Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-12-27 / 52. szám
3 réz és érdemeket szerez magának abban, a mi a legdrágább a földön: a világosság, az igazság: az erkölcs szolgálatában, a mi a sajtó szolgálata. A baja-báttaszéki Dunahid kiépítése. A magyar vasúti hálózat egyik legfeltűnőbb hézagát tölti be báró Dániel Ernő kereskedelmi miniszter, a midőn — a „Nemzet,, értesülése szerint — Baja és Báttaszék közötti vasúti hidnak épitését határozta el. Csaknem érthetetlen, hogy ezen összeköttetés, miután az egyfelelől Bajáig, másfelől Báttaszékig közlekedő mozdonyok immár több mint húsz év óta néznek egymással a Dunán át farkasszemet, még eddig nem létesült,, a mi csakis úgy magyarázható, hogy ezen hid építése elleneztetett azon pbrasissal, nehogy általa a kiviteli kereskedelem a fővárostól eltereltes- sék, mintha a budapesti kereskedőnek érdekében lenne, hogy az általa p. o. Szabadka vidékén vásárolt és Stájerországba vagy Svájczba rendelt gabona nem a legrövidebb utón, tehát legolcsóbban és leggyorsabban, hanem tetemes kerülővel, drágább díjtétel mellett és lassabban de Budapesten át, esetleg az ottani pályaudvarokban torlódást okozván, szállíttassák rendeltetési helyére! Felmerült továbbá .azon nézet is, hogy előbb a Gombos és Erdőd közötti gőzkompot kell állandó hid által pótolni, — mert a télen néhány hétig szünetelni szokott; erre azonban könnyű válasz az, hogy a forgalom Baja és Báttaszék között — a hol egyáltalában semmiféle összeköttetés nincsen — egészéven át szünetel, eltekintve attól, hogy a bajai útirány egész Erdély és Magyarország délkeleti részének nyugatra irányuló kivitelére nézve nemcsak jelentékenyen rövidebb, de egyéb szempontokból is határozottan, előnyösebb a gombosinál. A távolság ugyanis, mely jelenleg a szabadkai csomóponttól a zákányi csomópontig — Eszék-Barcson át 325 kilómétert, teszen, lesz a hid kiépítése után 236 kil. tehát 89 kilóméterrel, vagyis 24°/o-kal rövidebb, a mi az egyes áruosztályok szerint — normális díjszámítás mellett —- 100 kilogramonként 10—50 krnyi megtakarításnak és bizonyos időnyereségnek is felel meg; Szabadkáról, Zágrábba pedig, ,—r- ezen második-fontos, csomópontig, a mai távolság Gombos Bosnabród-Sziszeken át 406 km., Baja-Báttaszéken át pedig lesz 377 km., tehát 89 kilométerrel vagyis 17°/o kal kevesebb, a mi 7—48 | krnyi viteldij-különbüzetnek felel meg. Az utóbbi relatióban hozzájárul a báttaszéki irány fölényéhez még azon körülmény is, hogy a Gomboson át való szállítás úgy a hosszabb ut mint a gőzkomp miatt jóval több időt vesz igénybe és hogy. ezen állomáson át Zágrábot illetve Fiúmét csak a sziszek-zágrábi déli vasúti péaga-vonalon át, tehát csak nagyobb költséggel lehet elérni és hogy a mai szabadka-zákányi összeköttetés is péaga-vonal t. i. a mohács-pécsi vasút villány-üszögi vonala is meg van ________TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (52. sz.) sza kítva, mig Baja-Bátaszéken át úgy a zákányi, mint a zágrábi csomópontokat tisztán m. kir. állam- vasúti vonalon lehet majd élérni. Hozzájárul végül a baja-báttaszéki összeköttetés jelentőségéhez most még az is, hogy Baján immár beágazik a zombor-bajai h. é. vasút és kilátásban van a halas-bajai vonal építése is ; Báttaszéken pedig beszakad a báttaszék-szegzárdi vonál és tervezés alatt van a mohács-báttaszéki h. é. zasut, úgy hogy a hid mindkét végén három-három vasúti vonal fog' be, illetve szétágazni, minélfogva az uj összeköttetés, eltekintve is a kiviteli forgalomtól, már a dunabalparti es jobbparti vidékek közötti kölcsönös árucserébe is fontos feladatot fog teljesíteni és élénk helyi forgalomra is számíthat. Azt hisszük tehát, hogy a szóban levő, annyi- ideig, elhalasztott terv kivitele a legrokonszenvesebben fog fogadtatni, a mi önként érthetőleg nem zárja ki, hogy 1 Gombos és Erdőd közötti 'gőzkomp is annak idején állandó hid által pótoltassák. Sürgőssebb azon-' ban mindenesetre a báttaszéki összeköttetés minél előbbi helyreállítása. B. K. * Jézus születése. *• Kiáltsatok föl filontrópok, kik az emberiség romlása fölött sirtok, keseregtek: nincs még elveszve az emberirég, mert vannak ünnepei és ezeken hangulatai. íme, itt van lelki megenyhülésünkre a fenyő- gallyas, illúzióval, költészettel, a? szeretet meleg hangulatával a karácsony, s a durva kenyérgondokat megszüntető emberiség e bájos ünnepén maga is bá- joló. Jóllehet a közelgő lusztrum vezető eszméi most csíráznak és a nap-nap mellett mutatkozó erkölcstelenség tobzódik, hogy szinte az emberiség morális csődjét kell. megjósolnunk: ezeken a fenyőgallyas ünnepeken kételygő lelkűnkbe a hitnek malasztja száll, miként az emberiség nem veszett el ennek a földnek: ennek az erkölcsnek. A mi mindenha a szenvedés kedves mérséklője volt, a mivel a gondviselés a. folytonos küzdelmekre alkotott embert megajándékozta: a költészet vonult be a tegnapi estén a nádfedeles, eszterhéjas házakba és a luszteres palotákba. Az emberiség legnagyobb áldása a .hangulatos, -dlágyuláara. hajló kedély - e tűnő kincs, habár rövid, de általános diadalt ülfr.- , .Lehetne-e toll, mely azt csak megközelítőleg le tudná írni,, mely* a karácsony vigasságában az ünneplő háznépet az öröm tuláradásának örömteli dőreségeihez juttatta? ' I I • >, •• Van,-e toll, mely a családok kultuszát a tiszta örömben, békességben csak meg is próbálhatná leírni. Mindenek egyetemes nagy ünnepe a karácsony : a roskatag aggastyáné, mert kiújulnak fakó emlékezései s a jelenben az unokák öröme képezi azt a fényt, mely rámutat az 1 ifjúsága bohó szivére; a kenyérszerző apa öröme is csodás és irigylendő, mert munkájának nem veritékes fáradsága, de Apotheozisa A szépirodalom kétségbe van esve, hogy a sajtó elveszi tőle a terrénumot tározóival, a ma képére átalakítja a ’szépirodalom egész birodalmát, a mely az előtt 'ü Boccacciókat és az utana következő bájos elbeszélők hadseregét foglalkoztatta: az újság tárcza- rovatá a maga kényszerítő erejével —' a mely apró hasábokra osztva, egy korlátolt térhez köti az irót — egesz műfajokat termel és a szépirodalom munkásait elvonja, magához köti és a oda bilincseli. A regény egész más módon írva, mint a régi regény, jelenik meg az újságok regény csarnokában és a szép irodalmi társaságok, a melyeket mi újságírók vaskalaposoknak szeretünk nevezni, úgy jajgatnak az uj regények után, mint a tyuk a kis kacsák után. Nem tagadjuk, hogy ez igy van, csakhogy mi sajtó azt mondjuk, hogy ez nincs rosszul igy és ekkor kíméletesek vagyunk, nem mondjuk azt, hogy jól van igy; ez az idő forgalmának szellemében fekszik, az idővel semmi sem tart olyan lépést, mint a sajtó és a szó szoros értelmében az időt kiszolgálja,, legnagyobb szükségleteinek tesz eleget. A sajtó, ha mellette egy és más a régi műfajok közül lehetetlenné látszik válni, ezt viszont megfizeti azzal, hegy az általa feldolgozott esztétikai műfajokat oly régióba veszi el, melyek ezelőtt soha hírét sem halották sem az esztétikának, sem a tudománynak, sem a fölvilágosodásnak. A sajtó egész birodalmakat hódit meg a világosságnak. Minden egyes újság olyan mint a repülő fáklya, a mely ég és eddig nem ismert sötétséget világit be és szét szórja fényét az emberi szellemnek és az emberi léleknek. A sajtó a modern világnak vérkeringése. Mint a hogy a vér atomjai konstituálják és rekonstruálják az emberi testet, szervezetet: azonkép a sajtó az ő elmulaszthatlan, fáradhatlan, szakadatlan mindennapi, sőt minden pillanatnyi munkájával az emberiség leg- elrejtettebb zugait, gondolkozásának keletkező helyeit járja be és befolyását gyakorolja és formálja az emberiségre, mint a vár a szervezetre. A sajtó a gondolkozást, a műveltséget, foglalkoztatja ; serkenti, izgatja, értesíti, fölvilágbsitja, for- fmálja a. modern jemjéer szellemét,. mert tájékozottá és fvifégbsabbán láthatóvá tfeszE-- . És ne méltóztassanak aztvhinni, hogy a sajtő- nák e nagy jelentősége, fontossága csak a világsajtót illeti íneg. Nem ! a hol egy testet megsebzünk, vér serken ott elő és az a vér, mely a legkisebb érből ' kiszorul, ugyanaz a vér, mely a szivemben lüktet, mert a szívből jön ki és a szívbe tér vissza. A legkisebb újság éppen oly orgánuma a világosságnak és annak a léleknek, melyet szolgál, mint akár a legnagyobb a Londonban megjelenő éppen úgy, mint a Hátszegen megjelenő. Ha a közönség megtisztel egy újságot, megtisztelte a sajtót, megtisztelte magamagát, mert fényes tanujejét adta annak, hogy a közösséget 1896. deczember 27. Dunaágak mentén lakók kenyérkeresete megapadt, egészséges levegőjét pedig teljesen elvesztette. Az egész országban lecsapolják a lápokat és mocsarakat, itten pedig mesterségesen létrehozták a két folyam medrében. A belvizekről nem is akarok szólni; mert állítólag ez, azért tett az idén olyan sok kárt, mert állandó volt a magas vizállás a Dunában; azután 'meg azt mondják a vizimérnökök, hogy pl. a bogyiszlói köztöltésen felül 6000 holdon elterülő felszivárgott belviz, nem azon az utón megy vissza, mint a melyen jött, s igy a föld pórusai bedugulnak (ötszáz év alatt) ez is vigasz. A mintegy 60 kilometer hosszú két Dunaág mentén a malária (mocsárláz) grasszál. A szülőknek el kell nézni, hogy nemcsak a jövedelem csorbult, hanem viruló gyermekeik sápadnak, sorvadoznak. Ez fáj. E partvidék napnyugotkor olyan bűzt terjeszt, mint rothadozó csontokon a dög. Holott a lefolyt évben csodálatos módon, tavasztól őszig tartott a magas vizállás, de mi lesz még akkor, ha nyáron, mint máskor rendesen, kis viz lesz és a mederben oly alacsony, hogy a forrásokat lehet látni! ? Akkor nem a malária, hanem a sárgaláz fog pusztítani és közülünk, a ki megmarad, rizskását fog termeszteni, mégis csak megleszünk; de a vármegyétől, ki árendálja majd ki a félmillióba került tolnai lovassági laktanyát? Nem tudni, ez a kérdés döntött-e, vagy a betegségügyi viszonyok, de a tekintetes Vármegye szerény pityergésünk pártolólag felterjesztette a magas kormányhoz. Lön is fényes eredménye: A földmivelésügyi miniszter személyesen lehajózott hozzánk szakértőivel és bölcsen intézkedett egészségünk és kenyerünk megmentéséről. Mondván: A vaskapu megnyíltáig a közép- Dunán mulhatlan szüksége \an a hajóknak téli állásra, ehez pedig igen előnyös, alkalmas a tolnai Dunaág, tehát kotorva lesz; ez által a folyammeder alulról fölfelé friss vizet kap. Sőt ha ez az egészség- ügyi viszonyok helyreállítására nem bizonyulna elegendőnek, akkor az elzárt felső torkolatnál Dombodnál egy zsilip is építtetik. A téli állás pedig kártalanítja a közlekedési útját vesztett ipar és kereskedelmet. A képviselőház a költséget megszavazta, a miniszter Ígéretét írásban adta és ez történt 1893-ban. Azóta annyira haladtunk, hogy már el is vesztettük, a mit még meg sem kaptunk! Mert ugyan igenis létesül a téli állás, de nem nekünk, hanem másnak. Nem a tolnai Dunaág lesz kotorva fel a Bartalcsatornáig, melynek negyvenezer forintért másfél év óta épülő zsilipje köti össze az elzárt faddi Dunát a tolnaival, mint a hogy ígérve lett. A friss viz, a mi számúnkra csak ígéret vize marad, mert a téli állás a keserüsi Dunaágban marad. Hiszen már az igen régen történt, szinte 1892-ben, mikor február hóban ottan a magyar folyam és tengerhajózás „Ország“ nevű gőzhajóját és egy búzával terhes hajót összetört a nagy Dunából odáig felnyomuló jég, úgy hogy elsülyedtek. A hajójavító műhely pedig nem Tolnán lesz, honnét a sok hajóács kénytelen Barcsra, Eszékre, Pozsonyba menni keresetért, hanem a gógai erdőben. Gógán, Kutyatanyán és Taplóson van egy-egy sövényből font kaliba, oldalai mindig szépen ujonan sározva, mert tavaszonként fülig vízben állnak, lévén ott akkor mindenütt, merre csak a szem ellát, egy tenger; de azért pompás kis kajójavitgatás esik majd ottan. Az ám. A gógai erdőben élénk forgalmú piacz is van, melyen a készből élő hajósnép mindennemű élelmiszert meg fog találni — majd ha fagy. A hajókban rekedt árukat, kívánatra szintén igen pompásan lqhet majd elhordani onnét, mert nem hogy vasút, de úiég terhes kocsival járható ut sem l^sz ahhoz a téli álláshoz. A tolnai és faddi Dunaágak mentén pedig pusztíthat a sárgaláz és mi vigán termeszthetjük a rizskását. Ámde — kezünkben az írott malaszt; és ez is elég nekünk. Paskusz Emil.
