-korszaktól, a kitartó, becsü- ól is, a manapság forgó pénzek mindinkább megteremti a hit- ai-arany, chinai ezüst, cseh-gyé- mánt és az értéktelen nickl-korszakot! A kenyérkeresés nagy szorgalma és a mohó gazdagulás nemtelen törekvése közt TARCZA. Karácsony ünnepén. Forgó időben, forgó a szerence, A boldogság most itt, majd ott tanyáz ! De e napért a bút szív elfelejtse, S vidám örömtől hangozzék a ház. Ma nyilt meg újra a bezárult Éden, A melynek napja le nem áldozik ; E nap süt rám a gyermekek körében, S szivem hisz, örvend és imádkozik. Oh gyermekek, tiétek a mennyország, Miénk a fold, e küzdelem helye. Jó szellemek e kort megaranyozzák, De a miénk bubajjal van tele. Oh hintsetek rám boldog gyermekévek Uditő szendert, mig könyűm pereg — lm, nyilik a menny, zendül titkos ének, S szárnyával illet az angyalsereg. Szent angyaléuek gyermekek dalával, Harmóniában halkan összezene: Künt reszket az ég sátra, csillagával, Bent ragyog a szem s lelkem elmereng. Isten szemei, oda fenn ragyogva; Ti fényes, tiszta, örök csillagok, Vigyázzatok e földi anyaiokra: Maradjanak mindvégig angyalok! egymást rohamosan kergető szürke, ködös, hideg és kellemetlen adventi napok után —• melyek oly feltünőleg emlékeztetnek az emberi szürke telkekre, a hazai, vallási- és társadalmi magasabb és melegebb lelkesedés hiányára! — oly jól esik üdvözölnöm a közönséges napok sorából kiragyogó fényes-ruhás égi vendéget a szent Karácsony ünnepét! . . . Azonban sietek megjegyezni, hogy ez a fényes-ruhás égi vendég, csak rangjához illő elegáns lakásban szállásolja el magát! . . . Más szóval: a Karácsony szent öröme csak a tiszta sziveké! . . . Ha ezzel bírsz, bár koldus légy: mindened van; de e nélkül a király is koldus* a bíbor s bársonyban ! . . . Oltsük fel azért szivünknek ünneplő ru-' háját, a tiszta érzelmeket, a gyermeteg, boldog naivságot, — legyünk vallásos áhítatra s szent lelkesedésre most sokkal hajlandóbbak, mint egyébkor az egész évi élet anyagi küzdelmeinek közepette, — nézzünk most merően — égiekért epedő szent lelki szomjúsággal — arra a betlehemi hajnal-csillagra, mely az Üdvösség napjának hir-követe volt, — legyünk gyermekek mind, hogy boldogok lehessünk, — és a mi fő, — miként a kis gyermek fokozott mérvben szereti ilyenkor az ajándékkal kedveskedő jó szülőket, 5 úgy mi is, a társadalmi élet nagy családjának tagjai — mint a Jézus Krisztusban mindnyájan az egy égi Atyának gyermekei tehát édes testvérek szeretjük egymást a szokottnál jobban, rang, vallás, faj és nyelvi különbség nélkül, hogy szép legyen a szent Karácsonyunk! Boldog ünneplést kívánok! Borzsák Endre. Rákosi Jenő a sajtóról. A sajtóról nyilatkozni Magyarországon nincs hivatottabb, mint Rákosi Jenő. A magyar kifejlesztett zsurnalisztika az ő müve. Ünnepi számunkra tartottuk azt a fejtegetést, melyet olvasóink előbb egyáltalán nem olvashattak: „A sajtó az uj kornak legsajátosabb intézménye, legkidomborodóbb jellemzője. Ha az ember nézi, azt kell mondani, hogy csodája mintegy a természetnek, mert a gyermek szülte az anyát: nem a kor a sajtót, hanem a sajtó a kort. Befolyása, hatása, sőt azt leÖk boldogok, mert lelkök himporára S fehér szárnyára sár még nem tapadt, Az ártatlanság gyöngyös koronája Disziti őket, mint királyokat. Leborulok hozzájok, itt a porban, Ha vélök játszom, ez úgy fölemel; Légy Salamon bár avagy járj bíborban, Egy boldogít: a gyermekded kebel. Harangszó kondul, s lelkem áhítattal Telik meg szent karácsony hajnalán, Két ezredéve hangzik már ama dal, Mely örök-ifjú, angyal ajakán. Mig ajkam himnuszt zeng a magas égben, Hová a lélek úgy kívánkozik: Megállók itt a gyermekek körében, S szivem hisz, örvend és imádkozik. Sántha Károly. Tolna és a rizskása. