Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-11-22 / 47. szám
1896. november 22. _2__________ ___________________________________ le hető' rövid idd alatt leendő megoldását magához ragadja s akkor szellőztetett teivtink nem marad üres malaszt. A kétségbeejtő helyzet, mely | szőlők kipusztulása folytán Vármegyénk székhelyén kifejlődött, ha minden jel nem csal, elérte már tetőpontját s azután már csak a javulás útja következtetik. Felvehetjük tehát ismét a haladás elejtett fonalát, hogy épületünket betetőzzük. b. „Az éjféli mise.“ Éppen kapóra jön, hogy ra mutassunk an a, a mit különben mindenki tud, hogy irodalmi irányzatunk a nyugati modernismustól meg van fertőzve. A biró a napokban Ítélt el egy ifjút, s tegyük hozzá, igen tehetséges poétát, ki Tristia kötetében a dekadens iránynak nyitotta meg zsilipjeit. Védője, ki maga is iró-ember, azt bizonyította, hogy a dekadens irodalmi irány ezzel az inkriminált kötettel jön be hazánkba és fényes elokvencziával igazolta, hogy ha divatba jutna e veszedetmes irány, nemzeti szetzülle- siinket jelentené, s mégis mi volt a konklúziója: hogy a Tristia szerzőjét föl kell menteni. A muszáj-védelemnek teherlapján ez, a logikai „neki megy a falnak“ is elfér. Ámde megáll-e a védőnek ama tétele, hogy a dekadens irányt el eddig az „Éjféli mise“ ez a szörnyű, deliriumos, mocskos költemény képviseli a magyar irodalomban ? Egyszerűen tagadjuk. A Turis Ebrinka, a Félszüzek, a Helyettesek, hogy a többiekről hallgassunk, nem-e ocsmányság dolgában a leghallatlanabb dekadenczia? Eddig az irodalom a megnemesitett élet volt, most a fantázia eszme és gondolat szegénység a lélek analízis tételét állította föl s az irodalom a levetkeztetett élet. Eddig a poéta lantján Tyrthaeus szólott, vagy Petraca ábrándja, ma Helicon berkeiben a poéták a templomik és zárdák megfertőzéséről dalolnak, kofához illő nyíltsággal és mosdatlan] szájjal. Minden eszmény megcsufolva, a beteges idegek szeszélye szerint. Valóság a védő szava: az irodalmi dekadenczia nemzetek elzüllését jelentené, mert azt igazolja, hogy vannak ideg gyönge, az élet eszményeiben nem bizó pöeták, kiket dalra az utcza sara, az éjjelek tivornyája hiv és vannak velük érző emberék, a kik olvasóközönségeiket teszik és a kik csak úgy elvesztek a nemzetre. Mert lelki beteg, kit dekadens dalra hevít Múzsája s lelkében romlott, ki a dekadens dalban örömet talál. A dekadens irány már irodalmi bachanália s — Nem indok én a méhekhez. — Hát Göndöcs tudott ? Mégis szaktekintély volt. Olvasd el Krisch Kátéját és akadémikus méhész vagy. Parolát adtam. Ördög vigye, legyek hát méhé szeti vándortanár. — No de lássuk a feltételt, hol a húsz voks ? — Fölér-e Kovács János annyival ? — Es te megtudnád őt szerezni | — Bízza csak rám! No, az igaz, Kovács János huszonkét voks. Nagy, tekintélyes família s az öreg kedvéért mind függetlenségi. Ha megszerzed, markodban tartod a méhészeti vándortanárságot. Mellesleg tudniok kell, hogy Mariskában, a Kovács ur bájos leányában vala az én nagy reménységem. Mariska a kertben volt. Elmélyedve állt a szomorú fűz tövénél, nyilván arra gondolt, mint izzadok én most a poros akta mellett. |— Jó napot Mariska! Felriad a kis őzike, de csak pillanatig. Pajzánul felém szaladt, miközben oly édesen csicsergett. Milyen jó ez a követválasztási mozgalom. Papám most is a pártkonferenczián van. Mariska engem kineveztek vándortanárnak. Hitetlenül nézett a kis angyal. Fürkészőleg, vájjon igaz lenne-e az | Igen! azonban nagyon nehéz feltétel van kine- veztetésemhez kötve. Ha húsz voksot tudok a pártnak teremteni. — Melyik a maguk pártja? Melyik lenne, hát, TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY |g ül annak túlzása, a mit Zola a naturalismussal az olvasóba édesgetett és divattá tett. Zola szerencsétlen elve az emberiség negativ módon való jóra serkentése, hogy tudniillik a rosszat utálatossá tenni. Csakhogy mit ért el vele. Azt, hogy oly bűnöket ismertetett meg, melyek még, az olvasótól idegenek valának.'