Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-11-08 / 45. szám
3 1836. november 8. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (45. sz.) a városházából kiindulva a vármegyeháza elé vonult esteli 8 óra után az ünnepelt lakosztálya elé, a kihez dr. S | i g e t h Gabor ékesszólással igen szép beszédet intézett. A szegzárdi dalárda szerenáddal lepte meg P e | c z e 1 Dezső belügyminisztert. Ma délelőtt 10 órakor nyitja meg a belügyminiszter a F e r en c z-k o r h á z uj épületét, délben a kaszinóban az ünnepelt tiszteletére bankett lesz, este pedig fényes tánczmulatság rekeszti be a „Szegzárd Szálló“ nagy termében a minden mozzanatában szép ünnepségeket. —th. A Szegzárdi Ferencz közkórház története *) Hazánk viharos múltja nem volt kedvező idő humánus intézmények alapítására, kettészakított állapotában az országnak, örökös háborúság között, ellenséges hadaktól rettegve, csakis néhány jól védett kulcsos városnak jutott eszébe kisebbszerü ápoldát építeni saját.elaggott és elbetegesedett polgárai számára. A'mai értelemben vett kórházak csak a törökök kiűzetése után, az általános szélcsend beálltával kezdtek itt-ott keletkezni. Leginkább egy-egy nagyobb járvány volt az, mely az embereket ezen intézmény szükséges voltára figyelmeztette. A kurucz háborúk után, a XVIII-ik század első évtizedében óriási pestis dühöngött az országban egész vidékek néptelenedtek el s a rettenetes baj-. ban elhaltak hullái ezrével feküdtek temetetlenül; ezen alkalommal adta ki 1709-ben I. József császár azon rendeletét, melyben a megyéket menházak és kórházak felállítására serkenti. Ebben az időben tényleg több helyütt keletkeztek kórházak, ekkor tájt épült Pesten a szt. Rókus fogadalmi kápolna s mellé később a kórház is. Városok és vagyonosabb községek saját szegényeik számára ekkor kezdtek menházakat, ápoldákat építeni} különösen 1724 után, midőn a helytartótanács egy .legfelsőbb királyi leirat alapján elrendelte, hogy minden község saját szegényeiről gondoskodni tartozik. 1768-ban ismét adatott ki egy rendelet kórházak felállítása érdekében, mely meghagyja, hogy ezen czélra a „cassa porachorum“ jövedelmei szolgáljanak, melybe a végrendelet nélkül elhalt lelkészek vagyonából s az üresedésben levő főpapi jövedelmekből fizetendő be bizonyos rész. Ezen alkalommal keletkeztek vármegyénkbe is egyes nagyobb helyeken kórházak, mint pl. Fadd on, Dunaföldváron és Bonyhádon, sőt valószínűleg ezen időben létesült Szegzárdon is az első kórház, melyet felsőbb rendeletre saját költségén állított fel és tartott fenn a község, hihetőleg csakis saját szegény betegei számára. Ezen régi kórház a mai Bezerédj-utczában állott s később a község által Mihályi! Györgynek 460 írtért azon okból adatott el, mert az elöregedett szegényeknek és az elgyengült betegeknek nehezékre esett innen templomba járni. E helyett vettek egy másik fundust a templom közelében 250 írtért, hogy majd itt egy uj kórházat építsenek, de ezen helyet az urodalom a város szabályozása alkalmával elfoglalta § egy részéből utczát nyitott, más részét pedig házhelynek osztotta ki. Ez alatt a község a rósz esztendők s a magos adók miatt oly kedvezőtlen anyagi viszonyok közé került, hogy uj házat vásárolni vagy építeni nem volt képes, sőt az első ház árából megmaradt összeg egy részét is kénytelen volt más czélra elhasználni. Később pedig a jobb viszonyok beálltával megfeledkeztek a dologról s a község többé nem gondolt a kórháznak újból való felállítására. Pedig Szegzárd ezen időben gyors fejlődésnek kezdett indulni, különösen azóta, midőn a megye székhelyévé lett. Folyton növekedő népessége s az akkori időkhöz képest nagyobbszerü forgalma mellett ném maradhatott hátra a megye többi nagyobb községei megett, I ha a szegzárdi polgársák nem érezte is szükségét, hogy községében kórház létesüljön, annyival inkább belátták annak fontosságát a megye urai, a gyűlésekre összejövő nemesség, kik között gyakran szóba jött egy megyei kórház felállításának kérdése. A vánnegye főispánja ezen időben Győry Ferencz, első alispánja Jeszenszky Sándor, másod alispánja Kajdácsy Ferencz volt. A megye gyűléseket rendesen a székhelyen, de *) Mutatvány »A szegzárdi beren.cz közkórház év- köngoé«-ből, melyet dr. Tanár kg Árpád igazgató-főorvos, szerkesztett. néha a főispán vagy az I-ső alispán