Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-12-06 / 49. szám
2 1896. deczember 6. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (49 sz.j vén, hosszas tanácskozás után megállapitta- tott, hogy köztük egyöntetű eljárás létre nem jöhet, mert Baranyavármegye Pécs érdekében a baranyavári csatlakozást el nem fogadta, Tolnavármegye pedig az egyenes vonaltól történendő' nagy eltérésbe, mint nézete szerint kivihetetlenbe, bele nem egyezhetett. A „Pécsi Napló“ közleménye kétségen- kivül helyes, hogy a pécsiek korábbi tervükhöz most is ragaszkodnak s e czélból tűzték napirendre a báttaszék-pécsi vasúti vonal kiépítését ; de minthogy az általunk említett körülményekbó'l megállapítható, hogy ez a vasúti .vonal létesítése elhárithatlan akadályokba ütközik, azt hisszük a czikkelyünk élén megnevezett vasút felett egész nyugodtsággal napirendre térhetünk! b. A modern eszmény és a nevelés. A társadalmi fejlődés történetének beható vizsgálata mutatja, hogy minden korszaknak megvan a maga főeszménye, a melynek szolgálatába szegődik szellemi és anyagi erőinek összessége. Ezen eszmény nem a véletlen szüleménye, hanem egy örök törvény az evulotio törvényének eredménye 1 legalább igy kell felfognunk, ha tapasztaljuk, hogy a kor irányát megváltoztatni senki sem képes, ily kísérletnél — ha egy időre sikerülne is, — előbb-utóbb még a hatalom és lángész is elbukik. A modern kor eszményének lényege az egyén szellemi és anyagi szabadságának biztosításában áll. Ezért küzd a tudomány-, a politika-, a morálfilozófia embere, ha a kor magaslatán áll, ezen eszményért harczolnak a társadalom életében alakult különféle pártok és iskolák napjainkban. Azon tényezők között, a melyek valamely kort képesítenek eszményének megvalósítására, irodalmán kívül, első sorbani fontosságú nevelési rendszere. Eltekintve a . modern eszménynek politikai és egyéb vonatkozásaitól, nézzük hogy a modern nyileszményének. A modern eszmény a társadalom, az emberiség minden tagját átöleli, a nyilvános nevelésnek-mint egyik fő faktorának-tehát oly jelleggel kell bírnia, hogy ezen eszményt jól szolgálja. Azaz a mellett, hogy az egyént az értelmi képzettség megfelelő fokára emelje, kell hogy elegendő erkölcsi fékkel lássa el. Az egyén csakis igy értheti meg korát és tudja jól használni szabadságát. A modern nevelés-különösen a magasabb fokon, — nem szólva az újabban nagy lendületet vett nép nevelés ügyről, — a modern áramlat megfelelő fokán áll, ez tagadhatlan. A magas közoktatási budget, a jeles tantervek, a képzett tanerők, a palota szerű iskolák a modern tanügy virágzására mutatnak. Es mégis — a modern nevelés gyakorlata nem eredményezi általában azt, a mit a modern eszmény követel. A jelen társadalmunkból minden értelmi képzettség mellett is hiányzik az elegendő erkölcsi fék. Tünetek mutatják ezt. Nem kell éppen nagyfokú pessimizmusban leledzenünk, hogy meglássuk társadalmunk fényes oldalai mellett is egy-egy setét vonását, melyek mindinkább szélesebb hullámokban mutatkozván, elvesztik izolált jellegüket. Az öngyilkossági mánia, a sikkasztások ragálya, a szédelgő üzelmek, az érdek tusa a felsőbb rétegekben, a sociá- lizmus terjedő mérge az alsóbbakban, szóval a társadalmi erkölcsi nyomor az elegendő erkölcsi fék hiányára mutat. Kétségen kívül vannak e szomorú tüneménynek más — ide nem tartozó —; okai is, de van nevelés- tani oka is. Paedagogiai oka bizonyára az, hogy a nyilvános nevelés — csak is erről lehet itt szó, •—1 az értelmi képzésre tulon-tul gravitál! a midőn az érzelmi életet nem irányítja kellőkép, hanem úgyszólván a környezet tervszerűtlen behatására bízza. Ha korunk társadalmának setét vonásai paedagogiai szempontból onnan erednek, hogy az értelmi képzettségei nincs kellő egyensúlyba hozva az érzelmi élet, ebből az következik, hogy az érzelmi képzést intensivebbé kell tenni. Annál inkább kell erre törekedni a modern nevelésnek, mert valószínű, hogy korunk átmeneti korszak nagy horderejű átalakulásokhoz | bizonyítja ezt az, hogy