Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-11-01 / 44. szám
már senki, hogy az állam a vallást akarja támadni, vagy bárkit attól megfosztani. Hisz 1 polgári házasság intézménye meg van már a két legkatholikusabb államban Franczia és Olaszországban is és még sem szenvedett a vallás semmiféle hátrányt. Azért csak ismételjük, veszélyes az ut, melyre papjaink tévedtek, s annak nincs más orvossága, mint a visszatérés! b. Választások. Tolnavármegyében múlt hó 28-án tartották meg a képviseld választásokat s a hat kerület közül négyben függetlenségi és 48-as párti képviselő' nyert mandátumot, két kerületben pedig kormánypártit választottak. Eddig megyénkben három kerülete volt a függetlenségieknek: a szegzárdi, pin- czehelyi és paksh E pártnak hódított kerülete a kölesdi, a hol Busbach Pétert verte le Pichler Gyó'zó' Kossuth-párti, a ki Kossuth Ferencznek titkára. Egyhangú választás csak a paksi kerületbe volt, a hol Szluha Istvánt kiáltották ki képviselőnek. A többi kerületben kettő, sőt a bonyhádiban három jelölt is küzdött a mandátumért. Leghevesebb harcz folyt a pinczehelyi kerületben, a hol Rátkay László Kossuth- párti állott szemben gr. A p p o n y i Géza néppártival, a kit erős küzdelem után legyőzött. Szegzárd. A szegzárdi kerületben három jelölt is tartott programmboszédet, kik közül azonban Geiger Gyula a választást megelőző napon visszalépett s igy B o d a Vilmos Kossuth-párti könnyű szerrel győzött gyenge ellenfelén, a néppárti Urményi Bernát felett. A választásnak nagyon kedvezett a szép idő. Szerdán már kora reggel talpon volt úgyszólván az egész város közönsége, hogy szemtanúja lehessen a választók bevonulásának. Nyolcz óra felé különösen a főutczát, a nagyvendéglő, a kaszinó és a Garay-tért nagy néptömeg lepte el, mivel e pontokon vonultak be a vidéki választók bandérium és zeneszó kísérettel zászlók alatt. Már kilencz óra volt, a midőn az egyes _2 __________________________ pá rtok felvonultak a számukra kijelölt helyekre, Az impozáns bevonulást gróf Széchényi Sándor főispán is végig nézte. A Boda-pártiak a Bezerédj-utcza torkolatánál foglaltak helyet, mig az Ürményi- pártiak á katholikus iskola és az igazságügyi palota közé állottak fel. A mint igy a pártok külün-külön csoportba tömörültek, mindjárt meglehetett látni, hogy a függetlenségi és 48-as vörös tollasok túlnyomó többségben vannak. A függetlenségiek táborában kezdettől végig megvolt a lelkesedés, vig hangulat uralkodott és folyt a táncz. Az ellentáborban csakhamar reményüket vesztették s ezért többen leszavazás előtt elszéledtek. A szavazás 9 óra után kezdődött meg a városházán és a; róm. kath. iskolában. Az első szavazatszedő küldöttség elnöke T o 11 h Ödön, helyettese Steinekker Ferencz, a második szavazatszedő köldöttség elnöke Török Béla, helyettese pedig László Lajos volt. Az első szavazatszedő küldöttség előtt a városházánál szavaztak: Szegzárd, Ocsény, Decs, Pilis, Alsó-Nyék és Agárd, a második szavazatszedő küldöttség előtt, a belvárosi róm. kath. iskolában: Bátaszék, Tolna, Simonmajor, Báta, Mözs és Várdomb községek szavaztak le, A választási elnök fél 5 órakor tűzte ki a zárórát. Összesen beadatott 1622 szavazat. Ebből Boda Vilmos kapott 1150, Ürmé- nyi Bernát pedig 472 szavazatot, igy Boda Vilmos függetlenségi és 48-as Kossuth-párti 678 szótöbbséggel képviselővé választatott. Mig a szavaztszedő küldöttség a szavazatokat összeszámlálta és kiállította a jegyzőkönyvet, megjelent B od a Vilmos megválasztott országgyűlési képviselő, kinek T o 11 h Ödön választási elnök szép beszéd kíséretében adta át a mandátumot. ' Leírhatatlan lelkesedés és éljenzés között a városháza ablakából intézett Boda Vilmos nehány köszönő szót választóihoz. A választó polgárok a szeretett képviselőt fáklyás zenével tisztelték meg, a szegzárdi dalárda pedig szerenádot adott Boda Vilmosnak. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (44 sz.) benve ugrott félre s nem is tudta mit feleljen, midőn reá ordítottak: — Ki a vivát ? Gondolva tán bortól vagyon ily jó kedvök és odább ment. Ám alig tett nehány lépést, más csoport jő nagyobb zajjal más név Írva a zászlóra s amint az útfélre kiállt, ismét reá kiáltottak: — Ki a vivát V Ej bizony- tán végefele jár az ünnep és országos áldomással végzik . . ! mindegy ! . . . Gyerünk tovább! Városba ér, talpon minden férfi, asszony, ifjú, gyermek, szól a zene nóta járja s a mint már nem mehetett tovább rákiáltanak: — Ki a vivát ? Ezrivel áll a nép együtt s egy közülök beszél, majd odább megy, más tömegre bukkan, a mely más beszédet hallgat és igy bármerre tér, bárhová lép, erdőn, mezőn, falun s a nagy városokban, szüntelen csak beszéd, beszéd, miből Péter már mit sem ért, csak azt hallja, egyre hallja bárha fülét két kezével erőszakkal is bedugja: — Ki a vivát ? így nem mehet fel az Űrhoz, — gondolkozik, meg kell tudnom miért e sokadalom. De bárhogyan törte a fejét, megfejteni még sem tudta a találós furcsa mesét. Ez azt mondja, hogy negyvennyolcz, amaz mást szól, hogy hatvanhét, ez független, szabadelvű nemzeti az, amaz néppárt, párton kívüli szól az egyik revízió igy a másik kiegyezés számszövetség, agrár politika, nekem ez kell, nekem meg az, ez lesz a jó, amaz vesztünk vagy halálunk okozza, majd fejünkre ily politika hozza csupán a kárt a bajt. Szembe állnak fütykös bottal, élesztve fent asszonyokkal. Minden |szemben magasra csap a szenvedély heve, lángja s hogy ezredév ünnepét igy rontja, tépi, ki sem látja. Péter kábult fejjel rohan ki a lárma tömeg közül s még akkor is hogy szárnyra kap s a menyország kapujába teszi lábát, hangzik fel mig becsapja maga mögött a menyország kapuját, hogy : — Ki a vivát ? Összetörve, elfáradva csak leroskad az Úr előtt, ki szelíden rámosolyoe:. — Uram, legyek mindentudó, de annyit mit föld népe tud s tudni akar, én soha meg nem tanulok. A templomok bezárva mind, korcsma, viszont tárva-nyitva. Csak az az egy jó gondolat villant fel kábult. fejembe, hógy az a nép bele nem fül a beszédek tengerébe. Uram, ha volt már özönvíz és ha lesz majd tán özöntüz, úgy azt mondom, lesz a földön: most az embert özönbeszéd pusztítja el. Az Úr pedig Péter szaván elmulatvá, a szent királyok felé fordult és fakadt eme szavakra: István, László és ti többi nagy királyok, kik csatában, vészben, bajban, nézetetek megtartottátok, kik a derűs, borús napok között hazát szereztetek, megóvtátok és örökbe utódokra hagytátok, — ne féljetek a magyar nem magyar többé, ha pártokra nem szakadhat, múltban igy volt, igy van ma is uj ezredben, mit ígértem, ha nem lesz igy — csak egy költő zengi majd, hogy „élt egy nemzet réges régen.