birtokán tartják, hol a folyó ügyeket többnyire rövid utón intézik el! figyelembe jön az administrate többi ágai között ekkor -már a közegészségügy is, melynek érdekében több fontos határozatot hoznak. A közegészségügyi előadó a vármegye physicusa, vagy rendes orvosa, dr. Keller Jakab, ki ez időben egyedüli diplomás orvos a megyében. E messze vidéken nagy tekintélynek örvendő tudós férfiú volt az, kinek kórházunk keletkezését köszönhetjük, ki midón az ügy az 1782. augusztus 7-én tartott megye gyűlésen szóba került, felállott s kijelentette, hogy ő azon esetre, ha utódok nélkül halna el, egy kórház felállítására vagyonából 10000 frtot fog hagyni. E nemes szivü hagyomány tette lehetővé kórhazunk felálitását, méltó tehát, hogy a hagyományo- zónak, mint a kórház megalapítójának nevét feledésbe menni ne engedjük. Keller nevével ezentúl gyakran találkozunk a gyűlések jegyzőkönyveiben, valahányszor csak egy fontosabb közegészségügyi intézkedésről van szó; járványok esetén ő instruálja a megye többi orvosait, illetve sebészeit — mert okleveles orvos más még. akkor nem volt — ő rendel tanult szülésznőket a megye különböző részeibe stb. Jelentései és indítványai mindenkor tetszéssel fogadtatnak; bírja a tábla- birói világ bizalmát, de kedves emberévé válik a főuraknak is a tolnai Festetich s a Styrum-Lymburg grófoknak, ugyannyira, hogy az utóbbi család kihaltával a lett a végrendelet értelmében az összes jótékony czélra hagyott javak igazgatója. Érdemei jutalmául 1776-ban Mária Terésia királyné által nemesi rangra emeltetett „Felsensteini“ előnévvel; a nemesi oklevél, mely mai napig is a megye levéltárában őriztetik, felsorolja Keller érdemeit, Keller érdemei között minden esetre legelső helyen a szegzárdi kórház alapítása áll. A hagyományozásról, melyet már fentebb is említettem, a következőképen emlékezik meg a Szegzárdon 1782-ik év augusztus 7-én tartott közgyűlés jegyzőkönyve; Keller Jakab Udalrik vármegyei rendes physicus kijelenti, hogy azon esetre, ha végrendelet nélkül vagy örökösök hátrahagyása nélkül halálozna el, közkórház emelése czáljára vagyonából 10,000 forintot hagy, mely kijelentését a nevezett physicus urnák a tekintetes vármegye közönsége köszönettel fogadja.“ Ezen szóbeli kijelentéssel alapittatott meg kórházunk ezelőtt száztizennégy'. esztendővel, de évek múltak el ezután, mig tényleg felépülhetett s működését megkezdhette. Keller még sokáig élt ezen ígérete után s ama megye gyűlésen történtek lassanként kezdtek feledésbe merülni. Volt azonban Szegzárdnak ebben az időben egy jeles, jótékonyságáról hires plébánosa, verbói Szluha György, ki szintén szivén viselte a kórház alapításának ügyét, s aki nemcsak hogy nem engedte Keller hagyományát feledésbe merülni, de fáradságos utánjárással kivívta azt is, hogy a kórház még Keller életében, mielőtt a 10,000 forint esedékessé vált volna, fölépült. A plébánia jegyzőkönyve ezt következőképen adja elő : 1794 augusztus 7-én történt, hogy egy óriási tűzvész Szegzárdot csaknem egészen elhamvasztotta. Leégett a város nagy része a templommal együtt s hajléktalanná vált számos család, kiknek nyomorát rögtöni segélylyel kellett csillapítani. E humánus munkában nagy része volt Szluha plébánosnak, ki nem csak lelki vigaszról, de anyagi segélyről is gondoskodott a szerencsétlenek számára. A katastropha idejében ugyanis nála időzött vendégképen a szünidők alatt Dömén nevű pesti jogtanár ismerőse, kinek egy napon — midőn a szt. János és Pál kápolnájában (a mai kórházi kápolnában) misézett volna — a templomból kijövet szóba hozta a tűzvész folytán előállott nyomort i e közben megemlítette azt is, hogy Szegzár- don‘ — mely különben népes hely, egyáltalában nincsen kórház s igy gyakran megesik, hogy keresztül utazó vándorok, ha megbetegednek, istálóban vagy más eféle helyeken kénytelenek mágukat meghúzni § gyakran a legnyomorultabb módon, pusztulnak el. „Ha valami jólelkü adakozó akadna, e kápolna . mellé lehetne kórházat építeni s igy a betegek mindjárt ezen kápolnában imádkozhatnának is.