Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-05 / 1. szám

4 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (1. sz.j 1896. január 5. _________TÖVISEK._______-Ä-z ajánciéüsolsról­Igy Karácsony és Újév táján, mikor az émber zsebje kimerül az ajándkkozások miatt, igen jó alkalom kínálkozik a még ki nem merült észnek gondolkozni a fe­lett : mi is voltaképpen az ajándék!—----A szerető szív­ne k önkéntes megnyilatkozása-e nemes áldozattételre, hogy a benső szép érzés külső jó cselekedetben tük­rözze magát; vagy bogy ez is csak egy darwini mementó majomi eredetünkre? egy óriási világ­ra u s z á j, melynek a megszokás hatalmánál fogva mingnyájan rabjai vagyunk ? —--------— Bi zony nem tudom én, melyik inkább ? Mert rettenetes sok példáját láttam már életemben minda- kettőnek. De láttam és bizonyíthatom azt is, hogy a nemes szivü ajándékozás dicsőségének szép erényé sokkal több szegény embert ékesít mint gazdagot. A kiknek talán sok ezerszer jobban módjukban állna vagyonuk feleslegéből pár hitvány morzsát oda dobni a szeretet oltárára: ezek legtöbbnyire oly hidegek, mint most a téli nap; mig a szegény, jószivü, érzel­mekben gazdag ember, karáczonykor és újévkor is úgy felmelegszik, úgy neki tüzeli magát az ajándé­kozásnak s úgy megerőteti magát a szerető jótékony­ság gyakorlatában, mintha ő volna a „júliusi for­radalom“ vezére, — ő volna a megtestesült káni­kula! . . .V * No de ez igen nehéz théma, bővebb fejtegetése sokak előtt gyűlöletes volna, miként Wagner Richárd remek zenéje a franczia „Kutya-kutya tarka“- féle könnyd dalhoz szokott gallus füleknek! Tehát pengessünk lágyabb húrokat! Iijunk oly 11, a mi sen­kinek se nehéz és senkit se sért! — Engedjék meg Önök, t. olvasóim, hadd mondjam el röviden, kará­csonyi aranyos dió-héjban, az én „ajándékaim“ érdekes történetét! .... * Nekem, megvallom, igen szolgált a szerencse eddigi egész életemben. Hogy hogyan és miként szolgál ezután, a még restáncziában levő 40 év alatt: nem tudom, de hiszem, hogy j ó 1, hogy még valami eséfi által gazdag ember leszek s megczáfolom mdékozás áltál ama fentebbi állításomat, hogy ?dagok fösvényebbek, mint a szegények! (Mintha ^ám, hogy tnanják Önök: „Adja Isten! szi- i| b ő 1 kívánjuk!“ — Nagyon köszönöm!) És ebbeli hitemet alapítom arra, hogy én — tetszik Tudni — 7-ik gyerek1 vagyok ! .... Vagy nem tetszik tudni ? —- — No jó, — . mindjárt bebizonyítom „ájáTndékaim történe­tének“ szimpleks elmondásávalh Mikor megszülettem — és pédig' M.önoron (csak egy betű különbség s lesz MonoÜ^ hol Kos­suth Lajos szöletett! . . . .) mikor megszültéin, mondom, (mely már magában véve is nagy szerencse, mert vannak olyan emberek, a kik meg sem szület­nek !) mikor megszülettem, ismétlem, már oly ritka szerencse ért, hogy 6 lány után hetedikül fiúnak szölettem!------------Már ez pompás ajándék volt az eg ek-urától, mert dédelgetett apám, anyám, szerettek nénéim (keverve egy kis féltékenységgel, — no de ez is mulatság, tehát szerencse!) Tanulói pályámon, mint szegény fiú, 12 testvér közül egy, megtanultam a sanyarú nélkülözést. Nagy ajándék! Most veszem haznát! Ettől fogva fűződik nagy szerencsém hosszú lánczolata. Mikor megházasodtam (elvettem egy erényekben gazdag szegény leányt, — akkor úgy hívtam „L o 11 i k a“ — most „anyjuk!