Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-12-06 / 49. szám
X*!V- évfQlyam'—___________________^O. szám. Szegzárd, 1896. deczember 6. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyesztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- egy etnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: 6 3 frt jjgész évre . . . Félévre .... Negyedévre . . . . I , 50 Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. kr. Szerkesztőség:: o Bezeródj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Me gj elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . . 1 frt 87 kr. 100—200 200—300-. | minden további ... 2 'n<87 „ .3/87 fi 100 szó 1 írttal több Pécs-báttaszéki vasút. A „Pécsi Napló“ egyik legközelebbi számában Baranya Vármegye székhelyének vasúti összeköttetéseit tévén fejtegetései tárgyává, mint teljes megbízható értesülését, azt is felemlítette, hogy a magyar kormány immár végleg döntött az alsó dunai áthidalás kérdésében s a hídnak Baja-Báttaszék irányában leendő felépítésére szükséges másfél milliónyi költségek megszavazása tárgyában már jövő év tavaszán törvényjavaslatot fog a kereskedelmi miniszter a törvény- hozás elé terjeszteni. Hát ha ez az értesülés komoly I most már minden körülmény arra mutat, hogy az, a Duna áthidalása vidékünkön ténynyé válik, az egy régi bajon és hiányon lesz hivatva segíteni. Magyarországon, hol pedig a vasútépítések megindulásának idejében úgyszólván minden rendszer nélkül jöttek a vállalatok- létre s igy nem egy szarvas hiba lön elkövetve, még itt is feltűnt azon hajmeresztő helyzet,- hogy,nálunk, - alig nehány kilómé- ternyi távolságban négy zsákvasut keletkezett, melyek azután évtizedeken keresztül az illető vidékek kiszámithatlan kárára, befejezetlenek maradtak. Ezen példátlanul rósz helyzetet alapjában orvosolni lesz hivatva a dunai hid, ha az csakugyan Báttaszéknél fog létesülni. A szegzárd-báttaszéki helyiérdekű vasút építése oly előrehaladott stádiumban van, hogy az bármennyire kész is mindenki ezen nemzetiségi szempontból is fontos és történelmileg nevezetes város érdekében való közreműködésre, hogy egyáltalán olyan fontos vasúti vonalnál, mint a minőnek Magyarország fővárosa és Bosznia közti vasúti összeköttetés? tekinthető, az egyenes vonaltól való 30 kilométernyi eltérés komolyan szóba is jöhetne. Ha ugyanis a Báttaszékkel való összeO J köttetés közel jövőben leendő létesülése után az okkupáit tartományokkal való egyenes vasúti csatlakozás is minden valószínűség szerint napirendre fog kerülni, az a fontos kérdés lesz első sorban eldöntendő, hogy ez a világforgalmat közvetítő vasút. Baranyavár és Eszéken keresztül vitessék , e 1 legrövidebb utón czélja felé, vagy pedig mint a pécsiek óhajtják, egy meglehetős hosszú kerülővel, Pécset érintve, nyerjen megoldást... Eltekintve mindén egyéb körülménytől már a .stratégiai szempohtok is, azt hisszük, komoly akadályokat fognak a pécsiek útjába sorolható. így tehát ennél az ügynél ismétlődni fog azon komoly érdekösszeütközés, mely körülbelül egy évtizeddel előbb Mohácson lejátszódott. Akkor Tolnavármegyéből indult ki a kezdeményezés s Mohácson a két vármegye küldöttsége főispánjaik vezetése alatt megjelenVTW kében már most szellőztetett - báttaszék-péersi vasútépítés a jámbor óhajtások osztályába TARCZA. A zöld halmi kis ivóban. A zöld halmi kis ivóbn Muzsikaszó, nagy hű. hó van; A vén csapiár Bagaméri Karczos borát maga méri. Felesége benn a házban, Ül magában, sötét gyászban; Bánatos a szive, lelke, Isten tudja hogy mi lelte. A váradi határszélen Bakáj Gyurka lóg a szélben; Örül ennek Bagaméri, De az asszony csak a régi . . . Bölönyi József. iZsruLroiCL — — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárezája, — Künn az utczán nagy pelybekben hull a ho. A járókelők fázósan burkolóznak bele bundáikba és még mindig nem akarom hinni, hogy benn vagyunk a télbe. A vén idő talán játékot üz velünk, szeszé- lyeskedik, kellemezteti magát, de talán eszébe sincs, hogy tényleg Tél apót rukkoltassa ki. Elmerengek .. . Vájjon mi emberek nem igy teszünk-e | Mikor közeledünk az őszhöz, szivesen szenvelegjük a telet, adjuk a tisztes komoly aggot. Hanem mikor itt a tél, bezzeg adnók a tavaszt I jaj annak, ki azt meri mondani, hogy megvénültél öreg. Mindent megbocsátunk, de ha valaki akkor, midőn tényleg öregek vagyunk, szemünkbe meri vágni hogy „öreg“, akkor bezzeg úgy teszünk mint a becsipett ember, váltig azt bizonyítjuk, hogy nem vagyunk becsipve, az az bocsánat; hogy nem vagyunk öregek. De ha emlékezetem nem csal, úgy én nem üres bölcselkedést, hanem azt ígértem a czimben, hogy egy zsurról fogok Írni s távol legyen tőlem az olvasó közönség becsapása s azért induljunk a zsúrra. De be fogják látni, hogy nem lehet csak úgy egyszerre berontani 1 szobába, meg kell egy kissé állapodnunk az előszobában | tekintsék tehát a fentieket egy kis előszobázásnak, hol szivesen időzünk úgy is ha egy fess szobacziczus segiti le rólunk a kabátot. Tehát mikor igy el vagy kimegyek az utczára s tűnődöm a fölött, vájjon tényleg tél vane-e 1 levelet hoznak. Formás női irás a borítékon, csak úgy dűl ki belőle a kábító ibolya illat, vájjon ki lehet? Rossz előérzettel bontom fel s kihullik belőle a tél kétségbevonhatatlan, elvitathatatlan hírnöke: „Koromy Béla és neje biztosan elvárják e hó 29-én d. u. 5 órakor, egy teára.“ Ki meri azt mondani, hogy ez nem a tél i Hisz nyáron, vagy őszszel nem kikaczagnok azt a szerencsétlen halandót, ki teára invitálna bennünket. Tüprenkedésem ezzel véget ért; bebizonyítva láttam, hogy Tél apó tényleg megérkezett. Forgatom kezemben a meghívó lapját | a másik oldalán tetszetősen fel vannak tüntetve a többi szerencsés meghívottak nevei. Tetszetősen mondom, mert az asszonyok tisztán látnak s tudják kit kivel lehet vonzani. Avagy ki tudna ellent állni egy oly meghívásnak, hol első helyen van feltüntetve az! ki szivünknek legdrágább. Ha azonban az ember mélyebben gondolkozik, úgy tűnik fel ez a névsor, mint a kereskedő kirakatja, hova minden oly árut kitesznek, mely vonzani tud. De azért hogy sokáig kétségben ne hagyjam Önöket, rögtön elhatároztam, hogy ott leszek a zsuron. Szivemben, lelkemben ugyan a legnagyobb megvetéssel sújtom a zsurok káros intézményét, de ez egy esetben elveim fentartásával ott leszek. Mert hát annak a kirakatnak, akarom mondani névsornak ellent állni nem lehet. Ám tessék! fogjanak meg . !. Mert hisz a czél úgy sem egyéb. Összeülnek a zsuron rendszerint a marnak s kovácsolják a haditerveket. Összeülnek a szerelmesek s ábrándoznak csillagokról, mennyei angyalokról, földi boldogságról I végül összeül a nyers anyag, mely még feldolgozásra vár, melynek még forrni kell. A modern technika minden vívmányait felhasználjuk eme nyers anyag puhitására. Pajkos két személyre berendezett foutellek, arra készítve, hogy a kik beleülnek először csak puhuljanak, forrjanak, a kik bele ülnek, másodszor az már szállítható anyag legyen, s akik harmadjövő május hóban i forgalomnak átadható lesz, a dunai hid által pedig úgy Tolna, mint a szomszédos Baranyavármegye egyenes ösz- szeköttetésbe jutna a nagy' magyar Alfölddel és Bácskával és igy egy csapással szűnnék meg a csonka vasutak épitése által előállott kényelmetlen és ártalmas helyzet. A vasúti hid létesítése tehát úgy nekünk, mint Bárány a vár megyei szomszédainknak közös érdekünk s bizonyára teljes egyértelmü- séggel és vállvetve fogunk elhárítani minden akadályt, mely ezen közgazdaságilag reánk nézve oly fontos vállalat útjába a közel jövőben netán gördülhet. Azonban a mint a Duna áthidalására nézve a teljes összhang köztünk minden kétséget kizárólag megállapítható, ép úgy ki kell már most jó eleve mondanunk, hogy az a másik kombináczió, mely Baranyavármegye intéző köreit mindenha uralta s mely Pécs érdekében, a természetes vasúti összeköttetés következményeit figyelmen kivül hagyva volna 'csa-k -íeeesitetetoi 1 urnaf támogatásra találni. A mi délfelé való természetes összeköttetésünk nem Báttaszék és Pécs vagy mint nézetünk szerint egészen helytelenül, a nem rég múltban terveztetett Bonyhád és Pécs, hanem Szegzárd-Báttaszék és Baranyavár és csak baranyavári összeköttetéssel a mohács-pécsi vasút közvetítésével Pécs. Nem is hisszük, bármennyire örülünk is mindnyájan, Pécs példátlan fejlődésének s