korunkat is mint minden átmenetikorszakot nézetek, elvek, törekvések nagyfokú és ellentétes hullámzása jellemzi ,• mindazon erők, melyekkel az emberiség dolgozik, lázas tevékenységben tannak. És ma — a gőz és villany korában — az eszme áramlat aránnytalanul gyorsabb mint egyéb korokban s igy az erkölcsi métely is hamarabb terjed. Helyesen felfogva a modern eszmény természetét, -könnyen belátható, hogy annak követelménye az érzelmi képzéssel szemben két dologban domborodik ki: a nemzeti öntudatot ébren tartani és valÉ----—1——-a-J—. .egyen “ ki nek tettei kifelé és befelé irányulnak. Vannak kötelességei a közzel és önmagával szemben. Az egyén kinek tetteit a közzel szemben — kifelé — a haza, a nemzet, az összeség szeretete vezérli, — az a ki megtanulta, hogy akaratát önérdekeivel szemben — befelé — a tiszta vallás erkölcsiség uralja: nem fog sem az utilitárizmus fertőjébe elmerülni, sem pedig kétségbe esetten a végletekig, menni, ha válságos helyzetbe jut. A hazafiasság terén nem kell félni sem a sovinizmustól sem. a fanatizmus; vádjától nincs abban semmi veszély; hiszen a nemzeti érzés fanatikusa; hozták létre! Aztán az ifjú idealizmusából oly soka hátra hagy ha kilép az életbe! És az is igaz, 9 hogy specziális magyar érdekeinkre czélozzak, H hogy bennünket magyarokat éppen azok vádolnak sovinizmussal, akik a maguk szempontjából csakis attól várnak legtöbbet. Azonban e téren kevésbé van hiány, — noha ez irányban is sok a tenni való. A nyilvános nevelésben az érzelmi képzést || tensivebbé kell tenni a vallásosság érdekében. Ha valahol, úgy a nevelés terén át kell hatva lenni minden tényezőnek attól az eszmétől, hogy az crköl- csiség elválaszthatlan a vallástól, és hogy a társadalomban a hiányzó és nagyon szükséges erkölcsi fé- két csakis a vallásos érzés nagyobb melegsége biztosíthatja. Korántse higyjük, hogy ezt csak conservativ hajlamúak hangoztatják! immár újabban a modern filozófiában is, tekintélyes hangok emelkednek ily irányban és éppen onnét, a honnét talán ezt legkevésbé várnék. Természetes is ez. A társadalom maradandó és legveszélyesebb bajai erkölcsi természetűek a panaczeát reájuk csak is ez erkölcsben kell keresnünk, melynek fentartó eleme a vallásos érzés melegsége, valamint az őszinte haza szeretet csakis § silárd nemzeti öntudat termeli. E tér nem alkalmas arra, hogy az érzelmi képzés intensivebbé tételének miben létét részletesen is kifejtsük, csak általános szempontokból mutathattunk reá. Különben a két fő elv hangsúlyozása már önmagában is eléggé utal az eszközökre. Ha a nyilvános nevelés intensivebbé teszi az érzelmi képzést a kifejlett irányban, bizonyára hathatósan elősegíti a modern eszmény diadalra jutását. Szkicsák Sándor. Kis városi társasélet. Levél a szerkesztőhöz. T. Szerkesztő Ur! A minap olvastam becses lapjában egy helyes kis czikket, melynek foglalatja voltak épen nógatás, olyan nógatás, minőben a kocsis részelteti lovait, ha a kerékagyig dagadó kátyú előtt a lovak szivesl nek megállani. Ki tagadná, hogy kicsiny társadalmunkra ten ráillik az ily fajta - nógatás._Olyan a kisv társadalom, hogy még egy hasonlattal éljek, nw.„. szétpattant üstökös, a melynek részei hulló csillagok alakjában nyomtalanul eltűnnek a világűrben. Olyanok vagyunk, mint a bolygok, melyek az ő egyformaságukkal végzik utjokat. Mert csakugyan egyformaságban éljük le napjainkat. Társadalmi eleiünk egyhangúságát nem zavarja semmi üdvös kezdés, nem élénkíti semmi ébresztési ki- I serlet. Ha valami történni akarna: az a közöny, kisszerű-1 ség, vagy a kanapé-processus „kőszirtjén“ megtörik. szór is bele ülnek, azok már fogva vannak, az már kész ám, kikerül a kirakatba — a házasság örvényébe. 