“ Dömén tanár átérezve a plébános által mondottak igazságot, kinyilatkoztatta, hogy ő, mint a boldogult Trenka Venczel orvoskari professor végrendeletének végrehajtója, 1000 frtot ád a tüzkáro- sultaknak, 300 forintot pedig a Szegzárdon épülendő kórház javára. A leégetteknek azonnal kiosztották a segélyt 5—8 forintjával, mig a kórháznak szánt 300 forintot egyelőre Szluha vette át. Nemsokára ezután Dömén tanár visszautazott Pestre s onnan irta, hogy a Trenka-féle hagyatékból, melyből a végrendelet értelmében 15 ezer forintot kellet jótékony czélra kiosztani, még ezer forintot juttat a Szegzárdon létesitendő kórház számára. Szluha e levél vétele után azonnal felutazott Pestre s a kapott 1000 forintot átvévén, azt az előbbi 300 forinttal együtt Szegzárd község pénztárába helyezte el. Ezen 1300 forintnyi kórházi alaphoz csatolták később a régi kórház elárverezésből megmaradt összeget is. A kórházi alapot egyelőre- a község kezelte, hogy majd ha későbbi esetleges adakozások által az összeg kellőképen megnövekedik, elfogják kezdeni a korház építését; a pénz kezelése aképen történt, hogy az elöljárók megbíztak egyet maguk közül, ki mint curator az összeget felelősség mellett átvette s magánosoknál illő százalékkal kamatoztatta, 1797. óta Jäger Jánosra, egy tekintélyes szegzárdi kereskedő és biró viselt emberre lett ezen nobile officium ruházva, ki éveken keresztül viselte hivatalát dicséretre méltó lelkiismerettel s pontossággal. Ezen kórházi alap ügye előkerült az 1798 január 11-iki közgyűlésen is, hol Cseh László főszolgabíró • tett róla jelentést, mire a Karok és Rendek elhatározták, hogy a kórház építése sürgettessék meg, s egyúttal a községet szóllitsák fel a számadás benyújtására. A község a számadást az urodalmi tisztség utján benyújtotta ugyan, mi a helytartótanácshoz küldetett fel, de a kórház építéséhez még a következő esztendőben sem foghattak, valószínűleg azért, mert a meglevő 1500 forintot még mindig kevésnek találták az építés megkezdéséhez. Ismét Szluhának köszönhető, hogy a dolog annyiban nem maradt, mert ő volt az, aki a község nevében folyamodványt intézett ő felségéhez, segélyt kérve a kórház részére. A kérvény legfelsőbb helyen kedvező elintézést nyert, amennyiben már az 1800-ik évben a helytartó- tanács megbizta Talker kir. építő mestert, hogy a kórház tervét és költségvetését készitse el. A 12 betegre szánt kórház tei’ve jóváhagyatván, elrendeltetett, hogy az építési költségek az uradalom pénztárából fizettessenek ki, az eddigi összeg pedig maradjon meg a kórház capitálisának. Az uradalom, mely már ekkor vallás alapítványi birtok volt, szolgál tatta az épitéshez a fát s egyéb anyagokat, azonkívül az építkezéshez még 3414 forint és 5 krajczárral járult. A Pécsváradon székelő districtualis praefectus Jäger Jánost, az eddigi curatort bízta meg az építésre való felügyeléssel s a számadások vezetésével. Az épületet Szluha plébános óhajtására a már meglévő kápolna mellé tervezték, hol egy szűk kis telekért 187 frt 51 krt kellett a városnak fizetni. Ezen szt. Pál és szt. Jánosról nevezett kápolnát a múlt század közepén bevándorolt német polgárok építették, kiket Trautsohn gróf szegzárdi apát telepíttetett be Schwarzwald vidékéről s kik a mai Bezerédj utczát foglalták el, mely rólok egész a legújabb időkig német utczának is hivatott. Ezen bevándorolt német jobbágyak nem férvén meg a benszülütt lakosok által használt templomban, külön kápolnát óhajtottak maguknak, hol anyanyelvükön halgassanak isteni tiszteletet. A német nyelven 1778-ban kiállított alapitó levél szerint ötven, jobbára német nevű polgár saját költségén építtette fel ezen kápolnát s tartotta fenn mind addig, mig később a kórház felépitése után annak tulajdonába nem ment át. Az alapitó levél, melynek másolata a kórház levéltárában őriztetik, a következőképen hangzik: „Mi alulírottak elismerjük és kinyilatkoztatjuk, hogy az általunk Isten dicsőségere s szt. János és szt. Pál nevére nagy költséggel felépített kápolnát mint fundaturok vagyis alapítók továbbra is jelenlegi állapotában fenntartani akarjuk s erre magunkat és utódainkat kivétel nélkül örök időkre kötelezzük, __ mit saját nevünk aláírásával és pecsétünkkel vagy ker esztvonásainkkal ezennel megerősítünk. Szegzárd, 1778. junius 21-én. Gáspár Lisztnecht f, Johannes Hausknecht (L. | ), Frantz Anton Schwaitzer (L. S.), Adam Ribling f, Simon Takács I. f, Michael Wolher f, Michael Hős f, N. Szabó Ferencz f, Fehérváry Ferencz f, Sái’di János fi Franc Xov. Kristofek f, Martin Borgh f, Johannes Westergomb f, Mathias Sam f, Holler István, Povári
