Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-11-22 / 47. szám
XXIV. évfolyam. _______________-áfc V.szám. Szegzárd, 1896. november 22. KÖZ IGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- _____egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. El őfizetési ár: Egész évre . . . 6 frt — kr. Félévre....................3 „ — „ Neg yedévre . . .1 „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség1 * Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Megj elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . . 1 frt 87 *kr. 100—aoo „ ... 2 „ 87 „ 200—3Q0 I . . . 3 t 87 , minden további 100 szó 1 írttal több Gőzmalom, villamos világítás és fürdő. Mily különböző dolgok. Az egyik nyereségre számított vállalat, a másik a közmi- velődés és haladás fokmérője, a harmadik végre közegészségügyi tényező. I mégis bármennyire különböznek is egymástól, a viszonyok különös alakulása folytán néha any- nyira összefoglalhatók, hogy egyik 1 másiknak létalapját képezi. Sokszor volt már a helyi lapok fejtegetéseinek tárgya: a vármegye székhelyének világítása. Mindenki megegyezett abban, hogy e tekintetben sok a kívánni való. Az utcza- sarkokon itt-ott pislogó petróleum-lámpák tisztán arra valók, hogy elmondhassuk, hogy nem tarthatjuk az egyszeri falusi biró azon megokolását helyesnek, miszerint a tisztességes ember, ha beesteledik, úgyis lefekszik, az éjjeli csavargók pedig nem érdemlik meg, hogy nekik világítsanak. Na azután tán még azt is elérjük vele, hogy úgy novemberi ködös estéken, mikor már öt órakor délután ko- roitísötétség ül az uíezákon, kevesebb lábtö-. rés fordul elő a síkos járdákon való. közlekedés alkalmával, mintha tisztán arra volnánk utalva, hogy a kereskedésekből és boltokból kisugárzó világosság legyen a mi egyedüli útmutatónk. S ez a világítás is belekerül a városnak évenkint 2000 forintjába. Városi hatóság és adófizető polgárság tehát tökéletesen egyek abban, hogy e tekintetben, ha már a haladás ösvényére lépni óhajtunk, leghelyesebb egy merész ugrással a közbeeső fokokat mellőzve, egyenesen a legtisztább és legszebb világítási módhoz: a villamos világításhoz fordulni. Szegzárdnak a szőlők elpusztulása folytán. kritikus az anyagi helyzete és igy senki sem gondolhat arra, hogy tisztán a haladás szempontjából az amúgy is igénybe vett polgárság nyakába egy a mostani viszonyok közt elviselhetlen terhet rójon. De tán a villamos világításnál még előbbre- valóbb és szükségesebb a fürdő kérdése, melynek a közel jövőben leendő érdemleges megoldása a szó szoros értelmében elodázhatlan. E tekintetben Szegzárdot a vármegyebeli többi nagyobb községek már részint a természet kedvezménye, részint saját törekvéseik folytán messze túlszárnyalták. A csörgetói fürdő, melynek vize nyáron, tehát a fürdésre legalkalmasabb időben meg- poshad s az egyetlen gőzfürdő helyiségeinek korlátolt volta miatt, a jelentkező igényeket már alig elégítheti ki. Azután meg itt van a polgári fiú- és leányiskola és a főgimnázium folyton szaporodó és nehány év alatt ezerre rugó növendékeivel, kiknek egészségi viszonya oly elsőrendű kérdés, mely az illetékes tényezők gondoskodását kiváló mértékben kell, hogy foglalkoztassa. Szükséges tehát, hogy a legközelebbi időkben a két fontos kérdésnek megoldását gondjaik sorába felvegyék mindazok, kik Szegzárd fejlődése és haladása iránt meleg érdeklődéssel viseltetnek. A fürdő létesítésének kérdése is azonban ámbár az már jövedelem szaporulattal is jár, anyagi helyzetünkre való tekintettel, városi eszközökkel alig oldható meg. o o Marad tehát egyedül a magánvállalkozás, melyre ezen fontos ügyek megoldását bizhatjuk. A vállalkozó szemei előtt pedig tisztán a jövedelmezőség kérdése az irányadó. Úgy a villamos