“) akkor ütöttem meg a nagy lutrit 1 (Lotti, Lottó — úgy találtam synonym fogalmak!) Azóta mindig boldog vagyok családi életemben! Három szép, jó és egészséges kis lányom, meg a kis feleségem: az én nagy boldog­ságom és nagy ajándékom — de az égtől ésnem az emberektől! — — — Ugy-e, hogy 7-ik gyerek vagyok? ||---------------­* Az emberektől is sok ajándékot kaptam. Lako­dalmam napján feleségem egyik gazdag nőrokona ígérte, hogy majd később küld nekünk pár 100 frtot érő szép ezüst évő-készletet. Csak 25 éve várjuk ez ígéret betelését! Még nem bizonyos, hogy az az ezüst elolvadt a rokoni szeretet melegségétől! Meny­nyivel tovább várta a világ a Mesiást, — még is eljött az, az idők teljességében! . . . . A nyúlat nagyon szeretem s vadászó kedves hiveim sokszor megörvendeztettek annak ígéreté­vel, hogy nekem ilyent küldenek. Mindig küldték, tehetnek ők róla, hogy a nyúl mindig másfelé futott és sohasem jött ide? . . . Egyszer nevem napjára, egy szép fiatal úri nő­től kaptam egy gyönyörű himzett, saját kézzel hímzett! asztalfutót, de mivel az akkor még csak félig volt készen, hát csak be lett mutatva, hogy majd egészen elkészítve, kriszkindlinek kapom meg, úgy mond! . . . De mivel eddig kinőttem a gyermek sorból — holott kriszkindlit a gyermeknek szokás venni! — hát az asztalfutó is szépen elfutott, mint a nyulak. — — — Egy ízben, a nagy alföldről kaptam, egyik ke­resztlányomtól — tett ígérete szerint — annyi finom rumot, theát, czukrot, hogy soha sem leszek képes elfogasztani —r mert a postán befagyott a rum, el­párolgott a thea, megolvadt a czukor örökre! . . . . Egy régi jó barátom 1000 darab papír szivar - ssopókát ígért 100 szór, hogy nem kaptam meg egy- szersem, [arról hat pap sem tehet! Nekem e fényes ígéret is nagybecsű ajándék! Más ennyit se tesz értem! , . . . Egyszer katonát menteni segitettem, megvallom bűnömet! Jutalma volt Ígéretben! — nemes fára­dozásomnak egy riska fejős tehén, de legalább is egy üszőborju —: s mikor a gyerek untauglich lett: kaptam egy két hetes malaozot. Ugy-e hogy disznóban vagyok ? . . . . . Hogyne ? Hiszen egy másik, hasonlóforma fáradozásomért kövér disznót Ígértek és sovány két hetes malaczot se kaptam, de még meg se köszönték fáradozásomat ?!,... * Nem untatom tovább a t. olvasót ajándékaim további nagy sorának részletes elbeszélésével. Elég az hozzá, hogy én életemben mindig nagyon szeren­csés voltam a fényes ígéretek kapásában, de nem azok megkapásában ! . . . . De ez neih szemre­hányás azoknak, a kiket illett! Isten mentsen!------­Én ezt csak úgy mondom — tetszik tudni! Az ajánn- dékokat soha som szerettem. Mindig jobban óhajtottam adni, mint venni, — hálára kötelezni, misfcl arra köteleztetni. Jobb szeretem a kötelezv én y i.. mint a nyugtát!