“ A fáklyásmenet ezrekre menő lelkes kö. zönségtől kisérve, a városházából indult meg s a Garay-téren át a Széchenyi-utczába ford&k a Bezerédj István-utczában az ünnepelt lakása előtt állapodott meg. A választók nevében Borzsák Endre ékesszólással üdvözölte Boda Vilmost, mit az ünnepelt meghatottan kö- szönt meg. Bonyhád. A bonyhádi választó kerületben Perez el Dezső belügyminiszter választatott meg 878 szótöbbséggel Pr ey er Hugó független- ségi és Balogh Lajos néppárti ellenében. Kölesden Pichler Győző Kossuth-párti választatott meg a kölesdi kerületben Busbach Péter kormánypárti és Vargha János agrár-pártival szemben 92 abszolút szótöbbséggel. Pinczehely. Ebben a kerületben heves küzdelem után Rátkay László Kossuth-párti győzött gróf Apponyi Géza néppárti jelölt fölött 146 szótöbbséggel. Szakos. Itt dr. Kämmerer Ernő kormánypárti választatott meg Miller József néppártival szemben 412 szavazat többséggel. Paks. Mint fentebb is említettük, itt Szluha Istvánt választották meg egyhangúlag függetlenségi és 48-as (Ugrón) párti programmal. —th. Választások után. Minden háborúnak vannak győztesei és csata- vésztői. A harcz idején nő a harezvágy. A harcz idején a legyőzött ellen boszuja. A harcz az önbi-1 zalmat fokozza, vagy a lemondás érzéséhez vezet, I A harcz baráti szivekben kérlelhetetlen ellenséget'! támaszt. A harcz a rombolás kultusza. Nemzetek I tragoediája volt, ha túl nagyon áhitották a harczi di-1 csőséget. A magyar társadalom is harezot vívott, melyben | országos jelszavak, egyéni érdekek, . felekezeti elta-1 goltság és szenvedelem vívták alkotmányos tusáikat. I A harczi Elemodiumok az utcza sarába mártva, szi-! vekben ellenszenv, egyfelől bizva-bizás, másfelöl lethar- I gia. Ne tartson senki sötét látásúnak, hogy a harcz-« tér sötét vigasztalhatatlanságát látom, a lezajlott há-I ború megfélemlitő tüneteit. Ha pátriánkon nem igy volt szerensse, a hol | az amúgy is erőtlen társadalom duzzogva vonul szét 1 s megorrolja, hogy nem egy politikai hiten voltak I a harezok idején: az .egy nagy átok a társadalmi,1 érintkezésre és nagy szerencsétlenség a közre nézve.« Minden választáson megtörtént, hógy itt-ott ■ deczomponálta a társadalmi osztályokat az alkotmá:« nyos mérkőzés és ennek szomorú következményét a'i köz minden vonalon megsinylette.: hanem a mostani I választás még szomorúbb kimenetellel és követkéz- :! ményekkel kecsegtet. Eddig a közéleti jelszavak vá-jB lasztottak el, most a felekezeti gyúanyag robbantja 1 föl a magyar társadalmat. Eddig a világesemények I második vívmányát, az ember és ember közötti egyen- ■ lőséget respektáltuk, most a választási harezok köz-1 ben behurczoljuk az uj gyúanyagot: hogyan imádja I embertársunk az ő Istenét. Minden társadalmi mozgalmunk balsikere, vagy I erőtlensége közben csak arra vethetünk, hogy társa- 1 dalműnk kicsiny és nem tart össze. Mintha ezzel a választással az utolsó hidat is I elégették volna, melyen a magyar társadalom, átme- I hetett volna, hogy egyesüljön. Az emberekben elkeseredés, izzó gyűlölet, cső- ■ mör és szilárd elhatározás érik, hogy a közéletnek munkálkodásukat nem szentelik, mert az felettébb háládatlan. Ki adja meg ennek az árát ? A köz. Azok a közügyek, melyeket igy is lagymatagul, nagy immel- ámmal szolgáltunk. Ismételjük, hogy e sötét képet inkább általános tapasztalatok alapján rajzoljuk, de ki tagadna, hogy nálunk is a választás keserűséget, elkedvetle- nedést támasztott, a minek pedig nem szabadna lenni. 1896. november 1.