. S Adám apánktól örökölve a rosszra való hajlamot, Zola és társai mérhetetlen rombolást vittek véghez ,a lelkekben. Szerintünk még a naturalismus- nak sincs meg a jogosultsága. Hogy lenne hát a de- kadencziának ? Szivünkből sajnáljuk azt a 21 éves félrelépett poétát, a kit nem közönséges tehetsége valóban nagy reményekre jogosít. Talán csak irodalmi bárány himlő volt s az a három napi fogház, melyet I biró rámért. Szerettük volna, ha mások s fájdalom sokak elrettentésére, több büntetést mértek volna, mert 1 mint a jól gondozott határon irtják a szerbtövist, tűzzel vassal kell irtani a magyar irodalom határáról azt a mérges maszlagot, melyet dekadensnek neveznek. A szoczialismus igazi gyógyszere. Egyik előkelő napilapunk hasábjain hetekig folyt a felett a vita, hogy a szoczializmus előnyére van-e a tudományoknak, vagy kárára s vájjon jogosult alapon áll-e a szoczializmus | És ha károkat tesz, azt csakis a tudomány segélyével lehet gyógyi- tani. Erre en meg azt mondom, hogy ha a tudomány kezet fog a tiszta fenkölt valásossággal és a munkás kezébe az elégedetlenségtől szinte füstölgő lázitó iratok helyett az evangélium kristálycsepjeit tartalmazó uj-testamentomot adjuk s annak az isteni Mesternek szelíd türelemre a szenvedések békés elhordozására intő tanait vésetjük szivébe: akkor találtuk meg a szoczializmus igazi gyógyszerét. „Hogy a rabszolgaság megszüntetésére ezélzó és a szabad eszmék felébredésének harezosa Jézus, hogy őt természetszerűleg szülte az a kor épen úgy, mint ez a mai társadalmi renddel elégedetlen kor,, a szoczialista apostolokat, Marxot, Bebelt és még egy csomó szoczialista vezért“ ezt merte írni egy szoczialista vezér. Uram, bocsásd meg neki I Nem kell ahhoz semmi vallási fa- natismus, sem elfogult bigott elme, hogy Jézus fenséges személyének a jelenkor álprófétáival való ösz- szehasonlitása felett valaki felháborodjék. Hiszen Jézus, a mig itt járt ezen á világon, csak adott mindig és adott szüntelenül lelki 1 testi ajándékokat a szenvedő emberiségnek, végre feláldozta önmagát, hogy megváltsa az egész emberiségét; de a szoczialismus prófétái kérnek, követelnek és biztatják a táborukba szegődött elégedetleneket a minél nagyobb, szélesebb követelésekre. Nézzük, mit mond Jézus az ő tanítványainak, a hol a hatalom és dicsőség. És a melynek oly nagy ellensége a tata. De kár! Hej, ha a papám átmenne oda maguk közzé, ez aztán jó lenne. Ez hozott engem is ide Mariska. Beszéljen papájával és akkor három hét múlva megtartjuk a lakodalmat. Elpirult és elszaladt. A tornáczról kiáltott vissza : Megpróbálom megkísértem. De a papa hajthatatlan maradt, nem segítettek a Mariska könnyei, a mama esdeklése. Valósággal tűkön ültem. Még csak két nap választott el a nagy naptól. Ez alatt történt a közös megállapodás alapján létrejött államcsíny. Mariska nagy beteg lett. Az elvhű papa ott virrasztóit az ágyánál. Nem álhatta az atyus. Elvégre többet ér a leánya, mint az a nehány szavazat, 1 megírta nekem a következőket: Nebuló! a lányom beteg. Jöjj el látogasd meg. Nagyot ugrottam örömömben. Urambátyám, biztos a húsz voks, kérem a kinevezést. Lassan a testtel. Kérd meg Kovács urat, hogy pártügyben az este tartandó konferencziára megjelenni szíveskedjék, — beszélt az öreg. A kedves papa ott volt meghozta értünk az áldozatot. Másnap kezemben volt a kinevezés. midőn elküldi őket a nyomor enyhítésére szerte az országbab: Máté ev. 10 r. 9., 10. v.. Ne szerezzetek I aranyét, ée ezüstöt, se pénzt a ti erszényetekbe, se 1 útra való táskát, se két ruhát, se sarut, se pálezát ' mert méltói a munkás az ő táplálékára. Az Ur Jézus j Krisztus tqdta jól, ha önzetlenül jót tesznek tanítványai az emberiséggel; azok a hálától sarkalva méh J tónak találják a munkást az ő jutalmára, ha pedig I hálátlansággal fizetnének nekik a jóért, ime hangzik tovább Jézus tanácsa: Máté 10. r., 14. v. „És a ki titeket be nem fogadand, sem beszédeteket nem hall-1 gatandja, kimenvén abból a házból és városból, Iá- I baitoknak a porét is verjétek le“. És a mai világboldogitók vagyis boldogítani ! akarók, mit tanácsolnak tanítványaiknak? Harczolja- tok a tőke ellen, követeljétek társadalmi egyenjogo i sitástokat. A fennálló rendszert ösak akkor tekintsé-1 tek jónak, ha minél nagyobbat enged nektek javaiból markolni. Ur és'szolga mindig volt és a világ végéig I lészen, mert Jézus egy akol és egy pásztor jóslata csak a lelki egyenlőséget feltételezi, hisz ő az Isten szent fia, követe, mikor az adófizetés kötelezettségéről ■ kérdék a farizeusok, agy felel: „Adjátok meg a csá- I szárnak, a mi a császáré, s az Istennek, a mi az ^ Istené“. És ismét: „Nem jöttem, hogy a törvényeket eltöröljem, hanem, hogy megtartsam“. Oh kérdem : tehát minden felvilágosodott, tudományos, nemesszivü társadalmi tagtól, ha Krisztut törvényei szerint élünk mi szükség a szoczializmus mételyét tovább is hintegetni a társadalomba? Ha Jézus ezen mondása: „Méltó a munkás az I ő jutalmára“, a munkaadók, tőkével rendelkezők ré- j széíől szóról szóra betartatnék, ha prófétáik szívesek lennének Szent Pál leveleit olvasgatva, azt hirdetni híveiknek: Pál lev. Tim. 6. rész. „A kik iga alatt vannak, mint szolgák saját uraikat teljes tiszteletre | méltóknak tartsák“, akkor egy csapásra megszűnnék 1 a szoczialismus. Egyszer egy angol utazó Kínában utazott és I mikor egy városka szélső házába betért, az udvaron tornáczon vagy 20 embert látott sürögni, forogni : mindenféle teendők között. A legidősebbtől azt kérdé ü az utazó: „Önök itt mind együtt laknak e kis ház- I ban ?“ „Igen Uram“, felelt a kínai. „És meg vannak , békességben ?“ „óh igen, mert megtanultuk Szent Pál leveleiből az atyafiui szeretetet és ha még ahhoz | a türelmet és megelégedést veszszük lakótársul, százan is ellakhatunk igen kis helyen“. A legnagyobb i ideális bölcsész Pál apostol, kinél Jézus tanítványai I között fenköltebb, tudományosabb elmét egyet sem I mutathat fel a világ, ö mély bölcseségével világitó 1 fáklya fog maradni az emberiség előtt a világ vége- 1 zetéig, de a keresztyénséget illető leveleiben ő minden más társadalmi eszméket is feltár, de én még | sehol egy eszmét, sehol egy alapvető, mondást a szoe'i czialismus javára leveleiben még eddigelé fel nem J fedezhettem'. Sőt hányszor int a kitartó munkára, a I szenvedések békés elviselésére. Hogy engem az a vád ne érhessen, miszerint ; tele zsebbel, tele gyomorral könnyű az üres zsebeknek és üres gyomroknak prédikálni: kijelentem, hogy H én egy igen-igen szegény, hozzá még beteges asszony I is vagyok, a ki a sors kitüntető kegyét soha még j egy perezre sem1 éreztem, de annál inkább tele volt , életem nyomorúsággal és szenvedésekkel, hanem Is-1 ten vezető keze átvezetett minden elibém gördített j akadályon és az ő szent Fiának evangéliuma erőt, j vidámságot, megnyugvást öntött benne törhetetlenül | bizó szivemben. Adják tehát, óh adják vissza a hitet a szegény í munkásnak és akkor nem néz irigy szemmel a gazdagok asztalára. És a gazdagok, mi4őn válogatott! ételeikben duskálkodnak s pezsgő gyöngyözik poha-1 raikban, óh gondolják meg, hogy a szegény kifáradt j munkások kívánnak az 1 asztalukról lehullott morzsákkal megelégedni, mint hajdan Lázár es nehogy I példa a mai gazdagokon is beteljesedjék; tehátI minden tényezőt fel, kellene arra használni, hogy | ; mai munkás osztályt az éló hit világába vezethessük és szivébe az irigység, elégedetlenség helyett a meg- i nyugvás, türelem szent erényének magvait vethessük, de ehhez a tőke birtokosainak résztvevő nemesszivü- sége kívántatik, mely átérezze az Üdvözítő eme szavait : „Méltó a munkái \ maga jutalmára“. A szentirás alaptörvényei, ha meggyökeresed- ; hetnének a mai társadalom felső és alsó rétegeiben: bizony nem irigyelné a munkás a munkaadó pezsgőjét és bosszúból nem fordulna a pálinkához, hogy ő is ihassék, hanem erejét üdvösen használná s ha 1 gazdagok áldozatkészségét, jótékony könyörületét ta-