5$: Hí Roppant feledékeny ember vagyok s igy megfeledkeztem arról is, hogy a meghívás 5 órára szólt s megjelentem 3 órakor. A háziasszony, nem különben a lakás meglehetős pongyolában. Az előbbi dudo rászva rendezgeti az utóbbit, hogy a hadjárathoz készen legyen. Mindent oly csábosán, oly hivogatóan s mikor a szobába bedugtam bozontos fejemet, nem tudtam elképzelni, miért lett egyszerre oly savanyu szeretett háziasszonyom arcza, mikor ő is megpillantotta mo- solygo ábrázatomat. De a következő másodperezben már a világ legszebben mosolygó asszonykája állt az utczában vagyok, ennélfogva tán még sem kellett volna a lámpát eloltanom s lefeküdnöm sem volt feltétlenül szükséges. Mikor tehát minden felmerült emlékezetemben, I egész határozottan és bátran kijelentettem, miszerint í elsőrendű lámpagyujtogató vagyok s öreg napjaimra ezt az állást szemeltem ki, mint a melylyel dics teljes életemet méltóképen befejezhetem. Nem h a b o z t a m tehát egy perczig sem — már csak azért sem, mert a berbélymesterséget mindig gyűlöltem — s nekifogtam a lámpagyujtogatásnak. Az e téren való szereplésem elég kedvezően ütött ki, mert hazai lámpa-üvegiparunk emeléséhez vagy 7 drb. lámpaüveg eltörésével jótékonyan hozzájárultam. előttem s csokra nyújtva formás kacsóját, szívélyesen üdvözölt. Ivetkedve tudakozódtam, vájjon tényleg az első vagyok-e? s mikor erre megnyugtató választ kaptam, kijelentettem, hogy valamint „egy fecske nem csinál tavaszt“1, úgy egy vendég sem csinál zsúrt | tekintsünk el tehát jelenlétemtől s folytassa a rendezkedést, sőt mi több, felajánlottam becses szolgálataimat, mire a legnagyobb fesztelenséggel az iránt interpellált meg szeretett háziasszonyom, vájjon tudok-e lámpát gyújtani 1 Ez a kérdés édes emlékeket idézett elő lelkemben. Megjelent előttem az a városka, hol kamasz koromat morzsoltam le s oly különös előszeretettel oltogattam el — éjnek idején, derült állapotban — a lámpákat, azon feltevésben, hogy szobámban vagyok, lefekvésre készen s csak jó sokára jöttem reá arra, hogy tulajdonképen nem otthon, hanem Ámbár szeretett háziasszonyom — tudja Isten miért — nem szívesen nézte ebbeli áldásos működésemet s igy az a meggyőződés érlelődött meg bennem, hogy nem első rendű honleány. Mikor igy vagy egy óra múlva — a teremtő Úristent helyettesítve — „lön világosság“, Onagysága szorgos bocsánatkérés közepette diszkréten visszavonult, hogy alig néhány perez múlva, már a nyilvánosság elé szánt igéző pongyolában jelenjen meg. Nincs mit tagadni, szép volt ez az asszony. Arczán valami magasztos fény derengett, mikor igy végig tekintgetett az ő saját birodalmában. De azért még mindig nem szűnt meg rendezkedni, majd a zongorát fogtuk meg,, majd egy asztalt tettünk más helyre, mig végre is az erőmüveletek ilyetén I produkálásától az előszoba csengetyüjének rianása szabadított meg. Még egy utolsó pillantás I megelégedett arczczal járult az erkező vendégek elé. Legelőször is 4 bundát láttam behömpölyögni, melyből vegre kihamozódott egy papa, egy szép mama, honvedkadet es végül egy aranyos kis leány. Természetesnek fogják találni, hogy pápát, márnát, kadétot szívélyesen üdvözölve, az „Aranyost“ fűztem karomba mentő angyalként üdvözölve, mint a ki megszabadított az egyedülléttől: Még alig helyezkedtünk el, a „Kis Betörő“ czimen ismert vigécz riporterünk vagy riporter vigé- ezünk lejtett be. S ugyanekkor = csengetés nélkül — mintha csak a földből bujt volna elő, ott termett egy „Czigány lány“ is, a ház ördöge, előbujva a pokolból, akarom mondani bajos kis fészkéből, hova én is csak egy őrizetlen pillanatban tehettem be egyszer lábomat. Meg most is lelkifurdalást érzek, ha erre a bűntettre gondolok, mert hisz lehet-e nagyobb vétek, mint profán férfi szemekkel megszentségteleniteni azt a helyet, melyet egy ifjú lányka szentélynek avatott fel, hol minden tai’gy, minden zug rejtelmes ábrándokról, ifjú lányálmokról regél. Ha tudná azt, hogy ez a szentély, az ábrándok eme tanyája, előttem már nem titok, mintha látnám, hogy végignézve megvetően azokkal az égető, észvesztő fekete szemekkel 1 minta hallanám a sablonos szót „nyomorult“. De nem, higyje meg Czigányka, hogy az a titok, titok marad nálam is, s én, aki már belepillanthattam a maga tiszta, ártatlan leikébe, én, de csakis en vehettem magamnak azt a jogot, hogy bepillantsak