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Boldog nép az eszkimó. Ugyan hóba vájt barlangban lakik, a hideg miatt halzsirt iszik, de nincsen jobbhoz szokva, nem ismer más éghajlatot. A legnyomorultabb emberi állat a délamerikában lakó nép, mely földet is eszik, nem a legsajnálatraméltóbb, mert nem bir öntudattal. Az afrikai néger rabszolga ki a mocsai'akban termő rizst munkálja, ugyancsak annyiból különbözik az állattól, hogy kevesebb ennihet mondani: hatalma szemlátomást és a szemlélőre majdnem félelmetesen nő, Semmi a világ teremtése óta oly átalakító erővel birt, nem hatott az emberiségre, mint az újságírás. Az újságírás ledönti az idők kórlátait, ledönti országok határait; ledönti a hegyeket, a melyek nem választanak el többé nemzeteket; kiszárítja a tengereket, mert megszűnik a tengerek jelentősége és elválasztó hatalma a sajtó összekötő hatalmával szemben. Megtámadja a természetet, sőt magát az embert, mert a sajtó lerombolja a különféle népeknek, nemzeteknek nemzeti hagyományait, szokásait, módosítja gondolatait, behatással van erkölcseire annál a rengeteg csereberénél fogva, a mely a gondolatok és érzületek között a nemzet forgalmában végbe megy. Az egyiknek sajátságait elveszi és leszállítja a másikhoz : a gondolattal közvetlenül megostromol irányokat, szokásokat, — szóval a nemzeteket és egyéneket, egyéniségükben támadja meg, nivellálja, kicseréli módosítja, Ilyen hatalmat nem gyakorolt eddig semmi vallás alapítás, mert minden vallás — még a leghatalmasabb is — a nemzeti egyedeket meghagyta egyé- niségökben egész a legújabb korig, ruházatukban és szokásaikban,' sőt ezek némelyikét a leghatalmasabb is fölvette a maga inventáriumába — ha szabad szent dolgoknál ilyen profán szót használni — mig az újságírás egy rengeteg nemzetközi közösséget teremtett az emberiség között. Mint egy minden nap, megharsanó trombitaszó, úgy hordja világgá a sajtó megszületett gondolatát, akárhol szülessék meg a czivilizált föld kerekségén. Irányiba, tettre serkenti az emberek érzületeit, igazgatja anyagi érdekeinket; emeli, lesújtja, táplálja, fogyásztja és formálja — a mi legegyénibb az emberben — az ember ízlését is. Erkölcsünk, a melyről azt hisszük, hogy a legsajátságosabb tulaj ddnságunk és csak egyéniségünkben él csak egyéniségünkből táplálkozik — mint a viz a szélnek hullámcsapásaira; erkölcsünk úgy hullámzik a sajtó befolyása alatt, a mely az emberiség tetteit, érzületeit, vágyait, kísérleteit, találmányait és gondolatait közli velünk nap-nap után, 24 órás időközikben. A művészet alakulása, fejlődése, a művész a művészek sorsa, dicsősége és bukása a fityeg által könnyen fölkapott -ós tova röpített pa1 van kötve, a mely újság alakjában ezer r vonalon szerte fut az országban a legtávolabb vidékekre. A komoly tudósok, a kik meg a régi világ erkölcse, gondolkozása, mondjuk szolid fegyelmezettsége alapján élnek szellemi életet, kétségbeesetten tördelik kezüket: a sajtó tönkre teszi a könyvet, tönkre teszi a tudományt, a nonum prematur in annum elve füstbe megy, párává válik, mert hiszen a sajtótermék nem prematur nonum in annum, hnnem egy pillanat alatt születik meg és a másik pillanatban szétröpitik és izgalmat, zendülést és háborút képes kelteni, ha nem is fegyveresen, de az elmékben. valót kap mint az, szúnyog csípés és korbácsütésektől kínozva dolgozik, de nagyapái is úgy húzták az igát, tehát nem mardossa a szerencsétlenség tudata, mint a kulturembert, ha rósz viszonyok közé kerül. Hány változata van azon fájdalomnak, melyet a jóléthez szokott magyar polgár szenved, ha pl.“ a szőlei tönkremennek, ő kölcsönpénzt vesz fel és ebből regenerálja; a mi annyit tesz, hogy beleöli a hep- tikás földbe a kölcsöntőkét, hat évi munkáját, re ménységét és ott van, a hol a mádi héber. Az a paraszt, a ki olyan jómódú volt, hogy feleségét fürdőbe küldé, kényeztetett gyermekeinek nem hagyhat mást, mint a koldusbotot. Ez a kin. A gyógyithatlan gabnaárak, melyek miatt, úgy mint közvetlen a termelő, közvetve az ipar és kereskedelem szenved, már eléggé súlyos helyzetet teremtettek. 1 ilyen időkben egy vidéknek, melynek lakói, a Duna mentén lévén, ősidőktől fogva a vizen rendszeres kereskedelmet űztek árukkal, terményekkel, a hol még a napszámos ember is a vizen ku- peczkodott, elvették a viziutját azért, hogy a Dunának másutt erősebb folyása legyen és ne iszapositsa el a Fájsz alatti ásást. Hát ez jó, ha megment a jégveszélytől,, de két évi kotorgatás után mi az, a mit látunk: az idei jég, a mely még csak tizedrész olyan vastag volt, mint | tavaszi szokott lenni, a lanyha időben is csak megtorlódott ugyanott, a hol szokott és ott gubbaszko-' dott egy heti esőzés és nagy áradás daczára is. De ezzel a szabályozással a faddi és tolnai
