Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-11-01 / 44. szám
XXIV. évfolyam.-4=4=. szám. Szegzárd, 1896. november I. fOLSAMBGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. kr. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Me gj elen: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová Hetenkint egyszer, vasárnap. n hová a lap szellemi részét illető közaz előfizetések,, hirdetések és a fel--'. • Nyilttérben 3 hasábos .petitsor 15 kr. kb lpmények intéz endők. szólamlások küldendők. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Előfizetési ár: ggéfíz évre . . • • 6 frt Félévre • • • • 3 n Negyedévre -. * 1 „ 50 Egyes szám a kiadóhivatalban 12 Hiv. hirdetések: 100 szóig' ... 1 frt 87 Jet. 100—200 „ . . . 2 „ 87 „ 200—300 r . . . 3 | 87 | minden további 100 szó 1 írttal több Lezajlott. Á képviselőválasztás, mely néhány héten át teljesen lekötötte a nagyközönség egész figyelmét immár a múlté. Egy verőfényes őszi napközben ijesztő hullámokat vetve, de minden nagyobb rendellenesség nélkül, szépen lezajlott. Pedig a talaj nagyon el volt arra készítve,- hogy ne igy történjék. A vármegyei rom. kath. papság, j—■ nagyon csekély kivétellel, — kik közt elismerőleg ki kell emelnünk W o s i n s z k y' Mór szegzárdi és S z a 1- c z e r Sándor bátai plébános urakat, — előbbi leszavazott ugyan a néppártra, de a i mozgalmakban nem vett részt; utóbbi pedig kijelentette egész határozottsággal, hogy ő politikával nem foglalkozik, —J teljesen magáévá tette a néppárt ügyét1 s a templomi szószéket, sőt masrát a vallást és annak hatalmas eszközeit few-'“ © ?•; ■ .... • / •■'y - s . ’ alkalmazva, irtó háborút indított minden politikai párt’ellen. Nem kímélte még Kam- ia e.r ef Ernő szakcsi kerületi volt és újra megválasztott képviselőt sem, ki pedig az annyira fájlalt egyházpolitikai törvények megszavazásától tartózkodott, sőt épen minek folytán a kormánypárttól egy' kis időre ki is lépett. - : • S az eredmény: az egyházi funkcziókhoz annyira szükséges tekintély ijesztő hanyatlása, egyébb semmi, mert a felállított négy jelölt közül egyet sem tudott a néppárt az országgyűlésbe behozni; elbukott még a ha-> talmas dinászta család tagja: Apponyi Géza gróf is, kinek pedig mégvá la sz tatása érdekében nem jelentéktelen eszközök általi rendelkezésre. Nem hónapokkal, de évekkel előbb alkalmazta már a rom. katholikus papság az eszközöket, melyeket a lakosság megnyerésére alkalmasaknak vélt. Lepsényi fanatikus néplapja száz számra járt és pedig ingyen mindazoknak, kik a néppárti eszmék iránt, fogékonyságot tanúsítottak. A röpiratok, melyeknek czélja az eddig létező politikai pártok iránti hűség megingatása volt, a legképtelenebb vádakkal telítve, ezer számra hevertek a plébániákon s jutottak a politikával keveset foglalkozó népösztály kezeibe vasárnapi olvasmányul. A templomi szószék, mint például Mözsön, Tolnán és Báttaszéken állam dóán á politikai jelszavaktól visszhangzott, elhitetve a néppel, hogy a vallás van veszedelemben s azt kell neki védelmeznie. Egy ily előkészített nép, papjaik által vezetve, jelent meg' múlt szerdán a választási urnáknál, hogy pártállásáról tanúságot tegyem Isten csodája, hogy vármegyénk területén ennek a mérhetlen izgatásnak egyébb következménye nem lett, mint az, hogy Tamásiban’ áz vitatott és etetett néppárt egyik fanatikus tagja egy ottani elöljárót leszúrt. A vallási eszközök alkalmazásán kívül a néppártnak jelentékeny pénzösszeg állott rendelkezésére. Az egész országban milliókra kell menni azon összegnek, mély arra a ezélra fordittatott, hogy a lakosságot részint egyenes vesztegetés, részint etetés és itatás által magának megnyerje. Hisz csupán Szégzárdon a különbeú szelvény anyagi viszonyok közt élő Urmériyi Bernát jelölt egyre váltogatta az ezreseket s három nappal a választások előtt 12 korcsmában volt ingyen étkezés és ivás. Nem túlzás tehát, ha csupán a szégzárdi választókerületben 8—10000 forintra becsülik azon összeget, mely a győzelem elnyerése czéljából ki tudja minő forrásból? mozgósítva lett. Nem a rekrimináczióra váló hajlam vezet bennünket, midőn ily dolgokat most már midőn á harcz egyidőre legalább be van fejezve, toliunk hegyére veszünk; hanem tisztán