-------­A miket elmondtam, csak az ajkaiQmsJerüség szülte; nem volt Tövis-tárgyatn,^hát irtain olyanról a mit én se láttam soha, ,vagyis tehávxnintha a sem­miről írtam volna! Ez | . ... Palást. L0NFELEK. —~~—“— — ":—1 ~ — A püspök egészsége. Valóságos orvostani j^ytélynek tűnik föl Dulánszky Nándor dr. me­gyéspüspök egészségi állapota, mely rövid időközök­ében érthetetlen változásokat mutat. A múlt hó 25-ike táján, olyannyira aggasztó volt betegsége, hogy kör­nyezete a legrosszabbi’a lehetett elkészülve. Ereje teljesen elhagyta, rendkívül bágyadt volt s a lábai nagyon megdagadtak, a mit dr. Pazsitscky Ede igen súlyos jelenségnek minősített. Pár nap múlva kezdett a püspök élénkülni. Megfürösztötték s ez na­gyon jó hatással volt rá. Folytonosan izzadt, az éj­szakákat nyugodtan töltötte, mély álmai voltak s a lábdaganata elmúlott. Utólagosan konstálták, hogy kissé többet szivarozott a kelleténél s ez zavarta meg szivének működését, a szabályos vérkeringést. Ma már sokkal jobban érzi magát. Naponta fönt van, kevés mozgást végez és sétakocsizást is tesz. Étvágya elég jó. Reggelire úgy 8 óra tájban elfogyaszt 2 csésze Kneipp-féle kávét, 10 órakor két lágytojást. Utána pedig szivarra gyújt s nagy élvezettel füstöli el a fél szivar-kompetencziáját, melyet fivére, Dulánszky Adolf püspöki jószágkormányzó maga szokott neki átnyújtani. Tegnap a fél szivart kissé rövidebbre találta szabni, mire tréfásan jegyezte meg a beteg: „Ejnye de fiatal ez a szivar; egy kicsit nagyobbra nőhetett volna.“ Ebédkor egy, néha két tányér tiszta marhahús-levest, vagy egy tányér csirke-dagout fo­gyaszt el, két féle sültet kompóttal. Evés közt meg­iszik 1 deczi asztali bort sok ásványvízzel s befeje­zésül egy kis pohárka tokajit. Vacsorára esti 6 és 7 óra között tiszta levest szürcsöl. Az éj óráiban ha felébred s megszomjazik, egy-két pohár tejet űrit ki, ami igen üditőleg hat reá. Napközben szeret társa­logni, elcseveg s kedélyes megjegyzésekkel kaczag- tatja meg hozzátartozóit. Hírlapokat olvas, vagy ha bágyadtabbnak érzi magát, akkor úgy olvastatja föl a nap nevezetesebb eseményeiről szóló hírlapi köz­léseket. A püspöki hatáskörbe eső nevezetesebb iro­mányokat m .A politikai hatóságokhoz intézett irato t, tisztán olvasható betűkkel rója nevét, 1 iirván: Dulánszky Nán­dor megyés püspök, mig ellenben az egyházi czélra szolgáló iratok alá csak annyit jegyez, hogy „N á n- dor püspök.“ Tegnap is három fölterjesztést irt alá, melyek a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez voltak intézve. Naponta kétszer látogatja meg Sik dr. irgalmas-rendü orvos: a nővére az egész napot oldala mellett tölti s gondosan ápolja; a fivére, Du­lánszky Adolf a napnak minden részében be-bemegy hozzá s éjjelenként is mellette van, hogy őrködjék fölötte s minden bajában szolgálatára lehessen. Án­gyán dr. budapesti professzor folytonos érintkezésben áll Sik dr. orvossal és a gyógyszerek használatára utasításokat ad. Amint ma áll a püspök egészsége, semmi komoly ok sincs nagyobb aggodalomra. A tiszta, száraz, hideg idő is jótékony hatással van rá. Légzési zavarai enyhültek; görcsös fulladásai kima­radtak. Meszlényi püspök a napokban levéllel kereste fel s érdeklődve egykori iskolatársa egészségi állapota felől, szívélyesen emlékezett meg róla s kér­dezősködött. Dulánszky püspöknek igen jól esett a figyelem és érdeklődés. — Uj évi tisztelgések. Uj év napján délelőtt 11 órakor Simontsits Elemér vármegyei főjegyző vezetése alatt az összes megyei tisztviselők tiszteleg­tek D ö r y Pál alispánnál, kihez a főjegyző szép üd­vözlő