világítás, valamint a fürdő létesítését össze kell tehát kötnünk valamely jövedelmező üzletággal, mely a befektetett tőke megkívánt kamatait, jó részben fedezvén, egyszersmind a kevésbbé jövedelmező alkotások létrejövetelét előmozdítsa. Ilyen üzletág, mely a fürdő és világítás ügyével szoros összhangba hozható, csak egy van: a malomipar. Segítse elő tehát a .város olcsó vagy ingyenes telek (s ilyenül kijelöljük a tökéletesen alkalmas fazekas teret) átengedésével egy ilyen ártézi kuttal ellátott gőzmalomnak létrejövetelét s akkor egyúttal megoldotta és pedig sikeresen, fi világítás és fürdőzés kérdését. Hisszük, hogy akadna vállalkozó, ha a város ily módon járna el, ki a gőzmalom felállításának terhét magára venné ; miután egyúttal befektetett tőkéjét még két más irányban is gyümölcsöztethetné. Úgy tudjuk, a városi elöljáróság kapott is már ilyen, vagy hasonló természetű ajánlatot, nem szükséges tehát egyéb, mint egy erélyes és ügyes kéz, mely a két fontos ügy TÁRCZA. Változó hangulat. Egy kicsi levelet Kapok minden reggel, Tele van az írva Forró szerelemmel. Egy kicsi levelet Küldök minden este Szomorú életem Van benne lefestve. És igy minden reggel Rózsás kedvem támad, Es igy minden este Majd megöl a bánat. Ha most itt lehetnél, Vagy én lennék nálad, De megölelnének, De megcsókolnának. Mikor fogunk mi már Szebb napokat érni Nem csak álmodozni, írásba beszélni. Mindennap megirod, En is viszszairom: Ejh, de olyan hideg A csók — a papíron. Ifj. Bródy Albert. Történet egy kerületből. Elmondja: VERNER LÁSZLÓ. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Rendben ment a mi kerületünkben a dolog. A fővárosi lapok is azt Írták róla, hogy csöndes kerület. Közvetlen a választások előtt ütött be a meny- dörgős menykő. Bogár, a patyikus csinálta a paklit, a kit a kaszinóban kinevettek, mert a valutát Józsiásszerüen fejtegette s a ki virradatra megszervezte a függetlenségi pártot. Gyönyörű október volt. Ráült a csöndes kerületre az egész függetlenségi párt. Pichler fulminans beszédet intézett a göllüncsériekhez, s jelölték Yörös Kereszthy urat, a kerület első virilistáját. A párt naponként jobban izmosodót. A prog- rammbeszéd után a napilapok váltig azt állították, hogy megválasztatása több mint bizonyos. Mi a túlsó párt melegedésétől fogyni kezdtünk, fogytunk kétségbeejtően. A biztos kerületben roppant bizonytalanná vált a helyzet. Még engem is megcsepitett a jelölt. — Tudnál-e te valamit szerezni. (A valaminek megszerzése félreérthetetlenül voksolókra vonatkozott.) — Egy feltétel alatt két biztos voksom van. — Halljuk a feltételt? — A két voks ára 160 frt 80 kr. — Az öreg belebámult a levegőbe. — Nem lehetne valamicskét lealkudni? — i Nein:----Hát ki a viselője ennek a két voksnak? — Czérna szabó, Csiriz, a csizmadia. — Ne mókázz kölyök, hisz ez a két legdüko- sebb kortes ott tulnan. — Mindegy. Ezt a két embert én markomban tartom. Ennyivel tartozom neki, s jóformán keresztet vetettek rá. Ennyi pénzzel nem lehetne őket megvesztegetni, de én csak adósságot törlesztek s közben átterelem őket a jobb politikai meggyőződésre. Lehet ez ellen valakinek megjegyzése? — Igenis lehet. Yan nekem, te koloszszális kölyök. Nesze a pénz, beszélj a fejőkkel. — Az eredmény megnövesztette a politikai étvágyamat. Ebből a választásból ki is lehetne kovácsolni a korcs éremet. Mikor az öreg faluzásából hazajött, hol fölösen illették „a vén pecsovips“ czimmel, odasompolyogtam az öreghez: — Van ám még 20 voksom. — Mi az ára, horkant a kinszenvedett jelölt a banális kérdés iránt. — Nevezzenek ki kérem — tanfelügyelőnek. — Az öreg olyan mozdulatot és arczjátékot fejezett ki: hát ez is ? — Az az állás már oda van ígérve gyerekem, de kineveztetlek méhészeti vándortanárnak.