és egyedül az, hogy habár hívatlanul, de teljes jóindulattal figyelmeztetjük vármegyénk papságát, hogy veszélyes útra tévedt, melyén való haladás senkinek másnak nem árt, csak nekik | egy kissé nekünk is, kik az általuk hirdetett vallás követői közé tartózunk. Azt mondja ugyan a. közmondás, bogy jegyezd meg magadnak a napot, melyen megbántod a papot, mely ha igaz, azt látszik tanúsítani, hogy a boszuállás nem volt valamikor idegen még a parochiák falai közt sem, de hisz a papnak hitelvei szerint a szeretetet és bocsánatot kell hirdetnie, hát ha egy kicsit sértve érezik is magukat az állam által, felejtsék el s a megbocsátás dolgában járjanak jó példával híveik előtt. iÁzt rövid idő múlva úgy sem hiszi el TÁRCZA. Gyalog-uton. Ha gazdag volnék, elvinnélek téged, Mint elviszi sugár a' harmatot, Elvinnélek, mint elviszi a szellő Sirok fölött a rózsaillatot. Mint hivő’ lelkét túlvilág reménye,' Mely szemfodőn'- túl biztatón ragyog . . ! Ha gazdag volnék, ha en gazdag volnék . . Először érzem, hogy szegény vagyok ! Látlak, közel vagy, szép szemedben Ragyogni vélem üdvömet, Közel vagy még, de szinte hallom A bucsuzót: Isten veled! Az én életem csak lemondás, Hitetlenül nézek feléd . . . Hisz legszentebb reményeimre Rátette sors a balkezét! Nem is tudod, hogy fáj a szivem, A szürke ember ködbe vész, Rád a tavasz vár, én reám meg A hervadás, a feledés. Tóth Béla. Választási történet. V— Itfa: GÁTITY BÁLINT. — A- „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. ■ — Eredj szolgám nézz szét magyar népem között, mit csinálnak, mit müveinek, mért a vigasság, barangozás, imádkozás, örömmámor. Rég hallok már zajt, vigalmat, okát tudd meg, 1 jöjj azonnal. Nagy mogorván készül Péter, kulcsát másnak odaadja s szárnyat öltve szélsebesen lenn terem a határszélen. Ámulattal áll egy szikla égbetörő magas ormán s bár fényhez, égi fényhez szeme szokva, tö- rülgeti szorgalmasan, mert mi pompát és ragyogást lát a földön, megbüvöli szivét, lelkét. Gondolkozik hát, biz ez magasztos angyalok dicséneke. Köpenyét, mi láthatatlanná teszi testét, összefogja és leszállva az oromról, beballag egy közelfekvő kis faluba. A falunak kisharangja imára hiv, csengve-bongva s áhitattal az emberek összegyűlnek, énekelnek, köny- csepp tör ki a szemekből, a szív, az ajk reszket, remeg s midőn elhal ajkukon a buzgó ének, a pap föllép a szószékre. Beszél harczról, szenvedésről, szomorú, majd dicsőséges nagy napokról. Gondolata visszaszárnyal rég időkbe, s századoknak küzdelmeit felsorolja rendre-sorra. Majd kezeit összetéve, az Úr felé száll könyörögve és áldást kér, engedelmet, hogy a magyar itt e földön megélhetett ezer évet. Péter újra elővette vándorbotját, útnak indul. Erdő-mező, falu-város sorra tűnnek el mögötte s alig | akad rejtett fészek, hol magyar ne ünnepelne. Majd feltűnik egy ragyogó tündérváros a határon. így dör- mög: „Hiszen itt Magyar földön szinte jobb, mint a meny országban.“ , Történetesen junius 8-án volt itt nálunk Péter az, égből, a káprázatos ünnepségek voltak ’ reá oly nagy hatással. Majd hogy Magyar földön feledte magát, de szárnyra kelt s csakhamar kopogtatott a mehyország ajtaján. Ki az ? Péter. — Az Űr ébren van, türelmetlenül vár. Nem tudja megérteni elmaradásodat. — Uram! kezdi Péter állván az Úr zsámolyánál, bűnnek ne tartsd hosszú késedelmemet. Neked mond hálát a magyar, hogy a boldog földön ezer évig engedted élni. Menyországban se láttam én olyan ünnepet. És szt. Péter bűbájos nyelven beszélt, száj- tátva jöttek hallgatni István, László, Béla, Hollós Mátyás, Lajos, az Anjouk, kik az ezer év alatt meg- dicsőültek. Hála zsolozsmára nyíltak ajkaik, dicsőítvén a magyarok nagy Istenét. ... Egy reggelen szokatlanul gyors üzenet jött Péternek, ki a menyország kapuját őrizte. — Az Úr izén, menj azonnal le a földre, s nézz körül, mi zűrzavar van ? Péter tüstént szárnyat öltve, útra készült. Örült az Úr I nagy kegyén,* mert mióta lent járt egyre titkos vágyat érzett erre. Meg nem pihent, szét sem nézett, egyenesen arra vette útját, hol fékszik ama tündérváros. Amint megyen, egy határban szembe jönnek csoportosan kurjongatva zászlók alatt. Integetett bizalmasan, gondolva, hogy majd megállnak. De hirtelen megdob-