beszédet intézett. — Az ékesszólással előadott beszédre az alispán hossabban válaszolva, az önkor­mányzat nagy fontosságát, s az ezredéves ünne­pélyt emelte ki, s magát az önkormányzat hívének vallotta. Végül megköszönte személye iránt nyilvánult meleg szeretetet, s indítványára táviratilag üdvözölték gróf Széchenyi Sándor és Simontsits Béla főispánokat. — A szegzárdi kir. törvényszék bírói és tisztviselői kara uj év najyám Ág o4t;v®'?lstváh h. elnök, táblajpjró vezetése alatt tisztelgett S ei e z Józsefi törvényszéki - plij^kEkél, >’ki a tisztelgőket igen rokonsZ$pve3(ía fogadta. ^ A szegzárdi m. kir. p. ' ü. igazgatóság tiszti kara Szilágy i Gyula m. kir. p.'Vtt.J igazgató helyettes vezetése alatt tisztelgett FÜ n k Kálmán p. ü, igazgatónál, ki előtt ékes sza­rvakban tolmácsolta a tisztikarnak a kir. p. ü. igaz­gató személyéhez fűződő tiszteletét s szereiét s bol­dog uj évet kivánt a szeretve tisztelt főnöknek — Fink Kálmán p. ü. igazgató szívesen vette a tisz­telgést s a tisztikarnak kitartást s boldog uj évet kí­vánt. — Ez után Szilágyi Gyula helyettes m. kir. p. ü. igazgatónál T e k u s Vilmos p. ü. titkár vezetése alatt jelent meg a tisztikar, a hol az előbbi­hez hasonló jelenet folyt le. — Előléptetések. A m. kir. p. ü. miniszter ifj, Szűcs József áll. végrehajtót, Miksy János du-na- földvári adóhivatali ellenőrt, továbbá N o v o t n y Mi­hály dubafoldvári adótisztet az illető fizetési osztály magasabb fokozatába léptette elő. — Eljegyzés. Boross Andor eljegyezte a ked­ves és szép Simon Vilma kisasszonyt, Simon Gyula szegzárdi hivatalnok leányát. — Áthelyezés. Per laky József m. kir. állami vasúti mérnök, ki hosszabb ideig szabadságon volt, Budapestre helyeztetett az építési szakosztályhoz. — Katonai kinevezés. F ö r d ő s Miska jpghall- "gató, Ford ős Vilmos Tolnavármegye tiszti-ügyész fia, tartalékos hadnagygyá neveztetett ki a 10-ik cs. és kir. huszárezredhez. — Egyházi szónoklat. Razgha Lajos szegzárd segédlelkész uj év napján a belvárosi templomban nagyhatású szép egyházi szónoklatot tartott a magya- j rok ezredéves múltjáról és jelenéről. A valóban remek beszédet az intelligens osztályhoz tartozók közül is svkan meghallgatták. — Táncztanfolyam. Dobos Adolf előnyösen ismert táneztanitó, újból megérkezvén Szegzárdra, a belvárosi ovoda-helyiségében e hó 11-én megkezdi táneztanitását, melyet a múlt évben is sikerrel fejezett be. Felhívjuk e helyütt is t. szülők figyelmét Dobos Adolf táneztanfolyamára. —- Ügyforgalom. A szegzárdi m. kir. p. ü.-igaz­gatósághoz az elmúlt 1895. óv folyama alatt beérke­zett a főiktatóba: 40949, a számvevőségi iktatóba: 3719 drb. ügyirat —Ezen felül beérkezett még mint­egy 6000 drb. jogi végzés is, melyek szintén mint rendes ügydarabok intézteitek el. v, — Ritka égi tünemény. Az elmúlt év deczem- ber 31-én d. u. 3 óra tájban Batáról Báttaszékre* utazók ritka természeti tüneménynek voltak szemtanúi, a mennyiben Baja irányában egy teljes pompájában tündöklő szivárványt láttak, — a mi pedig téli idő­ben egyik nagy ritkaság számába megy. — Ezen égi tüneményből az idősebb emberek azt magyaráz­ták ki, hogy rövid és gyenge tél lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents