Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-02-02 / 5. szám
Szegzárd, 1896. február 2. XXIV. évfolyam. 5- szám. TOLBAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesülétnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. Félévre.....................3 „ — „ Negyedévre .... I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Me g j elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számittatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . . 1 frt 87 kr. 100—200 „ ... 2 „ 87 „ 200—300 r ... 3 „ 87 „ minden további 100 szó 1 írttal több értelmes ember józan gondolkodása szerint is : — az iskolák, a templomok, a közhelyek, a különféle egyletek, casinók, körök — stb. — szóval, a mi ezekkel szorosan összefügg: a tanügy állapota, a vallásos érzés mekkora- sága, a. hitbuzgóság, milyen ereje, a társulati szellem, a közügyek iránti lelkesedés milyen foka, a közerkölcsiség milyen lábon állása — stb. — Nézzünk bele eme tükrökbe, hogy megláthassuk közéletünk arczának — bár csak futólag is — egyes vonásait. Ott kezdem, a hol voltaképp, eredeti tervem szerint, végezni akartam czikksorozato- mat. Befogja látni a t. olvasó, hogy erkölcsi kényszer pressionál itt kezdeni! . . . Mikor én a fenti czim alatt pár hete megirtam első', ily tárgyú czikkemet, még eszemágába sem volt a részletekre gondolni, hanem csak nagy általánosságban, még a fő vonalakat is úgyszólván homályosan vetve oda, egy tág keretet próbáltam adni ama halvány képnek, melyet szellemem gyarló ecsetével közéi élünkről rajzolni "fogok Ígéretem szerint a következő számokban. És mi történik? — — Az újonnan alakult „tisztviselők egyléte“ nehány tagja, élükön az elnökkel, amaz első czikkem három utolsó bekezdését egyenesen magára olvassa, az én egyletük iránti ellentörekvésemet, rossz akaratomat beleerőszakolja czikkem utolsó soraiba s azokból nyiltan anathémát olvas ki szegény árva fejemre, mint olyanéra, ki az egyletté alakulás első tavaszi virág bimbóját is már megsemmisiteni, leforrázni akarom ful- mináns czikkem nyári hevével. Különösen vehemens támadás tárgyát képezte egészében inkriminált czikkem amaz ártatlan — s általában a kisvárosi tendencziákat érintő — passusa : „Nagy bennünk a vezéri készség, az arravaló hivatottság nélkül; sok az intelligens elem, az előretörő szellem, a szükséges alázatosság, a saját kis mécs-fényét a ragyogó vezércsillag fényének alárendelni tudás erénye nélkül!“ Váltig mondottam ama jó uraknak, kiket én egyénenként és egész összességben kiváló- lag tisztelek, becsülök, derék elnökük pláne egész szeretetemet birja, — hogy én azt a czikket nem speczificze a mi közéletünk helyi viszonyaira, hanem nagy általánosságban a kis városi sajátságos viszonyokra Írtam ; váltig mondtam nekik, hogy olvassák el azt az egész czikket még egyszer egész higgadtan végig s látni fogják, hogy az a czikk nagy általánosságban mozog, hogy annak éle nincs — 1 ha van: nem őket akarja vágni; váltig mondtam nekik, hogy becsületszavamat adom rá, — és hzt~níősf IIT^^rnrndŐrŐkre liliomSj^ miszerint ama czikkemben, ennek Írásakor, rájuk nem gondoltam; váltig mondottam, hogy múltamnak egész története, ismeretes szabadelv üsé- gem, független érzelmem, szabadság-szerete- tem, egyéni modorom, társadalmi viselkedésem, elveim, szavaim, érzelmeim és minden, de minden elleneszól, sőt hangosan kiált annak, hogy rólam olyasmi legyen feltehető, hogy egy létesülő szabad egyesületnek egy zsarnoki érzületekkel szaturált czikk alakjában nyomorultul hitvány gátat vetni akarjak, vagy hogy egy általam is örömmel üdvözölt uj eszme létesülésének, testet öltésének tényét a styl Közéletünk. n. Közéletünknek —; természetesen — épp úgy, mint családi és magán viszonyainknak, vannak bajai, miket hovahamar eloszlatni óhajtunk s vannak erényei, miket növelni szeretnénk. De talán nem járunk messze az igazságtól, ha kimondjuk, hogy a közélet bajai (úgy nálunk, mint más vidéki városokban) sokkal nagyobb sulylyal esnek az Ítélet mérlegébe, mint a közéletnek s a könnyűségre nézve pelyhet szégyenitő erényei. Vagyis: bajaink száma légió, — dicséretre méltó erényeink pedig nagyon gyérek, fehér-holló számba menők. A közélet nagy tömegű durva kövéből itt-ott kicsillámló apró arany szemei a dicséretes társadalmi erényeknek, nem bírják túlragyogni, sőt csak némileg enyhíteni és bevilágítani is közéletünk sok nyomorúságának ijesztő éjszakáját! . . . Szomorú dolog, de igy van! . . . S vájjon honnan ismerhetők meg e bajok eF erények ? — — A házasodó embert századok óta igy utasítja a jó régi magyar közmondás: „Nézd meg az anyját s vedd el a lányát!“ Arany szabály, mely ha megtartatik, 100 eset közül 90-szer bizonyos záloga lesz az óhajtott családi boldogságnak. — A közélet átkos bajai s dicséretes erényeinek szintén vannak ugy- nevezhető csalhatatlan tüköréi, mikbe elég pár beható, nyugodt pillantást vetni, hogy azonnal felismerjük egy város, vagy egy vidék közállapotait. E tükrök — gr. Széchényi István és Fáy András idevágó remek szakmunkáik szerint — de ineg ma már minden TARCZA. E3StO felésűrűdnek az árnyak Már a fejem felett, Egyenként hullanak Lassan a levelek. • De szebb még az alkony Mint volt a friss hajnal, Bóditó illattal, Hangos madárdallal. Szebb az alkony, tisztább Titokzatos fénye, Kevesebb a vágya, Forróbb a reménye. Cóbel Minka. tréfa,Irta: 0LINSZKY ISTVÁN. — Igaz történet. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. Az egész város tudta, hogy Halmi Viktor és Zolnay Málcsi szeretik egymást. Halmi Viktor épen öltözködni készült, hogy az estére tartandó tánczvigalomban csinosan jelenhessen meg Málcsikája előtt, mondom Málcsikája előtt, mert a többi jelen leendők reá nézve olyanok voltak, mint a számok közt a zérus; — midőn szobájának ajtaja nem kis robajjal tárult fel s dőlt be rajta legjobb barátja, Csejtei Elek. És szólt: — Tudod, hogy én Bangay Marisnak szépelgek, vagy jobban mondva: szerelmes vagyok bele; azt is tudhatod, hogy Mari kissé rátartós és kaczér s mindamellett, hogy vallomásomra igent mondott, mégsem vagyok biztos szerelméről, pedig ez az, mit mindennél inkább " óhajtanék tudni! Te már jobban meglehetsz győződve Málcsid szerelméről, de az ördög nem alszik s azután .... ő is lány mint a többi! . . . Azt határoztam tehát, hogy szépelegj te pár hétig Marinak s engedd át nekem Málcsit, természetesen csak tréfából, de melyről nekik mit sem szabad tudni. Mindenekelőtt egy kis fachit kell előidézni mindkettőnknek, nogy a látszat annál valószínűbb alakot öltsön; s erre a mai tánczvigalom a legszebb alkalmat nyújtja ; s ha pár hét múlva tántorithatlan hűségükről meggyőződünk, az egész farsangi tréfáról értesítjük őket. No Viktor, hogy tetszik a terv | . ! . . Kissé kényesnek találom kedvesemet ily csinos és még hozzá ügyes hóditónak átengedni, minő te vagy pajtás, de kedvedért és jövő boldogságodért Isten neki, nem bánom! legalább kétségeidet, melyeket Málcsi hűsége iránt táplálsz, eloszlatom. Most pedig távozz s felkészülve jöjj ide, hogy a vigalomba együtt mehessünk. Siess és ne feledd, hogy első négyesre lefoglaltam magamat! — kiáltá Halmi távozó ba rátja után. * Minden úgy történt, a mint hőseink előre kicsinálták; Viktor Marinak, Elek Málcsinak szépelgett életre, halálra ; egy kis fachit előidézni a legkönnyebb volt, egy kis zavar a tánczbaigérkezésnél mindent kezökre játszott. Tánczvigalom után hőseink cserélt kedveseiket haza kisérvén, visszajövet találkoztak. Mindkettőn nagy változás volt észrevehető; Elek, ki eddig egyike volt a legszelesebb, legvigabb ficzkóknak, most gondolkozóvá, Viktor pedig kissé szórakozott, komoly vala, most fütyörészve haladt szállása felé. —: Szervusz pajtás! — szólitá meg Halmi gondolkozva haladó barátját. Mi a meny kő lelt, talán az orrod vére eredt meg, hogy oly leverve ballagsz? — Nem eredt biz az pajtás! ... hát hogy telt az éj ! a mint vettem észre, nem igen rosszul. — Micsoda rosszul ?! a legjobban pajtikám! hiszen isteni nő az a Mari, mondhatom, szinte kedvem jött vetélytársul csapni fel! Csak rajta pajtás, aki mer, az nyer! különben is kedveseink hűségéről akarunk meggyőződést szerezni, szép lesz, ha mindkettőben csalódni fogunk ! . | . — Hogy érted ezt?
